Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 13:10

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελθὼν ὁ ’Ιησοῦς τῆς οἰκίας ἐκάθητο παρὰ τὴν θάλασσαν·

’En tē̂i hēmérāi ekeínēi exelthṑn ho ’Iēsoûs tē̂s oikías ekáthēto parà tḕn thálassan:

2
καὶ συνήχθησαν πρὸς αὐτὸν ὄχλοι πολλοί, ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν εἱστήκει.

kaì synḗchthēsan pròs autòn óchloi polloí, hṓste autòn eis ploîon embánta kathē̂sthai, kaì pâs ho óchlos epì tòn aigialòn heistḗkei.

3
Καὶ ἐλάλησεν αὐτοῖς πολλὰ ἐν παραβολαῖς λέγων, ’Ιδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν.

Kaì elálēsen autoîs pollà en parabolaîs légōn, ’Idoù exē̂lthen ho speírōn toû speírein.

4
καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν ἃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ ἐλθόντα τὰ πετεινὰ κατέϕαγεν αὐτά.

kaì en tō̂i speírein autòn hà mèn épesen parà tḕn hodón, kaì elthónta tà peteinà katéphagen autá.

5
ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰ πετρώδη ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν, καὶ εὐθέως ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς.

álla dè épesen epì tà petrṓdē hópou ouk eîchen gē̂n pollḗn, kaì euthéōs exanéteilen dià tò mḕ échein báthos gē̂s.

6
ἡλίου δὲ ἀνατείλαντος ἐκαυματίσθη καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη.

hēlíou dè anateílantos ekaumatísthē kaì dià tò mḕ échein rhízan exēránthē.

7
ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ ἔπνιξαν αὐτά.

álla dè épesen epì tàs akánthas, kaì anébēsan hai ákanthai kaì épnixan autá.

8
ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν καὶ ἐδίδου καρπόν, ὃ μὲν ἑκατόν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα.

álla dè épesen epì tḕn gē̂n tḕn kalḕn kaì edídou karpón, hò mèn hekatón, hò dè hexḗkonta, hò dè triákonta.

9
ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.

ho échōn ō̂ta akouétō.

10
Καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ εἶπαν αὐτῷ, Διὰ τί ἐν παραβολαῖς λαλεῖς αὐτοῖς;

Kaì proselthóntes hoi mathētaì eîpan autō̂i, Dià tí en parabolaîs laleîs autoîs?

11
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν [αὐτοῖς] ὅτι ‘Υμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται.

ho dè apokritheìs eîpen [autoîs] hóti ‘Ymîn dédotai gnō̂nai tà mystḗria tē̂s basileías tō̂n ouranō̂n, ekeínois dè ou dédotai.

12
ὅστις γὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ καὶ περισσευθήσεται· ὅστις δὲ οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

hóstis gàr échei, dothḗsetai autō̂i kaì perisseuthḗsetai: hóstis dè ouk échei, kaì hò échei arthḗsetai ap’ autoû.

13
διὰ τοῦτο ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ὅτι βλέποντες οὐ βλέπουσιν καὶ ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσιν οὐδὲ συνίουσιν·

dià toûto en parabolaîs autoîs lalō̂, hóti blépontes ou blépousin kaì akoúontes ouk akoúousin oudè syníousin:

14
καὶ ἀναπληροῦται αὐτοῖς ἡ προϕητεία ’Ησαΐου ἡ λέγουσα, ’Ακοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε.

kaì anaplēroûtai autoîs hē prophēteía ’Ēsaḯou hē légousa, ’Akoē̂i akoúsete kaì ou mḕ synē̂te, kaì blépontes blépsete kaì ou mḕ ídēte.

15
ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν· μήποτε ἴδωσιν τοῖς ὀϕθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσιν καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.

epachýnthē gàr hē kardía toû laoû toútou, kaì toîs ōsìn baréōs ḗkousan, kaì toùs ophthalmoùs autō̂n ekámmysan: mḗpote ídōsin toîs ophthalmoîs kaì toîs ōsìn akoúsōsin kaì tē̂i kardíāi synō̂sin kaì epistrépsōsin, kaì iásomai autoús.

16
ὑμῶν δὲ μακάριοι οἱ ὀϕθαλμοὶ ὅτι βλέπουσιν, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν ὅτι ἀκούουσιν.

hymō̂n dè makárioi hoi ophthalmoì hóti blépousin, kaì tà ō̂ta hymō̂n hóti akoúousin.

17
ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προϕῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ βλέπετε καὶ οὐκ εἶδαν, καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε καὶ οὐκ ἤκουσαν.

amḕn gàr légō hymîn hóti polloì prophē̂tai kaì díkaioi epethýmēsan ideîn hà blépete kaì ouk eîdan, kaì akoûsai hà akoúete kaì ouk ḗkousan.

18
‘Υμεῖς οὖν ἀκούσατε τὴν παραβολὴν τοῦ σπείραντος.

‘Ymeîs oûn akoúsate tḕn parabolḕn toû speírantos.

19
παντὸς ἀκούοντος τὸν λόγον τῆς βασιλείας καὶ μὴ συνιέντος, ἔρχεται ὁ πονηρὸς καὶ ἁρπάζει τὸ ἐσπαρμένον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ· οὗτός ἐστιν ὁ παρὰ τὴν ὁδὸν σπαρείς.

pantòs akoúontos tòn lógon tē̂s basileías kaì mḕ syniéntos, érchetai ho ponēròs kaì harpázei tò esparménon en tē̂i kardíāi autoû: hoûtós estin ho parà tḕn hodòn spareís.

20
ὁ δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνων αὐτόν·

ho dè epì tà petrṓdē spareís, hoûtós estin ho tòn lógon akoúōn kaì euthỳs metà charâs lambánōn autón:

21
οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ ἀλλὰ πρόσκαιρός ἐστιν, γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζεται.

ouk échei dè rhízan en heautō̂i allà próskairós estin, genoménēs dè thlípseōs ḕ diōgmoû dià tòn lógon euthỳs skandalízetai.

22
ὁ δὲ εἰς τὰς ἀκάνθας σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ ἡ μέριμνα τοῦ αἰῶνος [τούτου] καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου συμπνίγει τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται.

ho dè eis tàs akánthas spareís, hoûtós estin ho tòn lógon akoúōn kaì hē mérimna toû aiō̂nos [toútou] kaì hē apátē toû ploútou sympnígei tòn lógon, kaì ákarpos gínetai.

23
ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιείς, ὃς δὴ καρποϕορεῖ καὶ ποιεῖ ὃ μὲν ἑκατόν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα.

ho dè epì tḕn kalḕn gē̂n spareís, hoûtós estin ho tòn lógon akoúōn kaì synieís, hòs dḕ karpophoreî kaì poieî hò mèn hekatón, hò dè hexḗkonta, hò dè triákonta.

24
῎Αλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων, ‘Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ.

῎Allēn parabolḕn paréthēken autoîs légōn, ‘Ōmoiṓthē hē basileía tō̂n ouranō̂n anthrṓpōi speíranti kalòn spérma en tō̂i agrō̂i autoû.

25
ἐν δὲ τῷ καθεύδειν τοὺς ἀνθρώπους ἦλθεν αὐτοῦ ὁ ἐχθρὸς καὶ ἐπέσπειρεν ζιζάνια ἀνὰ μέσον τοῦ σίτου καὶ ἀπῆλθεν.

en dè tō̂i katheúdein toùs anthrṓpous ē̂lthen autoû ho echthròs kaì epéspeiren zizánia anà méson toû sítou kaì apē̂lthen.

26
ὅτε δὲ ἐβλάστησεν ὁ χόρτος καὶ καρπὸν ἐποίησεν, τότε ἐϕάνη καὶ τὰ ζιζάνια.

hóte dè eblástēsen ho chórtos kaì karpòn epoíēsen, tóte ephánē kaì tà zizánia.

27
προσελθόντες δὲ οἱ δοῦλοι τοῦ οἰκοδεσπότου εἶπον αὐτῷ, Κύριε, οὐχὶ καλὸν σπέρμα ἔσπειρας ἐν τῷ σῷ ἀγρῷ; πόθεν οὖν ἔχει ζιζάνια;

proselthóntes dè hoi doûloi toû oikodespótou eîpon autō̂i, Kýrie, ouchì kalòn spérma éspeiras en tō̂i sō̂i agrō̂i? póthen oûn échei zizánia?

28
ὁ δὲ ἔϕη αὐτοῖς, ’Εχθρὸς ἄνθρωπος τοῦτο ἐποίησεν. οἱ δὲ δοῦλοι λέγουσιν αὐτῷ, θέλεις οὖν ἀπελθόντες συλλέξωμεν αὐτά;

ho dè éphē autoîs, ’Echthròs ánthrōpos toûto epoíēsen. hoi dè doûloi légousin autō̂i, théleis oûn apelthóntes sylléxōmen autá?

29
ὁ δέ ϕησιν, Οὔ, μήποτε συλλέγοντες τὰ ζιζάνια ἐκριζώσητε ἅμα αὐτοῖς τὸν σῖτον.

ho dé phēsin, Oú, mḗpote syllégontes tà zizánia ekrizṓsēte háma autoîs tòn sîton.

30
ἄϕετε συναυξάνεσθαι ἀμϕότερα ἕως τοῦ θερισμοῦ· καὶ ἐν καιρῷ τοῦ θερισμοῦ ἐρῶ τοῖς θερισταῖς, Συλλέξατε πρῶτον τὰ ζιζάνια καὶ δήσατε αὐτὰ εἰς δέσμας πρὸς τὸ κατακαῦσαι αὐτά, τὸν δὲ σῖτον συναγάγετε εἰς τὴν ἀποθήκην μου.

áphete synauxánesthai amphótera héōs toû therismoû: kaì en kairō̂i toû therismoû erō̂ toîs theristaîs, Sylléxate prō̂ton tà zizánia kaì dḗsate autà eis désmas pròs tò katakaûsai autá, tòn dè sîton synagágete eis tḕn apothḗkēn mou.

31
῎Αλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων, ‘Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν κόκκῳ σινάπεως, ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔσπειρεν ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ·

῎Allēn parabolḕn paréthēken autoîs légōn, ‘Omoía estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n kókkōi sinápeōs, hòn labṑn ánthrōpos éspeiren en tō̂i agrō̂i autoû:

32
ὃ μικρότερον μέν ἐστιν πάντων τῶν σπερμάτων, ὅταν δὲ αὐξηθῇ μεῖζον τῶν λαχάνων ἐστὶν καὶ γίνεται δένδρον, ὥστε ἐλθεῖν τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ καὶ κατασκηνοῦν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ.

hò mikróteron mén estin pántōn tō̂n spermátōn, hótan dè auxēthē̂i meîzon tō̂n lachánōn estìn kaì gínetai déndron, hṓste eltheîn tà peteinà toû ouranoû kaì kataskēnoûn en toîs kládois autoû.

33
῎Αλλην παραβολὴν ἐλάλησεν αὐτοῖς· ‘Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον.

῎Allēn parabolḕn elálēsen autoîs: ‘Omoía estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n zýmēi, hḕn laboûsa gynḕ enékrypsen eis aleúrou sáta tría héōs hoû ezymṓthē hólon.

34
Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ ’Ιησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐδὲν ἐλάλει αὐτοῖς·

Taûta pánta elálēsen ho ’Iēsoûs en parabolaîs toîs óchlois, kaì chōrìs parabolē̂s oudèn elálei autoîs:

35
ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προϕήτου λέγοντος, ’Ανοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς [κόσμου].

hópōs plērōthē̂i tò rhēthèn dià toû prophḗtou légontos, ’Anoíxō en parabolaîs tò stóma mou, ereúxomai kekrymména apò katabolē̂s [kósmou].

36
Τότε ἀϕεὶς τοὺς ὄχλους ἦλθεν εἰς τὴν οἰκίαν. καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες, Διασάϕησον ἡμῖν τὴν παραβολὴν τῶν ζιζανίων τοῦ ἀγροῦ.

Tóte apheìs toùs óchlous ē̂lthen eis tḕn oikían. kaì prosē̂lthon autō̂i hoi mathētaì autoû légontes, Diasáphēson hēmîn tḕn parabolḕn tō̂n zizaníōn toû agroû.

37
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, ‘Ο σπείρων τὸ καλὸν σπέρμα ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου·

ho dè apokritheìs eîpen, ‘O speírōn tò kalòn spérma estìn ho hyiòs toû anthrṓpou:

38
ὁ δὲ ἀγρός ἐστιν ὁ κόσμος· τὸ δὲ καλὸν σπέρμα, οὗτοί εἰσιν οἱ υἱοὶ τῆς βασιλείας· τὰ δὲ ζιζάνιά εἰσιν οἱ υἱοὶ τοῦ πονηροῦ,

ho dè agrós estin ho kósmos: tò dè kalòn spérma, hoûtoí eisin hoi hyioì tē̂s basileías: tà dè zizániá eisin hoi hyioì toû ponēroû,

39
ὁ δὲ ἐχθρὸς ὁ σπείρας αὐτά ἐστιν ὁ διάβολος· ὁ δὲ θερισμὸς συντέλεια αἰῶνός ἐστιν, οἱ δὲ θερισταὶ ἄγγελοί εἰσιν.

ho dè echthròs ho speíras autá estin ho diábolos: ho dè therismòs syntéleia aiō̂nós estin, hoi dè theristaì ángeloí eisin.

40
ὥσπερ οὖν συλλέγεται τὰ ζιζάνια καὶ πυρὶ καίεται, οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος·

hṓsper oûn syllégetai tà zizánia kaì pyrì kaíetai, hoútōs éstai en tē̂i synteleíāi toû aiō̂nos:

41
ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ συλλέξουσιν ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ πάντα τὰ σκάνδαλα καὶ τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν,

aposteleî ho hyiòs toû anthrṓpou toùs angélous autoû, kaì sylléxousin ek tē̂s basileías autoû pánta tà skándala kaì toùs poioûntas tḕn anomían,

42
καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

kaì baloûsin autoùs eis tḕn káminon toû pyrós: ekeî éstai ho klauthmòs kaì ho brygmòs tō̂n odóntōn.

43
Τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρὸς αὐτῶν. ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.

Tóte hoi díkaioi eklámpsousin hōs ho hḗlios en tē̂i basileíāi toû patròs autō̂n. ho échōn ō̂ta akouétō.

44
‘Ομοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν τῷ ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἔκρυψεν, καὶ ἀπὸ τῆς χαρᾶς αὐτοῦ ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα ὅσα ἔχει καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρὸν ἐκεῖνον.

‘Omoía estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n thēsaurō̂i kekrymménōi en tō̂i agrō̂i, hòn heurṑn ánthrōpos ékrypsen, kaì apò tē̂s charâs autoû hypágei kaì pōleî pánta hósa échei kaì agorázei tòn agròn ekeînon.

45
Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ ἐμπόρῳ ζητοῦντι καλοὺς μαργαρίτας·

Pálin homoía estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n anthrṓpōi empórōi zētoûnti kaloùs margarítas:

46
εὑρὼν δὲ ἕνα πολύτιμον μαργαρίτην ἀπελθὼν πέπρακεν πάντα ὅσα εἶχεν καὶ ἠγόρασεν αὐτόν.

heurṑn dè héna polýtimon margarítēn apelthṑn pépraken pánta hósa eîchen kaì ēgórasen autón.

47
Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλασσαν καὶ ἐκ παντὸς γένους συναγαγούσῃ·

Pálin homoía estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n sagḗnēi blētheísēi eis tḕn thálassan kaì ek pantòs génous synagagoúsēi:

48
ἣν ὅτε ἐπληρώθη ἀναβιβάσαντες ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν καὶ καθίσαντες συνέλεξαν τὰ καλὰ εἰς ἄγγη, τὰ δὲ σαπρὰ ἔξω ἔβαλον.

hḕn hóte eplērṓthē anabibásantes epì tòn aigialòn kaì kathísantes synélexan tà kalà eis ángē, tà dè saprà éxō ébalon.

49
οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος· ἐξελεύσονται οἱ ἄγγελοι καὶ ἀϕοριοῦσιν τοὺς πονηροὺς ἐκ μέσου τῶν δικαίων

hoútōs éstai en tē̂i synteleíāi toû aiō̂nos: exeleúsontai hoi ángeloi kaì aphorioûsin toùs ponēroùs ek mésou tō̂n dikaíōn

50
καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

kaì baloûsin autoùs eis tḕn káminon toû pyrós: ekeî éstai ho klauthmòs kaì ho brygmòs tō̂n odóntōn.

51
Συνήκατε ταῦτα πάντα; λέγουσιν αὐτῷ, Ναί.

Synḗkate taûta pánta? légousin autō̂i, Naí.

52
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τοῦτο πᾶς γραμματεὺς μαθητευθεὶς τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὐτοῦ καινὰ καὶ παλαιά.

ho dè eîpen autoîs, Dià toûto pâs grammateùs mathēteutheìs tē̂i basileíāi tō̂n ouranō̂n hómoiós estin anthrṓpōi oikodespótēi hóstis ekbállei ek toû thēsauroû autoû kainà kaì palaiá.

53
Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ ’Ιησοῦς τὰς παραβολὰς ταύτας, μετῆρεν ἐκεῖθεν.

Kaì egéneto hóte etélesen ho ’Iēsoûs tàs parabolàs taútas, metē̂ren ekeîthen.

54
καὶ ἐλθὼν εἰς τὴν πατρίδα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν, ὥστε ἐκπλήσσεσθαι αὐτοὺς καὶ λέγειν, Πόθεν τούτῳ ἡ σοϕία αὕτη καὶ αἱ δυνάμεις;

kaì elthṑn eis tḕn patrída autoû edídasken autoùs en tē̂i synagōgē̂i autō̂n, hṓste ekplḗssesthai autoùs kaì légein, Póthen toútōi hē sophía haútē kaì hai dynámeis?

55
οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱός; οὐχ ἡ μήτηρ αὐτοῦ λέγεται Μαριὰμ καὶ οἱ ἀδελϕοὶ αὐτοῦ ’Ιάκωβος καὶ ’Ιωσὴϕ καὶ Σίμων καὶ ’Ιούδας;

ouch hoûtós estin ho toû téktonos hyiós? ouch hē mḗtēr autoû légetai Mariàm kaì hoi adelphoì autoû ’Iákōbos kaì ’Iōsḕph kaì Símōn kaì ’Ioúdas?

56
καὶ αἱ ἀδελϕαὶ αὐτοῦ οὐχὶ πᾶσαι πρὸς ἡμᾶς εἰσιν; πόθεν οὖν τούτῳ ταῦτα πάντα;

kaì hai adelphaì autoû ouchì pâsai pròs hēmâs eisin? póthen oûn toútōi taûta pánta?

57
καὶ ἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ. ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἔστιν προϕήτης ἄτιμος εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ.

kaì eskandalízonto en autō̂i. ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, Ouk éstin prophḗtēs átimos ei mḕ en tē̂i patrídi kaì en tē̂i oikíāi autoû.

58
καὶ οὐκ ἐποίησεν ἐκεῖ δυνάμεις πολλὰς διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν.

kaì ouk epoíēsen ekeî dynámeis pollàs dià tḕn apistían autō̂n.