Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 5:10

New Testament
Chapter
Verses
1
Δικαιωθέντες οὖν ἐκ πίστεως εἰρήνην ἔχομεν πρὸς τὸν θεὸν διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ Χριστοῦ,

Dikaiōthéntes oûn ek písteōs eirḗnēn échomen pròs tòn theòn dià toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû Christoû,

2
δι’ οὗ καὶ τὴν προσαγωγὴν ἐσχήκαμεν [τῇ πίστει] εἰς τὴν χάριν ταύτην ἐν ᾗ ἑστήκαμεν, καὶ καυχώμεθα ἐπ’ ἐλπίδι τῆς δόξης τοῦ θεοῦ.

di’ hoû kaì tḕn prosagōgḕn eschḗkamen [tē̂i pístei] eis tḕn chárin taútēn en hē̂i hestḗkamen, kaì kauchṓmetha ep’ elpídi tē̂s dóxēs toû theoû.

3
οὐ μόνον δέ, ἀλλὰ καὶ καυχώμεθα ἐν ταῖς θλίψεσιν, εἰδότες ὅτι ἡ θλῖψις ὑπομονὴν κατεργάζεται,

ou mónon dé, allà kaì kauchṓmetha en taîs thlípsesin, eidótes hóti hē thlîpsis hypomonḕn katergázetai,

4
ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα·

hē dè hypomonḕ dokimḗn, hē dè dokimḕ elpída:

5
ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ὅτι ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ ἐκκέχυται ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου τοῦ δοθέντος ἡμῖν,

hē dè elpìs ou kataischýnei, hóti hē agápē toû theoû ekkéchytai en taîs kardíais hēmō̂n dià pneúmatos hagíou toû dothéntos hēmîn,

6
ἔτι γὰρ Χριστὸς ὄντων ἡμῶν ἀσθενῶν ἔτι κατὰ καιρὸν ὑπὲρ ἀσεβῶν ἀπέθανεν.

éti gàr Christòs óntōn hēmō̂n asthenō̂n éti katà kairòn hypèr asebō̂n apéthanen.

7
μόλις γὰρ ὑπὲρ δικαίου τις ἀποθανεῖται· ὑπὲρ γὰρ τοῦ ἀγαθοῦ τάχα τις καὶ τολμᾷ ἀποθανεῖν·

mólis gàr hypèr dikaíou tis apothaneîtai: hypèr gàr toû agathoû tácha tis kaì tolmā̂i apothaneîn:

8
συνίστησιν δὲ τὴν ἑαυτοῦ ἀγάπην εἰς ἡμᾶς ὁ θεὸς ὅτι ἔτι ἁμαρτωλῶν ὄντων ἡμῶν Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανεν.

synístēsin dè tḕn heautoû agápēn eis hēmâs ho theòs hóti éti hamartōlō̂n óntōn hēmō̂n Christòs hypèr hēmō̂n apéthanen.

9
πολλῷ οὖν μᾶλλον δικαιωθέντες νῦν ἐν τῷ αἵματι αὐτοῦ σωθησόμεθα δι’ αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὀργῆς.

pollō̂i oûn mâllon dikaiōthéntes nŷn en tō̂i haímati autoû sōthēsómetha di’ autoû apò tē̂s orgē̂s.

10
εἰ γὰρ ἐχθροὶ ὄντες κατηλλάγημεν τῷ θεῷ διὰ τοῦ θανάτου τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, πολλῷ μᾶλλον καταλλαγέντες σωθησόμεθα ἐν τῇ ζωῇ αὐτοῦ·

ei gàr echthroì óntes katēllágēmen tō̂i theō̂i dià toû thanátou toû hyioû autoû, pollō̂i mâllon katallagéntes sōthēsómetha en tē̂i zōē̂i autoû:

11
οὐ μόνον δέ, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν τῷ θεῷ διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ νῦν τὴν καταλλαγὴν ἐλάβομεν.

ou mónon dé, allà kaì kauchṓmenoi en tō̂i theō̂i dià toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû Christoû, di’ hoû nŷn tḕn katallagḕn elábomen.

12
Διὰ τοῦτο ὥσπερ δι’ ἑνὸς ἀνθρώπου ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κόσμον εἰσῆλθεν καὶ διὰ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος, καὶ οὕτως εἰς πάντας ἀνθρώπους ὁ θάνατος διῆλθεν, ἐφ’ ᾧ πάντες ἥμαρτον

Dià toûto hṓsper di’ henòs anthrṓpou hē hamartía eis tòn kósmon eisē̂lthen kaì dià tē̂s hamartías ho thánatos, kaì hoútōs eis pántas anthrṓpous ho thánatos diē̂lthen, eph’ hō̂i pántes hḗmarton

13
ἄχρι γὰρ νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ, ἁμαρτία δὲ οὐκ ἐλλογεῖται μὴ ὄντος νόμου·

áchri gàr nómou hamartía ē̂n en kósmōi, hamartía dè ouk ellogeîtai mḕ óntos nómou:

14
ἀλλὰ ἐβασίλευσεν ὁ θάνατος ἀπὸ ’Αδὰμ μέχρι Μωϋσέως καὶ ἐπὶ τοὺς μὴ ἁμαρτήσαντας ἐπὶ τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως ’Αδάμ, ὅς ἐστιν τύπος τοῦ μέλλοντος.

allà ebasíleusen ho thánatos apò ’Adàm méchri Mōÿséōs kaì epì toùs mḕ hamartḗsantas epì tō̂i homoiṓmati tē̂s parabáseōs ’Adám, hós estin týpos toû méllontos.

15
’Αλλ’ οὐχ ὡς τὸ παράπτωμα, οὕτως καὶ τὸ χάρισμα· εἰ γὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι οἱ πολλοὶ ἀπέθανον, πολλῷ μᾶλλον ἡ χάρις τοῦ θεοῦ καὶ ἡ δωρεὰ ἐν χάριτι τῇ τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ’Ιησοῦ Χριστοῦ εἰς τοὺς πολλοὺς ἐπερίσσευσεν.

’All’ ouch hōs tò paráptōma, hoútōs kaì tò chárisma: ei gàr tō̂i toû henòs paraptṓmati hoi polloì apéthanon, pollō̂i mâllon hē cháris toû theoû kaì hē dōreà en cháriti tē̂i toû henòs anthrṓpou ’Iēsoû Christoû eis toùs polloùs eperísseusen.

16
καὶ οὐχ ὡς δι’ ἑνὸς ἁμαρτήσαντος τὸ δώρημα· τὸ μὲν γὰρ κρίμα ἐξ ἑνὸς εἰς κατάκριμα, τὸ δὲ χάρισμα ἐκ πολλῶν παραπτωμάτων εἰς δικαίωμα.

kaì ouch hōs di’ henòs hamartḗsantos tò dṓrēma: tò mèn gàr kríma ex henòs eis katákrima, tò dè chárisma ek pollō̂n paraptōmátōn eis dikaíōma.

17
εἰ γὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι ὁ θάνατος ἐβασίλευσεν διὰ τοῦ ἑνός, πολλῷ μᾶλλον οἱ τὴν περισσείαν τῆς χάριτος καὶ τῆς δωρεᾶς τῆς δικαιοσύνης λαμβάνοντες ἐν ζωῇ βασιλεύσουσιν διὰ τοῦ ἑνὸς ’Ιησοῦ Χριστοῦ.

ei gàr tō̂i toû henòs paraptṓmati ho thánatos ebasíleusen dià toû henós, pollō̂i mâllon hoi tḕn perisseían tē̂s cháritos kaì tē̂s dōreâs tē̂s dikaiosýnēs lambánontes en zōē̂i basileúsousin dià toû henòs ’Iēsoû Christoû.

18
῎Αρα οὖν ὡς δι’ ἑνὸς παραπτώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτως καὶ δι’ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς·

῎Ara oûn hōs di’ henòs paraptṓmatos eis pántas anthrṓpous eis katákrima, hoútōs kaì di’ henòs dikaiṓmatos eis pántas anthrṓpous eis dikaíōsin zōē̂s:

19
ὥσπερ γὰρ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτωλοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοί, οὕτως καὶ διὰ τῆς ὑπακοῆς τοῦ ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί.

hṓsper gàr dià tē̂s parakoē̂s toû henòs anthrṓpou hamartōloì katestáthēsan hoi polloí, hoútōs kaì dià tē̂s hypakoē̂s toû henòs díkaioi katastathḗsontai hoi polloí.

20
νόμος δὲ παρεισῆλθεν ἵνα πλεονάσῃ τὸ παράπτωμα· οὗ δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις,

nómos dè pareisē̂lthen hína pleonásēi tò paráptōma: hoû dè epleónasen hē hamartía, hypereperísseusen hē cháris,

21
ἵνα ὥσπερ ἐβασίλευσεν ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θανάτῳ, οὕτως καὶ ἡ χάρις βασιλεύσῃ διὰ δικαιοσύνης εἰς ζωὴν αἰώνιον διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν.

hína hṓsper ebasíleusen hē hamartía en tō̂i thanátōi, hoútōs kaì hē cháris basileúsēi dià dikaiosýnēs eis zōḕn aiṓnion dià ’Iēsoû Christoû toû kyríou hēmō̂n.