Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 3:29

New Testament
Chapter
Verses
1
Τί οὖν τὸ περισσὸν τοῦ ’Ιουδαίου, ἢ τίς ἡ ὠφέλεια τῆς περιτομῆς;

Tí oûn tò perissòn toû ’Ioudaíou, ḕ tís hē ōphéleia tē̂s peritomē̂s?

2
πολὺ κατὰ πάντα τρόπον. πρῶτον μὲν [γὰρ] ὅτι ἐπιστεύθησαν τὰ λόγια τοῦ θεοῦ.

polỳ katà pánta trópon. prō̂ton mèn [gàr] hóti episteúthēsan tà lógia toû theoû.

3
τί γὰρ εἰ ἠπίστησάν τινες; μὴ ἡ ἀπιστία αὐτῶν τὴν πίστιν τοῦ θεοῦ καταργήσει;

tí gàr ei ēpístēsán tines? mḕ hē apistía autō̂n tḕn pístin toû theoû katargḗsei?

4
μὴ γένοιτο· γινέσθω δὲ ὁ θεὸς ἀληθής, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης, καθὼς γέγραπται, ῞Οπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου καὶ νικήσεις ἐν τῷ κρίνεσθαί σε.

mḕ génoito: ginésthō dè ho theòs alēthḗs, pâs dè ánthrōpos pseústēs, kathṑs gégraptai, ῞Opōs àn dikaiōthē̂is en toîs lógois sou kaì nikḗseis en tō̂i krínesthaí se.

5
εἰ δὲ ἡ ἀδικία ἡμῶν θεοῦ δικαιοσύνην συνίστησιν, τί ἐροῦμεν; μὴ ἄδικος ὁ θεὸς ὁ ἐπιφέρων τὴν ὀργήν; κατὰ ἄνθρωπον λέγω.

ei dè hē adikía hēmō̂n theoû dikaiosýnēn synístēsin, tí eroûmen? mḕ ádikos ho theòs ho epiphérōn tḕn orgḗn? katà ánthrōpon légō.

6
μὴ γένοιτο· ἐπεὶ πῶς κρινεῖ ὁ θεὸς τὸν κόσμον;

mḕ génoito: epeì pō̂s krineî ho theòs tòn kósmon?

7
εἰ γὰρ ἡ ἀλήθεια τοῦ θεοῦ ἐν τῷ ἐμῷ ψεύσματι ἐπερίσσευσεν εἰς τὴν δόξαν αὐτοῦ, τί ἔτι κἀγὼ ὡς ἁμαρτωλὸς κρίνομαι;

ei gàr hē alḗtheia toû theoû en tō̂i emō̂i pseúsmati eperísseusen eis tḕn dóxan autoû, tí éti kagṑ hōs hamartōlòs krínomai?

8
καὶ μὴ καθὼς βλασφημούμεθα καὶ καθώς φασίν τινες ἡμᾶς λέγειν ὅτι Ποιήσωμεν τὰ κακὰ ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά; ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστιν.

kaì mḕ kathṑs blasphēmoúmetha kaì kathṓs phasín tines hēmâs légein hóti Poiḗsōmen tà kakà hína élthēi tà agathá? hō̂n tò kríma éndikón estin.

9
Τί οὖν; προεχόμεθα; οὐ πάντως, προῃτιασάμεθα γὰρ ’Ιουδαίους τε καὶ ῞Ελληνας πάντας ὑφ’ ἁμαρτίαν εἶναι,

Tí oûn? proechómetha? ou pántōs, proēitiasámetha gàr ’Ioudaíous te kaì ῞Ellēnas pántas hyph’ hamartían eînai,

10
καθὼς γέγραπται ὅτι Οὐκ ἔστιν δίκαιος οὐδὲ εἷς,

kathṑs gégraptai hóti Ouk éstin díkaios oudè heîs,

11
οὐκ ἔστιν ὁ συνίων, οὐκ ἔστιν ὁ ἐκζητῶν τὸν θεόν.

ouk éstin ho syníōn, ouk éstin ho ekzētō̂n tòn theón.

12
πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν· οὐκ ἔστιν ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός.

pántes exéklinan, háma ēchreiṓthēsan: ouk éstin poiō̂n chrēstótēta, ouk éstin héōs henós.

13
τάφος ἀνεῳγμένος ὁ λάρυγξ αὐτῶν, ταῖς γλώσσαις αὐτῶν ἐδολιοῦσαν, ἰὸς ἀσπίδων ὑπὸ τὰ χείλη αὐτῶν,

táphos aneōigménos ho lárynx autō̂n, taîs glṓssais autō̂n edolioûsan, iòs aspídōn hypò tà cheílē autō̂n,

14
ὧν τὸ στόμα ἀρᾶς καὶ πικρίας γέμει·

hō̂n tò stóma arâs kaì pikrías gémei:

15
ὀξεῖς οἱ πόδες αὐτῶν ἐκχέαι αἷμα,

oxeîs hoi pódes autō̂n ekchéai haîma,

16
σύντριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν,

sýntrimma kaì talaipōría en taîs hodoîs autō̂n,

17
καὶ ὁδὸν εἰρήνης οὐκ ἔγνωσαν.

kaì hodòn eirḗnēs ouk égnōsan.

18
οὐκ ἔστιν φόβος θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν.

ouk éstin phóbos theoû apénanti tō̂n ophthalmō̂n autō̂n.

19
Οἴδαμεν δὲ ὅτι ὅσα ὁ νόμος λέγει τοῖς ἐν τῷ νόμῳ λαλεῖ, ἵνα πᾶν στόμα φραγῇ καὶ ὑπόδικος γένηται πᾶς ὁ κόσμος τῷ θεῷ·

Oídamen dè hóti hósa ho nómos légei toîs en tō̂i nómōi laleî, hína pân stóma phragē̂i kaì hypódikos génētai pâs ho kósmos tō̂i theō̂i:

20
διότι ἐξ ἔργων νόμου οὐ δικαιωθήσεται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ, διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας.

dióti ex érgōn nómou ou dikaiōthḗsetai pâsa sàrx enṓpion autoû, dià gàr nómou epígnōsis hamartías.

21
Νυνὶ δὲ χωρὶς νόμου δικαιοσύνη θεοῦ πεφανέρωται, μαρτυρουμένη ὑπὸ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν,

Nynì dè chōrìs nómou dikaiosýnē theoû pephanérōtai, martyrouménē hypò toû nómou kaì tō̂n prophētō̂n,

22
δικαιοσύνη δὲ θεοῦ διὰ πίστεως ’Ιησοῦ Χριστοῦ, εἰς πάντας τοὺς πιστεύοντας· οὐ γάρ ἐστιν διαστολή·

dikaiosýnē dè theoû dià písteōs ’Iēsoû Christoû, eis pántas toùs pisteúontas: ou gár estin diastolḗ:

23
πάντες γὰρ ἥμαρτον καὶ ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ θεοῦ,

pántes gàr hḗmarton kaì hysteroûntai tē̂s dóxēs toû theoû,

24
δικαιούμενοι δωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι διὰ τῆς ἀπολυτρώσεως τῆς ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ·

dikaioúmenoi dōreàn tē̂i autoû cháriti dià tē̂s apolytrṓseōs tē̂s en Christō̂i ’Iēsoû:

25
ὃν προέθετο ὁ θεὸς ἱλαστήριον διὰ πίστεως ἐν τῷ αὐτοῦ αἵματι εἰς ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ διὰ τὴν πάρεσιν τῶν προγεγονότων ἁμαρτημάτων

hòn proétheto ho theòs hilastḗrion dià písteōs en tō̂i autoû haímati eis éndeixin tē̂s dikaiosýnēs autoû dià tḕn páresin tō̂n progegonótōn hamartēmátōn

26
ἐν τῇ ἀνοχῇ τοῦ θεοῦ, πρὸς τὴν ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ ἐν τῷ νῦν καιρῷ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν δίκαιον καὶ δικαιοῦντα τὸν ἐκ πίστεως ’Ιησοῦ.

en tē̂i anochē̂i toû theoû, pròs tḕn éndeixin tē̂s dikaiosýnēs autoû en tō̂i nŷn kairō̂i, eis tò eînai autòn díkaion kaì dikaioûnta tòn ek písteōs ’Iēsoû.

27
Ποῦ οὖν ἡ καύχησις; ἐξεκλείσθη. διὰ ποίου νόμου; τῶν ἔργων; οὐχί, ἀλλὰ διὰ νόμου πίστεως.

Poû oûn hē kaúchēsis? exekleísthē. dià poíou nómou? tō̂n érgōn? ouchí, allà dià nómou písteōs.

28
λογιζόμεθα γὰρ δικαιοῦσθαι πίστει ἄνθρωπον χωρὶς ἔργων νόμου.

logizómetha gàr dikaioûsthai pístei ánthrōpon chōrìs érgōn nómou.

29
ἢ ’Ιουδαίων ὁ θεὸς μόνον; οὐχὶ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν,

ḕ ’Ioudaíōn ho theòs mónon? ouchì kaì ethnō̂n? naì kaì ethnō̂n,

30
εἴπερ εἷς ὁ θεός, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως.

eíper heîs ho theós, hòs dikaiṓsei peritomḕn ek písteōs kaì akrobystían dià tē̂s písteōs.

31
νόμον οὖν καταργοῦμεν διὰ τῆς πίστεως; μὴ γένοιτο, ἀλλὰ νόμον ἱστάνομεν.

nómon oûn katargoûmen dià tē̂s písteōs? mḕ génoito, allà nómon histánomen.