Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 6:5

New Testament
Chapter
Verses
1
Τί οὖν ἐροῦμεν; ἐπιμένωμεν τῇ ἁμαρτίᾳ, ἵνα ἡ χάρις πλεονάσῃ;

Tí oûn eroûmen? epiménōmen tē̂i hamartíāi, hína hē cháris pleonásēi?

2
μὴ γένοιτο· οἵτινες ἀπεθάνομεν τῇ ἁμαρτίᾳ, πῶς ἔτι ζήσομεν ἐν αὐτῇ;

mḕ génoito: hoítines apethánomen tē̂i hamartíāi, pō̂s éti zḗsomen en autē̂i?

3
ἢ ἀγνοεῖτε ὅτι ὅσοι ἐβαπτίσθημεν εἰς Χριστὸν ’Ιησοῦν εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ ἐβαπτίσθημεν;

ḕ agnoeîte hóti hósoi ebaptísthēmen eis Christòn ’Iēsoûn eis tòn thánaton autoû ebaptísthēmen?

4
συνετάφημεν οὖν αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος εἰς τὸν θάνατον, ἵνα ὥσπερ ἠγέρθη Χριστὸς ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς δόξης τοῦ πατρός, οὕτως καὶ ἡμεῖς ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν.

synetáphēmen oûn autō̂i dià toû baptísmatos eis tòn thánaton, hína hṓsper ēgérthē Christòs ek nekrō̂n dià tē̂s dóxēs toû patrós, hoútōs kaì hēmeîs en kainótēti zōē̂s peripatḗsōmen.

5
εἰ γὰρ σύμφυτοι γεγόναμεν τῷ ὁμοιώματι τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ τῆς ἀναστάσεως ἐσόμεθα·

ei gàr sýmphytoi gegónamen tō̂i homoiṓmati toû thanátou autoû, allà kaì tē̂s anastáseōs esómetha:

6
τοῦτο γινώσκοντες, ὅτι ὁ παλαιὸς ἡμῶν ἄνθρωπος συνεσταυρώθη, ἵνα καταργηθῇ τὸ σῶμα τῆς ἁμαρτίας, τοῦ μηκέτι δουλεύειν ἡμᾶς τῇ ἁμαρτίᾳ·

toûto ginṓskontes, hóti ho palaiòs hēmō̂n ánthrōpos synestaurṓthē, hína katargēthē̂i tò sō̂ma tē̂s hamartías, toû mēkéti douleúein hēmâs tē̂i hamartíāi:

7
ὁ γὰρ ἀποθανὼν δεδικαίωται ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας.

ho gàr apothanṑn dedikaíōtai apò tē̂s hamartías.

8
εἰ δὲ ἀπεθάνομεν σὺν Χριστῷ, πιστεύομεν ὅτι καὶ συζήσομεν αὐτῷ·

ei dè apethánomen sỳn Christō̂i, pisteúomen hóti kaì syzḗsomen autō̂i:

9
εἰδότες ὅτι Χριστὸς ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν οὐκέτι ἀποθνῄσκει, θάνατος αὐτοῦ οὐκέτι κυριεύει.

eidótes hóti Christòs egertheìs ek nekrō̂n oukéti apothnḗiskei, thánatos autoû oukéti kyrieúei.

10
ὃ γὰρ ἀπέθανεν, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν ἐφάπαξ· ὃ δὲ ζῇ, ζῇ τῷ θεῷ.

hò gàr apéthanen, tē̂i hamartíāi apéthanen ephápax: hò dè zē̂i, zē̂i tō̂i theō̂i.

11
οὕτως καὶ ὑμεῖς λογίζεσθε ἑαυτοὺς [εἶναι] νεκροὺς μὲν τῇ ἁμαρτίᾳ ζῶντας δὲ τῷ θεῷ ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ.

hoútōs kaì hymeîs logízesthe heautoùs [eînai] nekroùs mèn tē̂i hamartíāi zō̂ntas dè tō̂i theō̂i en Christō̂i ’Iēsoû.

12
Μὴ οὖν βασιλευέτω ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θνητῷ ὑμῶν σώματι εἰς τὸ ὑπακούειν ταῖς ἐπιθυμίαις αὐτοῦ,

Mḕ oûn basileuétō hē hamartía en tō̂i thnētō̂i hymō̂n sṓmati eis tò hypakoúein taîs epithymíais autoû,

13
μηδὲ παριστάνετε τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα ἀδικίας τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ παραστήσατε ἑαυτοὺς τῷ θεῷ ὡσεὶ ἐκ νεκρῶν ζῶντας καὶ τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα δικαιοσύνης τῷ θεῷ·

mēdè paristánete tà mélē hymō̂n hópla adikías tē̂i hamartíāi, allà parastḗsate heautoùs tō̂i theō̂i hōseì ek nekrō̂n zō̂ntas kaì tà mélē hymō̂n hópla dikaiosýnēs tō̂i theō̂i:

14
ἁμαρτία γὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει, οὐ γάρ ἐστε ὑπὸ νόμον ἀλλὰ ὑπὸ χάριν.

hamartía gàr hymō̂n ou kyrieúsei, ou gár este hypò nómon allà hypò chárin.

15
Τί οὖν; ἁμαρτήσωμεν ὅτι οὐκ ἐσμὲν ὑπὸ νόμον ἀλλὰ ὑπὸ χάριν; μὴ γένοιτο.

Tí oûn? hamartḗsōmen hóti ouk esmèn hypò nómon allà hypò chárin? mḕ génoito.

16
οὐκ οἴδατε ὅτι ᾧ παριστάνετε ἑαυτοὺς δούλους εἰς ὑπακοήν, δοῦλοί ἐστε ᾧ ὑπακούετε, ἤτοι ἁμαρτίας εἰς θάνατον ἢ ὑπακοῆς εἰς δικαιοσύνην;

ouk oídate hóti hō̂i paristánete heautoùs doúlous eis hypakoḗn, doûloí este hō̂i hypakoúete, ḗtoi hamartías eis thánaton ḕ hypakoē̂s eis dikaiosýnēn?

17
χάρις δὲ τῷ θεῷ ὅτι ἦτε δοῦλοι τῆς ἁμαρτίας ὑπηκούσατε δὲ ἐκ καρδίας εἰς ὃν παρεδόθητε τύπον διδαχῆς,

cháris dè tō̂i theō̂i hóti ē̂te doûloi tē̂s hamartías hypēkoúsate dè ek kardías eis hòn paredóthēte týpon didachē̂s,

18
ἐλευθερωθέντες δὲ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας ἐδουλώθητε τῇ δικαιοσύνῃ·

eleutherōthéntes dè apò tē̂s hamartías edoulṓthēte tē̂i dikaiosýnēi:

19
ἀνθρώπινον λέγω διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς ὑμῶν. ὥσπερ γὰρ παρεστήσατε τὰ μέλη ὑμῶν δοῦλα τῇ ἀκαθαρσίᾳ καὶ τῇ ἀνομίᾳ εἰς τὴν ἀνομίαν, οὕτως νῦν παραστήσατε τὰ μέλη ὑμῶν δοῦλα τῇ δικαιοσύνῃ εἰς ἁγιασμόν.

anthrṓpinon légō dià tḕn asthéneian tē̂s sarkòs hymō̂n. hṓsper gàr parestḗsate tà mélē hymō̂n doûla tē̂i akatharsíāi kaì tē̂i anomíāi eis tḕn anomían, hoútōs nŷn parastḗsate tà mélē hymō̂n doûla tē̂i dikaiosýnēi eis hagiasmón.

20
ὅτε γὰρ δοῦλοι ἦτε τῆς ἁμαρτίας, ἐλεύθεροι ἦτε τῇ δικαιοσύνῃ.

hóte gàr doûloi ē̂te tē̂s hamartías, eleútheroi ē̂te tē̂i dikaiosýnēi.

21
τίνα οὖν καρπὸν εἴχετε τότε ἐφ’ οἷς νῦν ἐπαισχύνεσθε; τὸ γὰρ τέλος ἐκείνων θάνατος.

tína oûn karpòn eíchete tóte eph’ hoîs nŷn epaischýnesthe? tò gàr télos ekeínōn thánatos.

22
νυνὶ δέ, ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας δουλωθέντες δὲ τῷ θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμόν, τὸ δὲ τέλος ζωὴν αἰώνιον.

nynì dé, eleutherōthéntes apò tē̂s hamartías doulōthéntes dè tō̂i theō̂i, échete tòn karpòn hymō̂n eis hagiasmón, tò dè télos zōḕn aiṓnion.

23
τὰ γὰρ ὀψώνια τῆς ἁμαρτίας θάνατος, τὸ δὲ χάρισμα τοῦ θεοῦ ζωὴ αἰώνιος ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν.

tà gàr opsṓnia tē̂s hamartías thánatos, tò dè chárisma toû theoû zōḕ aiṓnios en Christō̂i ’Iēsoû tō̂i kyríōi hēmō̂n.