Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Romains 7:20

New Testament
Chapter
Verses
1
῍Η ἀγνοεῖτε, ἀδελφοί, γινώσκουσιν γὰρ νόμον λαλῶ, ὅτι ὁ νόμος κυριεύει τοῦ ἀνθρώπου ἐφ’ ὅσον χρόνον ζῇ;

῍Ē agnoeîte, adelphoí, ginṓskousin gàr nómon lalō̂, hóti ho nómos kyrieúei toû anthrṓpou eph’ hóson chrónon zē̂i?

2
ἡ γὰρ ὕπανδρος γυνὴ τῷ ζῶντι ἀνδρὶ δέδεται νόμῳ· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ ὁ ἀνήρ, κατήργηται ἀπὸ τοῦ νόμου τοῦ ἀνδρός.

hē gàr hýpandros gynḕ tō̂i zō̂nti andrì dédetai nómōi: eàn dè apothánēi ho anḗr, katḗrgētai apò toû nómou toû andrós.

3
ἄρα οὖν ζῶντος τοῦ ἀνδρὸς μοιχαλὶς χρηματίσει ἐὰν γένηται ἀνδρὶ ἑτέρῳ· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ ὁ ἀνήρ, ἐλευθέρα ἐστὶν ἀπὸ τοῦ νόμου, τοῦ μὴ εἶναι αὐτὴν μοιχαλίδα γενομένην ἀνδρὶ ἑτέρῳ.

ára oûn zō̂ntos toû andròs moichalìs chrēmatísei eàn génētai andrì hetérōi: eàn dè apothánēi ho anḗr, eleuthéra estìn apò toû nómou, toû mḕ eînai autḕn moichalída genoménēn andrì hetérōi.

4
ὥστε, ἀδελφοί μου, καὶ ὑμεῖς ἐθανατώθητε τῷ νόμῳ διὰ τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ γενέσθαι ὑμᾶς ἑτέρῳ, τῷ ἐκ νεκρῶν ἐγερθέντι, ἵνα καρποφορήσωμεν τῷ θεῷ.

hṓste, adelphoí mou, kaì hymeîs ethanatṓthēte tō̂i nómōi dià toû sṓmatos toû Christoû, eis tò genésthai hymâs hetérōi, tō̂i ek nekrō̂n egerthénti, hína karpophorḗsōmen tō̂i theō̂i.

5
ὅτε γὰρ ἦμεν ἐν τῇ σαρκί, τὰ παθήματα τῶν ἁμαρτιῶν τὰ διὰ τοῦ νόμου ἐνηργεῖτο ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν εἰς τὸ καρποφορῆσαι τῷ θανάτῳ·

hóte gàr ē̂men en tē̂i sarkí, tà pathḗmata tō̂n hamartiō̂n tà dià toû nómou enērgeîto en toîs mélesin hēmō̂n eis tò karpophorē̂sai tō̂i thanátōi:

6
νυνὶ δὲ κατηργήθημεν ἀπὸ τοῦ νόμου, ἀποθανόντες ἐν ᾧ κατειχόμεθα, ὥστε δουλεύειν ἡμᾶς ἐν καινότητι πνεύματος καὶ οὐ παλαιότητι γράμματος.

nynì dè katērgḗthēmen apò toû nómou, apothanóntes en hō̂i kateichómetha, hṓste douleúein hēmâs en kainótēti pneúmatos kaì ou palaiótēti grámmatos.

7
Τί οὖν ἐροῦμεν; ὁ νόμος ἁμαρτία; μὴ γένοιτο· ἀλλὰ τὴν ἁμαρτίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου, τήν τε γὰρ ἐπιθυμίαν οὐκ ᾔδειν εἰ μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν, Οὐκ ἐπιθυμήσεις.

Tí oûn eroûmen? ho nómos hamartía? mḕ génoito: allà tḕn hamartían ouk égnōn ei mḕ dià nómou, tḗn te gàr epithymían ouk ḗidein ei mḕ ho nómos élegen, Ouk epithymḗseis.

8
ἀφορμὴν δὲ λαβοῦσα ἡ ἁμαρτία διὰ τῆς ἐντολῆς κατειργάσατο ἐν ἐμοὶ πᾶσαν ἐπιθυμίαν· χωρὶς γὰρ νόμου ἁμαρτία νεκρά.

aphormḕn dè laboûsa hē hamartía dià tē̂s entolē̂s kateirgásato en emoì pâsan epithymían: chōrìs gàr nómou hamartía nekrá.

9
ἐγὼ δὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ· ἐλθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς ἡ ἁμαρτία ἀνέζησεν,

egṑ dè ézōn chōrìs nómou poté: elthoúsēs dè tē̂s entolē̂s hē hamartía anézēsen,

10
ἐγὼ δὲ ἀπέθανον, καὶ εὑρέθη μοι ἡ ἐντολὴ ἡ εἰς ζωὴν αὕτη εἰς θάνατον·

egṑ dè apéthanon, kaì heuréthē moi hē entolḕ hē eis zōḕn haútē eis thánaton:

11
ἡ γὰρ ἁμαρτία ἀφορμὴν λαβοῦσα διὰ τῆς ἐντολῆς ἐξηπάτησέν με καὶ δι’ αὐτῆς ἀπέκτεινεν.

hē gàr hamartía aphormḕn laboûsa dià tē̂s entolē̂s exēpátēsén me kaì di’ autē̂s apékteinen.

12
ὥστε ὁ μὲν νόμος ἅγιος, καὶ ἡ ἐντολὴ ἁγία καὶ δικαία καὶ ἀγαθή.

hṓste ho mèn nómos hágios, kaì hē entolḕ hagía kaì dikaía kaì agathḗ.

13
Τὸ οὖν ἀγαθὸν ἐμοὶ ἐγένετο θάνατος; μὴ γένοιτο· ἀλλὰ ἡ ἁμαρτία, ἵνα φανῇ ἁμαρτία, διὰ τοῦ ἀγαθοῦ μοι κατεργαζομένη θάνατον· ἵνα γένηται καθ’ ὑπερβολὴν ἁμαρτωλὸς ἡ ἁμαρτία διὰ τῆς ἐντολῆς.

Tò oûn agathòn emoì egéneto thánatos? mḕ génoito: allà hē hamartía, hína phanē̂i hamartía, dià toû agathoû moi katergazoménē thánaton: hína génētai kath’ hyperbolḕn hamartōlòs hē hamartía dià tē̂s entolē̂s.

14
οἴδαμεν γὰρ ὅτι ὁ νόμος πνευματικός ἐστιν· ἐγὼ δὲ σάρκινός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν.

oídamen gàr hóti ho nómos pneumatikós estin: egṑ dè sárkinós eimi, pepraménos hypò tḕn hamartían.

15
ὃ γὰρ κατεργάζομαι οὐ γινώσκω· οὐ γὰρ ὃ θέλω τοῦτο πράσσω, ἀλλ’ ὃ μισῶ τοῦτο ποιῶ.

hò gàr katergázomai ou ginṓskō: ou gàr hò thélō toûto prássō, all’ hò misō̂ toûto poiō̂.

16
εἰ δὲ ὃ οὐ θέλω τοῦτο ποιῶ, σύμφημι τῷ νόμῳ ὅτι καλός.

ei dè hò ou thélō toûto poiō̂, sýmphēmi tō̂i nómōi hóti kalós.

17
νυνὶ δὲ οὐκέτι ἐγὼ κατεργάζομαι αὐτὸ ἀλλὰ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία.

nynì dè oukéti egṑ katergázomai autò allà hē oikoûsa en emoì hamartía.

18
οἶδα γὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοί, τοῦτ’ ἔστιν ἐν τῇ σαρκί μου, ἀγαθόν· τὸ γὰρ θέλειν παράκειταί μοι, τὸ δὲ κατεργάζεσθαι τὸ καλὸν οὔ·

oîda gàr hóti ouk oikeî en emoí, toût’ éstin en tē̂i sarkí mou, agathón: tò gàr thélein parákeitaí moi, tò dè katergázesthai tò kalòn oú:

19
οὐ γὰρ ὃ θέλω ποιῶ ἀγαθόν, ἀλλὰ ὃ οὐ θέλω κακὸν τοῦτο πράσσω.

ou gàr hò thélō poiō̂ agathón, allà hò ou thélō kakòn toûto prássō.

20
εἰ δὲ ὃ οὐ θέλω [ἐγὼ] τοῦτο ποιῶ, οὐκέτι ἐγὼ κατεργάζομαι αὐτὸ ἀλλὰ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία.

ei dè hò ou thélō [egṑ] toûto poiō̂, oukéti egṑ katergázomai autò allà hē oikoûsa en emoì hamartía.

21
Εὑρίσκω ἄρα τὸν νόμον τῷ θέλοντι ἐμοὶ ποιεῖν τὸ καλὸν ὅτι ἐμοὶ τὸ κακὸν παράκειται·

Heurískō ára tòn nómon tō̂i thélonti emoì poieîn tò kalòn hóti emoì tò kakòn parákeitai:

22
συνήδομαι γὰρ τῷ νόμῳ τοῦ θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον,

synḗdomai gàr tō̂i nómōi toû theoû katà tòn ésō ánthrōpon,

23
βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσίν μου ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου καὶ αἰχμαλωτίζοντά με ἐν τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσίν μου.

blépō dè héteron nómon en toîs mélesín mou antistrateuómenon tō̂i nómōi toû noós mou kaì aichmalōtízontá me en tō̂i nómōi tē̂s hamartías tō̂i ónti en toîs mélesín mou.

24
ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου;

talaípōros egṑ ánthrōpos: tís me rhýsetai ek toû sṓmatos toû thanátou toútou?

25
χάρις δὲ τῷ θεῷ διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν. ἄρα οὖν αὐτὸς ἐγὼ τῷ μὲν νοῒ δουλεύω νόμῳ θεοῦ, τῇ δὲ σαρκὶ νόμῳ ἁμαρτίας.

cháris dè tō̂i theō̂i dià ’Iēsoû Christoû toû kyríou hēmō̂n. ára oûn autòs egṑ tō̂i mèn noï̀ douleúō nómōi theoû, tē̂i dè sarkì nómōi hamartías.