Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 21:11

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ὅτε ἤγγισαν εἰς ‘Ιεροσόλυμα καὶ ἦλθον εἰς Βηθϕαγὴ εἰς τὸ ῎Ορος τῶν ’Ελαιῶν, τότε ’Ιησοῦς ἀπέστειλεν δύο μαθητὰς

Kaì hóte ḗngisan eis ‘Ierosólyma kaì ē̂lthon eis Bēthphagḕ eis tò ῎Oros tō̂n ’Elaiō̂n, tóte ’Iēsoûs apésteilen dýo mathētàs

2
λέγων αὐτοῖς, Πορεύεσθε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην καὶ πῶλον μετ’ αὐτῆς· λύσαντες ἀγάγετέ μοι.

légōn autoîs, Poreúesthe eis tḕn kṓmēn tḕn katénanti hymō̂n, kaì euthéōs heurḗsete ónon dedeménēn kaì pō̂lon met’ autē̂s: lýsantes agágeté moi.

3
καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τι, ἐρεῖτε ὅτι ‘Ο κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει· εὐθὺς δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς.

kaì eán tis hymîn eípēi ti, ereîte hóti ‘O kýrios autō̂n chreían échei: euthỳs dè aposteleî autoús.

4
Τοῦτο δὲ γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προϕήτου λέγοντος,

Toûto dè gégonen hína plērōthē̂i tò rhēthèn dià toû prophḗtou légontos,

5
Εἴπατε τῇ θυγατρὶ Σιών, ’Ιδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι, πραῢς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον, καὶ ἐπὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου.

Eípate tē̂i thygatrì Siṓn, ’Idoù ho basileús sou érchetaí soi, praǜs kaì epibebēkṑs epì ónon, kaì epì pō̂lon hyiòn hypozygíou.

6
πορευθέντες δὲ οἱ μαθηταὶ καὶ ποιήσαντες καθὼς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς

poreuthéntes dè hoi mathētaì kaì poiḗsantes kathṑs synétaxen autoîs ho ’Iēsoûs

7
ἤγαγον τὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον, καὶ ἐπέθηκαν ἐπ’ αὐτῶν τὰ ἱμάτια, καὶ ἐπεκάθισεν ἐπάνω αὐτῶν.

ḗgagon tḕn ónon kaì tòn pō̂lon, kaì epéthēkan ep’ autō̂n tà himátia, kaì epekáthisen epánō autō̂n.

8
ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ, ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων καὶ ἐστρώννυον ἐν τῇ ὁδῷ.

ho dè pleîstos óchlos éstrōsan heautō̂n tà himátia en tē̂i hodō̂i, álloi dè ékopton kládous apò tō̂n déndrōn kaì estrṓnnyon en tē̂i hodō̂i.

9
οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες, ‘Ωσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου· ‘Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.

hoi dè óchloi hoi proágontes autòn kaì hoi akolouthoûntes ékrazon légontes, ‘Ōsannà tō̂i hyiō̂i Dauíd: Eulogēménos ho erchómenos en onómati kyríou: ‘Ōsannà en toîs hypsístois.

10
καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λέγουσα, Τίς ἐστιν οὗτος;

kaì eiselthóntos autoû eis ‘Ierosólyma eseísthē pâsa hē pólis légousa, Tís estin hoûtos?

11
οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ὁ προϕήτης ’Ιησοῦς ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας.

hoi dè óchloi élegon, Hoûtós estin ho prophḗtēs ’Iēsoûs ho apò Nazarèth tē̂s Galilaías.

12
Καὶ εἰσῆλθεν ’Ιησοῦς εἰς τὸ ἱερόν, καὶ ἐξέβαλεν πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν κατέστρεψεν καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστεράς,

Kaì eisē̂lthen ’Iēsoûs eis tò hierón, kaì exébalen pántas toùs pōloûntas kaì agorázontas en tō̂i hierō̂i, kaì tàs trapézas tō̂n kollybistō̂n katéstrepsen kaì tàs kathédras tō̂n pōloúntōn tàs peristerás,

13
καὶ λέγει αὐτοῖς, Γέγραπται, ‘Ο οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν.

kaì légei autoîs, Gégraptai, ‘O oîkós mou oîkos proseuchē̂s klēthḗsetai, hymeîs dè autòn poieîte spḗlaion lēistō̂n.

14
Καὶ προσῆλθον αὐτῷ τυϕλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς.

Kaì prosē̂lthon autō̂i typhloì kaì chōloì en tō̂i hierō̂i, kaì etherápeusen autoús.

15
ἰδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησεν καὶ τοὺς παῖδας τοὺς κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ καὶ λέγοντας, ‘Ωσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ, ἠγανάκτησαν

idóntes dè hoi archiereîs kaì hoi grammateîs tà thaumásia hà epoíēsen kaì toùs paîdas toùs krázontas en tō̂i hierō̂i kaì légontas, ‘Ōsannà tō̂i hyiō̂i Dauíd, ēganáktēsan

16
καὶ εἶπαν αὐτῷ, ’Ακούεις τί οὗτοι λέγουσιν; ὁ δὲ ’Ιησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ναί· οὐδέποτε ἀνέγνωτε ὅτι ’Εκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον;

kaì eîpan autō̂i, ’Akoúeis tí hoûtoi légousin? ho dè ’Iēsoûs légei autoîs, Naí: oudépote anégnōte hóti ’Ek stómatos nēpíōn kaì thēlazóntōn katērtísō aînon?

17
Καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν, καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ.

Kaì katalipṑn autoùs exē̂lthen éxō tē̂s póleōs eis Bēthanían, kaì ēylísthē ekeî.

18
Πρωῒ δὲ ἐπανάγων εἰς τὴν πόλιν ἐπείνασεν.

Prōï̀ dè epanágōn eis tḕn pólin epeínasen.

19
καὶ ἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἦλθεν ἐπ’ αὐτήν, καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ ϕύλλα μόνον, καὶ λέγει αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ καρπὸς γένηται εἰς τὸν αἰῶνα. καὶ ἐξηράνθη παραχρῆμα ἡ συκῆ.

kaì idṑn sykē̂n mían epì tē̂s hodoû ē̂lthen ep’ autḗn, kaì oudèn heûren en autē̂i ei mḕ phýlla mónon, kaì légei autē̂i, Mēkéti ek soû karpòs génētai eis tòn aiō̂na. kaì exēránthē parachrē̂ma hē sykē̂.

20
καὶ ἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν λέγοντες, Πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ;

kaì idóntes hoi mathētaì ethaúmasan légontes, Pō̂s parachrē̂ma exēránthē hē sykē̂?

21
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν καὶ μὴ διακριθῆτε, οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε, ἀλλὰ κἂν τῷ ὄρει τούτῳ εἴπητε, ῎Αρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, γενήσεται·

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, ’Amḕn légō hymîn, eàn échēte pístin kaì mḕ diakrithē̂te, ou mónon tò tē̂s sykē̂s poiḗsete, allà kàn tō̂i órei toútōi eípēte, ῎Arthēti kaì blḗthēti eis tḕn thálassan, genḗsetai:

22
καὶ πάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες λήμψεσθε.

kaì pánta hósa àn aitḗsēte en tē̂i proseuchē̂i pisteúontes lḗmpsesthe.

23
Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ ἱερὸν προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ λέγοντες, ’Εν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; καὶ τίς σοι ἔδωκεν τὴν ἐξουσίαν ταύτην;

Kaì elthóntos autoû eis tò hieròn prosē̂lthon autō̂i didáskonti hoi archiereîs kaì hoi presbýteroi toû laoû légontes, ’En poíāi exousíāi taûta poieîs? kaì tís soi édōken tḕn exousían taútēn?

24
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, ’Ερωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον ἕνα, ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι κἀγὼ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ·

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, ’Erōtḗsō hymâs kagṑ lógon héna, hòn eàn eípēté moi kagṑ hymîn erō̂ en poíāi exousíāi taûta poiō̂:

25
τὸ βάπτισμα τὸ ’Ιωάννου πόθεν ἦν; ἐξ οὐρανοῦ ἢ ἐξ ἀνθρώπων; οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες, ’Εὰν εἴπωμεν, ’Εξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ ἡμῖν, Διὰ τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ;

tò báptisma tò ’Iōánnou póthen ē̂n? ex ouranoû ḕ ex anthrṓpōn? hoi dè dielogízonto en heautoîs légontes, ’Eàn eípōmen, ’Ex ouranoû, ereî hēmîn, Dià tí oûn ouk episteúsate autō̂i?

26
ἐὰν δὲ εἴπωμεν, ’Εξ ἀνθρώπων, ϕοβούμεθα τὸν ὄχλον, πάντες γὰρ ὡς προϕήτην ἔχουσιν τὸν ’Ιωάννην.

eàn dè eípōmen, ’Ex anthrṓpōn, phoboúmetha tòn óchlon, pántes gàr hōs prophḗtēn échousin tòn ’Iōánnēn.

27
καὶ ἀποκριθέντες τῷ ’Ιησοῦ εἶπαν, Οὐκ οἴδαμεν. ἔϕη αὐτοῖς καὶ αὐτός, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.

kaì apokrithéntes tō̂i ’Iēsoû eîpan, Ouk oídamen. éphē autoîs kaì autós, Oudè egṑ légō hymîn en poíāi exousíāi taûta poiō̂.

28
Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι.

Tí dè hymîn dokeî? ánthrōpos eîchen tékna dýo. kaì proselthṑn tō̂i prṓtōi eîpen, Téknon, hýpage sḗmeron ergázou en tō̂i ampelō̂ni.

29
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν.

ho dè apokritheìs eîpen, Ou thélō, hýsteron dè metamelētheìs apē̂lthen.

30
προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, ’Εγώ, κύριε· καὶ οὐκ ἀπῆλθεν.

proselthṑn dè tō̂i hetérōi eîpen hōsaútōs. ho dè apokritheìs eîpen, ’Egṓ, kýrie: kaì ouk apē̂lthen.

31
τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, ‘Ο πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

tís ek tō̂n dýo epoíēsen tò thélēma toû patrós? légousin, ‘O prō̂tos. légei autoîs ho ’Iēsoûs, ’Amḕn légō hymîn hóti hoi telō̂nai kaì hai pórnai proágousin hymâs eis tḕn basileían toû theoû.

32
ἦλθεν γὰρ ’Ιωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ· οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.

ē̂lthen gàr ’Iōánnēs pròs hymâs en hodō̂i dikaiosýnēs, kaì ouk episteúsate autō̂i: hoi dè telō̂nai kaì hai pórnai epísteusan autō̂i: hymeîs dè idóntes oudè metemelḗthēte hýsteron toû pisteûsai autō̂i.

33
῎Αλλην παραβολὴν ἀκούσατε. ῎Ανθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐϕύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ ϕραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον, καὶ ἐξέδοτο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν.

῎Allēn parabolḕn akoúsate. ῎Anthrōpos ē̂n oikodespótēs hóstis ephýteusen ampelō̂na kaì phragmòn autō̂i periéthēken kaì ṓryxen en autō̂i lēnòn kaì ōikodómēsen pýrgon, kaì exédoto autòn geōrgoîs, kaì apedḗmēsen.

34
ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ.

hóte dè ḗngisen ho kairòs tō̂n karpō̂n, apésteilen toùs doúlous autoû pròs toùs geōrgoùs labeîn toùs karpoùs autoû.

35
καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν.

kaì labóntes hoi geōrgoì toùs doúlous autoû hòn mèn édeiran, hòn dè apékteinan, hòn dè elithobólēsan.

36
πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως.

pálin apésteilen állous doúlous pleíonas tō̂n prṓtōn, kaì epoíēsan autoîs hōsaútōs.

37
ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, ’Εντραπήσονται τὸν υἱόν μου.

hýsteron dè apésteilen pròs autoùs tòn hyiòn autoû légōn, ’Entrapḗsontai tòn hyión mou.

38
οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ.

hoi dè geōrgoì idóntes tòn hyiòn eîpon en heautoîs, Hoûtós estin ho klēronómos: deûte apokteínōmen autòn kaì schō̂men tḕn klēronomían autoû.

39
καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν.

kaì labóntes autòn exébalon éxō toû ampelō̂nos kaì apékteinan.

40
ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις;

hótan oûn élthēi ho kýrios toû ampelō̂nos, tí poiḗsei toîs geōrgoîs ekeínois?

41
λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτούς, καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν.

légousin autō̂i, Kakoùs kakō̂s apolései autoús, kaì tòn ampelō̂na ekdṓsetai állois geōrgoîs, hoítines apodṓsousin autō̂i toùs karpoùs en toîs kairoîs autō̂n.

42
λέγει αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραϕαῖς, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες οὗτος ἐγενήθη εἰς κεϕαλὴν γωνίας· παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀϕθαλμοῖς ἡμῶν;

légei autoîs ho ’Iēsoûs, Oudépote anégnōte en taîs graphaîs, Líthon hòn apedokímasan hoi oikodomoûntes hoûtos egenḗthē eis kephalḕn gōnías: parà kyríou egéneto haútē, kaì éstin thaumastḕ en ophthalmoîs hēmō̂n?

43
διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀϕ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς.

dià toûto légō hymîn hóti arthḗsetai aph’ hymō̂n hē basileía toû theoû kaì dothḗsetai éthnei poioûnti toùs karpoùs autē̂s.

44
[Καὶ ὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον συνθλασθήσεται· ἐϕ’ ὃν δ’ ἂν πέσῃ λικμήσει αὐτόν.]

[Kaì ho pesṑn epì tòn líthon toûton synthlasthḗsetai: eph’ hòn d’ àn pésēi likmḗsei autón.]

45
Καὶ ἀκούσαντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει·

Kaì akoúsantes hoi archiereîs kaì hoi Pharisaîoi tàs parabolàs autoû égnōsan hóti perì autō̂n légei:

46
καὶ ζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι ἐϕοβήθησαν τοὺς ὄχλους, ἐπεὶ εἰς προϕήτην αὐτὸν εἶχον.

kaì zētoûntes autòn kratē̂sai ephobḗthēsan toùs óchlous, epeì eis prophḗtēn autòn eîchon.