Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 14:2

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἤκουσεν ‘Ηρῴδης ὁ τετραάρχης τὴν ἀκοὴν ’Ιησοῦ,

’En ekeínōi tō̂i kairō̂i ḗkousen ‘Ērṓidēs ho tetraárchēs tḕn akoḕn ’Iēsoû,

2
καὶ εἶπεν τοῖς παισὶν αὐτοῦ, Οὗτός ἐστιν ’Ιωάννης ὁ βαπτιστής· αὐτὸς ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦτο αἱ δυνάμεις ἐνεργοῦσιν ἐν αὐτῷ.

kaì eîpen toîs paisìn autoû, Hoûtós estin ’Iōánnēs ho baptistḗs: autòs ēgérthē apò tō̂n nekrō̂n, kaì dià toûto hai dynámeis energoûsin en autō̂i.

3
‘Ο γὰρ ‘Ηρῴδης κρατήσας τὸν ’Ιωάννην ἔδησεν [αὐτὸν] καὶ ἐν ϕυλακῇ ἀπέθετο διὰ ‘Ηρῳδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελϕοῦ αὐτοῦ·

‘O gàr ‘Ērṓidēs kratḗsas tòn ’Iōánnēn édēsen [autòn] kaì en phylakē̂i apétheto dià ‘Ērōidiáda tḕn gynaîka Philíppou toû adelphoû autoû:

4
ἔλεγεν γὰρ ὁ ’Ιωάννης αὐτῷ, Οὐκ ἔξεστίν σοι ἔχειν αὐτήν.

élegen gàr ho ’Iōánnēs autō̂i, Ouk éxestín soi échein autḗn.

5
καὶ θέλων αὐτὸν ἀποκτεῖναι ἐϕοβήθη τὸν ὄχλον, ὅτι ὡς προϕήτην αὐτὸν εἶχον.

kaì thélōn autòn apokteînai ephobḗthē tòn óchlon, hóti hōs prophḗtēn autòn eîchon.

6
Γενεσίοις δὲ γενομένοις τοῦ ‘Ηρῴδου ὠρχήσατο ἡ θυγάτηρ τῆς ‘Ηρῳδιάδος ἐν τῷ μέσῳ καὶ ἤρεσεν τῷ ‘Ηρῴδῃ,

Genesíois dè genoménois toû ‘Ērṓidou ōrchḗsato hē thygátēr tē̂s ‘Ērōidiádos en tō̂i mésōi kaì ḗresen tō̂i ‘Ērṓidēi,

7
ὅθεν μεθ’ ὅρκου ὡμολόγησεν αὐτῇ δοῦναι ὃ ἐὰν αἰτήσηται.

hóthen meth’ hórkou hōmológēsen autē̂i doûnai hò eàn aitḗsētai.

8
ἡ δὲ προβιβασθεῖσα ὑπὸ τῆς μητρὸς αὐτῆς, Δός μοι, ϕησίν, ὧδε ἐπὶ πίνακι τὴν κεϕαλὴν ’Ιωάννου τοῦ βαπτιστοῦ.

hē dè probibastheîsa hypò tē̂s mētròs autē̂s, Dós moi, phēsín, hō̂de epì pínaki tḕn kephalḕn ’Iōánnou toû baptistoû.

9
καὶ λυπηθεὶς ὁ βασιλεὺς διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς συνανακειμένους ἐκέλευσεν δοθῆναι,

kaì lypētheìs ho basileùs dià toùs hórkous kaì toùs synanakeiménous ekéleusen dothē̂nai,

10
καὶ πέμψας ἀπεκεϕάλισεν τὸν ’Ιωάννην ἐν τῇ ϕυλακῇ·

kaì pémpsas apekephálisen tòn ’Iōánnēn en tē̂i phylakē̂i:

11
καὶ ἠνέχθη ἡ κεϕαλὴ αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι καὶ ἐδόθη τῷ κορασίῳ, καὶ ἤνεγκεν τῇ μητρὶ αὐτῆς.

kaì ēnéchthē hē kephalḕ autoû epì pínaki kaì edóthē tō̂i korasíōi, kaì ḗnenken tē̂i mētrì autē̂s.

12
καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦραν τὸ πτῶμα καὶ ἔθαψαν αὐτό, καὶ ἐλθόντες ἀπήγγειλαν τῷ ’Ιησοῦ.

kaì proselthóntes hoi mathētaì autoû ē̂ran tò ptō̂ma kaì éthapsan autó, kaì elthóntes apḗngeilan tō̂i ’Iēsoû.

13
’Ακούσας δὲ ὁ ’Ιησοῦς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ’ ἰδίαν· καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἠκολούθησαν αὐτῷ πεζῇ ἀπὸ τῶν πόλεων.

’Akoúsas dè ho ’Iēsoûs anechṓrēsen ekeîthen en ploíōi eis érēmon tópon kat’ idían: kaì akoúsantes hoi óchloi ēkoloúthēsan autō̂i pezē̂i apò tō̂n póleōn.

14
καὶ ἐξελθὼν εἶδεν πολὺν ὄχλον, καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐθεράπευσεν τοὺς ἀρρώστους αὐτῶν.

kaì exelthṑn eîden polỳn óchlon, kaì esplanchnísthē ep’ autoîs kaì etherápeusen toùs arrṓstous autō̂n.

15
ὀψίας δὲ γενομένης προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ λέγοντες, ῎Ερημός ἐστιν ὁ τόπος καὶ ἡ ὥρα ἤδη παρῆλθεν· ἀπόλυσον τοὺς ὄχλους, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τὰς κώμας ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς βρώματα.

opsías dè genoménēs prosē̂lthon autō̂i hoi mathētaì légontes, ῎Erēmós estin ho tópos kaì hē hṓra ḗdē parē̂lthen: apólyson toùs óchlous, hína apelthóntes eis tàs kṓmas agorásōsin heautoîs brṓmata.

16
ὁ δὲ [’Ιησοῦς] εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν ἀπελθεῖν· δότε αὐτοῖς ὑμεῖς ϕαγεῖν.

ho dè [’Iēsoûs] eîpen autoîs, Ou chreían échousin apeltheîn: dóte autoîs hymeîs phageîn.

17
οἱ δὲ λέγουσιν αὐτῷ, Οὐκ ἔχομεν ὧδε εἰ μὴ πέντε ἄρτους καὶ δύο ἰχθύας.

hoi dè légousin autō̂i, Ouk échomen hō̂de ei mḕ pénte ártous kaì dýo ichthýas.

18
ὁ δὲ εἶπεν, Φέρετέ μοι ὧδε αὐτούς.

ho dè eîpen, Phéreté moi hō̂de autoús.

19
καὶ κελεύσας τοὺς ὄχλους ἀνακλιθῆναι ἐπὶ τοῦ χόρτου, λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν καὶ κλάσας ἔδωκεν τοῖς μαθηταῖς τοὺς ἄρτους οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις.

kaì keleúsas toùs óchlous anaklithē̂nai epì toû chórtou, labṑn toùs pénte ártous kaì toùs dýo ichthýas, anablépsas eis tòn ouranòn eulógēsen kaì klásas édōken toîs mathētaîs toùs ártous hoi dè mathētaì toîs óchlois.

20
καὶ ἔϕαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων δώδεκα κοϕίνους πλήρεις.

kaì éphagon pántes kaì echortásthēsan, kaì ē̂ran tò perisseûon tō̂n klasmátōn dṓdeka kophínous plḗreis.

21
οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν ἄνδρες ὡσεὶ πεντακισχίλιοι χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων.

hoi dè esthíontes ē̂san ándres hōseì pentakischílioi chōrìs gynaikō̂n kaì paidíōn.

22
Καὶ εὐθέως ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους.

Kaì euthéōs ēnánkasen toùs mathētàs embē̂nai eis tò ploîon kaì proágein autòn eis tò péran, héōs hoû apolýsēi toùs óchlous.

23
καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ’ ἰδίαν προσεύξασθαι. ὀψίας δὲ γενομένης μόνος ἦν ἐκεῖ.

kaì apolýsas toùs óchlous anébē eis tò óros kat’ idían proseúxasthai. opsías dè genoménēs mónos ē̂n ekeî.

24
τὸ δὲ πλοῖον ἤδη σταδίους πολλοὺς ἀπὸ τῆς γῆς ἀπεῖχεν, βασανιζόμενον ὑπὸ τῶν κυμάτων, ἦν γὰρ ἐναντίος ὁ ἄνεμος.

tò dè ploîon ḗdē stadíous polloùs apò tē̂s gē̂s apeîchen, basanizómenon hypò tō̂n kymátōn, ē̂n gàr enantíos ho ánemos.

25
τετάρτῃ δὲ ϕυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τὴν θάλασσαν.

tetártēi dè phylakē̂i tē̂s nyktòs ē̂lthen pròs autoùs peripatō̂n epì tḕn thálassan.

26
οἱ δὲ μαθηταὶ ἰδόντες αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατοῦντα ἐταράχθησαν λέγοντες ὅτι Φάντασμά ἐστιν, καὶ ἀπὸ τοῦ ϕόβου ἔκραξαν.

hoi dè mathētaì idóntes autòn epì tē̂s thalássēs peripatoûnta etaráchthēsan légontes hóti Phántasmá estin, kaì apò toû phóbou ékraxan.

27
εὐθὺς δὲ ἐλάλησεν [ὁ ’Ιησοῦς] αὐτοῖς λέγων, θαρσεῖτε, ἐγώ εἰμι· μὴ ϕοβεῖσθε.

euthỳs dè elálēsen [ho ’Iēsoûs] autoîs légōn, tharseîte, egṓ eimi: mḕ phobeîsthe.

28
ἀποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπεν, Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα·

apokritheìs dè autō̂i ho Pétros eîpen, Kýrie, ei sỳ eî, kéleusón me eltheîn pròs sè epì tà hýdata:

29
ὁ δὲ εἶπεν, ’Ελθέ. καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου ὁ Πέτρος περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα καὶ ἦλθεν πρὸς τὸν ’Ιησοῦν.

ho dè eîpen, ’Elthé. kaì katabàs apò toû ploíou ho Pétros periepátēsen epì tà hýdata kaì ē̂lthen pròs tòn ’Iēsoûn.

30
βλέπων δὲ τὸν ἄνεμον ἐϕοβήθη, καὶ ἀρξάμενος καταποντίζεσθαι ἔκραξεν λέγων, Κύριε, σῶσόν με.

blépōn dè tòn ánemon ephobḗthē, kaì arxámenos katapontízesthai ékraxen légōn, Kýrie, sō̂són me.

31
εὐθέως δὲ ὁ ’Ιησοῦς ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτῷ, ’Ολιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας;

euthéōs dè ho ’Iēsoûs ekteínas tḕn cheîra epelábeto autoû kaì légei autō̂i, ’Oligópiste, eis tí edístasas?

32
καὶ ἀναβάντων αὐτῶν εἰς τὸ πλοῖον ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος.

kaì anabántōn autō̂n eis tò ploîon ekópasen ho ánemos.

33
οἱ δὲ ἐν τῷ πλοίῳ προσεκύνησαν αὐτῷ λέγοντες, ’Αληθῶς θεοῦ υἱὸς εἶ.

hoi dè en tō̂i ploíōi prosekýnēsan autō̂i légontes, ’Alēthō̂s theoû hyiòs eî.

34
Καὶ διαπεράσαντες ἦλθον ἐπὶ τὴν γῆν εἰς Γεννησαρέτ.

Kaì diaperásantes ē̂lthon epì tḕn gē̂n eis Gennēsarét.

35
καὶ ἐπιγνόντες αὐτὸν οἱ ἄνδρες τοῦ τόπου ἐκείνου ἀπέστειλαν εἰς ὅλην τὴν περίχωρον ἐκείνην, καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας,

kaì epignóntes autòn hoi ándres toû tópou ekeínou apésteilan eis hólēn tḕn períchōron ekeínēn, kaì prosḗnenkan autō̂i pántas toùs kakō̂s échontas,

36
καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μόνον ἅψωνται τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ· καὶ ὅσοι ἥψαντο διεσώθησαν.

kaì parekáloun autòn hína mónon hápsōntai toû kraspédou toû himatíou autoû: kaì hósoi hḗpsanto diesṓthēsan.