Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 1 Rois 17:6

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ εἶπεν Ηλιου ὁ προϕήτης ὁ θεσβίτης ἐκ θεσβων τῆς Γαλααδ πρὸς Αχααβ Ζῇ κύριος ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων ὁ θεὸς Ισραηλ, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτοῦ, εἰ ἔσται τὰ ἔτη ταῦτα δρόσος καὶ ὑετὸς ὅτι εἰ μὴ διὰ στόματος λόγου μου.

Kaì eîpen Ēliou ho prophḗtēs ho thesbítēs ek thesbōn tē̂s Galaad pròs Achaab Zē̂i kýrios ho theòs tō̂n dynámeōn ho theòs Israēl, hō̂i paréstēn enṓpion autoû, ei éstai tà étē taûta drósos kaì hyetòs hóti ei mḕ dià stómatos lógou mou.

2
καὶ ἐγένετο ῥῆμα κυρίου πρὸς Ηλιου

kaì egéneto rhē̂ma kyríou pròs Ēliou

3
Πορεύου ἐντεῦθεν κατὰ ἀνατολὰς καὶ κρύβηθι ἐν τῷ χειμάρρῳ Χορραθ τοῦ ἐπὶ προσώπου τοῦ Ιορδάνου·

Poreúou enteûthen katà anatolàs kaì krýbēthi en tō̂i cheimárrōi Chorrath toû epì prosṓpou toû Iordánou:

4
καὶ ἔσται ἐκ τοῦ χειμάρρου πίεσαι ὕδωρ, καὶ τοῖς κόραξιν ἐντελοῦμαι διατρέϕειν σε ἐκεῖ.

kaì éstai ek toû cheimárrou píesai hýdōr, kaì toîs kóraxin enteloûmai diatréphein se ekeî.

5
καὶ ἐποίησεν Ηλιου κατὰ τὸ ῥῆμα κυρίου καὶ ἐκάθισεν ἐν τῷ χειμάρρῳ Χορραθ ἐπὶ προσώπου τοῦ Ιορδάνου.

kaì epoíēsen Ēliou katà tò rhē̂ma kyríou kaì ekáthisen en tō̂i cheimárrōi Chorrath epì prosṓpou toû Iordánou.

6
καὶ οἱ κόρακες ἔϕερον αὐτῷ ἄρτους τὸ πρωὶ καὶ κρέα τὸ δείλης, καὶ ἐκ τοῦ χειμάρρου ἔπινεν ὕδωρ.

kaì hoi kórakes épheron autō̂i ártous tò prōì kaì kréa tò deílēs, kaì ek toû cheimárrou épinen hýdōr.

7
Καὶ ἐγένετο μετὰ ἡμέρας καὶ ἐξηράνθη ὁ χειμάρρους, ὅτι οὐκ ἐγένετο ὑετὸς ἐπὶ τῆς γῆς.

Kaì egéneto metà hēméras kaì exēránthē ho cheimárrous, hóti ouk egéneto hyetòs epì tē̂s gē̂s.

8
καὶ ἐγένετο ῥῆμα κυρίου πρὸς Ηλιου

kaì egéneto rhē̂ma kyríou pròs Ēliou

9
’Ανάστηθι καὶ πορεύου εἰς Σαρεπτα τῆς Σιδωνίας· ἰδοὺ ἐντέταλμαι ἐκεῖ γυναικὶ χήρᾳ τοῦ διατρέϕειν σε.

’Anástēthi kaì poreúou eis Sarepta tē̂s Sidōnías: idoù entétalmai ekeî gynaikì chḗrāi toû diatréphein se.

10
καὶ ἀνέστη καὶ ἐπορεύθη εἰς Σαρεπτα εἰς τὸν πυλῶνα τῆς πόλεως, καὶ ἰδοὺ ἐκεῖ γυνὴ χήρα συνέλεγεν ξύλα· καὶ ἐβόησεν ὀπίσω αὐτῆς Ηλιου καὶ εἶπεν αὐτῇ Λαβὲ δή μοι ὀλίγον ὕδωρ εἰς ἄγγος καὶ πίομαι.

kaì anéstē kaì eporeúthē eis Sarepta eis tòn pylō̂na tē̂s póleōs, kaì idoù ekeî gynḕ chḗra synélegen xýla: kaì ebóēsen opísō autē̂s Ēliou kaì eîpen autē̂i Labè dḗ moi olígon hýdōr eis ángos kaì píomai.

11
καὶ ἐπορεύθη λαβεῖν, καὶ ἐβόησεν ὀπίσω αὐτῆς Ηλιου καὶ εἶπεν Λήμψῃ δή μοι ψωμὸν ἄρτου ἐν τῇ χειρί σου.

kaì eporeúthē labeîn, kaì ebóēsen opísō autē̂s Ēliou kaì eîpen Lḗmpsēi dḗ moi psōmòn ártou en tē̂i cheirí sou.

12
καὶ εἶπεν ἡ γυνή Ζῇ κύριος ὁ θεός σου, εἰ ἔστιν μοι ἐγκρυϕίας ἀλλ’ ἢ ὅσον δρὰξ ἀλεύρου ἐν τῇ ὑδρίᾳ καὶ ὀλίγον ἔλαιον ἐν τῷ καψάκῃ· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ συλλέγω δύο ξυλάρια καὶ εἰσελεύσομαι καὶ ποιήσω αὐτὸ ἐμαυτῇ καὶ τοῖς τέκνοις μου, καὶ ϕαγόμεθα καὶ ἀποθανούμεθα.

kaì eîpen hē gynḗ Zē̂i kýrios ho theós sou, ei éstin moi enkryphías all’ ḕ hóson dràx aleúrou en tē̂i hydríāi kaì olígon élaion en tō̂i kapsákēi: kaì idoù egṑ syllégō dýo xylária kaì eiseleúsomai kaì poiḗsō autò emautē̂i kaì toîs téknois mou, kaì phagómetha kaì apothanoúmetha.

13
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὴν Ηλιου θάρσει, εἴσελθε καὶ ποίησον κατὰ τὸ ῥῆμά σου· ἀλλὰ ποίησον ἐμοὶ ἐκεῖθεν ἐγκρυϕίαν μικρὸν ἐν πρώτοις καὶ ἐξοίσεις μοι, σαυτῇ δὲ καὶ τοῖς τέκνοις σου ποιήσεις ἐπ’ ἐσχάτου·

kaì eîpen pròs autḕn Ēliou thársei, eíselthe kaì poíēson katà tò rhē̂má sou: allà poíēson emoì ekeîthen enkryphían mikròn en prṓtois kaì exoíseis moi, sautē̂i dè kaì toîs téknois sou poiḗseis ep’ eschátou:

14
ὅτι τάδε λέγει κύριος ‘Η ὑδρία τοῦ ἀλεύρου οὐκ ἐκλείψει καὶ ὁ καψάκης τοῦ ἐλαίου οὐκ ἐλαττονήσει ἕως ἡμέρας τοῦ δοῦναι κύριον τὸν ὑετὸν ἐπὶ τῆς γῆς.

hóti táde légei kýrios ‘Ē hydría toû aleúrou ouk ekleípsei kaì ho kapsákēs toû elaíou ouk elattonḗsei héōs hēméras toû doûnai kýrion tòn hyetòn epì tē̂s gē̂s.

15
καὶ ἐπορεύθη ἡ γυνὴ καὶ ἐποίησεν· καὶ ἤσθιεν αὐτὴ καὶ αὐτὸς καὶ τὰ τέκνα αὐτῆς.

kaì eporeúthē hē gynḕ kaì epoíēsen: kaì ḗsthien autḕ kaì autòs kaì tà tékna autē̂s.

16
καὶ ἡ ὑδρία τοῦ ἀλεύρου οὐκ ἐξέλιπεν καὶ ὁ καψάκης τοῦ ἐλαίου οὐκ ἐλαττονώθη κατὰ τὸ ῥῆμα κυρίου, ὃ ἐλάλησεν ἐν χειρὶ Ηλιου.

kaì hē hydría toû aleúrou ouk exélipen kaì ho kapsákēs toû elaíou ouk elattonṓthē katà tò rhē̂ma kyríou, hò elálēsen en cheirì Ēliou.

17
Καὶ ἐγένετο μετὰ ταῦτα καὶ ἠρρώστησεν ὁ υἱὸς τῆς γυναικὸς τῆς κυρίας τοῦ οἴκου, καὶ ἦν ἡ ἀρρωστία αὐτοῦ κραταιὰ σϕόδρα, ἕως οὗ οὐχ ὑπελείϕθη ἐν αὐτῷ πνεῦμα.

Kaì egéneto metà taûta kaì ērrṓstēsen ho hyiòs tē̂s gynaikòs tē̂s kyrías toû oíkou, kaì ē̂n hē arrōstía autoû krataià sphódra, héōs hoû ouch hypeleíphthē en autō̂i pneûma.

18
καὶ εἶπεν πρὸς Ηλιου Τί ἐμοὶ καὶ σοί, ἄνθρωπε τοῦ θεοῦ; εἰσῆλθες πρός με τοῦ ἀναμνῆσαι τὰς ἀδικίας μου καὶ θανατῶσαι τὸν υἱόν μου.

kaì eîpen pròs Ēliou Tí emoì kaì soí, ánthrōpe toû theoû? eisē̂lthes prós me toû anamnē̂sai tàs adikías mou kaì thanatō̂sai tòn hyión mou.

19
καὶ εἶπεν Ηλιου πρὸς τὴν γυναῖκα Δός μοι τὸν υἱόν σου. καὶ ἔλαβεν αὐτὸν ἐκ τοῦ κόλπου αὐτῆς καὶ ἀνήνεγκεν αὐτὸν εἰς τὸ ὑπερῷον, ἐν ᾧ αὐτὸς ἐκάθητο ἐκεῖ, καὶ ἐκοίμισεν αὐτὸν ἐπὶ τῆς κλίνης αὐτοῦ.

kaì eîpen Ēliou pròs tḕn gynaîka Dós moi tòn hyión sou. kaì élaben autòn ek toû kólpou autē̂s kaì anḗnenken autòn eis tò hyperō̂ion, en hō̂i autòs ekáthēto ekeî, kaì ekoímisen autòn epì tē̂s klínēs autoû.

20
καὶ ἀνεβόησεν Ηλιου καὶ εἶπεν Οἴμμοι, κύριε ὁ μάρτυς τῆς χήρας, μεθ’ ἧς ἐγὼ κατοικῶ μετ’ αὐτῆς, σὺ κεκάκωκας τοῦ θανατῶσαι τὸν υἱὸν αὐτῆς.

kaì anebóēsen Ēliou kaì eîpen Oímmoi, kýrie ho mártys tē̂s chḗras, meth’ hē̂s egṑ katoikō̂ met’ autē̂s, sỳ kekákōkas toû thanatō̂sai tòn hyiòn autē̂s.

21
καὶ ἐνεϕύσησεν τῷ παιδαρίῳ τρὶς καὶ ἐπεκαλέσατο τὸν κύριον καὶ εἶπεν Κύριε ὁ θεός μου, ἐπιστραϕήτω δὴ ἡ ψυχὴ τοῦ παιδαρίου τούτου εἰς αὐτόν.

kaì enephýsēsen tō̂i paidaríōi trìs kaì epekalésato tòn kýrion kaì eîpen Kýrie ho theós mou, epistraphḗtō dḕ hē psychḕ toû paidaríou toútou eis autón.

22
καὶ ἐγένετο οὕτως, καὶ ἀνεβόησεν τὸ παιδάριον.

kaì egéneto hoútōs, kaì anebóēsen tò paidárion.

23
καὶ κατήγαγεν αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ὑπερῴου εἰς τὸν οἶκον καὶ ἔδωκεν αὐτὸν τῇ μητρὶ αὐτοῦ· καὶ εἶπεν Ηλιου Βλέπε, ζῇ ὁ υἱός σου.

kaì katḗgagen autòn apò toû hyperṓiou eis tòn oîkon kaì édōken autòn tē̂i mētrì autoû: kaì eîpen Ēliou Blépe, zē̂i ho hyiós sou.

24
καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ πρὸς Ηλιου ’Ιδοὺ ἔγνωκα ὅτι ἄνθρωπος θεοῦ εἶ σὺ καὶ ῥῆμα κυρίου ἐν στόματί σου ἀληθινόν.

kaì eîpen hē gynḕ pròs Ēliou ’Idoù égnōka hóti ánthrōpos theoû eî sỳ kaì rhē̂ma kyríou en stómatí sou alēthinón.