Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 16:22

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ προσελθόντες οἱ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαῖοι πειράζοντες ἐπηρώτησαν αὐτὸν σημεῖον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτοῖς.

Kaì proselthóntes hoi Pharisaîoi kaì Saddoukaîoi peirázontes epērṓtēsan autòn sēmeîon ek toû ouranoû epideîxai autoîs.

2
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, [’Οψίας γενομένης λέγετε, Εὐδία, πυρράζει γὰρ ὁ οὐρανός·

ho dè apokritheìs eîpen autoîs, [’Opsías genoménēs légete, Eudía, pyrrázei gàr ho ouranós:

3
καὶ πρωΐ, Σήμερον χειμών, πυρράζει γὰρ στυγνάζων ὁ οὐρανός. τὸ μὲν πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ γινώσκετε διακρίνειν, τὰ δὲ σημεῖα τῶν καιρῶν οὐ δύνασθε.]

kaì prōḯ, Sḗmeron cheimṓn, pyrrázei gàr stygnázōn ho ouranós. tò mèn prósōpon toû ouranoû ginṓskete diakrínein, tà dè sēmeîa tō̂n kairō̂n ou dýnasthe.]

4
Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον ’Ιωνᾶ. καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἀπῆλθεν.

Geneà ponērà kaì moichalìs sēmeîon epizēteî, kaì sēmeîon ou dothḗsetai autē̂i ei mḕ tò sēmeîon ’Iōnâ. kaì katalipṑn autoùs apē̂lthen.

5
Καὶ ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ εἰς τὸ πέραν ἐπελάθοντο ἄρτους λαβεῖν.

Kaì elthóntes hoi mathētaì eis tò péran epeláthonto ártous labeîn.

6
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, ‘Ορᾶτε καὶ προσέχετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, ‘Orâte kaì proséchete apò tē̂s zýmēs tō̂n Pharisaíōn kaì Saddoukaíōn.

7
οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες ὅτι ῎Αρτους οὐκ ἐλάβομεν.

hoi dè dielogízonto en heautoîs légontes hóti ῎Artous ouk elábomen.

8
γνοὺς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχετε;

gnoùs dè ho ’Iēsoûs eîpen, Tí dialogízesthe en heautoîs, oligópistoi, hóti ártous ouk échete?

9
οὔπω νοεῖτε, οὐδὲ μνημονεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων καὶ πόσους κοϕίνους ἐλάβετε;

oúpō noeîte, oudè mnēmoneúete toùs pénte ártous tō̂n pentakischilíōn kaì pósous kophínous elábete?

10
οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ ἄρτους τῶν τετρακισχιλίων καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε;

oudè toùs heptà ártous tō̂n tetrakischilíōn kaì pósas spyrídas elábete?

11
πῶς οὐ νοεῖτε ὅτι οὐ περὶ ἄρτων εἶπον ὑμῖν; προσέχετε δὲ ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

pō̂s ou noeîte hóti ou perì ártōn eîpon hymîn? proséchete dè apò tē̂s zýmēs tō̂n Pharisaíōn kaì Saddoukaíōn.

12
τότε συνῆκαν ὅτι οὐκ εἶπεν προσέχειν ἀπὸ τῆς ζύμης [τῶν ἄρτων] ἀλλὰ ἀπὸ τῆς διδαχῆς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

tóte synē̂kan hóti ouk eîpen proséchein apò tē̂s zýmēs [tō̂n ártōn] allà apò tē̂s didachē̂s tō̂n Pharisaíōn kaì Saddoukaíōn.

13
’Ελθὼν δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἰς τὰ μέρη Καισαρείας τῆς Φιλίππου ἠρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων, Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου;

’Elthṑn dè ho ’Iēsoûs eis tà mérē Kaisareías tē̂s Philíppou ērṓta toùs mathētàs autoû légōn, Tína légousin hoi ánthrōpoi eînai tòn hyiòn toû anthrṓpou?

14
οἱ δὲ εἶπαν, Οἱ μὲν ’Ιωάννην τὸν βαπτιστήν, ἄλλοι δὲ ’Ηλίαν, ἕτεροι δὲ ’Ιερεμίαν ἢ ἕνα τῶν προϕητῶν.

hoi dè eîpan, Hoi mèn ’Iōánnēn tòn baptistḗn, álloi dè ’Ēlían, héteroi dè ’Ieremían ḕ héna tō̂n prophētō̂n.

15
λέγει αὐτοῖς, ‘Υμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι;

légei autoîs, ‘Ymeîs dè tína me légete eînai?

16
ἀποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέτρος εἶπεν, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος.

apokritheìs dè Símōn Pétros eîpen, Sỳ eî ho Christòs ho hyiòs toû theoû toû zō̂ntos.

17
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέν σοι ἀλλ’ ὁ πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen autō̂i, Makários eî, Símōn Bariōnâ, hóti sàrx kaì haîma ouk apekálypsén soi all’ ho patḗr mou ho en toîs ouranoîs.

18
κἀγὼ δέ σοι λέγω ὅτι σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς.

kagṑ dé soi légō hóti sỳ eî Pétros, kaì epì taútēi tē̂i pétrāi oikodomḗsō mou tḕn ekklēsían, kaì pýlai hā́idou ou katischýsousin autē̂s.

19
δώσω σοι τὰς κλεῖδας τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, καὶ ὃ ἐὰν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ὃ ἐὰν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται λελυμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

dṓsō soi tàs kleîdas tē̂s basileías tō̂n ouranō̂n, kaì hò eàn dḗsēis epì tē̂s gē̂s éstai dedeménon en toîs ouranoîs, kaì hò eàn lýsēis epì tē̂s gē̂s éstai lelyménon en toîs ouranoîs.

20
τότε διεστείλατο τοῖς μαθηταῖς ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός.

tóte diesteílato toîs mathētaîs hína mēdenì eípōsin hóti autós estin ho Christós.

21
’Απὸ τότε ἤρξατο ὁ ’Ιησοῦς δεικνύειν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ὅτι δεῖ αὐτὸν εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἀπελθεῖν καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων καὶ ἀποκτανθῆναι καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθῆναι.

’Apò tóte ḗrxato ho ’Iēsoûs deiknýein toîs mathētaîs autoû hóti deî autòn eis ‘Ierosólyma apeltheîn kaì pollà patheîn apò tō̂n presbytérōn kaì archieréōn kaì grammatéōn kaì apoktanthē̂nai kaì tē̂i trítēi hēmérāi egerthē̂nai.

22
καὶ προσλαβόμενος αὐτὸν ὁ Πέτρος ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ λέγων, ῞Ιλεώς σοι, κύριε· οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο.

kaì proslabómenos autòn ho Pétros ḗrxato epitimân autō̂i légōn, ῞Ileṓs soi, kýrie: ou mḕ éstai soi toûto.

23
ὁ δὲ στραϕεὶς εἶπεν τῷ Πέτρῳ, ῞Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ· σκάνδαλον εἶ ἐμοῦ, ὅτι οὐ ϕρονεῖς τὰ τοῦ θεοῦ ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων.

ho dè strapheìs eîpen tō̂i Pétrōi, ῞Ypage opísō mou, Satanâ: skándalon eî emoû, hóti ou phroneîs tà toû theoû allà tà tō̂n anthrṓpōn.

24
Τότε ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω μοι.

Tóte ho ’Iēsoûs eîpen toîs mathētaîs autoû, Eí tis thélei opísō mou eltheîn, aparnēsásthō heautòn kaì arátō tòn stauròn autoû kaì akoloutheítō moi.

25
ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν.

hòs gàr eàn thélēi tḕn psychḕn autoû sō̂sai apolései autḗn: hòs d’ àn apolésēi tḕn psychḕn autoû héneken emoû heurḗsei autḗn.

26
τί γὰρ ὠϕεληθήσεται ἄνθρωπος ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ;

tí gàr ōphelēthḗsetai ánthrōpos eàn tòn kósmon hólon kerdḗsēi tḕn dè psychḕn autoû zēmiōthē̂i? ḕ tí dṓsei ánthrōpos antállagma tē̂s psychē̂s autoû?

27
μέλλει γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ.

méllei gàr ho hyiòs toû anthrṓpou érchesthai en tē̂i dóxēi toû patròs autoû metà tō̂n angélōn autoû, kaì tóte apodṓsei hekástōi katà tḕn prâxin autoû.

28
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες τῶν ὧδε ἑστώτων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ.

amḕn légō hymîn hóti eisín tines tō̂n hō̂de hestṓtōn hoítines ou mḕ geúsōntai thanátou héōs àn ídōsin tòn hyiòn toû anthrṓpou erchómenon en tē̂i basileíāi autoû.