Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 4:16

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ πάλιν ἤρξατο διδάσκειν παρὰ τὴν θάλασσαν. καὶ συνάγεται πρὸς αὐτὸν ὄχλος πλεῖστος, ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος πρὸς τὴν θάλασσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἦσαν.

Kaì pálin ḗrxato didáskein parà tḕn thálassan. kaì synágetai pròs autòn óchlos pleîstos, hṓste autòn eis ploîon embánta kathē̂sthai en tē̂i thalássēi, kaì pâs ho óchlos pròs tḕn thálassan epì tē̂s gē̂s ē̂san.

2
καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς πολλά, καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ,

kaì edídasken autoùs en parabolaîs pollá, kaì élegen autoîs en tē̂i didachē̂i autoû,

3
’Ακούετε. ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων σπεῖραι.

’Akoúete. idoù exē̂lthen ho speírōn speîrai.

4
καὶ ἐγένετο ἐν τῷ σπείρειν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ ἦλθεν τὰ πετεινὰ καὶ κατέφαγεν αὐτό.

kaì egéneto en tō̂i speírein hò mèn épesen parà tḕn hodón, kaì ē̂lthen tà peteinà kaì katéphagen autó.

5
καὶ ἄλλο ἔπεσεν ἐπὶ τὸ πετρῶδες ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν, καὶ εὐθὺς ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς·

kaì állo épesen epì tò petrō̂des hópou ouk eîchen gē̂n pollḗn, kaì euthỳs exanéteilen dià tò mḕ échein báthos gē̂s:

6
καὶ ὅτε ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος ἐκαυματίσθη, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη.

kaì hóte anéteilen ho hḗlios ekaumatísthē, kaì dià tò mḕ échein rhízan exēránthē.

7
καὶ ἄλλο ἔπεσεν εἰς τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ συνέπνιξαν αὐτό, καὶ καρπὸν οὐκ ἔδωκεν.

kaì állo épesen eis tàs akánthas, kaì anébēsan hai ákanthai kaì synépnixan autó, kaì karpòn ouk édōken.

8
καὶ ἄλλα ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν καλήν, καὶ ἐδίδου καρπὸν ἀναβαίνοντα καὶ αὐξανόμενα, καὶ ἔφερεν ἓν τριάκοντα καὶ ἓν ἑξήκοντα καὶ ἓν ἑκατόν.

kaì álla épesen eis tḕn gē̂n tḕn kalḗn, kaì edídou karpòn anabaínonta kaì auxanómena, kaì épheren hèn triákonta kaì hèn hexḗkonta kaì hèn hekatón.

9
καὶ ἔλεγεν, ῝Ος ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

kaì élegen, ῝Os échei ō̂ta akoúein akouétō.

10
Καὶ ὅτε ἐγένετο κατὰ μόνας, ἠρώτων αὐτὸν οἱ περὶ αὐτὸν σὺν τοῖς δώδεκα τὰς παραβολάς.

Kaì hóte egéneto katà mónas, ērṓtōn autòn hoi perì autòn sỳn toîs dṓdeka tàs parabolás.

11
καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, ‘Υμῖν τὸ μυστήριον δέδοται τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ· ἐκείνοις δὲ τοῖς ἔξω ἐν παραβολαῖς τὰ πάντα γίνεται,

kaì élegen autoîs, ‘Ymîn tò mystḗrion dédotai tē̂s basileías toû theoû: ekeínois dè toîs éxō en parabolaîs tà pánta gínetai,

12
ἵνα βλέποντες βλέπωσιν καὶ μὴ ἴδωσιν, καὶ ἀκούοντες ἀκούωσιν καὶ μὴ συνιῶσιν, μήποτε ἐπιστρέψωσιν καὶ ἀφεθῇ αὐτοῖς.

hína blépontes blépōsin kaì mḕ ídōsin, kaì akoúontes akoúōsin kaì mḕ syniō̂sin, mḗpote epistrépsōsin kaì aphethē̂i autoîs.

13
Καὶ λέγει αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τὴν παραβολὴν ταύτην, καὶ πῶς πάσας τὰς παραβολὰς γνώσεσθε;

Kaì légei autoîs, Ouk oídate tḕn parabolḕn taútēn, kaì pō̂s pásas tàs parabolàs gnṓsesthe?

14
ὁ σπείρων τὸν λόγον σπείρει.

ho speírōn tòn lógon speírei.

15
οὗτοι δέ εἰσιν οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν ὅπου σπείρεται ὁ λόγος, καὶ ὅταν ἀκούσωσιν εὐθὺς ἔρχεται ὁ Σατανᾶς καὶ αἴρει τὸν λόγον τὸν ἐσπαρμένον εἰς αὐτούς.

hoûtoi dé eisin hoi parà tḕn hodòn hópou speíretai ho lógos, kaì hótan akoúsōsin euthỳs érchetai ho Satanâs kaì aírei tòn lógon tòn esparménon eis autoús.

16
καὶ οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι, οἳ ὅταν ἀκούσωσιν τὸν λόγον εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσιν αὐτόν,

kaì hoûtoí eisin hoi epì tà petrṓdē speirómenoi, hoì hótan akoúsōsin tòn lógon euthỳs metà charâs lambánousin autón,

17
καὶ οὐκ ἔχουσιν ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν· εἶτα γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζονται.

kaì ouk échousin rhízan en heautoîs allà próskairoí eisin: eîta genoménēs thlípseōs ḕ diōgmoû dià tòn lógon euthỳs skandalízontai.

18
καὶ ἄλλοι εἰσὶν οἱ εἰς τὰς ἀκάνθας σπειρόμενοι· οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον ἀκούσαντες,

kaì álloi eisìn hoi eis tàs akánthas speirómenoi: hoûtoí eisin hoi tòn lógon akoúsantes,

19
καὶ αἱ μέριμναι τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου καὶ αἱ περὶ τὰ λοιπὰ ἐπιθυμίαι εἰσπορευόμεναι συμπνίγουσιν τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται.

kaì hai mérimnai toû aiō̂nos kaì hē apátē toû ploútou kaì hai perì tà loipà epithymíai eisporeuómenai sympnígousin tòn lógon, kaì ákarpos gínetai.

20
καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσιν τὸν λόγον καὶ παραδέχονται καὶ καρποφοροῦσιν ἓν τριάκοντα καὶ ἓν ἑξήκοντα καὶ ἓν ἑκατόν.

kaì ekeînoí eisin hoi epì tḕn gē̂n tḕn kalḕn sparéntes, hoítines akoúousin tòn lógon kaì paradéchontai kaì karpophoroûsin hèn triákonta kaì hèn hexḗkonta kaì hèn hekatón.

21
Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Μήτι ἔρχεται ὁ λύχνος ἵνα ὑπὸ τὸν μόδιον τεθῇ ἢ ὑπὸ τὴν κλίνην; οὐχ ἵνα ἐπὶ τὴν λυχνίαν τεθῇ;

Kaì élegen autoîs, Mḗti érchetai ho lýchnos hína hypò tòn módion tethē̂i ḕ hypò tḕn klínēn? ouch hína epì tḕn lychnían tethē̂i?

22
οὐ γάρ ἐστιν κρυπτὸν ἐὰν μὴ ἵνα φανερωθῇ, οὐδὲ ἐγένετο ἀπόκρυφον ἀλλ’ ἵνα ἔλθῃ εἰς φανερόν.

ou gár estin kryptòn eàn mḕ hína phanerōthē̂i, oudè egéneto apókryphon all’ hína élthēi eis phanerón.

23
εἴ τις ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

eí tis échei ō̂ta akoúein akouétō.

24
Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Βλέπετε τί ἀκούετε. ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν καὶ προστεθήσεται ὑμῖν.

Kaì élegen autoîs, Blépete tí akoúete. en hō̂i métrōi metreîte metrēthḗsetai hymîn kaì prostethḗsetai hymîn.

25
ὃς γὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ· καὶ ὃς οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

hòs gàr échei, dothḗsetai autō̂i: kaì hòs ouk échei, kaì hò échei arthḗsetai ap’ autoû.

26
Καὶ ἔλεγεν, Οὕτως ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ὡς ἄνθρωπος βάλῃ τὸν σπόρον ἐπὶ τῆς γῆς

Kaì élegen, Hoútōs estìn hē basileía toû theoû hōs ánthrōpos bálēi tòn spóron epì tē̂s gē̂s

27
καὶ καθεύδῃ καὶ ἐγείρηται νύκτα καὶ ἡμέραν, καὶ ὁ σπόρος βλαστᾷ καὶ μηκύνηται ὡς οὐκ οἶδεν αὐτός.

kaì katheúdēi kaì egeírētai nýkta kaì hēméran, kaì ho spóros blastā̂i kaì mēkýnētai hōs ouk oîden autós.

28
αὐτομάτη ἡ γῆ καρποφορεῖ, πρῶτον χόρτον, εἶτεν στάχυν, εἶτεν πλήρη σῖτον ἐν τῷ στάχυϊ.

automátē hē gē̂ karpophoreî, prō̂ton chórton, eîten stáchyn, eîten plḗrē sîton en tō̂i stáchyï.

29
ὅταν δὲ παραδοῖ ὁ καρπός, εὐθὺς ἀποστέλλει τὸ δρέπανον, ὅτι παρέστηκεν ὁ θερισμός.

hótan dè paradoî ho karpós, euthỳs apostéllei tò drépanon, hóti paréstēken ho therismós.

30
Καὶ ἔλεγεν, Πῶς ὁμοιώσωμεν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, ἢ ἐν τίνι αὐτὴν παραβολῇ θῶμεν;

Kaì élegen, Pō̂s homoiṓsōmen tḕn basileían toû theoû, ḕ en tíni autḕn parabolē̂i thō̂men?

31
ὡς κόκκῳ σινάπεως, ὃς ὅταν σπαρῇ ἐπὶ τῆς γῆς, μικρότερον ὂν πάντων τῶν σπερμάτων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς,

hōs kókkōi sinápeōs, hòs hótan sparē̂i epì tē̂s gē̂s, mikróteron òn pántōn tō̂n spermátōn tō̂n epì tē̂s gē̂s,

32
καὶ ὅταν σπαρῇ, ἀναβαίνει καὶ γίνεται μεῖζον πάντων τῶν λαχάνων καὶ ποιεῖ κλάδους μεγάλους, ὥστε δύνασθαι ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνοῦν.

kaì hótan sparē̂i, anabaínei kaì gínetai meîzon pántōn tō̂n lachánōn kaì poieî kládous megálous, hṓste dýnasthai hypò tḕn skiàn autoû tà peteinà toû ouranoû kataskēnoûn.

33
Καὶ τοιαύταις παραβολαῖς πολλαῖς ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον, καθὼς ἠδύναντο ἀκούειν·

Kaì toiaútais parabolaîs pollaîs elálei autoîs tòn lógon, kathṑs ēdýnanto akoúein:

34
χωρὶς δὲ παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς, κατ’ ἰδίαν δὲ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν πάντα.

chōrìs dè parabolē̂s ouk elálei autoîs, kat’ idían dè toîs idíois mathētaîs epélyen pánta.

35
Καὶ λέγει αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὀψίας γενομένης, Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν.

Kaì légei autoîs en ekeínēi tē̂i hēmérāi opsías genoménēs, Diélthōmen eis tò péran.

36
καὶ ἀφέντες τὸν ὄχλον παραλαμβάνουσιν αὐτὸν ὡς ἦν ἐν τῷ πλοίῳ, καὶ ἄλλα πλοῖα ἦν μετ’ αὐτοῦ.

kaì aphéntes tòn óchlon paralambánousin autòn hōs ē̂n en tō̂i ploíōi, kaì álla ploîa ē̂n met’ autoû.

37
καὶ γίνεται λαῖλαψ μεγάλη ἀνέμου, καὶ τὰ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε ἤδη γεμίζεσθαι τὸ πλοῖον.

kaì gínetai laîlaps megálē anémou, kaì tà kýmata epéballen eis tò ploîon, hṓste ḗdē gemízesthai tò ploîon.

38
καὶ αὐτὸς ἦν ἐν τῇ πρύμνῃ ἐπὶ τὸ προσκεφάλαιον καθεύδων· καὶ ἐγείρουσιν αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἀπολλύμεθα;

kaì autòs ē̂n en tē̂i prýmnēi epì tò proskephálaion katheúdōn: kaì egeírousin autòn kaì légousin autō̂i, Didáskale, ou mélei soi hóti apollýmetha?

39
καὶ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ εἶπεν τῇ θαλάσσῃ, Σιώπα, πεφίμωσο. καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη.

kaì diegertheìs epetímēsen tō̂i anémōi kaì eîpen tē̂i thalássēi, Siṓpa, pephímōso. kaì ekópasen ho ánemos, kaì egéneto galḗnē megálē.

40
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τί δειλοί ἐστε; οὔπω ἔχετε πίστιν;

kaì eîpen autoîs, Tí deiloí este? oúpō échete pístin?

41
καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν, καὶ ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους, Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν ὅτι καὶ ὁ ἄνεμος καὶ ἡ θάλασσα ὑπακούει αὐτῷ;

kaì ephobḗthēsan phóbon mégan, kaì élegon pròs allḗlous, Tís ára hoûtós estin hóti kaì ho ánemos kaì hē thálassa hypakoúei autō̂i?