Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 9:3

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες ὧδε τῶν ἑστηκότων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ἐληλυθυῖαν ἐν δυνάμει.

Kaì élegen autoîs, ’Amḕn légō hymîn hóti eisín tines hō̂de tō̂n hestēkótōn hoítines ou mḕ geúsōntai thanátou héōs àn ídōsin tḕn basileían toû theoû elēlythyîan en dynámei.

2
Καὶ μετὰ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ ’Ιησοῦς τὸν Πέτρον καὶ τὸν ’Ιάκωβον καὶ τὸν ’Ιωάννην, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν μόνους. καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν,

Kaì metà hēméras hèx paralambánei ho ’Iēsoûs tòn Pétron kaì tòn ’Iákōbon kaì tòn ’Iōánnēn, kaì anaphérei autoùs eis óros hypsēlòn kat’ idían mónous. kaì metemorphṓthē émprosthen autō̂n,

3
καὶ τὰ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο στίλβοντα λευκὰ λίαν οἷα γναφεὺς ἐπὶ τῆς γῆς οὐ δύναται οὕτως λευκᾶναι.

kaì tà himátia autoû egéneto stílbonta leukà lían hoîa gnapheùs epì tē̂s gē̂s ou dýnatai hoútōs leukânai.

4
καὶ ὤφθη αὐτοῖς ’Ηλίας σὺν Μωϋσεῖ, καὶ ἦσαν συλλαλοῦντες τῷ ’Ιησοῦ.

kaì ṓphthē autoîs ’Ēlías sỳn Mōÿseî, kaì ē̂san syllaloûntes tō̂i ’Iēsoû.

5
καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει τῷ ’Ιησοῦ, ‘Ραββί, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, καὶ ποιήσωμεν τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ ’Ηλίᾳ μίαν.

kaì apokritheìs ho Pétros légei tō̂i ’Iēsoû, ‘Rabbí, kalón estin hēmâs hō̂de eînai, kaì poiḗsōmen treîs skēnás, soì mían kaì Mōÿseî mían kaì ’Ēlíāi mían.

6
οὐ γὰρ ᾔδει τί ἀποκριθῇ, ἔκφοβοι γὰρ ἐγένοντο.

ou gàr ḗidei tí apokrithē̂i, ékphoboi gàr egénonto.

7
καὶ ἐγένετο νεφέλη ἐπισκιάζουσα αὐτοῖς, καὶ ἐγένετο φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἀκούετε αὐτοῦ.

kaì egéneto nephélē episkiázousa autoîs, kaì egéneto phōnḕ ek tē̂s nephélēs, Hoûtós estin ho hyiós mou ho agapētós, akoúete autoû.

8
καὶ ἐξάπινα περιβλεψάμενοι οὐκέτι οὐδένα εἶδον ἀλλὰ τὸν ’Ιησοῦν μόνον μεθ’ ἑαυτῶν.

kaì exápina periblepsámenoi oukéti oudéna eîdon allà tòn ’Iēsoûn mónon meth’ heautō̂n.

9
Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ ἃ εἶδον διηγήσωνται, εἰ μὴ ὅταν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ.

Kaì katabainóntōn autō̂n ek toû órous diesteílato autoîs hína mēdenì hà eîdon diēgḗsōntai, ei mḕ hótan ho hyiòs toû anthrṓpou ek nekrō̂n anastē̂i.

10
καὶ τὸν λόγον ἐκράτησαν πρὸς ἑαυτοὺς συζητοῦντες τί ἐστιν τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναστῆναι.

kaì tòn lógon ekrátēsan pròs heautoùs syzētoûntes tí estin tò ek nekrō̂n anastē̂nai.

11
καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες, ῞Οτι λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι ’Ηλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον;

kaì epērṓtōn autòn légontes, ῞Oti légousin hoi grammateîs hóti ’Ēlían deî eltheîn prō̂ton?

12
ὁ δὲ ἔφη αὐτοῖς, ’Ηλίας μὲν ἐλθὼν πρῶτον ἀποκαθιστάνει πάντα, καὶ πῶς γέγραπται ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἵνα πολλὰ πάθῃ καὶ ἐξουδενηθῇ;

ho dè éphē autoîs, ’Ēlías mèn elthṑn prō̂ton apokathistánei pánta, kaì pō̂s gégraptai epì tòn hyiòn toû anthrṓpou hína pollà páthēi kaì exoudenēthē̂i?

13
ἀλλὰ λέγω ὑμῖν ὅτι καὶ ’Ηλίας ἐλήλυθεν, καὶ ἐποίησαν αὐτῷ ὅσα ἤθελον, καθὼς γέγραπται ἐπ’ αὐτόν.

allà légō hymîn hóti kaì ’Ēlías elḗlythen, kaì epoíēsan autō̂i hósa ḗthelon, kathṑs gégraptai ep’ autón.

14
Καὶ ἐλθόντες πρὸς τοὺς μαθητὰς εἶδον ὄχλον πολὺν περὶ αὐτοὺς καὶ γραμματεῖς συζητοῦντας πρὸς αὐτούς.

Kaì elthóntes pròs toùs mathētàs eîdon óchlon polỳn perì autoùs kaì grammateîs syzētoûntas pròs autoús.

15
καὶ εὐθὺς πᾶς ὁ ὄχλος ἰδόντες αὐτὸν ἐξεθαμβήθησαν, καὶ προστρέχοντες ἠσπάζοντο αὐτόν.

kaì euthỳs pâs ho óchlos idóntes autòn exethambḗthēsan, kaì prostréchontes ēspázonto autón.

16
καὶ ἐπηρώτησεν αὐτούς, Τί συζητεῖτε πρὸς αὑτούς;

kaì epērṓtēsen autoús, Tí syzēteîte pròs hautoús?

17
καὶ ἀπεκρίθη αὐτῷ εἷς ἐκ τοῦ ὄχλου, Διδάσκαλε, ἤνεγκα τὸν υἱόν μου πρὸς σέ, ἔχοντα πνεῦμα ἄλαλον·

kaì apekríthē autō̂i heîs ek toû óchlou, Didáskale, ḗnenka tòn hyión mou pròs sé, échonta pneûma álalon:

18
καὶ ὅπου ἐὰν αὐτὸν καταλάβῃ ῥήσσει αὐτόν, καὶ ἀφρίζει καὶ τρίζει τοὺς ὀδόντας καὶ ξηραίνεται· καὶ εἶπα τοῖς μαθηταῖς σου ἵνα αὐτὸ ἐκβάλωσιν, καὶ οὐκ ἴσχυσαν.

kaì hópou eàn autòn katalábēi rhḗssei autón, kaì aphrízei kaì trízei toùs odóntas kaì xēraínetai: kaì eîpa toîs mathētaîs sou hína autò ekbálōsin, kaì ouk íschysan.

19
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτοῖς λέγει, ῏Ω γενεὰ ἄπιστος, ἕως πότε πρὸς ὑμᾶς ἔσομαι; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν; φέρετε αὐτὸν πρός με.

ho dè apokritheìs autoîs légei, ᾿̂Ō geneà ápistos, héōs póte pròs hymâs ésomai? héōs póte anéxomai hymō̂n? phérete autòn prós me.

20
καὶ ἤνεγκαν αὐτὸν πρὸς αὐτόν. καὶ ἰδὼν αὐτὸν τὸ πνεῦμα εὐθὺς συνεσπάραξεν αὐτόν, καὶ πεσὼν ἐπὶ τῆς γῆς ἐκυλίετο ἀφρίζων.

kaì ḗnenkan autòn pròs autón. kaì idṑn autòn tò pneûma euthỳs synespáraxen autón, kaì pesṑn epì tē̂s gē̂s ekylíeto aphrízōn.

21
καὶ ἐπηρώτησεν τὸν πατέρα αὐτοῦ, Πόσος χρόνος ἐστὶν ὡς τοῦτο γέγονεν αὐτῷ; ὁ δὲ εἶπεν, ’Εκ παιδιόθεν·

kaì epērṓtēsen tòn patéra autoû, Pósos chrónos estìn hōs toûto gégonen autō̂i? ho dè eîpen, ’Ek paidióthen:

22
καὶ πολλάκις καὶ εἰς πῦρ αὐτὸν ἔβαλεν καὶ εἰς ὕδατα ἵνα ἀπολέσῃ αὐτόν· ἀλλ’ εἴ τι δύνῃ, βοήθησον ἡμῖν σπλαγχνισθεὶς ἐφ’ ἡμᾶς.

kaì pollákis kaì eis pŷr autòn ébalen kaì eis hýdata hína apolésēi autón: all’ eí ti dýnēi, boḗthēson hēmîn splanchnistheìs eph’ hēmâs.

23
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Τὸ Εἰ δύνῃ-πάντα δυνατὰ τῷ πιστεύοντι.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autō̂i, Tò Ei dýnēi-pánta dynatà tō̂i pisteúonti.

24
εὐθὺς κράξας ὁ πατὴρ τοῦ παιδίου ἔλεγεν, Πιστεύω· βοήθει μου τῇ ἀπιστίᾳ.

euthỳs kráxas ho patḕr toû paidíou élegen, Pisteúō: boḗthei mou tē̂i apistíāi.

25
ἰδὼν δὲ ὁ ’Ιησοῦς ὅτι ἐπισυντρέχει ὄχλος ἐπετίμησεν τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ λέγων αὐτῷ, Τὸ ἄλαλον καὶ κωφὸν πνεῦμα, ἐγὼ ἐπιτάσσω σοι, ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ καὶ μηκέτι εἰσέλθῃς εἰς αὐτόν.

idṑn dè ho ’Iēsoûs hóti episyntréchei óchlos epetímēsen tō̂i pneúmati tō̂i akathártōi légōn autō̂i, Tò álalon kaì kōphòn pneûma, egṑ epitássō soi, éxelthe ex autoû kaì mēkéti eisélthēis eis autón.

26
καὶ κράξας καὶ πολλὰ σπαράξας ἐξῆλθεν· καὶ ἐγένετο ὡσεὶ νεκρός, ὥστε τοὺς πολλοὺς λέγειν ὅτι ἀπέθανεν.

kaì kráxas kaì pollà sparáxas exē̂lthen: kaì egéneto hōseì nekrós, hṓste toùs polloùs légein hóti apéthanen.

27
ὁ δὲ ’Ιησοῦς κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἤγειρεν αὐτόν, καὶ ἀνέστη.

ho dè ’Iēsoûs kratḗsas tē̂s cheiròs autoû ḗgeiren autón, kaì anéstē.

28
καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς οἶκον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κατ’ ἰδίαν ἐπηρώτων αὐτόν, ῞Οτι ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό;

kaì eiselthóntos autoû eis oîkon hoi mathētaì autoû kat’ idían epērṓtōn autón, ῞Oti hēmeîs ouk ēdynḗthēmen ekbaleîn autó?

29
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτο τὸ γένος ἐν οὐδενὶ δύναται ἐξελθεῖν εἰ μὴ ἐν προσευχῇ.

kaì eîpen autoîs, Toûto tò génos en oudenì dýnatai exeltheîn ei mḕ en proseuchē̂i.

30
Κἀκεῖθεν ἐξελθόντες παρεπορεύοντο διὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ οὐκ ἤθελεν ἵνα τις γνοῖ·

Kakeîthen exelthóntes pareporeúonto dià tē̂s Galilaías, kaì ouk ḗthelen hína tis gnoî:

31
ἐδίδασκεν γὰρ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι ‘Ο υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ ἀποκτανθεὶς μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται.

edídasken gàr toùs mathētàs autoû kaì élegen autoîs hóti ‘O hyiòs toû anthrṓpou paradídotai eis cheîras anthrṓpōn, kaì apoktenoûsin autón, kaì apoktantheìs metà treîs hēméras anastḗsetai.

32
οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα, καὶ ἐφοβοῦντο αὐτὸν ἐπερωτῆσαι.

hoi dè ēgnóoun tò rhē̂ma, kaì ephoboûnto autòn eperōtē̂sai.

33
Καὶ ἦλθον εἰς Καφαρναούμ. καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ γενόμενος ἐπηρώτα αὐτούς, Τί ἐν τῇ ὁδῷ διελογίζεσθε;

Kaì ē̂lthon eis Kapharnaoúm. kaì en tē̂i oikíāi genómenos epērṓta autoús, Tí en tē̂i hodō̂i dielogízesthe?

34
οἱ δὲ ἐσιώπων, πρὸς ἀλλήλους γὰρ διελέχθησαν ἐν τῇ ὁδῷ τίς μείζων.

hoi dè esiṓpōn, pròs allḗlous gàr dieléchthēsan en tē̂i hodō̂i tís meízōn.

35
καὶ καθίσας ἐφώνησεν τοὺς δώδεκα καὶ λέγει αὐτοῖς, Εἴ τις θέλει πρῶτος εἶναι ἔσται πάντων ἔσχατος καὶ πάντων διάκονος.

kaì kathísas ephṓnēsen toùs dṓdeka kaì légei autoîs, Eí tis thélei prō̂tos eînai éstai pántōn éschatos kaì pántōn diákonos.

36
καὶ λαβὼν παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὸ εἶπεν αὐτοῖς,

kaì labṑn paidíon éstēsen autò en mésōi autō̂n kaì enankalisámenos autò eîpen autoîs,

37
῝Ος ἂν ἓν τῶν τοιούτων παιδίων δέξηται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται· καὶ ὃς ἂν ἐμὲ δέχηται, οὐκ ἐμὲ δέχεται ἀλλὰ τὸν ἀποστείλαντά με.

῝Os àn hèn tō̂n toioútōn paidíōn déxētai epì tō̂i onómatí mou, emè déchetai: kaì hòs àn emè déchētai, ouk emè déchetai allà tòn aposteílantá me.

38
῎Εφη αὐτῷ ὁ ’Ιωάννης, Διδάσκαλε, εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια, καὶ ἐκωλύομεν αὐτόν, ὅτι οὐκ ἠκολούθει ἡμῖν.

῎Ephē autō̂i ho ’Iōánnēs, Didáskale, eídomén tina en tō̂i onómatí sou ekbállonta daimónia, kaì ekōlýomen autón, hóti ouk ēkoloúthei hēmîn.

39
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, Μὴ κωλύετε αὐτόν, οὐδεὶς γάρ ἐστιν ὃς ποιήσει δύναμιν ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου καὶ δυνήσεται ταχὺ κακολογῆσαί με·

ho dè ’Iēsoûs eîpen, Mḕ kōlýete autón, oudeìs gár estin hòs poiḗsei dýnamin epì tō̂i onómatí mou kaì dynḗsetai tachỳ kakologē̂saí me:

40
ὃς γὰρ οὐκ ἔστιν καθ’ ἡμῶν, ὑπὲρ ἡμῶν ἐστιν.

hòs gàr ouk éstin kath’ hēmō̂n, hypèr hēmō̂n estin.

41
῝Ος γὰρ ἂν ποτίσῃ ὑμᾶς ποτήριον ὕδατος ἐν ὀνόματι ὅτι Χριστοῦ ἐστε, ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὐτοῦ.

῝Os gàr àn potísēi hymâs potḗrion hýdatos en onómati hóti Christoû este, amḕn légō hymîn hóti ou mḕ apolésēi tòn misthòn autoû.

42
Καὶ ὃς ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων [εἰς ἐμέ], καλόν ἐστιν αὐτῷ μᾶλλον εἰ περίκειται μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ βέβληται εἰς τὴν θάλασσαν.

Kaì hòs àn skandalísēi héna tō̂n mikrō̂n toútōn tō̂n pisteuóntōn [eis emé], kalón estin autō̂i mâllon ei períkeitai mýlos onikòs perì tòn tráchēlon autoû kaì béblētai eis tḕn thálassan.

43
Καὶ ἐὰν σκανδαλίζῃ σε ἡ χείρ σου, ἀπόκοψον αὐτήν· καλόν ἐστίν σε κυλλὸν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν ἢ τὰς δύο χεῖρας ἔχοντα ἀπελθεῖν εἰς τὴν γέενναν, εἰς τὸ πῦρ τὸ ἄσβεστον.

Kaì eàn skandalízēi se hē cheír sou, apókopson autḗn: kalón estín se kyllòn eiseltheîn eis tḕn zōḕn ḕ tàs dýo cheîras échonta apeltheîn eis tḕn géennan, eis tò pŷr tò ásbeston.

45
καὶ ἐὰν ὁ πούς σου σκανδαλίζῃ σε, ἀπόκοψον αὐτόν· καλόν ἐστίν σε εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν χωλὸν ἢ τοὺς δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν.

kaì eàn ho poús sou skandalízēi se, apókopson autón: kalón estín se eiseltheîn eis tḕn zōḕn chōlòn ḕ toùs dýo pódas échonta blēthē̂nai eis tḕn géennan.

47
καὶ ἐὰν ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζῃ σε, ἔκβαλε αὐτόν· καλόν σέ ἐστιν μονόφθαλμον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν,

kaì eàn ho ophthalmós sou skandalízēi se, ékbale autón: kalón sé estin monóphthalmon eiseltheîn eis tḕn basileían toû theoû ḕ dýo ophthalmoùs échonta blēthē̂nai eis tḕn géennan,

48
ὅπου ὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται·

hópou ho skṓlēx autō̂n ou teleutā̂i kaì tò pŷr ou sbénnytai:

49
πᾶς γὰρ πυρὶ ἁλισθήσεται.

pâs gàr pyrì halisthḗsetai.

50
Καλὸν τὸ ἅλας· ἐὰν δὲ τὸ ἅλας ἄναλον γένηται, ἐν τίνι αὐτὸ ἀρτύσετε; ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς ἅλα, καὶ εἰρηνεύετε ἐν ἀλλήλοις.

Kalòn tò hálas: eàn dè tò hálas ánalon génētai, en tíni autò artýsete? échete en heautoîs hála, kaì eirēneúete en allḗlois.