Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Philippiens 3:16

New Testament
Chapter
Verses
1
Τὸ λοιπόν, ἀδελφοί μου, χαίρετε ἐν κυρίῳ. τὰ αὐτὰ γράφειν ὑμῖν ἐμοὶ μὲν οὐκ ὀκνηρόν, ὑμῖν δὲ ἀσφαλές.

Tò loipón, adelphoí mou, chaírete en kyríōi. tà autà gráphein hymîn emoì mèn ouk oknērón, hymîn dè asphalés.

2
Βλέπετε τοὺς κύνας, βλέπετε τοὺς κακοὺς ἐργάτας, βλέπετε τὴν κατατομήν.

Blépete toùs kýnas, blépete toùs kakoùs ergátas, blépete tḕn katatomḗn.

3
ἡμεῖς γάρ ἐσμεν ἡ περιτομή, οἱ πνεύματι θεοῦ λατρεύοντες καὶ καυχώμενοι ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ καὶ οὐκ ἐν σαρκὶ πεποιθότες,

hēmeîs gár esmen hē peritomḗ, hoi pneúmati theoû latreúontes kaì kauchṓmenoi en Christō̂i ’Iēsoû kaì ouk en sarkì pepoithótes,

4
καίπερ ἐγὼ ἔχων πεποίθησιν καὶ ἐν σαρκί. εἴ τις δοκεῖ ἄλλος πεποιθέναι ἐν σαρκί, ἐγὼ μᾶλλον·

kaíper egṑ échōn pepoíthēsin kaì en sarkí. eí tis dokeî állos pepoithénai en sarkí, egṑ mâllon:

5
περιτομῇ ὀκταήμερος, ἐκ γένους ’Ισραήλ, φυλῆς Βενιαμείν, ‘Εβραῖος ἐξ ‘Εβραίων, κατὰ νόμον Φαρισαῖος,

peritomē̂i oktaḗmeros, ek génous ’Israḗl, phylē̂s Beniameín, ‘Ebraîos ex ‘Ebraíōn, katà nómon Pharisaîos,

6
κατὰ ζῆλος διώκων τὴν ἐκκλησίαν, κατὰ δικαιοσύνην τὴν ἐν νόμῳ γενόμενος ἄμεμπτος.

katà zē̂los diṓkōn tḕn ekklēsían, katà dikaiosýnēn tḕn en nómōi genómenos ámemptos.

7
[ἀλλὰ] ἅτινα ἦν μοι κέρδη, ταῦτα ἥγημαι διὰ τὸν Χριστὸν ζημίαν.

[allà] hátina ē̂n moi kérdē, taûta hḗgēmai dià tòn Christòn zēmían.

8
ἀλλὰ μενοῦνγε καὶ ἡγοῦμαι πάντα ζημίαν εἶναι διὰ τὸ ὑπερέχον τῆς γνώσεως Χριστοῦ ’Ιησοῦ τοῦ κυρίου μου, δι’ ὃν τὰ πάντα ἐζημιώθην, καὶ ἡγοῦμαι σκύβαλα ἵνα Χριστὸν κερδήσω

allà menoûn'ge kaì hēgoûmai pánta zēmían eînai dià tò hyperéchon tē̂s gnṓseōs Christoû ’Iēsoû toû kyríou mou, di’ hòn tà pánta ezēmiṓthēn, kaì hēgoûmai skýbala hína Christòn kerdḗsō

9
καὶ εὑρεθῶ ἐν αὐτῷ, μὴ ἔχων ἐμὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόμου ἀλλὰ τὴν διὰ πίστεως Χριστοῦ, τὴν ἐκ θεοῦ δικαιοσύνην ἐπὶ τῇ πίστει,

kaì heurethō̂ en autō̂i, mḕ échōn emḕn dikaiosýnēn tḕn ek nómou allà tḕn dià písteōs Christoû, tḕn ek theoû dikaiosýnēn epì tē̂i pístei,

10
τοῦ γνῶναι αὐτὸν καὶ τὴν δύναμιν τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ καὶ κοινωνίαν παθημάτων αὐτοῦ, συμμορφιζόμενος τῷ θανάτῳ αὐτοῦ,

toû gnō̂nai autòn kaì tḕn dýnamin tē̂s anastáseōs autoû kaì koinōnían pathēmátōn autoû, symmorphizómenos tō̂i thanátōi autoû,

11
εἴ πως καταντήσω εἰς τὴν ἐξανάστασιν τὴν ἐκ νεκρῶν.

eí pōs katantḗsō eis tḕn exanástasin tḕn ek nekrō̂n.

12
Οὐχ ὅτι ἤδη ἔλαβον ἢ ἤδη τετελείωμαι, διώκω δὲ εἰ καὶ καταλάβω, ἐφ’ ᾧ καὶ κατελήμφθην ὑπὸ Χριστοῦ [’Ιησοῦ].

Ouch hóti ḗdē élabon ḕ ḗdē teteleíōmai, diṓkō dè ei kaì katalábō, eph’ hō̂i kaì katelḗmphthēn hypò Christoû [’Iēsoû].

13
ἀδελφοί, ἐγὼ ἐμαυτὸν οὐ λογίζομαι κατειληφέναι· ἓν δέ, τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθανόμενος τοῖς δὲ ἔμπροσθεν ἐπεκτεινόμενος,

adelphoí, egṑ emautòn ou logízomai kateilēphénai: hèn dé, tà mèn opísō epilanthanómenos toîs dè émprosthen epekteinómenos,

14
κατὰ σκοπὸν διώκω εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως τοῦ θεοῦ ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ.

katà skopòn diṓkō eis tò brabeîon tē̂s ánō klḗseōs toû theoû en Christō̂i ’Iēsoû.

15
῞Οσοι οὖν τέλειοι, τοῦτο φρονῶμεν· καὶ εἴ τι ἑτέρως φρονεῖτε, καὶ τοῦτο ὁ θεὸς ὑμῖν ἀποκαλύψει·

῞Osoi oûn téleioi, toûto phronō̂men: kaì eí ti hetérōs phroneîte, kaì toûto ho theòs hymîn apokalýpsei:

16
πλὴν εἰς ὃ ἐφθάσαμεν, τῷ αὐτῷ στοιχεῖν.

plḕn eis hò ephthásamen, tō̂i autō̂i stoicheîn.

17
Συμμιμηταί μου γίνεσθε, ἀδελφοί, καὶ σκοπεῖτε τοὺς οὕτω περιπατοῦντας καθὼς ἔχετε τύπον ἡμᾶς.

Symmimētaí mou gínesthe, adelphoí, kaì skopeîte toùs hoútō peripatoûntas kathṑs échete týpon hēmâs.

18
πολλοὶ γὰρ περιπατοῦσιν οὓς πολλάκις ἔλεγον ὑμῖν, νῦν δὲ καὶ κλαίων λέγω, τοὺς ἐχθροὺς τοῦ σταυροῦ τοῦ Χριστοῦ,

polloì gàr peripatoûsin hoùs pollákis élegon hymîn, nŷn dè kaì klaíōn légō, toùs echthroùs toû stauroû toû Christoû,

19
ὧν τὸ τέλος ἀπώλεια, ὧν ὁ θεὸς ἡ κοιλία καὶ ἡ δόξα ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν, οἱ τὰ ἐπίγεια φρονοῦντες.

hō̂n tò télos apṓleia, hō̂n ho theòs hē koilía kaì hē dóxa en tē̂i aischýnēi autō̂n, hoi tà epígeia phronoûntes.

20
ἡμῶν γὰρ τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει, ἐξ οὗ καὶ σωτῆρα ἀπεκδεχόμεθα κύριον ’Ιησοῦν Χριστόν,

hēmō̂n gàr tò políteuma en ouranoîs hypárchei, ex hoû kaì sōtē̂ra apekdechómetha kýrion ’Iēsoûn Christón,

21
ὃς μετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν σύμμορφον τῷ σώματι τῆς δόξης αὐτοῦ κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ δύνασθαι αὐτὸν καὶ ὑποτάξαι αὑτῷ τὰ πάντα.

hòs metaschēmatísei tò sō̂ma tē̂s tapeinṓseōs hēmō̂n sýmmorphon tō̂i sṓmati tē̂s dóxēs autoû katà tḕn enérgeian toû dýnasthai autòn kaì hypotáxai hautō̂i tà pánta.