Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 2:6

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ εἰσελθὼν πάλιν εἰς Καφαρναοὺμ δι’ ἡμερῶν ἠκούσθη ὅτι ἐν οἴκῳ ἐστίν.

Kaì eiselthṑn pálin eis Kapharnaoùm di’ hēmerō̂n ēkoústhē hóti en oíkōi estín.

2
καὶ συνήχθησαν πολλοὶ ὥστε μηκέτι χωρεῖν μηδὲ τὰ πρὸς τὴν θύραν, καὶ ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον.

kaì synḗchthēsan polloì hṓste mēkéti chōreîn mēdè tà pròs tḕn thýran, kaì elálei autoîs tòn lógon.

3
καὶ ἔρχονται φέροντες πρὸς αὐτὸν παραλυτικὸν αἰρόμενον ὑπὸ τεσσάρων.

kaì érchontai phérontes pròs autòn paralytikòn airómenon hypò tessárōn.

4
καὶ μὴ δυνάμενοι προσενέγκαι αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον ἀπεστέγασαν τὴν στέγην ὅπου ἦν, καὶ ἐξορύξαντες χαλῶσι τὸν κράβαττον ὅπου ὁ παραλυτικὸς κατέκειτο.

kaì mḕ dynámenoi prosenénkai autō̂i dià tòn óchlon apestégasan tḕn stégēn hópou ē̂n, kaì exorýxantes chalō̂si tòn krábatton hópou ho paralytikòs katékeito.

5
καὶ ἰδὼν ὁ ’Ιησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν λέγει τῷ παραλυτικῷ, Τέκνον, ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι.

kaì idṑn ho ’Iēsoûs tḕn pístin autō̂n légei tō̂i paralytikō̂i, Téknon, aphíentaí sou hai hamartíai.

6
ἦσαν δέ τινες τῶν γραμματέων ἐκεῖ καθήμενοι καὶ διαλογιζόμενοι ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν,

ē̂san dé tines tō̂n grammatéōn ekeî kathḗmenoi kaì dialogizómenoi en taîs kardíais autō̂n,

7
Τί οὗτος οὕτως λαλεῖ; βλασφημεῖ· τίς δύναται ἀφιέναι ἁμαρτίας εἰ μὴ εἷς ὁ θεός;

Tí hoûtos hoútōs laleî? blasphēmeî: tís dýnatai aphiénai hamartías ei mḕ heîs ho theós?

8
καὶ εὐθὺς ἐπιγνοὺς ὁ ’Ιησοῦς τῷ πνεύματι αὐτοῦ ὅτι οὕτως διαλογίζονται ἐν ἑαυτοῖς λέγει αὐτοῖς, Τί ταῦτα διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

kaì euthỳs epignoùs ho ’Iēsoûs tō̂i pneúmati autoû hóti hoútōs dialogízontai en heautoîs légei autoîs, Tí taûta dialogízesthe en taîs kardíais hymō̂n?

9
τί ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν τῷ παραλυτικῷ, ’Αφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, ῎Εγειρε καὶ ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ περιπάτει;

tí estin eukopṓteron, eipeîn tō̂i paralytikō̂i, ’Aphíentaí sou hai hamartíai, ḕ eipeîn, ῎Egeire kaì âron tòn krábattón sou kaì peripátei?

10
ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀφιέναι ἁμαρτίας ἐπὶ τῆς γῆς – λέγει τῷ παραλυτικῷ,

hína dè eidē̂te hóti exousían échei ho hyiòs toû anthrṓpou aphiénai hamartías epì tē̂s gē̂s – légei tō̂i paralytikō̂i,

11
Σοὶ λέγω, ἔγειρε ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου.

Soì légō, égeire âron tòn krábattón sou kaì hýpage eis tòn oîkón sou.

12
καὶ ἠγέρθη καὶ εὐθὺς ἄρας τὸν κράβαττον ἐξῆλθεν ἔμπροσθεν πάντων, ὥστε ἐξίστασθαι πάντας καὶ δοξάζειν τὸν θεὸν λέγοντας ὅτι Οὕτως οὐδέποτε εἴδομεν.

kaì ēgérthē kaì euthỳs áras tòn krábatton exē̂lthen émprosthen pántōn, hṓste exístasthai pántas kaì doxázein tòn theòn légontas hóti Hoútōs oudépote eídomen.

13
Καὶ ἐξῆλθεν πάλιν παρὰ τὴν θάλασσαν· καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἤρχετο πρὸς αὐτόν, καὶ ἐδίδασκεν αὐτούς.

Kaì exē̂lthen pálin parà tḕn thálassan: kaì pâs ho óchlos ḗrcheto pròs autón, kaì edídasken autoús.

14
καὶ παράγων εἶδεν Λευὶν τὸν τοῦ ‘Αλφαίου καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ λέγει αὐτῷ, ’Ακολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ.

kaì parágōn eîden Leuìn tòn toû ‘Alphaíou kathḗmenon epì tò telṓnion, kaì légei autō̂i, ’Akoloúthei moi. kaì anastàs ēkoloúthēsen autō̂i.

15
Καὶ γίνεται κατακεῖσθαι αὐτὸν ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ, καὶ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ ’Ιησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ· ἦσαν γὰρ πολλοί. καὶ ἠκολούθουν αὐτῷ

Kaì gínetai katakeîsthai autòn en tē̂i oikíāi autoû, kaì polloì telō̂nai kaì hamartōloì synanékeinto tō̂i ’Iēsoû kaì toîs mathētaîs autoû: ē̂san gàr polloí. kaì ēkoloúthoun autō̂i

16
καὶ οἱ γραμματεῖς τῶν Φαρισαίων, καὶ ἰδόντες ὅτι ἐσθίει μετὰ τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ τελωνῶν ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, ῞Οτι ἐσθίει; μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν

kaì hoi grammateîs tō̂n Pharisaíōn, kaì idóntes hóti esthíei metà tō̂n hamartōlō̂n kaì telōnō̂n élegon toîs mathētaîs autoû, ῞Oti esthíei? metà tō̂n telōnō̂n kaì hamartōlō̂n

17
καὶ ἀκούσας ὁ ’Ιησοῦς λέγει αὐτοῖς [ὅτι] Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς.

kaì akoúsas ho ’Iēsoûs légei autoîs [hóti] Ou chreían échousin hoi ischýontes iatroû all’ hoi kakō̂s échontes: ouk ē̂lthon kalésai dikaíous allà hamartōloús.

18
Καὶ ἦσαν οἱ μαθηταὶ ’Ιωάννου καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύοντες. καὶ ἔρχονται καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διὰ τί οἱ μαθηταὶ ’Ιωάννου καὶ οἱ μαθηταὶ τῶν Φαρισαίων νηστεύουσιν, οἱ δὲ σοὶ μαθηταὶ οὐ νηστεύουσιν;

Kaì ē̂san hoi mathētaì ’Iōánnou kaì hoi Pharisaîoi nēsteúontes. kaì érchontai kaì légousin autō̂i, Dià tí hoi mathētaì ’Iōánnou kaì hoi mathētaì tō̂n Pharisaíōn nēsteúousin, hoi dè soì mathētaì ou nēsteúousin?

19
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν νηστεύειν; ὅσον χρόνον ἔχουσιν τὸν νυμφίον μετ’ αὐτῶν οὐ δύνανται νηστεύειν·

kaì eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, Mḕ dýnantai hoi hyioì toû nymphō̂nos en hō̂i ho nymphíos met’ autō̂n estin nēsteúein? hóson chrónon échousin tòn nymphíon met’ autō̂n ou dýnantai nēsteúein:

20
ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ.

eleúsontai dè hēmérai hótan aparthē̂i ap’ autō̂n ho nymphíos, kaì tóte nēsteúsousin en ekeínēi tē̂i hēmérāi.

21
οὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιράπτει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μή, αἴρει τὸ πλήρωμα ἀπ’ αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ, καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται.

oudeìs epíblēma rhákous agnáphou epiráptei epì himátion palaión: ei dè mḗ, aírei tò plḗrōma ap’ autoû tò kainòn toû palaioû, kaì cheîron schísma gínetai.

22
καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς – εἰ δὲ μή, ῥήξει ὁ οἶνος τοὺς ἀσκούς, καὶ ὁ οἶνος ἀπόλλυται καὶ οἱ ἀσκοί- ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς.

kaì oudeìs bállei oînon néon eis askoùs palaioús – ei dè mḗ, rhḗxei ho oînos toùs askoús, kaì ho oînos apóllytai kaì hoi askoí- allà oînon néon eis askoùs kainoús.

23
Καὶ ἐγένετο αὐτὸν ἐν τοῖς σάββασιν παραπορεύεσθαι διὰ τῶν σπορίμων, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἤρξαντο ὁδὸν ποιεῖν τίλλοντες τοὺς στάχυας.

Kaì egéneto autòn en toîs sábbasin paraporeúesthai dià tō̂n sporímōn, kaì hoi mathētaì autoû ḗrxanto hodòn poieîn tíllontes toùs stáchyas.

24
καὶ οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον αὐτῷ, ῎Ιδε τί ποιοῦσιν τοῖς σάββασιν ὃ οὐκ ἔξεστιν;

kaì hoi Pharisaîoi élegon autō̂i, ῎Ide tí poioûsin toîs sábbasin hò ouk éxestin?

25
καὶ λέγει αὐτοῖς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυίδ, ὅτε χρείαν ἔσχεν καὶ ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ;

kaì légei autoîs, Oudépote anégnōte tí epoíēsen Dauíd, hóte chreían éschen kaì epeínasen autòs kaì hoi met’ autoû?

26
πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ ἐπὶ ’Αβιαθὰρ ἀρχιερέως καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, οὓς οὐκ ἔξεστιν φαγεῖν εἰ μὴ τοὺς ἱερεῖς, καὶ ἔδωκεν καὶ τοῖς σὺν αὐτῷ οὖσιν;

pō̂s eisē̂lthen eis tòn oîkon toû theoû epì ’Abiathàr archieréōs kaì toùs ártous tē̂s prothéseōs éphagen, hoùs ouk éxestin phageîn ei mḕ toùs hiereîs, kaì édōken kaì toîs sỳn autō̂i oûsin?

27
καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Τὸ σάββατον διὰ τὸν ἄνθρωπον ἐγένετο καὶ οὐχ ὁ ἄνθρωπος διὰ τὸ σάββατον·

kaì élegen autoîs, Tò sábbaton dià tòn ánthrōpon egéneto kaì ouch ho ánthrōpos dià tò sábbaton:

28
ὥστε κύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου.

hṓste kýriós estin ho hyiòs toû anthrṓpou kaì toû sabbátou.