Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 12:31

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἐπορεύθη ὁ ’Ιησοῦς τοῖς σάββασιν διὰ τῶν σπορίμων· οἱ δὲ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπείνασαν, καὶ ἤρξαντο τίλλειν στάχυας καὶ ἐσθίειν.

’En ekeínōi tō̂i kairō̂i eporeúthē ho ’Iēsoûs toîs sábbasin dià tō̂n sporímōn: hoi dè mathētaì autoû epeínasan, kaì ḗrxanto tíllein stáchyas kaì esthíein.

2
οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἰδόντες εἶπαν αὐτῷ, ’Ιδοὺ οἱ μαθηταί σου ποιοῦσιν ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν ἐν σαββάτῳ.

hoi dè Pharisaîoi idóntes eîpan autō̂i, ’Idoù hoi mathētaí sou poioûsin hò ouk éxestin poieîn en sabbátōi.

3
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυὶδ ὅτε ἐπείνασεν καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ;

ho dè eîpen autoîs, Ouk anégnōte tí epoíēsen Dauìd hóte epeínasen kaì hoi met’ autoû?

4
πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔϕαγον, ὃ οὐκ ἐξὸν ἦν αὐτῷ ϕαγεῖν οὐδὲ τοῖς μετ’ αὐτοῦ, εἰ μὴ τοῖς ἱερεῦσιν μόνοις;

pō̂s eisē̂lthen eis tòn oîkon toû theoû kaì toùs ártous tē̂s prothéseōs éphagon, hò ouk exòn ē̂n autō̂i phageîn oudè toîs met’ autoû, ei mḕ toîs hiereûsin mónois?

5
ἢ οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῷ νόμῳ ὅτι τοῖς σάββασιν οἱ ἱερεῖς ἐν τῷ ἱερῷ τὸ σάββατον βεβηλοῦσιν καὶ ἀναίτιοί εἰσιν;

ḕ ouk anégnōte en tō̂i nómōi hóti toîs sábbasin hoi hiereîs en tō̂i hierō̂i tò sábbaton bebēloûsin kaì anaítioí eisin?

6
λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι τοῦ ἱεροῦ μεῖζόν ἐστιν ὧδε.

légō dè hymîn hóti toû hieroû meîzón estin hō̂de.

7
εἰ δὲ ἐγνώκειτε τί ἐστιν, ῎Ελεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν, οὐκ ἂν κατεδικάσατε τοὺς ἀναιτίους.

ei dè egnṓkeite tí estin, ῎Eleos thélō kaì ou thysían, ouk àn katedikásate toùs anaitíous.

8
κύριος γάρ ἐστιν τοῦ σαββάτου ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

kýrios gár estin toû sabbátou ho hyiòs toû anthrṓpou.

9
Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ἦλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν αὐτῶν·

Kaì metabàs ekeîthen ē̂lthen eis tḕn synagōgḕn autō̂n:

10
καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπος χεῖρα ἔχων ξηράν. καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες, Εἰ ἔξεστιν τοῖς σάββασιν θεραπεῦσαι; ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ.

kaì idoù ánthrōpos cheîra échōn xērán. kaì epērṓtēsan autòn légontes, Ei éxestin toîs sábbasin therapeûsai? hína katēgorḗsōsin autoû.

11
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος ὃς ἕξει πρόβατον ἕν, καὶ ἐὰν ἐμπέσῃ τοῦτο τοῖς σάββασιν εἰς βόθυνον, οὐχὶ κρατήσει αὐτὸ καὶ ἐγερεῖ;

ho dè eîpen autoîs, Tís éstai ex hymō̂n ánthrōpos hòs héxei próbaton hén, kaì eàn empésēi toûto toîs sábbasin eis bóthynon, ouchì kratḗsei autò kaì egereî?

12
πόσῳ οὖν διαϕέρει ἄνθρωπος προβάτου. ὥστε ἔξεστιν τοῖς σάββασιν καλῶς ποιεῖν.

pósōi oûn diaphérei ánthrōpos probátou. hṓste éxestin toîs sábbasin kalō̂s poieîn.

13
τότε λέγει τῷ ἀνθρώπῳ, ῎Εκτεινόν σου τὴν χεῖρα. καὶ ἐξέτεινεν, καὶ ἀπεκατεστάθη ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη.

tóte légei tō̂i anthrṓpōi, ῎Ekteinón sou tḕn cheîra. kaì exéteinen, kaì apekatestáthē hygiḕs hōs hē állē.

14
ἐξελθόντες δὲ οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατ’ αὐτοῦ ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν.

exelthóntes dè hoi Pharisaîoi symboúlion élabon kat’ autoû hópōs autòn apolésōsin.

15
‘Ο δὲ ’Ιησοῦς γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν. καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ πολλοί, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάντας,

‘O dè ’Iēsoûs gnoùs anechṓrēsen ekeîthen. kaì ēkoloúthēsan autō̂i polloí, kaì etherápeusen autoùs pántas,

16
καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μὴ ϕανερὸν αὐτὸν ποιήσωσιν·

kaì epetímēsen autoîs hína mḕ phaneròn autòn poiḗsōsin:

17
ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ ’Ησαΐου τοῦ προϕήτου λέγοντος,

hína plērōthē̂i tò rhēthèn dià ’Ēsaḯou toû prophḗtou légontos,

18
’Ιδοὺ ὁ παῖς μου ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου· θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ’ αὐτόν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεῖ.

’Idoù ho paîs mou hòn hēirétisa, ho agapētós mou eis hòn eudókēsen hē psychḗ mou: thḗsō tò pneûmá mou ep’ autón, kaì krísin toîs éthnesin apangeleî.

19
οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραυγάσει, οὐδὲ ἀκούσει τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν ϕωνὴν αὐτοῦ.

ouk erísei oudè kraugásei, oudè akoúsei tis en taîs plateíais tḕn phōnḕn autoû.

20
κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει καὶ λίνον τυϕόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νῖκος τὴν κρίσιν.

kálamon syntetrimménon ou kateáxei kaì línon typhómenon ou sbései, héōs àn ekbálēi eis nîkos tḕn krísin.

21
καὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν.

kaì tō̂i onómati autoû éthnē elpioûsin.

22
Τότε προσηνέχθη αὐτῷ δαιμονιζόμενος τυϕλὸς καὶ κωϕός· καὶ ἐθεράπευσεν αὐτόν, ὥστε τὸν κωϕὸν λαλεῖν καὶ βλέπειν.

Tóte prosēnéchthē autō̂i daimonizómenos typhlòs kaì kōphós: kaì etherápeusen autón, hṓste tòn kōphòn laleîn kaì blépein.

23
καὶ ἐξίσταντο πάντες οἱ ὄχλοι καὶ ἔλεγον, Μήτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς Δαυίδ;

kaì exístanto pántes hoi óchloi kaì élegon, Mḗti hoûtós estin ho hyiòs Dauíd?

24
οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες εἶπον, Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια εἰ μὴ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων.

hoi dè Pharisaîoi akoúsantes eîpon, Hoûtos ouk ekbállei tà daimónia ei mḕ en tō̂i Beelzeboùl árchonti tō̂n daimoníōn.

25
εἰδὼς δὲ τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς οὐ σταθήσεται.

eidṑs dè tàs enthymḗseis autō̂n eîpen autoîs, Pâsa basileía meristheîsa kath’ heautē̂s erēmoûtai, kaì pâsa pólis ḕ oikía meristheîsa kath’ heautē̂s ou stathḗsetai.

26
καὶ εἰ ὁ Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, ἐϕ’ ἑαυτὸν ἐμερίσθη· πῶς οὖν σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ;

kaì ei ho Satanâs tòn Satanân ekbállei, eph’ heautòn emerísthē: pō̂s oûn stathḗsetai hē basileía autoû?

27
καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; διὰ τοῦτο αὐτοὶ κριταὶ ἔσονται ὑμῶν.

kaì ei egṑ en Beelzeboùl ekbállō tà daimónia, hoi hyioì hymō̂n en tíni ekbállousin? dià toûto autoì kritaì ésontai hymō̂n.

28
εἰ δὲ ἐν πνεύματι θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔϕθασεν ἐϕ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

ei dè en pneúmati theoû egṑ ekbállō tà daimónia, ára éphthasen eph’ hymâs hē basileía toû theoû.

29
ἢ πῶς δύναταί τις εἰσελθεῖν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἁρπάσαι, ἐὰν μὴ πρῶτον δήσῃ τὸν ἰσχυρόν; καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει.

ḕ pō̂s dýnataí tis eiseltheîn eis tḕn oikían toû ischyroû kaì tà skeúē autoû harpásai, eàn mḕ prō̂ton dḗsēi tòn ischyrón? kaì tóte tḕn oikían autoû diarpásei.

30
ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ κατ’ ἐμοῦ ἐστιν, καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ’ ἐμοῦ σκορπίζει.

ho mḕ ṑn met’ emoû kat’ emoû estin, kaì ho mḕ synágōn met’ emoû skorpízei.

31
Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασϕημία ἀϕεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις, ἡ δὲ τοῦ πνεύματος βλασϕημία οὐκ ἀϕεθήσεται.

Dià toûto légō hymîn, pâsa hamartía kaì blasphēmía aphethḗsetai toîs anthrṓpois, hē dè toû pneúmatos blasphēmía ouk aphethḗsetai.

32
καὶ ὃς ἐὰν εἴπῃ λόγον κατὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, ἀϕεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ’ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀϕεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τούτῳ τῷ αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι.

kaì hòs eàn eípēi lógon katà toû hyioû toû anthrṓpou, aphethḗsetai autō̂i: hòs d’ àn eípēi katà toû pneúmatos toû hagíou, ouk aphethḗsetai autō̂i oúte en toútōi tō̂i aiō̂ni oúte en tō̂i méllonti.

33
῍Η ποιήσατε τὸ δένδρον καλὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ καλόν, ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον σαπρὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ σαπρόν· ἐκ γὰρ τοῦ καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται.

῍Ē poiḗsate tò déndron kalòn kaì tòn karpòn autoû kalón, ḕ poiḗsate tò déndron sapròn kaì tòn karpòn autoû saprón: ek gàr toû karpoû tò déndron ginṓsketai.

34
γεννήματα ἐχιδνῶν, πῶς δύνασθε ἀγαθὰ λαλεῖν πονηροὶ ὄντες; ἐκ γὰρ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ.

gennḗmata echidnō̂n, pō̂s dýnasthe agathà laleîn ponēroì óntes? ek gàr toû perisseúmatos tē̂s kardías tò stóma laleî.

35
ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει ἀγαθά, καὶ ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ πονηροῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει πονηρά.

ho agathòs ánthrōpos ek toû agathoû thēsauroû ekbállei agathá, kaì ho ponēròs ánthrōpos ek toû ponēroû thēsauroû ekbállei ponērá.

36
λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πᾶν ῥῆμα ἀργὸν ὃ λαλήσουσιν οἱ ἄνθρωποι ἀποδώσουσιν περὶ αὐτοῦ λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως·

légō dè hymîn hóti pân rhē̂ma argòn hò lalḗsousin hoi ánthrōpoi apodṓsousin perì autoû lógon en hēmérāi kríseōs:

37
ἐκ γὰρ τῶν λόγων σου δικαιωθήσῃ, καὶ ἐκ τῶν λόγων σου καταδικασθήσῃ.

ek gàr tō̂n lógōn sou dikaiōthḗsēi, kaì ek tō̂n lógōn sou katadikasthḗsēi.

38
Τότε ἀπεκρίθησαν αὐτῷ τινες τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων λέγοντες, Διδάσκαλε, θέλομεν ἀπὸ σοῦ σημεῖον ἰδεῖν.

Tóte apekríthēsan autō̂i tines tō̂n grammatéōn kaì Pharisaíōn légontes, Didáskale, thélomen apò soû sēmeîon ideîn.

39
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον ’Ιωνᾶ τοῦ προϕήτου.

ho dè apokritheìs eîpen autoîs, Geneà ponērà kaì moichalìs sēmeîon epizēteî, kaì sēmeîon ou dothḗsetai autē̂i ei mḕ tò sēmeîon ’Iōnâ toû prophḗtou.

40
ὥσπερ γὰρ ἦν ’Ιωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας.

hṓsper gàr ē̂n ’Iōnâs en tē̂i koilíāi toû kḗtous treîs hēméras kaì treîs nýktas, hoútōs éstai ho hyiòs toû anthrṓpou en tē̂i kardíāi tē̂s gē̂s treîs hēméras kaì treîs nýktas.

41
ἄνδρες Νινευῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν· ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα ’Ιωνᾶ, καὶ ἰδοὺ πλεῖον ’Ιωνᾶ ὧδε.

ándres Nineuîtai anastḗsontai en tē̂i krísei metà tē̂s geneâs taútēs kaì katakrinoûsin autḗn: hóti metenóēsan eis tò kḗrygma ’Iōnâ, kaì idoù pleîon ’Iōnâ hō̂de.

42
βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινεῖ αὐτήν· ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοϕίαν Σολομῶνος, καὶ ἰδοὺ πλεῖον Σολομῶνος ὧδε.

basílissa nótou egerthḗsetai en tē̂i krísei metà tē̂s geneâs taútēs kaì katakrineî autḗn: hóti ē̂lthen ek tō̂n perátōn tē̂s gē̂s akoûsai tḕn sophían Solomō̂nos, kaì idoù pleîon Solomō̂nos hō̂de.

43
῞Οταν δὲ τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων ζητοῦν ἀνάπαυσιν, καὶ οὐχ εὑρίσκει.

῞Otan dè tò akátharton pneûma exélthēi apò toû anthrṓpou, diérchetai di’ anýdrōn tópōn zētoûn anápausin, kaì ouch heurískei.

44
τότε λέγει, Εἰς τὸν οἶκόν μου ἐπιστρέψω ὅθεν ἐξῆλθον· καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σχολάζοντα σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον.

tóte légei, Eis tòn oîkón mou epistrépsō hóthen exē̂lthon: kaì elthòn heurískei scholázonta sesarōménon kaì kekosmēménon.

45
τότε πορεύεται καὶ παραλαμβάνει μεθ’ ἑαυτοῦ ἑπτὰ ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ, καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ· καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν πρώτων. οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ.

tóte poreúetai kaì paralambánei meth’ heautoû heptà hétera pneúmata ponērótera heautoû, kaì eiselthónta katoikeî ekeî: kaì gínetai tà éschata toû anthrṓpou ekeínou cheírona tō̂n prṓtōn. hoútōs éstai kaì tē̂i geneā̂i taútēi tē̂i ponērā̂i.

46
῎Ετι αὐτοῦ λαλοῦντος τοῖς ὄχλοις ἰδοὺ ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελϕοὶ αὐτοῦ εἱστήκεισαν ἔξω ζητοῦντες αὐτῷ λαλῆσαι.

῎Eti autoû laloûntos toîs óchlois idoù hē mḗtēr kaì hoi adelphoì autoû heistḗkeisan éxō zētoûntes autō̂i lalē̂sai.

47
[εἶπεν δέ τις αὐτῷ, ’Ιδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελϕοί σου ἔξω ἑστήκασιν ζητοῦντές σοι λαλῆσαι.]

[eîpen dé tis autō̂i, ’Idoù hē mḗtēr sou kaì hoi adelphoí sou éxō hestḗkasin zētoûntés soi lalē̂sai.]

48
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ λέγοντι αὐτῷ, Τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου, καὶ τίνες εἰσὶν οἱ ἀδελϕοί μου;

ho dè apokritheìs eîpen tō̂i légonti autō̂i, Tís estin hē mḗtēr mou, kaì tínes eisìn hoi adelphoí mou?

49
καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν, ’Ιδοὺ ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελϕοί μου·

kaì ekteínas tḕn cheîra autoû epì toùs mathētàs autoû eîpen, ’Idoù hē mḗtēr mou kaì hoi adelphoí mou:

50
ὅστις γὰρ ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς αὐτός μου ἀδελϕὸς καὶ ἀδελϕὴ καὶ μήτηρ ἐστίν.

hóstis gàr àn poiḗsēi tò thélēma toû patrós mou toû en ouranoîs autós mou adelphòs kaì adelphḕ kaì mḗtēr estín.