Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Philippiens 1:9

New Testament
Chapter
Verses
1
Παῦλος καὶ Τιμόθεος δοῦλοι Χριστοῦ ’Ιησοῦ πᾶσιν τοῖς ἁγίοις ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ τοῖς οὖσιν ἐν Φιλίπποις σὺν ἐπισκόποις καὶ διακόνοις·

Paûlos kaì Timótheos doûloi Christoû ’Iēsoû pâsin toîs hagíois en Christō̂i ’Iēsoû toîs oûsin en Philíppois sỳn episkópois kaì diakónois:

2
χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ θεοῦ πατρὸς ἡμῶν καὶ κυρίου ’Ιησοῦ Χριστοῦ.

cháris hymîn kaì eirḗnē apò theoû patròs hēmō̂n kaì kyríou ’Iēsoû Christoû.

3
Εὐχαριστῶ τῷ θεῷ μου ἐπὶ πάσῃ τῇ μνείᾳ ὑμῶν,

Eucharistō̂ tō̂i theō̂i mou epì pásēi tē̂i mneíāi hymō̂n,

4
πάντοτε ἐν πάσῃ δεήσει μου ὑπὲρ πάντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς τὴν δέησιν ποιούμενος,

pántote en pásēi deḗsei mou hypèr pántōn hymō̂n metà charâs tḕn déēsin poioúmenos,

5
ἐπὶ τῇ κοινωνίᾳ ὑμῶν εἰς τὸ εὐαγγέλιον ἀπὸ τῆς πρώτης ἡμέρας ἄχρι τοῦ νῦν,

epì tē̂i koinōníāi hymō̂n eis tò euangélion apò tē̂s prṓtēs hēméras áchri toû nŷn,

6
πεποιθὼς αὐτὸ τοῦτο, ὅτι ὁ ἐναρξάμενος ἐν ὑμῖν ἔργον ἀγαθὸν ἐπιτελέσει ἄχρι ἡμέρας Χριστοῦ ’Ιησοῦ·

pepoithṑs autò toûto, hóti ho enarxámenos en hymîn érgon agathòn epitelései áchri hēméras Christoû ’Iēsoû:

7
καθώς ἐστιν δίκαιον ἐμοὶ τοῦτο φρονεῖν ὑπὲρ πάντων ὑμῶν, διὰ τὸ ἔχειν με ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμᾶς, ἔν τε τοῖς δεσμοῖς μου καὶ ἐν τῇ ἀπολογίᾳ καὶ βεβαιώσει τοῦ εὐαγγελίου συγκοινωνούς μου τῆς χάριτος πάντας ὑμᾶς ὄντας.

kathṓs estin díkaion emoì toûto phroneîn hypèr pántōn hymō̂n, dià tò échein me en tē̂i kardíāi hymâs, én te toîs desmoîs mou kaì en tē̂i apologíāi kaì bebaiṓsei toû euangelíou synkoinōnoús mou tē̂s cháritos pántas hymâs óntas.

8
μάρτυς γάρ μου ὁ θεός, ὡς ἐπιποθῶ πάντας ὑμᾶς ἐν σπλάγχνοις Χριστοῦ ’Ιησοῦ.

mártys gár mou ho theós, hōs epipothō̂ pántas hymâs en splánchnois Christoû ’Iēsoû.

9
καὶ τοῦτο προσεύχομαι, ἵνα ἡ ἀγάπη ὑμῶν ἔτι μᾶλλον καὶ μᾶλλον περισσεύῃ ἐν ἐπιγνώσει καὶ πάσῃ αἰσθήσει,

kaì toûto proseúchomai, hína hē agápē hymō̂n éti mâllon kaì mâllon perisseúēi en epignṓsei kaì pásēi aisthḗsei,

10
εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τὰ διαφέροντα, ἵνα ἦτε εἰλικρινεῖς καὶ ἀπρόσκοποι εἰς ἡμέραν Χριστοῦ,

eis tò dokimázein hymâs tà diaphéronta, hína ē̂te eilikrineîs kaì apróskopoi eis hēméran Christoû,

11
πεπληρωμένοι καρπὸν δικαιοσύνης τὸν διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ εἰς δόξαν καὶ ἔπαινον θεοῦ.

peplērōménoi karpòn dikaiosýnēs tòn dià ’Iēsoû Christoû eis dóxan kaì épainon theoû.

12
Γινώσκειν δὲ ὑμᾶς βούλομαι, ἀδελφοί, ὅτι τὰ κατ’ ἐμὲ μᾶλλον εἰς προκοπὴν τοῦ εὐαγγελίου ἐλήλυθεν,

Ginṓskein dè hymâs boúlomai, adelphoí, hóti tà kat’ emè mâllon eis prokopḕn toû euangelíou elḗlythen,

13
ὥστε τοὺς δεσμούς μου φανεροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶσιν,

hṓste toùs desmoús mou phaneroùs en Christō̂i genésthai en hólōi tō̂i praitōríōi kaì toîs loipoîs pâsin,

14
καὶ τοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν κυρίῳ πεποιθότας τοῖς δεσμοῖς μου περισσοτέρως τολμᾶν ἀφόβως τὸν λόγον λαλεῖν.

kaì toùs pleíonas tō̂n adelphō̂n en kyríōi pepoithótas toîs desmoîs mou perissotérōs tolmân aphóbōs tòn lógon laleîn.

15
Τινὲς μὲν καὶ διὰ φθόνον καὶ ἔριν, τινὲς δὲ καὶ δι’ εὐδοκίαν τὸν Χριστὸν κηρύσσουσιν·

Tinès mèn kaì dià phthónon kaì érin, tinès dè kaì di’ eudokían tòn Christòn kērýssousin:

16
οἱ μὲν ἐξ ἀγάπης, εἰδότες ὅτι εἰς ἀπολογίαν τοῦ εὐαγγελίου κεῖμαι,

hoi mèn ex agápēs, eidótes hóti eis apologían toû euangelíou keîmai,

17
οἱ δὲ ἐξ ἐριθείας τὸν Χριστὸν καταγγέλλουσιν, οὐχ ἁγνῶς, οἰόμενοι θλῖψιν ἐγείρειν τοῖς δεσμοῖς μου.

hoi dè ex eritheías tòn Christòn katangéllousin, ouch hagnō̂s, oiómenoi thlîpsin egeírein toîs desmoîs mou.

18
τί γάρ; πλὴν ὅτι παντὶ τρόπῳ, εἴτε προφάσει εἴτε ἀληθείᾳ, Χριστὸς καταγγέλλεται, καὶ ἐν τούτῳ χαίρω· ἀλλὰ καὶ χαρήσομαι,

tí gár? plḕn hóti pantì trópōi, eíte prophásei eíte alētheíāi, Christòs katangélletai, kaì en toútōi chaírō: allà kaì charḗsomai,

19
οἶδα γὰρ ὅτι τοῦτό μοι ἀποβήσεται εἰς σωτηρίαν διὰ τῆς ὑμῶν δεήσεως καὶ ἐπιχορηγίας τοῦ πνεύματος ’Ιησοῦ Χριστοῦ,

oîda gàr hóti toûtó moi apobḗsetai eis sōtērían dià tē̂s hymō̂n deḗseōs kaì epichorēgías toû pneúmatos ’Iēsoû Christoû,

20
κατὰ τὴν ἀποκαραδοκίαν καὶ ἐλπίδα μου ὅτι ἐν οὐδενὶ αἰσχυνθήσομαι, ἀλλ’ ἐν πάσῃ παρρησίᾳ ὡς πάντοτε καὶ νῦν μεγαλυνθήσεται Χριστὸς ἐν τῷ σώματί μου, εἴτε διὰ ζωῆς εἴτε διὰ θανάτου.

katà tḕn apokaradokían kaì elpída mou hóti en oudenì aischynthḗsomai, all’ en pásēi parrēsíāi hōs pántote kaì nŷn megalynthḗsetai Christòs en tō̂i sṓmatí mou, eíte dià zōē̂s eíte dià thanátou.

21
ἐμοὶ γὰρ τὸ ζῆν Χριστὸς καὶ τὸ ἀποθανεῖν κέρδος.

emoì gàr tò zē̂n Christòs kaì tò apothaneîn kérdos.

22
εἰ δὲ τὸ ζῆν ἐν σαρκί, τοῦτό μοι καρπὸς ἔργου· καὶ τί αἱρήσομαι οὐ γνωρίζω.

ei dè tò zē̂n en sarkí, toûtó moi karpòs érgou: kaì tí hairḗsomai ou gnōrízō.

23
συνέχομαι δὲ ἐκ τῶν δύο, τὴν ἐπιθυμίαν ἔχων εἰς τὸ ἀναλῦσαι καὶ σὺν Χριστῷ εἶναι, πολλῷ [γὰρ] μᾶλλον κρεῖσσον·

synéchomai dè ek tō̂n dýo, tḕn epithymían échōn eis tò analŷsai kaì sỳn Christō̂i eînai, pollō̂i [gàr] mâllon kreîsson:

24
τὸ δὲ ἐπιμένειν [ἐν] τῇ σαρκὶ ἀναγκαιότερον δι’ ὑμᾶς.

tò dè epiménein [en] tē̂i sarkì anankaióteron di’ hymâs.

25
καὶ τοῦτο πεποιθὼς οἶδα ὅτι μενῶ καὶ παραμενῶ πᾶσιν ὑμῖν εἰς τὴν ὑμῶν προκοπὴν καὶ χαρὰν τῆς πίστεως,

kaì toûto pepoithṑs oîda hóti menō̂ kaì paramenō̂ pâsin hymîn eis tḕn hymō̂n prokopḕn kaì charàn tē̂s písteōs,

26
ἵνα τὸ καύχημα ὑμῶν περισσεύῃ ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ ἐν ἐμοὶ διὰ τῆς ἐμῆς παρουσίας πάλιν πρὸς ὑμᾶς.

hína tò kaúchēma hymō̂n perisseúēi en Christō̂i ’Iēsoû en emoì dià tē̂s emē̂s parousías pálin pròs hymâs.

27
Μόνον ἀξίως τοῦ εὐαγγελίου τοῦ Χριστοῦ πολιτεύεσθε, ἵνα εἴτε ἐλθὼν καὶ ἰδὼν ὑμᾶς εἴτε ἀπὼν ἀκούω τὰ περὶ ὑμῶν, ὅτι στήκετε ἐν ἑνὶ πνεύματι, μιᾷ ψυχῇ συναθλοῦντες τῇ πίστει τοῦ εὐαγγελίου,

Mónon axíōs toû euangelíou toû Christoû politeúesthe, hína eíte elthṑn kaì idṑn hymâs eíte apṑn akoúō tà perì hymō̂n, hóti stḗkete en henì pneúmati, miā̂i psychē̂i synathloûntes tē̂i pístei toû euangelíou,

28
καὶ μὴ πτυρόμενοι ἐν μηδενὶ ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων, ἥτις ἐστὶν αὐτοῖς ἔνδειξις ἀπωλείας, ὑμῶν δὲ σωτηρίας, καὶ τοῦτο ἀπὸ θεοῦ·

kaì mḕ ptyrómenoi en mēdenì hypò tō̂n antikeiménōn, hḗtis estìn autoîs éndeixis apōleías, hymō̂n dè sōtērías, kaì toûto apò theoû:

29
ὅτι ὑμῖν ἐχαρίσθη τὸ ὑπὲρ Χριστοῦ, οὐ μόνον τὸ εἰς αὐτὸν πιστεύειν ἀλλὰ καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ πάσχειν,

hóti hymîn echarísthē tò hypèr Christoû, ou mónon tò eis autòn pisteúein allà kaì tò hypèr autoû páschein,

30
τὸν αὐτὸν ἀγῶνα ἔχοντες οἷον εἴδετε ἐν ἐμοὶ καὶ νῦν ἀκούετε ἐν ἐμοί.

tòn autòn agō̂na échontes hoîon eídete en emoì kaì nŷn akoúete en emoí.