Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Rois 19

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
καὶ ἐγένετο ὡς ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς Εζεκιας, καὶ διέρρηξεν τὰ ἱμάτια ἑαυτοῦ καὶ περιεβάλετο σάκκον καὶ εἰσῆλθεν εἰς οἶκον κυρίου.

kaì egéneto hōs ḗkousen ho basileùs Ezekias, kaì diérrēxen tà himátia heautoû kaì periebáleto sákkon kaì eisē̂lthen eis oîkon kyríou.

2
καὶ ἀπέστειλεν Ελιακιμ τὸν οἰκονόμον καὶ Σομναν τὸν γραμματέα καὶ τοὺς πρεσβυτέρους τῶν ἱερέων περιβεβλημένους σάκκους πρὸς Ησαιαν τὸν προϕήτην υἱὸν Αμως,

kaì apésteilen Eliakim tòn oikonómon kaì Somnan tòn grammatéa kaì toùs presbytérous tō̂n hieréōn peribeblēménous sákkous pròs Ēsaian tòn prophḗtēn hyiòn Amōs,

3
καὶ εἶπον πρὸς αὐτόν Τάδε λέγει Εζεκιας ‘Ημέρα θλίψεως καὶ ἐλεγμοῦ καὶ παροργισμοῦ ἡ ἡμέρα αὕτη, ὅτι ἦλθον υἱοὶ ἕως ὠδίνων, καὶ ἰσχὺς οὐκ ἔστιν τῇ τικτούσῃ·

kaì eîpon pròs autón Táde légei Ezekias ‘Ēméra thlípseōs kaì elegmoû kaì parorgismoû hē hēméra haútē, hóti ē̂lthon hyioì héōs ōdínōn, kaì ischỳs ouk éstin tē̂i tiktoúsēi:

4
εἴ πως εἰσακούσεται κύριος ὁ θεός σου πάντας τοὺς λόγους Ραψακου, ὃν ἀπέστειλεν αὐτὸν βασιλεὺς ’Ασσυρίων ὁ κύριος αὐτοῦ ὀνειδίζειν θεὸν ζῶντα καὶ βλασϕημεῖν ἐν λόγοις, οἷς ἤκουσεν κύριος ὁ θεός σου, καὶ λήμψῃ προσευχὴν περὶ τοῦ λείμματος τοῦ εὑρισκομένου.

eí pōs eisakoúsetai kýrios ho theós sou pántas toùs lógous Rapsakou, hòn apésteilen autòn basileùs ’Assyríōn ho kýrios autoû oneidízein theòn zō̂nta kaì blasphēmeîn en lógois, hoîs ḗkousen kýrios ho theós sou, kaì lḗmpsēi proseuchḕn perì toû leímmatos toû heuriskoménou.

5
καὶ ἦλθον οἱ παῖδες τοῦ βασιλέως Εζεκιου πρὸς Ησαιαν,

kaì ē̂lthon hoi paîdes toû basiléōs Ezekiou pròs Ēsaian,

6
καὶ εἶπεν αὐτοῖς Ησαιας Τάδε ἐρεῖτε πρὸς τὸν κύριον ὑμῶν Τάδε λέγει κύριος Μὴ ϕοβηθῇς ἀπὸ τῶν λόγων, ὧν ἤκουσας, ὧν ἐβλασϕήμησαν τὰ παιδάρια βασιλέως ’Ασσυρίων·

kaì eîpen autoîs Ēsaias Táde ereîte pròs tòn kýrion hymō̂n Táde légei kýrios Mḕ phobēthē̂is apò tō̂n lógōn, hō̂n ḗkousas, hō̂n eblasphḗmēsan tà paidária basiléōs ’Assyríōn:

7
ἰδοὺ ἐγὼ δίδωμι ἐν αὐτῷ πνεῦμα, καὶ ἀκούσεται ἀγγελίαν καὶ ἀποστραϕήσεται εἰς τὴν γῆν αὐτοῦ, καὶ καταβαλῶ αὐτὸν ἐν ῥομϕαίᾳ ἐν τῇ γῇ αὐτοῦ.

idoù egṑ dídōmi en autō̂i pneûma, kaì akoúsetai angelían kaì apostraphḗsetai eis tḕn gē̂n autoû, kaì katabalō̂ autòn en rhomphaíāi en tē̂i gē̂i autoû.

8
Καὶ ἐπέστρεψεν Ραψακης καὶ εὗρεν τὸν βασιλέα ’Ασσυρίων πολεμοῦντα ἐπὶ Λομνα, ὅτι ἤκουσεν ὅτι ἀπῆρεν ἀπὸ Λαχις·

Kaì epéstrepsen Rapsakēs kaì heûren tòn basiléa ’Assyríōn polemoûnta epì Lomna, hóti ḗkousen hóti apē̂ren apò Lachis:

9
καὶ ἤκουσεν περὶ θαρακα βασιλέως Αἰθιόπων λέγων ’Ιδοὺ ἐξῆλθεν πολεμεῖν μετὰ σοῦ. καὶ ἐπέστρεψεν καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸς Εζεκιαν λέγων

kaì ḗkousen perì tharaka basiléōs Aithiópōn légōn ’Idoù exē̂lthen polemeîn metà soû. kaì epéstrepsen kaì apésteilen angélous pròs Ezekian légōn

10
Μὴ ἐπαιρέτω σε ὁ θεός σου, ἐϕ’ ᾧ σὺ πέποιθας ἐπ’ αὐτῷ λέγων Οὐ μὴ παραδοθῇ Ιερουσαλημ εἰς χεῖρας βασιλέως ’Ασσυρίων.

Mḕ epairétō se ho theós sou, eph’ hō̂i sỳ pépoithas ep’ autō̂i légōn Ou mḕ paradothē̂i Ierousalēm eis cheîras basiléōs ’Assyríōn.

11
ἰδοὺ σὺ ἤκουσας πάντα, ὅσα ἐποίησαν βασιλεῖς ’Ασσυρίων πάσαις ταῖς γαῖς τοῦ ἀναθεματίσαι αὐτάς· καὶ σὺ ῥυσθήσῃ;

idoù sỳ ḗkousas pánta, hósa epoíēsan basileîs ’Assyríōn pásais taîs gaîs toû anathematísai autás: kaì sỳ rhysthḗsēi?

12
μὴ ἐξείλαντο αὐτοὺς οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν, οὓς διέϕθειραν οἱ πατέρες μου, τήν τε Γωζαν καὶ τὴν Χαρραν καὶ Ραϕες καὶ υἱοὺς Εδεμ τοὺς ἐν θαεσθεν;

mḕ exeílanto autoùs hoi theoì tō̂n ethnō̂n, hoùs diéphtheiran hoi patéres mou, tḗn te Gōzan kaì tḕn Charran kaì Raphes kaì hyioùs Edem toùs en thaesthen?

13
ποῦ ἐστιν ὁ βασιλεὺς Αιμαθ καὶ ὁ βασιλεὺς Αρϕαδ; καὶ ποῦ ἐστιν Σεπϕαρουαιν, Ανα καὶ Αυα;

poû estin ho basileùs Aimath kaì ho basileùs Arphad? kaì poû estin Seppharouain, Ana kaì Aua?

14
καὶ ἔλαβεν Εζεκιας τὰ βιβλία ἐκ χειρὸς τῶν ἀγγέλων καὶ ἀνέγνω αὐτά· καὶ ἀνέβη εἰς οἶκον κυρίου καὶ ἀνέπτυξεν αὐτὰ Εζεκιας ἐναντίον κυρίου

kaì élaben Ezekias tà biblía ek cheiròs tō̂n angélōn kaì anégnō autá: kaì anébē eis oîkon kyríou kaì anéptyxen autà Ezekias enantíon kyríou

15
καὶ εἶπεν Κύριε ὁ θεὸς Ισραηλ ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβιν, σὺ εἶ ὁ θεὸς μόνος ἐν πάσαις ταῖς βασιλείαις τῆς γῆς, σὺ ἐποίησας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.

kaì eîpen Kýrie ho theòs Israēl ho kathḗmenos epì tō̂n cheroubin, sỳ eî ho theòs mónos en pásais taîs basileíais tē̂s gē̂s, sỳ epoíēsas tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n.

16
κλῖνον, κύριε, τὸ οὖς σου καὶ ἄκουσον· ἄνοιξον, κύριε, τοὺς ὀϕθαλμούς σου καὶ ἰδὲ καὶ ἄκουσον τοὺς λόγους Σενναχηριμ, οὓς ἀπέστειλεν ὀνειδίζειν θεὸν ζῶντα.

klînon, kýrie, tò oûs sou kaì ákouson: ánoixon, kýrie, toùs ophthalmoús sou kaì idè kaì ákouson toùs lógous Sennachērim, hoùs apésteilen oneidízein theòn zō̂nta.

17
ὅτι ἀληθείᾳ, κύριε, ἠρήμωσαν βασιλεῖς ’Ασσυρίων τὰ ἔθνη

hóti alētheíāi, kýrie, ērḗmōsan basileîs ’Assyríōn tà éthnē

18
καὶ ἔδωκαν τοὺς θεοὺς αὐτῶν εἰς τὸ πῦρ, ὅτι οὐ θεοί εἰσιν, ἀλλ’ ἢ ἔργα χειρῶν ἀνθρώπων, ξύλα καὶ λίθοι, καὶ ἀπώλεσαν αὐτούς.

kaì édōkan toùs theoùs autō̂n eis tò pŷr, hóti ou theoí eisin, all’ ḕ érga cheirō̂n anthrṓpōn, xýla kaì líthoi, kaì apṓlesan autoús.

19
καὶ νῦν, κύριε ὁ θεὸς ἡμῶν, σῶσον ἡμᾶς ἐκ χειρὸς αὐτοῦ, καὶ γνώσονται πᾶσαι αἱ βασιλεῖαι τῆς γῆς ὅτι σὺ κύριος ὁ θεὸς μόνος.

kaì nŷn, kýrie ho theòs hēmō̂n, sō̂son hēmâs ek cheiròs autoû, kaì gnṓsontai pâsai hai basileîai tē̂s gē̂s hóti sỳ kýrios ho theòs mónos.

20
Καὶ ἀπέστειλεν Ησαιας υἱὸς Αμως πρὸς Εζεκιαν λέγων Τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς τῶν δυνάμεων ὁ θεὸς Ισραηλ ῝Α προσηύξω πρός με περὶ Σενναχηριμ βασιλέως ’Ασσυρίων, ἤκουσα.

Kaì apésteilen Ēsaias hyiòs Amōs pròs Ezekian légōn Táde légei kýrios ho theòs tō̂n dynámeōn ho theòs Israēl ῝A prosēýxō prós me perì Sennachērim basiléōs ’Assyríōn, ḗkousa.

21
οὗτος ὁ λόγος, ὃν ἐλάλησεν κύριος ἐπ’ αὐτόν ’Εξουδένησέν σε καὶ ἐμυκτήρισέν σε παρθένος θυγάτηρ Σιων, ἐπὶ σοὶ κεϕαλὴν αὐτῆς ἐκίνησεν θυγάτηρ Ιερουσαλημ.

hoûtos ho lógos, hòn elálēsen kýrios ep’ autón ’Exoudénēsén se kaì emyktḗrisén se parthénos thygátēr Siōn, epì soì kephalḕn autē̂s ekínēsen thygátēr Ierousalēm.

22
τίνα ὠνείδισας καὶ ἐβλασϕήμησας; καὶ ἐπὶ τίνα ὕψωσας ϕωνήν; καὶ ἦρας εἰς ὕψος τοὺς ὀϕθαλμούς σου εἰς τὸν ἅγιον τοῦ Ισραηλ.

tína ōneídisas kaì eblasphḗmēsas? kaì epì tína hýpsōsas phōnḗn? kaì ē̂ras eis hýpsos toùs ophthalmoús sou eis tòn hágion toû Israēl.

23
ἐν χειρὶ ἀγγέλων σου ὠνείδισας κύριον καὶ εἶπας ’Εν τῷ πλήθει τῶν ἁρμάτων μου ἐγὼ ἀναβήσομαι εἰς ὕψος ὀρέων, μηροὺς τοῦ Λιβάνου, καὶ ἔκοψα τὸ μέγεθος τῆς κέδρου αὐτοῦ, τὰ ἐκλεκτὰ κυπαρίσσων αὐτοῦ, καὶ ἦλθον εἰς μελον τέλους αὐτοῦ, δρυμοῦ Καρμήλου αὐτοῦ.

en cheirì angélōn sou ōneídisas kýrion kaì eîpas ’En tō̂i plḗthei tō̂n harmátōn mou egṑ anabḗsomai eis hýpsos oréōn, mēroùs toû Libánou, kaì ékopsa tò mégethos tē̂s kédrou autoû, tà eklektà kyparíssōn autoû, kaì ē̂lthon eis melon télous autoû, drymoû Karmḗlou autoû.

24
ἐγὼ ἔψυξα καὶ ἔπιον ὕδατα ἀλλότρια καὶ ἐξηρήμωσα τῷ ἴχνει τοῦ ποδός μου πάντας ποταμοὺς περιοχῆς.

egṑ épsyxa kaì épion hýdata allótria kaì exērḗmōsa tō̂i íchnei toû podós mou pántas potamoùs periochē̂s.

25
ἔπλασα αὐτήν, νῦν ἤγαγον αὐτήν, καὶ ἐγενήθη εἰς ἐπάρσεις ἀποικεσιῶν μαχίμων, πόλεις ὀχυράς.

éplasa autḗn, nŷn ḗgagon autḗn, kaì egenḗthē eis epárseis apoikesiō̂n machímōn, póleis ochyrás.

26
καὶ οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐταῖς ἠσθένησαν τῇ χειρί, ἔπτηξαν καὶ κατῃσχύνθησαν, ἐγένοντο χόρτος ἀγροῦ ἢ χλωρὰ βοτάνη, χλόη δωμάτων καὶ πάτημα ἀπέναντι ἑστηκότος.

kaì hoi enoikoûntes en autaîs ēsthénēsan tē̂i cheirí, éptēxan kaì katēischýnthēsan, egénonto chórtos agroû ḕ chlōrà botánē, chlóē dōmátōn kaì pátēma apénanti hestēkótos.

27
καὶ τὴν καθέδραν σου καὶ τὴν ἔξοδόν σου καὶ τὴν εἴσοδόν σου ἔγνων καὶ τὸν θυμόν σου ἐπ’ ἐμέ.

kaì tḕn kathédran sou kaì tḕn éxodón sou kaì tḕn eísodón sou égnōn kaì tòn thymón sou ep’ emé.

28
διὰ τὸ ὀργισθῆναί σε ἐπ’ ἐμὲ καὶ τὸ στρῆνός σου ἀνέβη ἐν τοῖς ὠσίν μου καὶ θήσω τὰ ἄγκιστρά μου ἐν τοῖς μυκτῆρσίν σου καὶ χαλινὸν ἐν τοῖς χείλεσίν σου καὶ ἀποστρέψω σε ἐν τῇ ὁδῷ, ᾗ ἦλθες ἐν αὐτῇ.

dià tò orgisthē̂naí se ep’ emè kaì tò strē̂nós sou anébē en toîs ōsín mou kaì thḗsō tà ánkistrá mou en toîs myktē̂rsín sou kaì chalinòn en toîs cheílesín sou kaì apostrépsō se en tē̂i hodō̂i, hē̂i ē̂lthes en autē̂i.

29
καὶ τοῦτό σοι τὸ σημεῖον· ϕάγῃ τοῦτον τὸν ἐνιαυτὸν αὐτόματα καὶ τῷ ἔτει τῷ δευτέρῳ τὰ ἀνατέλλοντα· καὶ ἔτι τρίτῳ σπορὰ καὶ ἄμητος καὶ ϕυτεία ἀμπελώνων, καὶ ϕάγεσθε τὸν καρπὸν αὐτῶν.

kaì toûtó soi tò sēmeîon: phágēi toûton tòn eniautòn autómata kaì tō̂i étei tō̂i deutérōi tà anatéllonta: kaì éti trítōi sporà kaì ámētos kaì phyteía ampelṓnōn, kaì phágesthe tòn karpòn autō̂n.

30
καὶ προσθήσει τὸ διασεσῳσμένον οἴκου Ιουδα τὸ ὑπολειϕθὲν ῥίζαν κάτω καὶ ποιήσει καρπὸν ἄνω.

kaì prosthḗsei tò diasesōisménon oíkou Iouda tò hypoleiphthèn rhízan kátō kaì poiḗsei karpòn ánō.

31
ὅτι ἐξ Ιερουσαλημ ἐξελεύσεται κατάλειμμα καὶ ἀνασῳζόμενος ἐξ ὄρους Σιων· ὁ ζῆλος κυρίου τῶν δυνάμεων ποιήσει τοῦτο.

hóti ex Ierousalēm exeleúsetai katáleimma kaì anasōizómenos ex órous Siōn: ho zē̂los kyríou tō̂n dynámeōn poiḗsei toûto.

32
οὐχ οὕτως· τάδε λέγει κύριος πρὸς βασιλέα ’Ασσυρίων Οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὴν πόλιν ταύτην καὶ οὐ τοξεύσει ἐκεῖ βέλος, καὶ οὐ προϕθάσει αὐτὴν θυρεός, καὶ οὐ μὴ ἐκχέῃ πρὸς αὐτὴν πρόσχωμα·

ouch hoútōs: táde légei kýrios pròs basiléa ’Assyríōn Ouk eiseleúsetai eis tḕn pólin taútēn kaì ou toxeúsei ekeî bélos, kaì ou prophthásei autḕn thyreós, kaì ou mḕ ekchéēi pròs autḕn próschōma:

33
τῇ ὁδῷ, ᾗ ἦλθεν, ἐν αὐτῇ ἀποστραϕήσεται καὶ εἰς τὴν πόλιν ταύτην οὐκ εἰσελεύσεται, λέγει κύριος.

tē̂i hodō̂i, hē̂i ē̂lthen, en autē̂i apostraphḗsetai kaì eis tḕn pólin taútēn ouk eiseleúsetai, légei kýrios.

34
καὶ ὑπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης δι’ ἐμὲ καὶ διὰ Δαυιδ τὸν δοῦλόν μου.

kaì hyperaspiō̂ hypèr tē̂s póleōs taútēs di’ emè kaì dià Dauid tòn doûlón mou.

35
Καὶ ἐγένετο ἕως νυκτὸς καὶ ἐξῆλθεν ἄγγελος κυρίου καὶ ἐπάταξεν ἐν τῇ παρεμβολῇ τῶν ’Ασσυρίων ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας· καὶ ὤρθρισαν τὸ πρωί, καὶ ἰδοὺ πάντες σώματα νεκρά.

Kaì egéneto héōs nyktòs kaì exē̂lthen ángelos kyríou kaì epátaxen en tē̂i parembolē̂i tō̂n ’Assyríōn hekatòn ogdoḗkonta pénte chiliádas: kaì ṓrthrisan tò prōí, kaì idoù pántes sṓmata nekrá.

36
καὶ ἀπῆρεν καὶ ἐπορεύθη καὶ ἀπέστρεψεν Σενναχηριμ βασιλεὺς ’Ασσυρίων καὶ ᾤκησεν ἐν Νινευη.

kaì apē̂ren kaì eporeúthē kaì apéstrepsen Sennachērim basileùs ’Assyríōn kaì ṓikēsen en Nineuē.

37
καὶ ἐγένετο αὐτοῦ προσκυνοῦντος ἐν οἴκῳ Νεσεραχ θεοῦ αὐτοῦ καὶ Αδραμελεχ καὶ Σαρασαρ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ἐπάταξαν αὐτὸν ἐν μαχαίρᾳ, καὶ αὐτοὶ ἐσώθησαν εἰς γῆν Αραρατ· καὶ ἐβασίλευσεν Ασορδαν ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἀντ’ αὐτοῦ.

kaì egéneto autoû proskynoûntos en oíkōi Neserach theoû autoû kaì Adramelech kaì Sarasar hoi hyioì autoû epátaxan autòn en machaírāi, kaì autoì esṓthēsan eis gē̂n Ararat: kaì ebasíleusen Asordan ho hyiòs autoû ant’ autoû.