Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 5:8

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἦλθον εἰς τὸ πέραν τῆς θαλάσσης εἰς τὴν χώραν τῶν Γερασηνῶν.

Kaì ē̂lthon eis tò péran tē̂s thalássēs eis tḕn chṓran tō̂n Gerasēnō̂n.

2
καὶ ἐξελθόντος αὐτοῦ ἐκ τοῦ πλοίου [εὐθὺς] ὑπήντησεν αὐτῷ ἐκ τῶν μνημείων ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ,

kaì exelthóntos autoû ek toû ploíou [euthỳs] hypḗntēsen autō̂i ek tō̂n mnēmeíōn ánthrōpos en pneúmati akathártōi,

3
ὃς τὴν κατοίκησιν εἶχεν ἐν τοῖς μνήμασιν· καὶ οὐδὲ ἁλύσει οὐκέτι οὐδεὶς ἐδύνατο αὐτὸν δῆσαι,

hòs tḕn katoíkēsin eîchen en toîs mnḗmasin: kaì oudè halýsei oukéti oudeìs edýnato autòn dē̂sai,

4
διὰ τὸ αὐτὸν πολλάκις πέδαις καὶ ἁλύσεσιν δεδέσθαι καὶ διεσπάσθαι ὑπ’ αὐτοῦ τὰς ἁλύσεις καὶ τὰς πέδας συντετρῖφθαι, καὶ οὐδεὶς ἴσχυεν αὐτὸν δαμάσαι·

dià tò autòn pollákis pédais kaì halýsesin dedésthai kaì diespásthai hyp’ autoû tàs halýseis kaì tàs pédas syntetrîphthai, kaì oudeìs íschyen autòn damásai:

5
καὶ διὰ παντὸς νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἐν τοῖς μνήμασιν καὶ ἐν τοῖς ὄρεσιν ἦν κράζων καὶ κατακόπτων ἑαυτὸν λίθοις.

kaì dià pantòs nyktòs kaì hēméras en toîs mnḗmasin kaì en toîs óresin ē̂n krázōn kaì katakóptōn heautòn líthois.

6
καὶ ἰδὼν τὸν ’Ιησοῦν ἀπὸ μακρόθεν ἔδραμεν καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ,

kaì idṑn tòn ’Iēsoûn apò makróthen édramen kaì prosekýnēsen autō̂i,

7
καὶ κράξας φωνῇ μεγάλῃ λέγει, Τί ἐμοὶ καὶ σοί, ’Ιησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου; ὁρκίζω σε τὸν θεόν, μή με βασανίσῃς.

kaì kráxas phōnē̂i megálēi légei, Tí emoì kaì soí, ’Iēsoû hyiè toû theoû toû hypsístou? horkízō se tòn theón, mḗ me basanísēis.

8
ἔλεγεν γὰρ αὐτῷ, ῎Εξελθε τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἐκ τοῦ ἀνθρώπου.

élegen gàr autō̂i, ῎Exelthe tò pneûma tò akátharton ek toû anthrṓpou.

9
καὶ ἐπηρώτα αὐτόν, Τί ὄνομά σοι; καὶ λέγει αὐτῷ, Λεγιὼν ὄνομά μοι, ὅτι πολλοί ἐσμεν.

kaì epērṓta autón, Tí ónomá soi? kaì légei autō̂i, Legiṑn ónomá moi, hóti polloí esmen.

10
καὶ παρεκάλει αὐτὸν πολλὰ ἵνα μὴ αὐτοὺς ἀποστείλῃ ἔξω τῆς χώρας.

kaì parekálei autòn pollà hína mḕ autoùs aposteílēi éxō tē̂s chṓras.

11
῏Ην δὲ ἐκεῖ πρὸς τῷ ὄρει ἀγέλη χοίρων μεγάλη βοσκομένη·

᾿̂Ēn dè ekeî pròs tō̂i órei agélē choírōn megálē boskoménē:

12
καὶ παρεκάλεσαν αὐτὸν λέγοντες, Πέμψον ἡμᾶς εἰς τοὺς χοίρους, ἵνα εἰς αὐτοὺς εἰσέλθωμεν.

kaì parekálesan autòn légontes, Pémpson hēmâs eis toùs choírous, hína eis autoùs eisélthōmen.

13
καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς. καὶ ἐξελθόντα τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους, καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν θάλασσαν, ὡς δισχίλιοι, καὶ ἐπνίγοντο ἐν τῇ θαλάσσῃ.

kaì epétrepsen autoîs. kaì exelthónta tà pneúmata tà akátharta eisē̂lthon eis toùs choírous, kaì hṓrmēsen hē agélē katà toû krēmnoû eis tḕn thálassan, hōs dischílioi, kaì epnígonto en tē̂i thalássēi.

14
καὶ οἱ βόσκοντες αὐτοὺς ἔφυγον καὶ ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς· καὶ ἦλθον ἰδεῖν τί ἐστιν τὸ γεγονός.

kaì hoi bóskontes autoùs éphygon kaì apḗngeilan eis tḕn pólin kaì eis toùs agroús: kaì ē̂lthon ideîn tí estin tò gegonós.

15
καὶ ἔρχονται πρὸς τὸν ’Ιησοῦν, καὶ θεωροῦσιν τὸν δαιμονιζόμενον καθήμενον ἱματισμένον καὶ σωφρονοῦντα, τὸν ἐσχηκότα τὸν λεγιῶνα, καὶ ἐφοβήθησαν.

kaì érchontai pròs tòn ’Iēsoûn, kaì theōroûsin tòn daimonizómenon kathḗmenon himatisménon kaì sōphronoûnta, tòn eschēkóta tòn legiō̂na, kaì ephobḗthēsan.

16
καὶ διηγήσαντο αὐτοῖς οἱ ἰδόντες πῶς ἐγένετο τῷ δαιμονιζομένῳ καὶ περὶ τῶν χοίρων.

kaì diēgḗsanto autoîs hoi idóntes pō̂s egéneto tō̂i daimonizoménōi kaì perì tō̂n choírōn.

17
καὶ ἤρξαντο παρακαλεῖν αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν.

kaì ḗrxanto parakaleîn autòn apeltheîn apò tō̂n horíōn autō̂n.

18
καὶ ἐμβαίνοντος αὐτοῦ εἰς τὸ πλοῖον παρεκάλει αὐτὸν ὁ δαιμονισθεὶς ἵνα μετ’ αὐτοῦ ᾖ.

kaì embaínontos autoû eis tò ploîon parekálei autòn ho daimonistheìs hína met’ autoû ē̂i.

19
καὶ οὐκ ἀφῆκεν αὐτόν, ἀλλὰ λέγει αὐτῷ, ῞Υπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου πρὸς τοὺς σούς, καὶ ἀπάγγειλον αὐτοῖς ὅσα ὁ κύριός σοι πεποίηκεν καὶ ἠλέησέν σε.

kaì ouk aphē̂ken autón, allà légei autō̂i, ῞Ypage eis tòn oîkón sou pròs toùs soús, kaì apángeilon autoîs hósa ho kýriós soi pepoíēken kaì ēléēsén se.

20
καὶ ἀπῆλθεν καὶ ἤρξατο κηρύσσειν ἐν τῇ Δεκαπόλει ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, καὶ πάντες ἐθαύμαζον.

kaì apē̂lthen kaì ḗrxato kērýssein en tē̂i Dekapólei hósa epoíēsen autō̂i ho ’Iēsoûs, kaì pántes ethaúmazon.

21
Καὶ διαπεράσαντος τοῦ ’Ιησοῦ πάλιν εἰς τὸ πέραν συνήχθη ὄχλος πολὺς ἐπ’ αὐτόν, καὶ ἦν παρὰ τὴν θάλασσαν.

Kaì diaperásantos toû ’Iēsoû pálin eis tò péran synḗchthē óchlos polỳs ep’ autón, kaì ē̂n parà tḕn thálassan.

22
καὶ ἔρχεται εἷς τῶν ἀρχισυναγώγων, ὀνόματι ’Ιάϊρος, καὶ ἰδὼν αὐτὸν πίπτει πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ

kaì érchetai heîs tō̂n archisynagṓgōn, onómati ’Iáïros, kaì idṑn autòn píptei pròs toùs pódas autoû

23
καὶ παρακαλεῖ αὐτὸν πολλὰ λέγων ὅτι Τὸ θυγάτριόν μου ἐσχάτως ἔχει, ἵνα ἐλθὼν ἐπιθῇς τὰς χεῖρας αὐτῇ ἵνα σωθῇ καὶ ζήσῃ.

kaì parakaleî autòn pollà légōn hóti Tò thygátrión mou eschátōs échei, hína elthṑn epithē̂is tàs cheîras autē̂i hína sōthē̂i kaì zḗsēi.

24
καὶ ἀπῆλθεν μετ’ αὐτοῦ. Καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ὄχλος πολύς, καὶ συνέθλιβον αὐτόν.

kaì apē̂lthen met’ autoû. Kaì ēkoloúthei autō̂i óchlos polýs, kaì synéthlibon autón.

25
καὶ γυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος δώδεκα ἔτη

kaì gynḕ oûsa en rhýsei haímatos dṓdeka étē

26
καὶ πολλὰ παθοῦσα ὑπὸ πολλῶν ἰατρῶν καὶ δαπανήσασα τὰ παρ’ αὐτῆς πάντα καὶ μηδὲν ὠφεληθεῖσα ἀλλὰ μᾶλλον εἰς τὸ χεῖρον ἐλθοῦσα,

kaì pollà pathoûsa hypò pollō̂n iatrō̂n kaì dapanḗsasa tà par’ autē̂s pánta kaì mēdèn ōphelētheîsa allà mâllon eis tò cheîron elthoûsa,

27
ἀκούσασα περὶ τοῦ ’Ιησοῦ, ἐλθοῦσα ἐν τῷ ὄχλῳ ὄπισθεν ἥψατο τοῦ ἱματίου αὐτοῦ·

akoúsasa perì toû ’Iēsoû, elthoûsa en tō̂i óchlōi ópisthen hḗpsato toû himatíou autoû:

28
ἔλεγεν γὰρ ὅτι ’Εὰν ἅψωμαι κἂν τῶν ἱματίων αὐτοῦ σωθήσομαι.

élegen gàr hóti ’Eàn hápsōmai kàn tō̂n himatíōn autoû sōthḗsomai.

29
καὶ εὐθὺς ἐξηράνθη ἡ πηγὴ τοῦ αἵματος αὐτῆς, καὶ ἔγνω τῷ σώματι ὅτι ἴαται ἀπὸ τῆς μάστιγος.

kaì euthỳs exēránthē hē pēgḕ toû haímatos autē̂s, kaì égnō tō̂i sṓmati hóti íatai apò tē̂s mástigos.

30
καὶ εὐθὺς ὁ ’Ιησοῦς ἐπιγνοὺς ἐν ἑαυτῷ τὴν ἐξ αὐτοῦ δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἐπιστραφεὶς ἐν τῷ ὄχλῳ ἔλεγεν, Τίς μου ἥψατο τῶν ἱματίων;

kaì euthỳs ho ’Iēsoûs epignoùs en heautō̂i tḕn ex autoû dýnamin exelthoûsan epistrapheìs en tō̂i óchlōi élegen, Tís mou hḗpsato tō̂n himatíōn?

31
καὶ ἔλεγον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Βλέπεις τὸν ὄχλον συνθλίβοντά σε, καὶ λέγεις, Τίς μου ἥψατο;

kaì élegon autō̂i hoi mathētaì autoû, Blépeis tòn óchlon synthlíbontá se, kaì légeis, Tís mou hḗpsato?

32
καὶ περιεβλέπετο ἰδεῖν τὴν τοῦτο ποιήσασαν.

kaì perieblépeto ideîn tḕn toûto poiḗsasan.

33
ἡ δὲ γυνὴ φοβηθεῖσα καὶ τρέμουσα, εἰδυῖα ὃ γέγονεν αὐτῇ, ἦλθεν καὶ προσέπεσεν αὐτῷ καὶ εἶπεν αὐτῷ πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν.

hē dè gynḕ phobētheîsa kaì trémousa, eidyîa hò gégonen autē̂i, ē̂lthen kaì prosépesen autō̂i kaì eîpen autō̂i pâsan tḕn alḗtheian.

34
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ, θυγάτηρ, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε· ὕπαγε εἰς εἰρήνην, καὶ ἴσθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγός σου.

ho dè eîpen autē̂i, thygátēr, hē pístis sou sésōkén se: hýpage eis eirḗnēn, kaì ísthi hygiḕs apò tē̂s mástigós sou.

35
῎Ετι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχονται ἀπὸ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγοντες ὅτι ‘Η θυγάτηρ σου ἀπέθανεν· τί ἔτι σκύλλεις τὸν διδάσκαλον;

῎Eti autoû laloûntos érchontai apò toû archisynagṓgou légontes hóti ‘Ē thygátēr sou apéthanen: tí éti skýlleis tòn didáskalon?

36
ὁ δὲ ’Ιησοῦς παρακούσας τὸν λόγον λαλούμενον λέγει τῷ ἀρχισυναγώγῳ, Μὴ φοβοῦ, μόνον πίστευε.

ho dè ’Iēsoûs parakoúsas tòn lógon laloúmenon légei tō̂i archisynagṓgōi, Mḕ phoboû, mónon písteue.

37
καὶ οὐκ ἀφῆκεν οὐδένα μετ’ αὐτοῦ συνακολουθῆσαι εἰ μὴ τὸν Πέτρον καὶ ’Ιάκωβον καὶ ’Ιωάννην τὸν ἀδελφὸν ’Ιακώβου.

kaì ouk aphē̂ken oudéna met’ autoû synakolouthē̂sai ei mḕ tòn Pétron kaì ’Iákōbon kaì ’Iōánnēn tòn adelphòn ’Iakṓbou.

38
καὶ ἔρχονται εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀρχισυναγώγου, καὶ θεωρεῖ θόρυβον καὶ κλαίοντας καὶ ἀλαλάζοντας πολλά,

kaì érchontai eis tòn oîkon toû archisynagṓgou, kaì theōreî thórybon kaì klaíontas kaì alalázontas pollá,

39
καὶ εἰσελθὼν λέγει αὐτοῖς, Τί θορυβεῖσθε καὶ κλαίετε; τὸ παιδίον οὐκ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει.

kaì eiselthṑn légei autoîs, Tí thorybeîsthe kaì klaíete? tò paidíon ouk apéthanen allà katheúdei.

40
καὶ κατεγέλων αὐτοῦ. αὐτὸς δὲ ἐκβαλὼν πάντας παραλαμβάνει τὸν πατέρα τοῦ παιδίου καὶ τὴν μητέρα καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ, καὶ εἰσπορεύεται ὅπου ἦν τὸ παιδίον·

kaì kategélōn autoû. autòs dè ekbalṑn pántas paralambánei tòn patéra toû paidíou kaì tḕn mētéra kaì toùs met’ autoû, kaì eisporeúetai hópou ē̂n tò paidíon:

41
καὶ κρατήσας τῆς χειρὸς τοῦ παιδίου λέγει αὐτῇ, Ταλιθα κουμ, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον Τὸ κοράσιον, σοὶ λέγω, ἔγειρε.

kaì kratḗsas tē̂s cheiròs toû paidíou légei autē̂i, Talitha koum, hó estin methermēneuómenon Tò korásion, soì légō, égeire.

42
καὶ εὐθὺς ἀνέστη τὸ κοράσιον καὶ περιεπάτει, ἦν γὰρ ἐτῶν δώδεκα. καὶ ἐξέστησαν εὐθὺς ἐκστάσει μεγάλῃ.

kaì euthỳs anéstē tò korásion kaì periepátei, ē̂n gàr etō̂n dṓdeka. kaì exéstēsan euthỳs ekstásei megálēi.

43
καὶ διεστείλατο αὐτοῖς πολλὰ ἵνα μηδεὶς γνοῖ τοῦτο, καὶ εἶπεν δοθῆναι αὐτῇ φαγεῖν.

kaì diesteílato autoîs pollà hína mēdeìs gnoî toûto, kaì eîpen dothē̂nai autē̂i phageîn.