Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 13:11

New Testament
Chapter
Verses
1
Πᾶσα ψυχὴ ἐξουσίαις ὑπερεχούσαις ὑποτασσέσθω. οὐ γὰρ ἔστιν ἐξουσία εἰ μὴ ὑπὸ θεοῦ, αἱ δὲ οὖσαι ὑπὸ θεοῦ τεταγμέναι εἰσίν·

Pâsa psychḕ exousíais hyperechoúsais hypotassésthō. ou gàr éstin exousía ei mḕ hypò theoû, hai dè oûsai hypò theoû tetagménai eisín:

2
ὥστε ὁ ἀντιτασσόμενος τῇ ἐξουσίᾳ τῇ τοῦ θεοῦ διαταγῇ ἀνθέστηκεν, οἱ δὲ ἀνθεστηκότες ἑαυτοῖς κρίμα λήμψονται.

hṓste ho antitassómenos tē̂i exousíāi tē̂i toû theoû diatagē̂i anthéstēken, hoi dè anthestēkótes heautoîs kríma lḗmpsontai.

3
οἱ γὰρ ἄρχοντες οὐκ εἰσὶν φόβος τῷ ἀγαθῷ ἔργῳ ἀλλὰ τῷ κακῷ. θέλεις δὲ μὴ φοβεῖσθαι τὴν ἐξουσίαν; τὸ ἀγαθὸν ποίει, καὶ ἕξεις ἔπαινον ἐξ αὐτῆς·

hoi gàr árchontes ouk eisìn phóbos tō̂i agathō̂i érgōi allà tō̂i kakō̂i. théleis dè mḕ phobeîsthai tḕn exousían? tò agathòn poíei, kaì héxeis épainon ex autē̂s:

4
θεοῦ γὰρ διάκονός ἐστιν σοὶ εἰς τὸ ἀγαθόν. ἐὰν δὲ τὸ κακὸν ποιῇς, φοβοῦ· οὐ γὰρ εἰκῇ τὴν μάχαιραν φορεῖ· θεοῦ γὰρ διάκονός ἐστιν, ἔκδικος εἰς ὀργὴν τῷ τὸ κακὸν πράσσοντι.

theoû gàr diákonós estin soì eis tò agathón. eàn dè tò kakòn poiē̂is, phoboû: ou gàr eikē̂i tḕn máchairan phoreî: theoû gàr diákonós estin, ékdikos eis orgḕn tō̂i tò kakòn prássonti.

5
διὸ ἀνάγκη ὑποτάσσεσθαι, οὐ μόνον διὰ τὴν ὀργὴν ἀλλὰ καὶ διὰ τὴν συνείδησιν.

diò anánkē hypotássesthai, ou mónon dià tḕn orgḕn allà kaì dià tḕn syneídēsin.

6
διὰ τοῦτο γὰρ καὶ φόρους τελεῖτε, λειτουργοὶ γὰρ θεοῦ εἰσιν εἰς αὐτὸ τοῦτο προσκαρτεροῦντες.

dià toûto gàr kaì phórous teleîte, leitourgoì gàr theoû eisin eis autò toûto proskarteroûntes.

7
ἀπόδοτε πᾶσιν τὰς ὀφειλάς, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρον, τῷ τὸ τέλος τὸ τέλος, τῷ τὸν φόβον τὸν φόβον, τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν.

apódote pâsin tàs opheilás, tō̂i tòn phóron tòn phóron, tō̂i tò télos tò télos, tō̂i tòn phóbon tòn phóbon, tō̂i tḕn timḕn tḕn timḗn.

8
Μηδενὶ μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾶν· ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν ἕτερον νόμον πεπλήρωκεν.

Mēdenì mēdèn opheílete, ei mḕ tò allḗlous agapân: ho gàr agapō̂n tòn héteron nómon peplḗrōken.

9
τὸ γὰρ Οὐ μοιχεύσεις, Οὐ φονεύσεις, Οὐ κλέψεις, Οὐκ ἐπιθυμήσεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολή, ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ ἀνακεφαλαιοῦται, [ἐν τῷ] ’Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.

tò gàr Ou moicheúseis, Ou phoneúseis, Ou klépseis, Ouk epithymḗseis, kaì eí tis hetéra entolḗ, en tō̂i lógōi toútōi anakephalaioûtai, [en tō̂i] ’Agapḗseis tòn plēsíon sou hōs seautón.

10
ἡ ἀγάπη τῷ πλησίον κακὸν οὐκ ἐργάζεται· πλήρωμα οὖν νόμου ἡ ἀγάπη.

hē agápē tō̂i plēsíon kakòn ouk ergázetai: plḗrōma oûn nómou hē agápē.

11
Καὶ τοῦτο εἰδότες τὸν καιρόν, ὅτι ὥρα ἤδη ὑμᾶς ἐξ ὕπνου ἐγερθῆναι, νῦν γὰρ ἐγγύτερον ἡμῶν ἡ σωτηρία ἢ ὅτε ἐπιστεύσαμεν.

Kaì toûto eidótes tòn kairón, hóti hṓra ḗdē hymâs ex hýpnou egerthē̂nai, nŷn gàr engýteron hēmō̂n hē sōtēría ḕ hóte episteúsamen.

12
ἡ νὺξ προέκοψεν, ἡ δὲ ἡμέρα ἤγγικεν. ἀποθώμεθα οὖν τὰ ἔργα τοῦ σκότους, ἐνδυσώμεθα δὲ τὰ ὅπλα τοῦ φωτός.

hē nỳx proékopsen, hē dè hēméra ḗngiken. apothṓmetha oûn tà érga toû skótous, endysṓmetha dè tà hópla toû phōtós.

13
ὡς ἐν ἡμέρᾳ εὐσχημόνως περιπατήσωμεν, μὴ κώμοις καὶ μέθαις, μὴ κοίταις καὶ ἀσελγείαις, μὴ ἔριδι καὶ ζήλῳ·

hōs en hēmérāi euschēmónōs peripatḗsōmen, mḕ kṓmois kaì méthais, mḕ koítais kaì aselgeíais, mḕ éridi kaì zḗlōi:

14
ἀλλὰ ἐνδύσασθε τὸν κύριον ’Ιησοῦν Χριστόν, καὶ τῆς σαρκὸς πρόνοιαν μὴ ποιεῖσθε εἰς ἐπιθυμίας.

allà endýsasthe tòn kýrion ’Iēsoûn Christón, kaì tē̂s sarkòs prónoian mḕ poieîsthe eis epithymías.