Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 19:5

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ ’Ιησοῦς τοὺς λόγους τούτους, μετῆρεν ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια τῆς ’Ιουδαίας πέραν τοῦ ’Ιορδάνου.

Kaì egéneto hóte etélesen ho ’Iēsoûs toùs lógous toútous, metē̂ren apò tē̂s Galilaías kaì ē̂lthen eis tà hória tē̂s ’Ioudaías péran toû ’Iordánou.

2
καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς ἐκεῖ.

kaì ēkoloúthēsan autō̂i óchloi polloí, kaì etherápeusen autoùs ekeî.

3
Καὶ προσῆλθον αὐτῷ Φαρισαῖοι πειράζοντες αὐτὸν καὶ λέγοντες, Εἰ ἔξεστιν ἀνθρώπῳ ἀπολῦσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ κατὰ πᾶσαν αἰτίαν;

Kaì prosē̂lthon autō̂i Pharisaîoi peirázontes autòn kaì légontes, Ei éxestin anthrṓpōi apolŷsai tḕn gynaîka autoû katà pâsan aitían?

4
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι ὁ κτίσας ἀπ’ ἀρχῆς ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς;

ho dè apokritheìs eîpen, Ouk anégnōte hóti ho ktísas ap’ archē̂s ársen kaì thē̂ly epoíēsen autoús?

5
καὶ εἶπεν, ῞Ενεκα τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ κολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν.

kaì eîpen, ῞Eneka toútou kataleípsei ánthrōpos tòn patéra kaì tḕn mētéra kaì kollēthḗsetai tē̂i gynaikì autoû, kaì ésontai hoi dýo eis sárka mían.

6
ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ σὰρξ μία. ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω.

hṓste oukéti eisìn dýo allà sàrx mía. hò oûn ho theòs synézeuxen ánthrōpos mḕ chōrizétō.

7
λέγουσιν αὐτῷ, Τί οὖν Μωϋσῆς ἐνετείλατο δοῦναι βιβλίον ἀποστασίου καὶ ἀπολῦσαι [αὐτήν];

légousin autō̂i, Tí oûn Mōÿsē̂s eneteílato doûnai biblíon apostasíou kaì apolŷsai [autḗn]?

8
λέγει αὐτοῖς ὅτι Μωϋσῆς πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἐπέτρεψεν ὑμῖν ἀπολῦσαι τὰς γυναῖκας ὑμῶν, ἀπ’ ἀρχῆς δὲ οὐ γέγονεν οὕτως.

légei autoîs hóti Mōÿsē̂s pròs tḕn sklērokardían hymō̂n epétrepsen hymîn apolŷsai tàs gynaîkas hymō̂n, ap’ archē̂s dè ou gégonen hoútōs.

9
λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ μὴ ἐπὶ πορνείᾳ καὶ γαμήσῃ ἄλλην μοιχᾶται.

légō dè hymîn hóti hòs àn apolýsēi tḕn gynaîka autoû mḕ epì porneíāi kaì gamḗsēi állēn moichâtai.

10
λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ [αὐτοῦ], Εἰ οὕτως ἐστὶν ἡ αἰτία τοῦ ἀνθρώπου μετὰ τῆς γυναικός, οὐ συμϕέρει γαμῆσαι.

légousin autō̂i hoi mathētaì [autoû], Ei hoútōs estìn hē aitía toû anthrṓpou metà tē̂s gynaikós, ou symphérei gamē̂sai.

11
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ πάντες χωροῦσιν τὸν λόγον [τοῦτον], ἀλλ’ οἷς δέδοται.

ho dè eîpen autoîs, Ou pántes chōroûsin tòn lógon [toûton], all’ hoîs dédotai.

12
εἰσὶν γὰρ εὐνοῦχοι οἵτινες ἐκ κοιλίας μητρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. ὁ δυνάμενος χωρεῖν χωρείτω.

eisìn gàr eunoûchoi hoítines ek koilías mētròs egennḗthēsan hoútōs, kaì eisìn eunoûchoi hoítines eunouchísthēsan hypò tō̂n anthrṓpōn, kaì eisìn eunoûchoi hoítines eunoúchisan heautoùs dià tḕn basileían tō̂n ouranō̂n. ho dynámenos chōreîn chōreítō.

13
Τότε προσηνέχθησαν αὐτῷ παιδία, ἵνα τὰς χεῖρας ἐπιθῇ αὐτοῖς καὶ προσεύξηται· οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς.

Tóte prosēnéchthēsan autō̂i paidía, hína tàs cheîras epithē̂i autoîs kaì proseúxētai: hoi dè mathētaì epetímēsan autoîs.

14
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, ῎Αϕετε τὰ παιδία καὶ μὴ κωλύετε αὐτὰ ἐλθεῖν πρός με, τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

ho dè ’Iēsoûs eîpen, ῎Aphete tà paidía kaì mḕ kōlýete autà eltheîn prós me, tō̂n gàr toioútōn estìn hē basileía tō̂n ouranō̂n.

15
καὶ ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτοῖς ἐπορεύθη ἐκεῖθεν.

kaì epitheìs tàs cheîras autoîs eporeúthē ekeîthen.

16
Καὶ ἰδοὺ εἷς προσελθὼν αὐτῷ εἶπεν, Διδάσκαλε, τί ἀγαθὸν ποιήσω ἵνα σχῶ ζωὴν αἰώνιον;

Kaì idoù heîs proselthṑn autō̂i eîpen, Didáskale, tí agathòn poiḗsō hína schō̂ zōḕn aiṓnion?

17
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Τί με ἐρωτᾷς περὶ τοῦ ἀγαθοῦ; εἷς ἐστιν ὁ ἀγαθός. εἰ δὲ θέλεις εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν, τήρησον τὰς ἐντολάς.

ho dè eîpen autō̂i, Tí me erōtā̂is perì toû agathoû? heîs estin ho agathós. ei dè théleis eis tḕn zōḕn eiseltheîn, tḗrēson tàs entolás.

18
λέγει αὐτῷ, Ποίας; ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, Τὸ Οὐ ϕονεύσεις, Οὐ μοιχεύσεις, Οὐ κλέψεις, Οὐ ψευδομαρτυρήσεις,

légei autō̂i, Poías? ho dè ’Iēsoûs eîpen, Tò Ou phoneúseis, Ou moicheúseis, Ou klépseis, Ou pseudomartyrḗseis,

19
Τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί, ’Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.

Tíma tòn patéra kaì tḕn mētéra, kaí, ’Agapḗseis tòn plēsíon sou hōs seautón.

20
λέγει αὐτῷ ὁ νεανίσκος, Πάντα ταῦτα ἐϕύλαξα· τί ἔτι ὑστερῶ;

légei autō̂i ho neanískos, Pánta taûta ephýlaxa: tí éti hysterō̂?

21
ἔϕη αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, Εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, ὕπαγε πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα καὶ δὸς τοῖς πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι.

éphē autō̂i ho ’Iēsoûs, Ei théleis téleios eînai, hýpage pṓlēsón sou tà hypárchonta kaì dòs toîs ptōchoîs, kaì héxeis thēsauròn en ouranoîs, kaì deûro akoloúthei moi.

22
ἀκούσας δὲ ὁ νεανίσκος τὸν λόγον ἀπῆλθεν λυπούμενος, ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά.

akoúsas dè ho neanískos tòn lógon apē̂lthen lypoúmenos, ē̂n gàr échōn ktḗmata pollá.

23
‘Ο δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πλούσιος δυσκόλως εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.

‘O dè ’Iēsoûs eîpen toîs mathētaîs autoû, ’Amḕn légō hymîn hóti ploúsios dyskólōs eiseleúsetai eis tḕn basileían tō̂n ouranō̂n.

24
πάλιν δὲ λέγω ὑμῖν, εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαϕίδος διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

pálin dè légō hymîn, eukopṓterón estin kámēlon dià trypḗmatos rhaphídos dieltheîn ḕ ploúsion eiseltheîn eis tḕn basileían toû theoû.

25
ἀκούσαντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐξεπλήσσοντο σϕόδρα λέγοντες, Τίς ἄρα δύναται σωθῆναι;

akoúsantes dè hoi mathētaì exeplḗssonto sphódra légontes, Tís ára dýnatai sōthē̂nai?

26
ἐμβλέψας δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Παρὰ ἀνθρώποις τοῦτο ἀδύνατόν ἐστιν, παρὰ δὲ θεῷ πάντα δυνατά.

emblépsas dè ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, Parà anthrṓpois toûto adýnatón estin, parà dè theō̂i pánta dynatá.

27
Τότε ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, ’Ιδοὺ ἡμεῖς ἀϕήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν;

Tóte apokritheìs ho Pétros eîpen autō̂i, ’Idoù hēmeîs aphḗkamen pánta kaì ēkolouthḗsamén soi: tí ára éstai hēmîn?

28
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι, ἐν τῇ παλιγγενεσίᾳ, ὅταν καθίσῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ ὑμεῖς ἐπὶ δώδεκα θρόνους κρίνοντες τὰς δώδεκα ϕυλὰς τοῦ ’Ισραήλ.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, ’Amḕn légō hymîn hóti hymeîs hoi akolouthḗsantés moi, en tē̂i palingenesíāi, hótan kathísēi ho hyiòs toû anthrṓpou epì thrónou dóxēs autoû, kathḗsesthe kaì hymeîs epì dṓdeka thrónous krínontes tàs dṓdeka phylàs toû ’Israḗl.

29
καὶ πᾶς ὅστις ἀϕῆκεν οἰκίας ἢ ἀδελϕοὺς ἢ ἀδελϕὰς ἢ πατέρα ἢ μητέρα ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου ἑκατονταπλασίονα λήμψεται καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει.

kaì pâs hóstis aphē̂ken oikías ḕ adelphoùs ḕ adelphàs ḕ patéra ḕ mētéra ḕ tékna ḕ agroùs héneken toû onómatós mou hekatontaplasíona lḗmpsetai kaì zōḕn aiṓnion klēronomḗsei.

30
Πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ ἔσχατοι πρῶτοι.

Polloì dè ésontai prō̂toi éschatoi kaì éschatoi prō̂toi.