Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Matthieu 27:53

New Testament
Chapter
Verses
1
Πρωΐας δὲ γενομένης συμβούλιον ἔλαβον πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ κατὰ τοῦ ’Ιησοῦ ὥστε θανατῶσαι αὐτόν·

Prōḯas dè genoménēs symboúlion élabon pántes hoi archiereîs kaì hoi presbýteroi toû laoû katà toû ’Iēsoû hṓste thanatō̂sai autón:

2
καὶ δήσαντες αὐτὸν ἀπήγαγον καὶ παρέδωκαν Πιλάτῳ τῷ ἡγεμόνι.

kaì dḗsantes autòn apḗgagon kaì parédōkan Pilátōi tō̂i hēgemóni.

3
Τότε ἰδὼν ’Ιούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν ὅτι κατεκρίθη μεταμεληθεὶς ἔστρεψεν τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ πρεσβυτέροις

Tóte idṑn ’Ioúdas ho paradidoùs autòn hóti katekríthē metamelētheìs éstrepsen tà triákonta argýria toîs archiereûsin kaì presbytérois

4
λέγων, ῞Ημαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον. οἱ δὲ εἶπαν, Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψῃ.

légōn, ῞Ēmarton paradoùs haîma athō̂ion. hoi dè eîpan, Tí pròs hēmâs? sỳ ópsēi.

5
καὶ ῥίψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησεν, καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο.

kaì rhípsas tà argýria eis tòn naòn anechṓrēsen, kaì apelthṑn apḗnxato.

6
οἱ δὲ ἀρχιερεῖς λαβόντες τὰ ἀργύρια εἶπαν, Οὐκ ἔξεστιν βαλεῖν αὐτὰ εἰς τὸν κορβανᾶν, ἐπεὶ τιμὴ αἵματός ἐστιν.

hoi dè archiereîs labóntes tà argýria eîpan, Ouk éxestin baleîn autà eis tòn korbanân, epeì timḕ haímatós estin.

7
συμβούλιον δὲ λαβόντες ἠγόρασαν ἐξ αὐτῶν τὸν ’Αγρὸν τοῦ Κεραμέως εἰς ταφὴν τοῖς ξένοις.

symboúlion dè labóntes ēgórasan ex autō̂n tòn ’Agròn toû Keraméōs eis taphḕn toîs xénois.

8
διὸ ἐκλήθη ὁ ἀγρὸς ἐκεῖνος ’Αγρὸς Αἵματος ἕως τῆς σήμερον.

diò eklḗthē ho agròs ekeînos ’Agròs Haímatos héōs tē̂s sḗmeron.

9
τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ ’Ιερεμίου τοῦ προφήτου λέγοντος, Καὶ ἔλαβον τὰ τριάκοντα ἀργύρια, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου ὃν ἐτιμήσαντο ἀπὸ υἱῶν ’Ισραήλ,

tóte eplērṓthē tò rhēthèn dià ’Ieremíou toû prophḗtou légontos, Kaì élabon tà triákonta argýria, tḕn timḕn toû tetimēménou hòn etimḗsanto apò hyiō̂n ’Israḗl,

10
καὶ ἔδωκαν αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως, καθὰ συνέταξέν μοι κύριος.

kaì édōkan autà eis tòn agròn toû keraméōs, kathà synétaxén moi kýrios.

11
‘Ο δὲ ’Ιησοῦς ἐστάθη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος· καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ ἡγεμὼν λέγων, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν ’Ιουδαίων; ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἔφη, Σὺ λέγεις.

‘O dè ’Iēsoûs estáthē émprosthen toû hēgemónos: kaì epērṓtēsen autòn ho hēgemṑn légōn, Sỳ eî ho basileùs tō̂n ’Ioudaíōn? ho dè ’Iēsoûs éphē, Sỳ légeis.

12
καὶ ἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων οὐδὲν ἀπεκρίνατο.

kaì en tō̂i katēgoreîsthai autòn hypò tō̂n archieréōn kaì presbytérōn oudèn apekrínato.

13
τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλᾶτος, Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν;

tóte légei autō̂i ho Pilâtos, Ouk akoúeis pósa sou katamartyroûsin?

14
καὶ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲ ἓν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν.

kaì ouk apekríthē autō̂i pròs oudè hèn rhē̂ma, hṓste thaumázein tòn hēgemóna lían.

15
Κατὰ δὲ ἑορτὴν εἰώθει ὁ ἡγεμὼν ἀπολύειν ἕνα τῷ ὄχλῳ δέσμιον ὃν ἤθελον.

Katà dè heortḕn eiṓthei ho hēgemṑn apolýein héna tō̂i óchlōi désmion hòn ḗthelon.

16
εἶχον δὲ τότε δέσμιον ἐπίσημον λεγόμενον [’Ιησοῦν] Βαραββᾶν.

eîchon dè tóte désmion epísēmon legómenon [’Iēsoûn] Barabbân.

17
συνηγμένων οὖν αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Τίνα θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν, [’Ιησοῦν τὸν] Βαραββᾶν ἢ ’Ιησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν;

synēgménōn oûn autō̂n eîpen autoîs ho Pilâtos, Tína thélete apolýsō hymîn, [’Iēsoûn tòn] Barabbân ḕ ’Iēsoûn tòn legómenon Christón?

18
ᾔδει γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν.

ḗidei gàr hóti dià phthónon parédōkan autón.

19
Καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ βήματος ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν ἡ γυνὴ αὐτοῦ λέγουσα, Μηδὲν σοὶ καὶ τῷ δικαίῳ ἐκείνῳ, πολλὰ γὰρ ἔπαθον σήμερον κατ’ ὄναρ δι’ αὐτόν.

Kathēménou dè autoû epì toû bḗmatos apésteilen pròs autòn hē gynḕ autoû légousa, Mēdèn soì kaì tō̂i dikaíōi ekeínōi, pollà gàr épathon sḗmeron kat’ ónar di’ autón.

20
Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἔπεισαν τοὺς ὄχλους ἵνα αἰτήσωνται τὸν Βαραββᾶν τὸν δὲ ’Ιησοῦν ἀπολέσωσιν.

Hoi dè archiereîs kaì hoi presbýteroi épeisan toùs óchlous hína aitḗsōntai tòn Barabbân tòn dè ’Iēsoûn apolésōsin.

21
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἡγεμὼν εἶπεν αὐτοῖς, Τίνα θέλετε ἀπὸ τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; οἱ δὲ εἶπαν, Τὸν Βαραββᾶν.

apokritheìs dè ho hēgemṑn eîpen autoîs, Tína thélete apò tō̂n dýo apolýsō hymîn? hoi dè eîpan, Tòn Barabbân.

22
λέγει αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Τί οὖν ποιήσω ’Ιησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν; λέγουσιν πάντες, Σταυρωθήτω.

légei autoîs ho Pilâtos, Tí oûn poiḗsō ’Iēsoûn tòn legómenon Christón? légousin pántes, Staurōthḗtō.

23
ὁ δὲ ἔφη, Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραζον λέγοντες, Σταυρωθήτω.

ho dè éphē, Tí gàr kakòn epoíēsen? hoi dè perissō̂s ékrazon légontes, Staurōthḗtō.

24
ἰδὼν δὲ ὁ Πιλᾶτος ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖ ἀλλὰ μᾶλλον θόρυβος γίνεται, λαβὼν ὕδωρ ἀπενίψατο τὰς χεῖρας ἀπέναντι τοῦ ὄχλου, λέγων, ’Αθῷός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τούτου· ὑμεῖς ὄψεσθε.

idṑn dè ho Pilâtos hóti oudèn ōpheleî allà mâllon thórybos gínetai, labṑn hýdōr apenípsato tàs cheîras apénanti toû óchlou, légōn, ’Athō̂iós eimi apò toû haímatos toútou: hymeîs ópsesthe.

25
καὶ ἀποκριθεὶς πᾶς ὁ λαὸς εἶπεν, Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν.

kaì apokritheìs pâs ho laòs eîpen, Tò haîma autoû eph’ hēmâs kaì epì tà tékna hēmō̂n.

26
τότε ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, τὸν δὲ ’Ιησοῦν φραγελλώσας παρέδωκεν ἵνα σταυρωθῇ.

tóte apélysen autoîs tòn Barabbân, tòn dè ’Iēsoûn phragellṓsas parédōken hína staurōthē̂i.

27
Τότε οἱ στρατιῶται τοῦ ἡγεμόνος παραλαβόντες τὸν ’Ιησοῦν εἰς τὸ πραιτώριον συνήγαγον ἐπ’ αὐτὸν ὅλην τὴν σπεῖραν.

Tóte hoi stratiō̂tai toû hēgemónos paralabóntes tòn ’Iēsoûn eis tò praitṓrion synḗgagon ep’ autòn hólēn tḕn speîran.

28
καὶ ἐκδύσαντες αὐτὸν χλαμύδα κοκκίνην περιέθηκαν αὐτῷ,

kaì ekdýsantes autòn chlamýda kokkínēn periéthēkan autō̂i,

29
καὶ πλέξαντες στέφανον ἐξ ἀκανθῶν ἐπέθηκαν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ καὶ κάλαμον ἐν τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ, καὶ γονυπετήσαντες ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἐνέπαιξαν αὐτῷ λέγοντες, Χαῖρε, βασιλεῦ τῶν ’Ιουδαίων,

kaì pléxantes stéphanon ex akanthō̂n epéthēkan epì tē̂s kephalē̂s autoû kaì kálamon en tē̂i dexiā̂i autoû, kaì gonypetḗsantes émprosthen autoû enépaixan autō̂i légontes, Chaîre, basileû tō̂n ’Ioudaíōn,

30
καὶ ἐμπτύσαντες εἰς αὐτὸν ἔλαβον τὸν κάλαμον καὶ ἔτυπτον εἰς τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ.

kaì emptýsantes eis autòn élabon tòn kálamon kaì étypton eis tḕn kephalḕn autoû.

31
καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν χλαμύδα καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ ἀπήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ σταυρῶσαι.

kaì hóte enépaixan autō̂i, exédysan autòn tḕn chlamýda kaì enédysan autòn tà himátia autoû, kaì apḗgagon autòn eis tò staurō̂sai.

32
’Εξερχόμενοι δὲ εὗρον ἄνθρωπον Κυρηναῖον ὀνόματι Σίμωνα· τοῦτον ἠγγάρευσαν ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.

’Exerchómenoi dè heûron ánthrōpon Kyrēnaîon onómati Símōna: toûton ēngáreusan hína árēi tòn stauròn autoû.

33
Καὶ ἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅ ἐστιν Κρανίου Τόπος λεγόμενος,

Kaì elthóntes eis tópon legómenon Golgothâ, hó estin Kraníou Tópos legómenos,

34
ἔδωκαν αὐτῷ πιεῖν οἶνον μετὰ χολῆς μεμιγμένον· καὶ γευσάμενος οὐκ ἠθέλησεν πιεῖν.

édōkan autō̂i pieîn oînon metà cholē̂s memigménon: kaì geusámenos ouk ēthélēsen pieîn.

35
σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ βάλλοντες κλῆρον,

staurṓsantes dè autòn diemerísanto tà himátia autoû bállontes klē̂ron,

36
καὶ καθήμενοι ἐτήρουν αὐτὸν ἐκεῖ.

kaì kathḗmenoi etḗroun autòn ekeî.

37
καὶ ἐπέθηκαν ἐπάνω τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ τὴν αἰτίαν αὐτοῦ γεγραμμένην· Οὗτός ἐστιν ’Ιησοῦς ὁ βασιλεῦς τῶν ’Ιουδαίων.

kaì epéthēkan epánō tē̂s kephalē̂s autoû tḕn aitían autoû gegramménēn: Hoûtós estin ’Iēsoûs ho basileûs tō̂n ’Ioudaíōn.

38
Τότε σταυροῦνται σὺν αὐτῷ δύο λῃσταί, εἷς ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων.

Tóte stauroûntai sỳn autō̂i dýo lēistaí, heîs ek dexiō̂n kaì heîs ex euōnýmōn.

39
Οἱ δὲ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν

Hoi dè paraporeuómenoi eblasphḗmoun autòn kinoûntes tàs kephalàs autō̂n

40
καὶ λέγοντες, ‘Ο καταλύων τὸν ναὸν καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν, σῶσον σεαυτόν, εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, [καὶ] κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.

kaì légontes, ‘O katalýōn tòn naòn kaì en trisìn hēmérais oikodomō̂n, sō̂son seautón, ei hyiòs eî toû theoû, [kaì] katábēthi apò toû stauroû.

41
ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες μετὰ τῶν γραμματέων καὶ πρεσβυτέρων ἔλεγον,

homoíōs kaì hoi archiereîs empaízontes metà tō̂n grammatéōn kaì presbytérōn élegon,

42
῎Αλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι· βασιλεὺς ’Ισραήλ ἐστιν, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ πιστεύσομεν ἐπ’ αὐτόν.

῎Allous ésōsen, heautòn ou dýnatai sō̂sai: basileùs ’Israḗl estin, katabátō nŷn apò toû stauroû kaì pisteúsomen ep’ autón.

43
πέποιθεν ἐπὶ τὸν θεόν, ῥυσάσθω νῦν εἰ θέλει αὐτόν· εἶπεν γὰρ ὅτι θεοῦ εἰμι υἱός.

pépoithen epì tòn theón, rhysásthō nŷn ei thélei autón: eîpen gàr hóti theoû eimi hyiós.

44
τὸ δ’ αὐτὸ καὶ οἱ λῃσταὶ οἱ συσταυρωθέντες σὺν αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν.

tò d’ autò kaì hoi lēistaì hoi systaurōthéntes sỳn autō̂i ōneídizon autón.

45
’Απὸ δὲ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.

’Apò dè héktēs hṓras skótos egéneto epì pâsan tḕn gē̂n héōs hṓras enátēs.

46
περὶ δὲ τὴν ἐνάτην ὥραν ἀνεβόησεν ὁ ’Ιησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων, Ηλι ηλι λεμα σαβαχθανι; τοῦτ’ ἔστιν, θεέ μου θεέ μου, ἱνατί με ἐγκατέλιπες;

perì dè tḕn enátēn hṓran anebóēsen ho ’Iēsoûs phōnē̂i megálēi légōn, Ēli ēli lema sabachthani? toût’ éstin, theé mou theé mou, hinatí me enkatélipes?

47
τινὲς δὲ τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον ὅτι ’Ηλίαν φωνεῖ οὗτος.

tinès dè tō̂n ekeî hestēkótōn akoúsantes élegon hóti ’Ēlían phōneî hoûtos.

48
καὶ εὐθέως δραμὼν εἷς ἐξ αὐτῶν καὶ λαβὼν σπόγγον πλήσας τε ὄξους καὶ περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν.

kaì euthéōs dramṑn heîs ex autō̂n kaì labṑn spóngon plḗsas te óxous kaì peritheìs kalámōi epótizen autón.

49
οἱ δὲ λοιποὶ ἔλεγον, ῎Αφες ἴδωμεν εἰ ἔρχεται ’Ηλίας σώσων αὐτόν.

hoi dè loipoì élegon, ῎Aphes ídōmen ei érchetai ’Ēlías sṓsōn autón.

50
ὁ δὲ ’Ιησοῦς πάλιν κράξας φωνῇ μεγάλῃ ἀφῆκεν τὸ πνεῦμα.

ho dè ’Iēsoûs pálin kráxas phōnē̂i megálēi aphē̂ken tò pneûma.

51
Καὶ ἰδοὺ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπ’ ἄνωθεν ἕως κάτω εἰς δύο, καὶ ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν,

Kaì idoù tò katapétasma toû naoû eschísthē ap’ ánōthen héōs kátō eis dýo, kaì hē gē̂ eseísthē, kaì hai pétrai eschísthēsan,

52
καὶ τὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἠγέρθησαν,

kaì tà mnēmeîa aneṓichthēsan kaì pollà sṓmata tō̂n kekoimēménōn hagíōn ēgérthēsan,

53
καὶ ἐξελθόντες ἐκ τῶν μνημείων μετὰ τὴν ἔγερσιν αὐτοῦ εἰσῆλθον εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν καὶ ἐνεφανίσθησαν πολλοῖς.

kaì exelthóntes ek tō̂n mnēmeíōn metà tḕn égersin autoû eisē̂lthon eis tḕn hagían pólin kaì enephanísthēsan polloîs.

54
‘Ο δὲ ἑκατόνταρχος καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ τηροῦντες τὸν ’Ιησοῦν ἰδόντες τὸν σεισμὸν καὶ τὰ γενόμενα ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες, ’Αληθῶς θεοῦ υἱὸς ἦν οὗτος.

‘O dè hekatóntarchos kaì hoi met’ autoû tēroûntes tòn ’Iēsoûn idóntes tòn seismòn kaì tà genómena ephobḗthēsan sphódra, légontes, ’Alēthō̂s theoû hyiòs ē̂n hoûtos.

55
῏Ησαν δὲ ἐκεῖ γυναῖκες πολλαὶ ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, αἵτινες ἠκολούθησαν τῷ ’Ιησοῦ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας διακονοῦσαι αὐτῷ·

᾿̂Ēsan dè ekeî gynaîkes pollaì apò makróthen theōroûsai, haítines ēkoloúthēsan tō̂i ’Iēsoû apò tē̂s Galilaías diakonoûsai autō̂i:

56
ἐν αἷς ἦν Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ τοῦ ’Ιακώβου καὶ ’Ιωσὴφ μήτηρ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου.

en haîs ē̂n María hē Magdalēnḕ kaì María hē toû ’Iakṓbou kaì ’Iōsḕph mḗtēr kaì hē mḗtēr tō̂n hyiō̂n Zebedaíou.

57
’Οψίας δὲ γενομένης ἦλθεν ἄνθρωπος πλούσιος ἀπὸ ‘Αριμαθαίας, τοὔνομα ’Ιωσήφ, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθητεύθη τῷ ’Ιησοῦ·

’Opsías dè genoménēs ē̂lthen ánthrōpos ploúsios apò ‘Arimathaías, toúnoma ’Iōsḗph, hòs kaì autòs emathēteúthē tō̂i ’Iēsoû:

58
οὗτος προσελθὼν τῷ Πιλάτῳ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ ’Ιησοῦ. τότε ὁ Πιλᾶτος ἐκέλευσεν ἀποδοθῆναι.

hoûtos proselthṑn tō̂i Pilátōi ēitḗsato tò sō̂ma toû ’Iēsoû. tóte ho Pilâtos ekéleusen apodothē̂nai.

59
καὶ λαβὼν τὸ σῶμα ὁ ’Ιωσὴφ ἐνετύλιξεν αὐτὸ ἐν σινδόνι καθαρᾷ,

kaì labṑn tò sō̂ma ho ’Iōsḕph enetýlixen autò en sindóni katharā̂i,

60
καὶ ἔθηκεν αὐτὸ ἐν τῷ καινῷ αὐτοῦ μνημείῳ ὃ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρᾳ, καὶ προσκυλίσας λίθον μέγαν τῇ θύρᾳ τοῦ μνημείου ἀπῆλθεν.

kaì éthēken autò en tō̂i kainō̂i autoû mnēmeíōi hò elatómēsen en tē̂i pétrāi, kaì proskylísas líthon mégan tē̂i thýrāi toû mnēmeíou apē̂lthen.

61
ἦν δὲ ἐκεῖ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία καθήμεναι ἀπέναντι τοῦ τάφου.

ē̂n dè ekeî María hē Magdalēnḕ kaì hē állē María kathḗmenai apénanti toû táphou.

62
Τῇ δὲ ἐπαύριον, ἥτις ἐστὶν μετὰ τὴν παρασκευήν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι πρὸς Πιλᾶτον

Tē̂i dè epaúrion, hḗtis estìn metà tḕn paraskeuḗn, synḗchthēsan hoi archiereîs kaì hoi Pharisaîoi pròs Pilâton

63
λέγοντες, Κύριε, ἐμνήσθημεν ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν, Μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι.

légontes, Kýrie, emnḗsthēmen hóti ekeînos ho plános eîpen éti zō̂n, Metà treîs hēméras egeíromai.

64
κέλευσον οὖν ἀσφαλισθῆναι τὸν τάφον ἕως τῆς τρίτης ἡμέρας, μήποτε ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κλέψωσιν αὐτὸν καὶ εἴπωσιν τῷ λαῷ, ’Ηγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης.

kéleuson oûn asphalisthē̂nai tòn táphon héōs tē̂s trítēs hēméras, mḗpote elthóntes hoi mathētaì autoû klépsōsin autòn kaì eípōsin tō̂i laō̂i, ’Ēgérthē apò tō̂n nekrō̂n, kaì éstai hē eschátē plánē cheírōn tē̂s prṓtēs.

65
ἔφη αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, ῎Εχετε κουστωδίαν· ὑπάγετε ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε.

éphē autoîs ho Pilâtos, ῎Echete koustōdían: hypágete asphalísasthe hōs oídate.

66
οἱ δὲ πορευθέντες ἠσφαλίσαντο τὸν τάφον σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας.

hoi dè poreuthéntes ēsphalísanto tòn táphon sphragísantes tòn líthon metà tē̂s koustōdías.