Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 24:6

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐξελθὼν ὁ ’Ιησοῦς ἀπὸ τοῦ ἱεροῦ ἐπορεύετο, καὶ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτῷ τὰς οἰκοδομὰς τοῦ ἱεροῦ·

Kaì exelthṑn ho ’Iēsoûs apò toû hieroû eporeúeto, kaì prosē̂lthon hoi mathētaì autoû epideîxai autō̂i tàs oikodomàs toû hieroû:

2
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ βλέπετε ταῦτα πάντα; ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀϕεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον ὃς οὐ καταλυθήσεται.

ho dè apokritheìs eîpen autoîs, Ou blépete taûta pánta? amḕn légō hymîn, ou mḕ aphethē̂i hō̂de líthos epì líthon hòs ou katalythḗsetai.

3
Καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ῎Ορους τῶν ’Ελαιῶν προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ κατ’ ἰδίαν λέγοντες, Εἰπὲ ἡμῖν πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον τῆς σῆς παρουσίας καὶ συντελείας τοῦ αἰῶνος.

Kathēménou dè autoû epì toû ῎Orous tō̂n ’Elaiō̂n prosē̂lthon autō̂i hoi mathētaì kat’ idían légontes, Eipè hēmîn póte taûta éstai, kaì tí tò sēmeîon tē̂s sē̂s parousías kaì synteleías toû aiō̂nos.

4
καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ·

kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, Blépete mḗ tis hymâs planḗsēi:

5
πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες, ’Εγώ εἰμι ὁ Χριστός, καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν.

polloì gàr eleúsontai epì tō̂i onómatí mou légontes, ’Egṓ eimi ho Christós, kaì polloùs planḗsousin.

6
μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων· ὁρᾶτε, μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ γενέσθαι, ἀλλ’ οὔπω ἐστὶν τὸ τέλος.

mellḗsete dè akoúein polémous kaì akoàs polémōn: horâte, mḕ throeîsthe: deî gàr genésthai, all’ oúpō estìn tò télos.

7
ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοὶ καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους·

egerthḗsetai gàr éthnos epì éthnos kaì basileía epì basileían, kaì ésontai limoì kaì seismoì katà tópous:

8
πάντα δὲ ταῦτα ἀρχὴ ὠδίνων.

pánta dè taûta archḕ ōdínōn.

9
Τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλῖψιν καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς, καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν διὰ τὸ ὄνομά μου.

Tóte paradṓsousin hymâs eis thlîpsin kaì apoktenoûsin hymâs, kaì ésesthe misoúmenoi hypò pántōn tō̂n ethnō̂n dià tò ónomá mou.

10
καὶ τότε σκανδαλισθήσονται πολλοὶ καὶ ἀλλήλους παραδώσουσιν καὶ μισήσουσιν ἀλλήλους·

kaì tóte skandalisthḗsontai polloì kaì allḗlous paradṓsousin kaì misḗsousin allḗlous:

11
καὶ πολλοὶ ψευδοπροϕῆται ἐγερθήσονται καὶ πλανήσουσιν πολλούς·

kaì polloì pseudoprophē̂tai egerthḗsontai kaì planḗsousin polloús:

12
καὶ διὰ τὸ πλη θυνθῆναι τὴν ἀνομίαν ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν.

kaì dià tò plē thynthē̂nai tḕn anomían psygḗsetai hē agápē tō̂n pollō̂n.

13
ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται.

ho dè hypomeínas eis télos hoûtos sōthḗsetai.

14
καὶ κηρυχθήσεται τοῦτο τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ εἰς μαρτύριον πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος.

kaì kērychthḗsetai toûto tò euangélion tē̂s basileías en hólēi tē̂i oikouménēi eis martýrion pâsin toîs éthnesin, kaì tóte hḗxei tò télos.

15
῞Οταν οὖν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προϕήτου ἑστὸς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω,

῞Otan oûn ídēte tò bdélygma tē̂s erēmṓseōs tò rhēthèn dià Daniḕl toû prophḗtou hestòs en tópōi hagíōi, ho anaginṓskōn noeítō,

16
τότε οἱ ἐν τῇ ’Ιουδαίᾳ ϕευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη,

tóte hoi en tē̂i ’Ioudaíāi pheugétōsan eis tà órē,

17
ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω ἆραι τὰ ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ,

ho epì toû dṓmatos mḕ katabátō ârai tà ek tē̂s oikías autoû,

18
καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ἐπιστρεψάτω ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ.

kaì ho en tō̂i agrō̂i mḕ epistrepsátō opísō ârai tò himátion autoû.

19
οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

ouaì dè taîs en gastrì echoúsais kaì taîs thēlazoúsais en ekeínais taîs hēmérais.

20
προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται ἡ ϕυγὴ ὑμῶν χειμῶνος μηδὲ σαββάτῳ·

proseúchesthe dè hína mḕ génētai hē phygḕ hymō̂n cheimō̂nos mēdè sabbátōi:

21
ἔσται γὰρ τότε θλῖψις μεγάλη οἵα οὐ γέγονεν ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν οὐδ’ οὐ μὴ γένηται.

éstai gàr tóte thlîpsis megálē hoía ou gégonen ap’ archē̂s kósmou héōs toû nŷn oud’ ou mḕ génētai.

22
καὶ εἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ· διὰ δὲ τοὺς ἐκλεκτοὺς κολοβωθήσονται αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι.

kaì ei mḕ ekolobṓthēsan hai hēmérai ekeînai, ouk àn esṓthē pâsa sárx: dià dè toùs eklektoùs kolobōthḗsontai hai hēmérai ekeînai.

23
τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, ’Ιδοὺ ὧδε ὁ Χριστός, ἤ, ῟Ωδε, μὴ πιστεύσητε·

tóte eán tis hymîn eípēi, ’Idoù hō̂de ho Christós, ḗ, ῾̂Ōde, mḕ pisteúsēte:

24
ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροϕῆται, καὶ δώσουσιν σημεῖα μεγάλα καὶ τέρατα ὥστε πλανῆσαι, εἰ δυνατόν, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς·

egerthḗsontai gàr pseudóchristoi kaì pseudoprophē̂tai, kaì dṓsousin sēmeîa megála kaì térata hṓste planē̂sai, ei dynatón, kaì toùs eklektoús:

25
ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν.

idoù proeírēka hymîn.

26
ἐὰν οὖν εἴπωσιν ὑμῖν, ’Ιδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστίν, μὴ ἐξέλθητε· ’Ιδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε·

eàn oûn eípōsin hymîn, ’Idoù en tē̂i erḗmōi estín, mḕ exélthēte: ’Idoù en toîs tameíois, mḕ pisteúsēte:

27
ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ ϕαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

hṓsper gàr hē astrapḕ exérchetai apò anatolō̂n kaì phaínetai héōs dysmō̂n, hoútōs éstai hē parousía toû hyioû toû anthrṓpou.

28
ὅπου ἐὰν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί.

hópou eàn ē̂i tò ptō̂ma, ekeî synachthḗsontai hoi aetoí.

29
Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλῖψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ ϕέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται.

Euthéōs dè metà tḕn thlîpsin tō̂n hēmerō̂n ekeínōn, ho hḗlios skotisthḗsetai, kaì hē selḗnē ou dṓsei tò phéngos autē̂s, kaì hoi astéres pesoûntai apò toû ouranoû, kaì hai dynámeis tō̂n ouranō̂n saleuthḗsontai.

30
καὶ τότε ϕανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν οὐρανῷ, καὶ τότε κόψονται πᾶσαι αἱ ϕυλαὶ τῆς γῆς καὶ ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐπὶ τῶν νεϕελῶν τοῦ οὐρανοῦ μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς·

kaì tóte phanḗsetai tò sēmeîon toû hyioû toû anthrṓpou en ouranō̂i, kaì tóte kópsontai pâsai hai phylaì tē̂s gē̂s kaì ópsontai tòn hyiòn toû anthrṓpou erchómenon epì tō̂n nephelō̂n toû ouranoû metà dynámeōs kaì dóxēs pollē̂s:

31
καὶ ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσιν τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρων οὐρανῶν ἕως ἄκρων αὐτῶν.

kaì aposteleî toùs angélous autoû metà sálpingos megálēs, kaì episynáxousin toùs eklektoùs autoû ek tō̂n tessárōn anémōn ap’ ákrōn ouranō̂n héōs ákrōn autō̂n.

32
’Απὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν· ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς γένηται ἁπαλὸς καὶ τὰ ϕύλλα ἐκϕύῃ, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος·

’Apò dè tē̂s sykē̂s máthete tḕn parabolḗn: hótan ḗdē ho kládos autē̂s génētai hapalòs kaì tà phýlla ekphýēi, ginṓskete hóti engỳs tò théros:

33
οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε ταῦτα πάντα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις.

hoútōs kaì hymeîs, hótan ídēte taûta pánta, ginṓskete hóti engýs estin epì thýrais.

34
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη ἕως ἂν πάντα ταῦτα γένηται.

amḕn légō hymîn hóti ou mḕ parélthēi hē geneà haútē héōs àn pánta taûta génētai.

35
ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσιν.

ho ouranòs kaì hē gē̂ pareleúsetai, hoi dè lógoi mou ou mḕ parélthōsin.

36
Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν οὐδὲ ὁ υἱός, εἰ μὴ ὁ πατὴρ μόνος.

Perì dè tē̂s hēméras ekeínēs kaì hṓras oudeìs oîden, oudè hoi ángeloi tō̂n ouranō̂n oudè ho hyiós, ei mḕ ho patḕr mónos.

37
ὥσπερ δὲ αἱ ἡμέραι τοῦ Νῶε, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

hṓsper dè hai hēmérai toû Nō̂e, hoútōs éstai hē parousía toû hyioû toû anthrṓpou.

38
ὡς γὰρ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις ταῖς πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ τρώγοντες καὶ πίνοντες, γαμοῦντες καὶ γαμίζοντες, ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθεν Νῶε εἰς τὴν κιβωτόν,

hōs gàr ē̂san en taîs hēmérais taîs prò toû kataklysmoû trṓgontes kaì pínontes, gamoûntes kaì gamízontes, áchri hē̂s hēméras eisē̂lthen Nō̂e eis tḕn kibōtón,

39
καὶ οὐκ ἔγνωσαν ἕως ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἦρεν ἅπαντας, οὕτως ἔσται [καὶ] ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

kaì ouk égnōsan héōs ē̂lthen ho kataklysmòs kaì ē̂ren hápantas, hoútōs éstai [kaì] hē parousía toû hyioû toû anthrṓpou.

40
τότε δύο ἔσονται ἐν τῷ ἀγρῷ, εἷς παραλαμβάνεται καὶ εἷς ἀϕίεται·

tóte dýo ésontai en tō̂i agrō̂i, heîs paralambánetai kaì heîs aphíetai:

41
δύο ἀλήθουσαι ἐν τῷ μύλῳ, μία παραλαμβάνεται καὶ μία ἀϕίεται.

dýo alḗthousai en tō̂i mýlōi, mía paralambánetai kaì mía aphíetai.

42
γρηγορεῖτε οὖν, ὅτι οὐκ οἴδατε ποίᾳ ἡμέρᾳ ὁ κύριος ὑμῶν ἔρχεται.

grēgoreîte oûn, hóti ouk oídate poíāi hēmérāi ho kýrios hymō̂n érchetai.

43
ἐκεῖνο δὲ γινώσκετε ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ ϕυλακῇ ὁ κλέπτης ἔρχεται, ἐγρηγόρησεν ἂν καὶ οὐκ ἂν εἴασεν διορυχθῆναι τὴν οἰκίαν αὐτοῦ.

ekeîno dè ginṓskete hóti ei ḗidei ho oikodespótēs poíāi phylakē̂i ho kléptēs érchetai, egrēgórēsen àn kaì ouk àn eíasen diorychthē̂nai tḕn oikían autoû.

44
διὰ τοῦτο καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι, ὅτι ᾗ οὐ δοκεῖτε ὥρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται.

dià toûto kaì hymeîs gínesthe hétoimoi, hóti hē̂i ou dokeîte hṓrāi ho hyiòs toû anthrṓpou érchetai.

45
Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς δοῦλος καὶ ϕρόνιμος ὃν κατέστησεν ὁ κύριος ἐπὶ τῆς οἰκετείας αὐτοῦ τοῦ δοῦναι αὐτοῖς τὴν τροϕὴν ἐν καιρῷ;

Tís ára estìn ho pistòs doûlos kaì phrónimos hòn katéstēsen ho kýrios epì tē̂s oiketeías autoû toû doûnai autoîs tḕn trophḕn en kairō̂i?

46
μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει οὕτως ποιοῦντα·

makários ho doûlos ekeînos hòn elthṑn ho kýrios autoû heurḗsei hoútōs poioûnta:

47
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν.

amḕn légō hymîn hóti epì pâsin toîs hypárchousin autoû katastḗsei autón.

48
ἐὰν δὲ εἴπῃ ὁ κακὸς δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, Χρονίζει μου ὁ κύριος,

eàn dè eípēi ho kakòs doûlos ekeînos en tē̂i kardíāi autoû, Chronízei mou ho kýrios,

49
καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς συνδούλους αὐτοῦ, ἐσθίῃ δὲ καὶ πίνῃ μετὰ τῶν μεθυόντων,

kaì árxētai týptein toùs syndoúlous autoû, esthíēi dè kaì pínēi metà tō̂n methyóntōn,

50
ἥξει ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει,

hḗxei ho kýrios toû doúlou ekeínou en hēmérāi hē̂i ou prosdokā̂i kaì en hṓrāi hē̂i ou ginṓskei,

51
καὶ διχοτομήσει αὐτὸν καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ὑποκριτῶν θήσει· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

kaì dichotomḗsei autòn kaì tò méros autoû metà tō̂n hypokritō̂n thḗsei: ekeî éstai ho klauthmòs kaì ho brygmòs tō̂n odóntōn.