Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 15:32

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ εὐθὺς πρωῒ συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων καὶ ὅλον τὸ συνέδριον δήσαντες τὸν ’Ιησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν Πιλάτῳ.

Kaì euthỳs prōï̀ symboúlion poiḗsantes hoi archiereîs metà tō̂n presbytérōn kaì grammatéōn kaì hólon tò synédrion dḗsantes tòn ’Iēsoûn apḗnenkan kaì parédōkan Pilátōi.

2
καὶ ἐπηρώτα αὐτὸν ὁ Πιλᾶτος, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν ’Ιουδαίων; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτῷ λέγει, Σὺ λέγεις.

kaì epērṓta autòn ho Pilâtos, Sỳ eî ho basileùs tō̂n ’Ioudaíōn? ho dè apokritheìs autō̂i légei, Sỳ légeis.

3
καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά.

kaì katēgóroun autoû hoi archiereîs pollá.

4
ὁ δὲ Πιλᾶτος πάλιν ἐπηρώτα αὐτὸν λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; ἴδε πόσα σου κατηγοροῦσιν.

ho dè Pilâtos pálin epērṓta autòn légōn, Ouk apokrínēi oudén? íde pósa sou katēgoroûsin.

5
ὁ δὲ ’Ιησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλᾶτον.

ho dè ’Iēsoûs oukéti oudèn apekríthē, hṓste thaumázein tòn Pilâton.

6
Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον ὃν παρῃτοῦντο.

Katà dè heortḕn apélyen autoîs héna désmion hòn parēitoûnto.

7
ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν στασιαστῶν δεδεμένος οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν.

ē̂n dè ho legómenos Barabbâs metà tō̂n stasiastō̂n dedeménos hoítines en tē̂i stásei phónon pepoiḗkeisan.

8
καὶ ἀναβὰς ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἐποίει αὐτοῖς.

kaì anabàs ho óchlos ḗrxato aiteîsthai kathṑs epoíei autoîs.

9
ὁ δὲ Πιλᾶτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς λέγων, θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν ’Ιουδαίων;

ho dè Pilâtos apekríthē autoîs légōn, thélete apolýsō hymîn tòn basiléa tō̂n ’Ioudaíōn?

10
ἐγίνωσκεν γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς.

egínōsken gàr hóti dià phthónon paradedṓkeisan autòn hoi archiereîs.

11
οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς.

hoi dè archiereîs anéseisan tòn óchlon hína mâllon tòn Barabbân apolýsēi autoîs.

12
ὁ δὲ Πιλᾶτος πάλιν ἀποκριθεὶς ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί οὖν [θέλετε] ποιήσω [ὃν λέγετε] τὸν βασιλέα τῶν ’Ιουδαίων;

ho dè Pilâtos pálin apokritheìs élegen autoîs, Tí oûn [thélete] poiḗsō [hòn légete] tòn basiléa tō̂n ’Ioudaíōn?

13
οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.

hoi dè pálin ékraxan, Staúrōson autón.

14
ὁ δὲ Πιλᾶτος ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί γὰρ ἐποίησεν κακόν; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.

ho dè Pilâtos élegen autoîs, Tí gàr epoíēsen kakón? hoi dè perissō̂s ékraxan, Staúrōson autón.

15
ὁ δὲ Πιλᾶτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, καὶ παρέδωκεν τὸν ’Ιησοῦν φραγελλώσας ἵνα σταυρωθῇ.

ho dè Pilâtos boulómenos tō̂i óchlōi tò hikanòn poiē̂sai apélysen autoîs tòn Barabbân, kaì parédōken tòn ’Iēsoûn phragellṓsas hína staurōthē̂i.

16
Οἱ δὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς, ὅ ἐστιν πραιτώριον, καὶ συγκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν.

Hoi dè stratiō̂tai apḗgagon autòn ésō tē̂s aulē̂s, hó estin praitṓrion, kaì synkaloûsin hólēn tḕn speîran.

17
καὶ ἐνδιδύσκουσιν αὐτὸν πορφύραν καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον·

kaì endidýskousin autòn porphýran kaì peritithéasin autō̂i pléxantes akánthinon stéphanon:

18
καὶ ἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτόν, Χαῖρε, βασιλεῦ τῶν ’Ιουδαίων·

kaì ḗrxanto aspázesthai autón, Chaîre, basileû tō̂n ’Ioudaíōn:

19
καὶ ἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ, καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ.

kaì étypton autoû tḕn kephalḕn kalámōi kaì enéptyon autō̂i, kaì tithéntes tà gónata prosekýnoun autō̂i.

20
καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια τὰ ἴδια. καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν ἵνα σταυρώσουσιν αὐτόν.

kaì hóte enépaixan autō̂i, exédysan autòn tḕn porphýran kaì enédysan autòn tà himátia tà ídia. kaì exágousin autòn hína staurṓsousin autón.

21
Καὶ ἀγγαρεύουσιν παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον ἐρχόμενον ἀπ’ ἀγροῦ, τὸν πατέρα ’Αλεξάνδρου καὶ ‘Ρούφου, ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.

Kaì angareúousin parágontá tina Símōna Kyrēnaîon erchómenon ap’ agroû, tòn patéra ’Alexándrou kaì ‘Roúphou, hína árēi tòn stauròn autoû.

22
καὶ φέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν Γολγοθᾶν τόπον, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον Κρανίου Τόπος.

kaì phérousin autòn epì tòn Golgothân tópon, hó estin methermēneuómenon Kraníou Tópos.

23
καὶ ἐδίδουν αὐτῷ ἐσμυρνισμένον οἶνον, ὃς δὲ οὐκ ἔλαβεν.

kaì edídoun autō̂i esmyrnisménon oînon, hòs dè ouk élaben.

24
καὶ σταυροῦσιν αὐτὸν καὶ διαμερίζονται τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον ἐπ’ αὐτὰ τίς τί ἄρῃ.

kaì stauroûsin autòn kaì diamerízontai tà himátia autoû, bállontes klē̂ron ep’ autà tís tí árēi.

25
ἦν δὲ ὥρα τρίτη καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν.

ē̂n dè hṓra trítē kaì estaúrōsan autón.

26
καὶ ἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη, ‘Ο βασιλεὺς τῶν ’Ιουδαίων.

kaì ē̂n hē epigraphḕ tē̂s aitías autoû epigegramménē, ‘O basileùs tō̂n ’Ioudaíōn.

27
Καὶ σὺν αὐτῷ σταυροῦσιν δύο λῃστάς, ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ.

Kaì sỳn autō̂i stauroûsin dýo lēistás, héna ek dexiō̂n kaì héna ex euōnýmōn autoû.

29
Καὶ οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν καὶ λέγοντες, Οὐὰ ὁ καταλύων τὸν ναὸν καὶ οἰκοδομῶν ἐν τρισὶν ἡμέραις,

Kaì hoi paraporeuómenoi eblasphḗmoun autòn kinoûntes tàs kephalàs autō̂n kaì légontes, Ouà ho katalýōn tòn naòn kaì oikodomō̂n en trisìn hēmérais,

30
σῶσον σεαυτὸν καταβὰς ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.

sō̂son seautòn katabàs apò toû stauroû.

31
ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον, ῎Αλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι·

homoíōs kaì hoi archiereîs empaízontes pròs allḗlous metà tō̂n grammatéōn élegon, ῎Allous ésōsen, heautòn ou dýnatai sō̂sai:

32
ὁ Χριστὸς ὁ βασιλεὺς ’Ισραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν. καὶ οἱ συνεσταυρωμένοι σὺν αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν.

ho Christòs ho basileùs ’Israḕl katabátō nŷn apò toû stauroû, hína ídōmen kaì pisteúsōmen. kaì hoi synestaurōménoi sỳn autō̂i ōneídizon autón.

33
Καὶ γενομένης ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.

Kaì genoménēs hṓras héktēs skótos egéneto eph’ hólēn tḕn gē̂n héōs hṓras enátēs.

34
καὶ τῇ ἐνάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ ’Ιησοῦς φωνῇ μεγάλῃ, Ελωι ελωι λεμα σαβαχθανι; ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον ‘Ο θεός μου ὁ θεός μου, εἰς τί ἐγκατέλιπές με;

kaì tē̂i enátēi hṓrāi ebóēsen ho ’Iēsoûs phōnē̂i megálēi, Elōi elōi lema sabachthani? hó estin methermēneuómenon ‘O theós mou ho theós mou, eis tí enkatélipés me?

35
καί τινες τῶν παρεστώτων ἀκούσαντες ἔλεγον, ῎Ιδε ’Ηλίαν φωνεῖ.

kaí tines tō̂n parestṓtōn akoúsantes élegon, ῎Ide ’Ēlían phōneî.

36
δραμὼν δέ τις καὶ γεμίσας σπόγγον ὄξους περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν, λέγων, ῎Αφετε ἴδωμεν εἰ ἔρχεται ’Ηλίας καθελεῖν αὐτόν.

dramṑn dé tis kaì gemísas spóngon óxous peritheìs kalámōi epótizen autón, légōn, ῎Aphete ídōmen ei érchetai ’Ēlías katheleîn autón.

37
ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην ἐξέπνευσεν.

ho dè ’Iēsoûs apheìs phōnḕn megálēn exépneusen.

38
Καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπ’ ἄνωθεν ἕως κάτω.

Kaì tò katapétasma toû naoû eschísthē eis dýo ap’ ánōthen héōs kátō.

39
’Ιδὼν δὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ ὅτι οὕτως ἐξέπνευσεν εἶπεν, ’Αληθῶς οὗτος ὁ ἄνθρωπος υἱὸς θεοῦ ἦν.

’Idṑn dè ho kentyríōn ho parestēkṑs ex enantías autoû hóti hoútōs exépneusen eîpen, ’Alēthō̂s hoûtos ho ánthrōpos hyiòs theoû ē̂n.

40
῏Ησαν δὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, ἐν αἷς καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ ’Ιακώβου τοῦ μικροῦ καὶ ’Ιωσῆτος μήτηρ καὶ Σαλώμη,

᾿̂Ēsan dè kaì gynaîkes apò makróthen theōroûsai, en haîs kaì María hē Magdalēnḕ kaì María hē ’Iakṓbou toû mikroû kaì ’Iōsē̂tos mḗtēr kaì Salṓmē,

41
αἳ ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ἠκολούθουν αὐτῷ καὶ διηκόνουν αὐτῷ, καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς ‘Ιεροσόλυμα.

haì hóte ē̂n en tē̂i Galilaíāi ēkoloúthoun autō̂i kaì diēkónoun autō̂i, kaì állai pollaì hai synanabâsai autō̂i eis ‘Ierosólyma.

42
Καὶ ἤδη ὀψίας γενομένης, ἐπεὶ ἦν παρασκευή, ὅ ἐστιν προσάββατον,

Kaì ḗdē opsías genoménēs, epeì ē̂n paraskeuḗ, hó estin prosábbaton,

43
ἐλθὼν ’Ιωσὴφ [ὁ] ἀπὸ ‘Αριμαθαίας εὐσχήμων βουλευτής, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, τολμήσας εἰσῆλθεν πρὸς τὸν Πιλᾶτον καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ ’Ιησοῦ.

elthṑn ’Iōsḕph [ho] apò ‘Arimathaías euschḗmōn bouleutḗs, hòs kaì autòs ē̂n prosdechómenos tḕn basileían toû theoû, tolmḗsas eisē̂lthen pròs tòn Pilâton kaì ēitḗsato tò sō̂ma toû ’Iēsoû.

44
ὁ δὲ Πιλᾶτος ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν, καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανεν·

ho dè Pilâtos ethaúmasen ei ḗdē téthnēken, kaì proskalesámenos tòn kentyríōna epērṓtēsen autòn ei pálai apéthanen:

45
καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος ἐδωρήσατο τὸ πτῶμα τῷ ’Ιωσήφ.

kaì gnoùs apò toû kentyríōnos edōrḗsato tò ptō̂ma tō̂i ’Iōsḗph.

46
καὶ ἀγοράσας σινδόνα καθελὼν αὐτὸν ἐνείλησεν τῇ σινδόνι καὶ ἔθηκεν αὐτὸν ἐν μνημείῳ ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας, καὶ προσεκύλισεν λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου.

kaì agorásas sindóna kathelṑn autòn eneílēsen tē̂i sindóni kaì éthēken autòn en mnēmeíōi hò ē̂n lelatomēménon ek pétras, kaì prosekýlisen líthon epì tḕn thýran toû mnēmeíou.

47
ἡ δὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ ’Ιωσῆτος ἐθεώρουν ποῦ τέθειται.

hē dè María hē Magdalēnḕ kaì María hē ’Iōsē̂tos etheṓroun poû tétheitai.