Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 1:3

New Testament
Chapter
Verses
1
’Αρχὴ τοῦ εὐαγγελίου ’Ιησοῦ Χριστοῦ [υἱοῦ θεοῦ].

’Archḕ toû euangelíou ’Iēsoû Christoû [hyioû theoû].

2
Καθὼς γέγραπται ἐν τῷ ’Ησαΐᾳ τῷ προφήτῃ, ’Ιδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου·

Kathṑs gégraptai en tō̂i ’Ēsaḯāi tō̂i prophḗtēi, ’Idoù apostéllō tòn ángelón mou prò prosṓpou sou, hòs kataskeuásei tḕn hodón sou:

3
φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, ‘Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ-

phōnḕ boō̂ntos en tē̂i erḗmōi, ‘Etoimásate tḕn hodòn kyríou, eutheías poieîte tàs tríbous autoû-

4
ἐγένετο ’Ιωάννης βαπτίζων ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν.

egéneto ’Iōánnēs baptízōn en tē̂i erḗmōi kaì kērýssōn báptisma metanoías eis áphesin hamartiō̂n.

5
καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ ’Ιουδαία χώρα καὶ οἱ ‘Ιεροσολυμῖται πάντες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τῷ ’Ιορδάνῃ ποταμῷ ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν.

kaì exeporeúeto pròs autòn pâsa hē ’Ioudaía chṓra kaì hoi ‘Ierosolymîtai pántes, kaì ebaptízonto hyp’ autoû en tō̂i ’Iordánēi potamō̂i exomologoúmenoi tàs hamartías autō̂n.

6
καὶ ἦν ὁ ’Ιωάννης ἐνδεδυμένος τρίχας καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ, καὶ ἐσθίων ἀκρίδας καὶ μέλι ἄγριον.

kaì ē̂n ho ’Iōánnēs endedyménos tríchas kamḗlou kaì zṓnēn dermatínēn perì tḕn osphỳn autoû, kaì esthíōn akrídas kaì méli ágrion.

7
καὶ ἐκήρυσσεν λέγων, ῎Ερχεται ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς κύψας λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ·

kaì ekḗryssen légōn, ῎Erchetai ho ischyróterós mou opísō mou, hoû ouk eimì hikanòs kýpsas lŷsai tòn himánta tō̂n hypodēmátōn autoû:

8
ἐγὼ ἐβάπτισα ὑμᾶς ὕδατι, αὐτὸς δὲ βαπτίσει ὑμᾶς ἐν πνεύματι ἁγίῳ.

egṑ ebáptisa hymâs hýdati, autòs dè baptísei hymâs en pneúmati hagíōi.

9
Καὶ ἐγένετο ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις ἦλθεν ’Ιησοῦς ἀπὸ Ναζαρὲτ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἐβαπτίσθη εἰς τὸν ’Ιορδάνην ὑπὸ ’Ιωάννου.

Kaì egéneto en ekeínais taîs hēmérais ē̂lthen ’Iēsoûs apò Nazarèt tē̂s Galilaías kaì ebaptísthē eis tòn ’Iordánēn hypò ’Iōánnou.

10
καὶ εὐθὺς ἀναβαίνων ἐκ τοῦ ὕδατος εἶδεν σχιζομένους τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸ πνεῦμα ὡς περιστερὰν καταβαῖνον εἰς αὐτόν·

kaì euthỳs anabaínōn ek toû hýdatos eîden schizoménous toùs ouranoùs kaì tò pneûma hōs peristeràn katabaînon eis autón:

11
καὶ φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῶν οὐρανῶν, Σὺ εἶ ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν σοὶ εὐδόκησα.

kaì phōnḕ egéneto ek tō̂n ouranō̂n, Sỳ eî ho hyiós mou ho agapētós, en soì eudókēsa.

12
Καὶ εὐθὺς τὸ πνεῦμα αὐτὸν ἐκβάλλει εἰς τὴν ἔρημον.

Kaì euthỳs tò pneûma autòn ekbállei eis tḕn érēmon.

13
καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἡμέρας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, καὶ ἦν μετὰ τῶν θηρίων, καὶ οἱ ἄγγελοι διηκόνουν αὐτῷ.

kaì ē̂n en tē̂i erḗmōi tessarákonta hēméras peirazómenos hypò toû Satanâ, kaì ē̂n metà tō̂n thēríōn, kaì hoi ángeloi diēkónoun autō̂i.

14
Μετὰ δὲ τὸ παραδοθῆναι τὸν ’Ιωάννην ἦλθεν ὁ ’Ιησοῦς εἰς τὴν Γαλιλαίαν κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ

Metà dè tò paradothē̂nai tòn ’Iōánnēn ē̂lthen ho ’Iēsoûs eis tḕn Galilaían kērýssōn tò euangélion toû theoû

15
καὶ λέγων ὅτι Πεπλήρωται ὁ καιρὸς καὶ ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ· μετανοεῖτε καὶ πιστεύετε ἐν τῷ εὐαγγελίῳ.

kaì légōn hóti Peplḗrōtai ho kairòs kaì ḗngiken hē basileía toû theoû: metanoeîte kaì pisteúete en tō̂i euangelíōi.

16
Καὶ παράγων παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν Σίμωνα καὶ ’Ανδρέαν τὸν ἀδελφὸν Σίμωνος ἀμφιβάλλοντας ἐν τῇ θαλάσσῃ· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς.

Kaì parágōn parà tḕn thálassan tē̂s Galilaías eîden Símōna kaì ’Andréan tòn adelphòn Símōnos amphibállontas en tē̂i thalássēi: ē̂san gàr halieîs.

17
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς γενέσθαι ἁλιεῖς ἀνθρώπων.

kaì eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, Deûte opísō mou, kaì poiḗsō hymâs genésthai halieîs anthrṓpōn.

18
καὶ εὐθὺς ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ.

kaì euthỳs aphéntes tà díktya ēkoloúthēsan autō̂i.

19
Καὶ προβὰς ὀλίγον εἶδεν ’Ιάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ ’Ιωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ αὐτοὺς ἐν τῷ πλοίῳ καταρτίζοντας τὰ δίκτυα,

Kaì probàs olígon eîden ’Iákōbon tòn toû Zebedaíou kaì ’Iōánnēn tòn adelphòn autoû, kaì autoùs en tō̂i ploíōi katartízontas tà díktya,

20
καὶ εὐθὺς ἐκάλεσεν αὐτούς. καὶ ἀφέντες τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαῖον ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ τῶν μισθωτῶν ἀπῆλθον ὀπίσω αὐτοῦ.

kaì euthỳs ekálesen autoús. kaì aphéntes tòn patéra autō̂n Zebedaîon en tō̂i ploíōi metà tō̂n misthōtō̂n apē̂lthon opísō autoû.

21
Καὶ εἰσπορεύονται εἰς Καφαρναούμ. καὶ εὐθὺς τοῖς σάββασιν [εἰσελθὼν] εἰς τὴν συναγωγὴν ἐδίδασκεν.

Kaì eisporeúontai eis Kapharnaoúm. kaì euthỳs toîs sábbasin [eiselthṑn] eis tḕn synagōgḕn edídasken.

22
καὶ ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς.

kaì exeplḗssonto epì tē̂i didachē̂i autoû, ē̂n gàr didáskōn autoùs hōs exousían échōn kaì ouch hōs hoi grammateîs.

23
καὶ εὐθὺς ἦν ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ, καὶ ἀνέκραξεν

kaì euthỳs ē̂n en tē̂i synagōgē̂i autō̂n ánthrōpos en pneúmati akathártōi, kaì anékraxen

24
λέγων, Τί ἡμῖν καὶ σοί, ’Ιησοῦ Ναζαρηνέ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς; οἶδά σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ.

légōn, Tí hēmîn kaì soí, ’Iēsoû Nazarēné? ē̂lthes apolésai hēmâs? oîdá se tís eî, ho hágios toû theoû.

25
καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς λέγων, Φιμώθητι καὶ ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ.

kaì epetímēsen autō̂i ho ’Iēsoûs légōn, Phimṓthēti kaì éxelthe ex autoû.

26
καὶ σπαράξαν αὐτὸν τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον καὶ φωνῆσαν φωνῇ μεγάλῃ ἐξῆλθεν ἐξ αὐτοῦ.

kaì sparáxan autòn tò pneûma tò akátharton kaì phōnē̂san phōnē̂i megálēi exē̂lthen ex autoû.

27
καὶ ἐθαμβήθησαν ἅπαντες, ὥστε συζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντας, Τί ἐστιν τοῦτο; διδαχὴ καινὴ κατ’ ἐξουσίαν· καὶ τοῖς πνεύμασι τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτάσσει, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ.

kaì ethambḗthēsan hápantes, hṓste syzēteîn pròs heautoùs légontas, Tí estin toûto? didachḕ kainḕ kat’ exousían: kaì toîs pneúmasi toîs akathártois epitássei, kaì hypakoúousin autō̂i.

28
καὶ ἐξῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς πανταχοῦ εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας.

kaì exē̂lthen hē akoḕ autoû euthỳs pantachoû eis hólēn tḕn períchōron tē̂s Galilaías.

29
Καὶ εὐθὺς ἐκ τῆς συναγωγῆς ἐξελθόντες ἦλθον εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος καὶ ’Ανδρέου μετὰ ’Ιακώβου καὶ ’Ιωάννου.

Kaì euthỳs ek tē̂s synagōgē̂s exelthóntes ē̂lthon eis tḕn oikían Símōnos kaì ’Andréou metà ’Iakṓbou kaì ’Iōánnou.

30
ἡ δὲ πενθερὰ Σίμωνος κατέκειτο πυρέσσουσα, καὶ εὐθὺς λέγουσιν αὐτῷ περὶ αὐτῆς.

hē dè pentherà Símōnos katékeito pyréssousa, kaì euthỳs légousin autō̂i perì autē̂s.

31
καὶ προσελθὼν ἤγειρεν αὐτὴν κρατήσας τῆς χειρός· καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός, καὶ διηκόνει αὐτοῖς.

kaì proselthṑn ḗgeiren autḕn kratḗsas tē̂s cheirós: kaì aphē̂ken autḕn ho pyretós, kaì diēkónei autoîs.

32
’Οψίας δὲ γενομένης, ὅτε ἔδυ ὁ ἥλιος, ἔφερον πρὸς αὐτὸν πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας καὶ τοὺς δαιμονιζομένους·

’Opsías dè genoménēs, hóte édy ho hḗlios, épheron pròs autòn pántas toùs kakō̂s échontas kaì toùs daimonizoménous:

33
καὶ ἦν ὅλη ἡ πόλις ἐπισυνηγμένη πρὸς τὴν θύραν.

kaì ē̂n hólē hē pólis episynēgménē pròs tḕn thýran.

34
καὶ ἐθεράπευσεν πολλοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις, καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλεν, καὶ οὐκ ἤφιεν λαλεῖν τὰ δαιμόνια, ὅτι ᾔδεισαν αὐτόν.

kaì etherápeusen polloùs kakō̂s échontas poikílais nósois, kaì daimónia pollà exébalen, kaì ouk ḗphien laleîn tà daimónia, hóti ḗideisan autón.

35
Καὶ πρωῒ ἔννυχα λίαν ἀναστὰς ἐξῆλθεν καὶ ἀπῆλθεν εἰς ἔρημον τόπον κἀκεῖ προσηύχετο.

Kaì prōï̀ énnycha lían anastàs exē̂lthen kaì apē̂lthen eis érēmon tópon kakeî prosēýcheto.

36
καὶ κατεδίωξεν αὐτὸν Σίμων καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ,

kaì katedíōxen autòn Símōn kaì hoi met’ autoû,

37
καὶ εὗρον αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ ὅτι πάντες ζητοῦσίν σε.

kaì heûron autòn kaì légousin autō̂i hóti pántes zētoûsín se.

38
καὶ λέγει αὐτοῖς, ῎Αγωμεν ἀλλαχοῦ εἰς τὰς ἐχομένας κωμοπόλεις, ἵνα καὶ ἐκεῖ κηρύξω· εἰς τοῦτο γὰρ ἐξῆλθον.

kaì légei autoîs, ῎Agōmen allachoû eis tàs echoménas kōmopóleis, hína kaì ekeî kērýxō: eis toûto gàr exē̂lthon.

39
καὶ ἦλθεν κηρύσσων εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν εἰς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν καὶ τὰ δαιμόνια ἐκβάλλων.

kaì ē̂lthen kērýssōn eis tàs synagōgàs autō̂n eis hólēn tḕn Galilaían kaì tà daimónia ekbállōn.

40
Καὶ ἔρχεται πρὸς αὐτὸν λεπρὸς παρακαλῶν αὐτὸν [καὶ γονυπετῶν] καὶ λέγων αὐτῷ ὅτι ’Εὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.

Kaì érchetai pròs autòn lepròs parakalō̂n autòn [kaì gonypetō̂n] kaì légōn autō̂i hóti ’Eàn thélēis dýnasaí me katharísai.

41
καὶ σπλαγχνισθεὶς ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἥψατο καὶ λέγει αὐτῷ, θέλω, καθαρίσθητι·

kaì splanchnistheìs ekteínas tḕn cheîra autoû hḗpsato kaì légei autō̂i, thélō, katharísthēti:

42
καὶ εὐθὺς ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ ἐκαθαρίσθη.

kaì euthỳs apē̂lthen ap’ autoû hē lépra, kaì ekatharísthē.

43
καὶ ἐμβριμησάμενος αὐτῷ εὐθὺς ἐξέβαλεν αὐτόν,

kaì embrimēsámenos autō̂i euthỳs exébalen autón,

44
καὶ λέγει αὐτῷ, ῞Ορα μηδενὶ μηδὲν εἴπῃς, ἀλλὰ ὕπαγε σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου ἃ προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

kaì légei autō̂i, ῞Ora mēdenì mēdèn eípēis, allà hýpage seautòn deîxon tō̂i hiereî kaì prosénenke perì toû katharismoû sou hà prosétaxen Mōÿsē̂s, eis martýrion autoîs.

45
ὁ δὲ ἐξελθὼν ἤρξατο κηρύσσειν πολλὰ καὶ διαφημίζειν τὸν λόγον, ὥστε μηκέτι αὐτὸν δύνασθαι φανερῶς εἰς πόλιν εἰσελθεῖν, ἀλλ’ ἔξω ἐπ’ ἐρήμοις τόποις ἦν· καὶ ἤρχοντο πρὸς αὐτὸν πάντοθεν.

ho dè exelthṑn ḗrxato kērýssein pollà kaì diaphēmízein tòn lógon, hṓste mēkéti autòn dýnasthai phanerō̂s eis pólin eiseltheîn, all’ éxō ep’ erḗmois tópois ē̂n: kaì ḗrchonto pròs autòn pántothen.