Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 2 Maccabées 15

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο δὲ Νικάνωρ μεταλαβὼν τοὺς περὶ τὸν Ιουδαν ὄντας ἐν τοῖς κατὰ Σαμάρειαν τόποις ἐβουλεύσατο τῇ τῆς καταπαύσεως ἡμέρᾳ μετὰ πάσης ἀσϕαλείας αὐτοῖς ἐπιβαλεῖν.

‘O dè Nikánōr metalabṑn toùs perì tòn Ioudan óntas en toîs katà Samáreian tópois ebouleúsato tē̂i tē̂s katapaúseōs hēmérāi metà pásēs asphaleías autoîs epibaleîn.

2
τῶν δὲ κατὰ ἀνάγκην συνεπομένων αὐτῷ Ιουδαίων λεγόντων Μηδαμῶς οὕτως ἀγρίως καὶ βαρβάρως ἀπολέσῃς, δόξαν δὲ ἀπομέρισον τῇ προτετιμημένῃ ὑπὸ τοῦ πάντα ἐϕορῶντος μεθ’ ἁγιότητος ἡμέρᾳ·

tō̂n dè katà anánkēn synepoménōn autō̂i Ioudaíōn legóntōn Mēdamō̂s hoútōs agríōs kaì barbárōs apolésēis, dóxan dè apomérison tē̂i protetimēménēi hypò toû pánta ephorō̂ntos meth’ hagiótētos hēmérāi:

3
ὁ δὲ τρισαλιτήριος ἐπηρώτησεν εἰ ἔστιν ἐν οὐρανῷ δυνάστης ὁ προστεταχὼς ἄγειν τὴν τῶν σαββάτων ἡμέραν·

ho dè trisalitḗrios epērṓtēsen ei éstin en ouranō̂i dynástēs ho prostetachṑs ágein tḕn tō̂n sabbátōn hēméran:

4
τῶν δ’ ἀποϕηναμένων ῎Εστιν ὁ κύριος ζῶν αὐτὸς ἐν οὐρανῷ δυνάστης ὁ κελεύσας ἀσκεῖν τὴν ἑβδομάδα·

tō̂n d’ apophēnaménōn ῎Estin ho kýrios zō̂n autòs en ouranō̂i dynástēs ho keleúsas askeîn tḕn hebdomáda:

5
ὁ δὲ ἕτερος Κἀγώ ϕησιν δυνάστης ἐπὶ τῆς γῆς ὁ προστάσσων αἴρειν ὅπλα καὶ τὰς βασιλικὰς χρείας ἐπιτελεῖν. ὅμως οὐ κατέσχεν ἐπιτελέσαι τὸ σχέτλιον αὐτοῦ βούλημα.

ho dè héteros Kagṓ phēsin dynástēs epì tē̂s gē̂s ho prostássōn aírein hópla kaì tàs basilikàs chreías epiteleîn. hómōs ou katéschen epitelésai tò schétlion autoû boúlēma.

6
Καὶ ὁ μὲν Νικάνωρ μετὰ πάσης ἀλαζονείας ὑψαυχενῶν διεγνώκει κοινὸν τῶν περὶ τὸν Ιουδαν συστήσασθαι τρόπαιον.

Kaì ho mèn Nikánōr metà pásēs alazoneías hypsauchenō̂n diegnṓkei koinòn tō̂n perì tòn Ioudan systḗsasthai trópaion.

7
ὁ δὲ Μακκαβαῖος ἦν ἀδιαλείπτως πεποιθὼς μετὰ πάσης ἐλπίδος ἀντιλήμψεως τεύξασθαι παρὰ τοῦ κυρίου

ho dè Makkabaîos ē̂n adialeíptōs pepoithṑs metà pásēs elpídos antilḗmpseōs teúxasthai parà toû kyríou

8
καὶ παρεκάλει τοὺς σὺν αὐτῷ μὴ δειλιᾶν τὴν τῶν ἐθνῶν ἔϕοδον ἔχοντας δὲ κατὰ νοῦν τὰ προγεγονότα αὐτοῖς ἀπ’ οὐρανοῦ βοηθήματα καὶ τὰ νῦν προσδοκᾶν τὴν παρὰ τοῦ παντοκράτορος ἐσομένην αὐτοῖς νίκην.

kaì parekálei toùs sỳn autō̂i mḕ deiliân tḕn tō̂n ethnō̂n éphodon échontas dè katà noûn tà progegonóta autoîs ap’ ouranoû boēthḗmata kaì tà nŷn prosdokân tḕn parà toû pantokrátoros esoménēn autoîs níkēn.

9
καὶ παραμυθούμενος αὐτοὺς ἐκ τοῦ νόμου καὶ τῶν προϕητῶν, προσυπομνήσας δὲ αὐτοὺς καὶ τοὺς ἀγῶνας, οὓς ἦσαν ἐκτετελεκότες, προθυμοτέρους αὐτοὺς κατέστησεν.

kaì paramythoúmenos autoùs ek toû nómou kaì tō̂n prophētō̂n, prosypomnḗsas dè autoùs kaì toùs agō̂nas, hoùs ē̂san ektetelekótes, prothymotérous autoùs katéstēsen.

10
καὶ τοῖς θυμοῖς διεγείρας αὐτοὺς παρήγγειλεν ἅμα παρεπιδεικνὺς τὴν τῶν ἐθνῶν ἀθεσίαν καὶ τὴν τῶν ὅρκων παράβασιν.

kaì toîs thymoîs diegeíras autoùs parḗngeilen háma parepideiknỳs tḕn tō̂n ethnō̂n athesían kaì tḕn tō̂n hórkōn parábasin.

11
ἕκαστον δὲ αὐτῶν καθοπλίσας οὐ τὴν ἀσπίδων καὶ λογχῶν ἀσϕάλειαν, ὡς τὴν ἐν τοῖς ἀγαθοῖς λόγοις παράκλησιν καὶ προσεξηγησάμενος ὄνειρον ἀξιόπιστον ὕπαρ τι πάντας ηὔϕρανεν.

hékaston dè autō̂n kathoplísas ou tḕn aspídōn kaì lonchō̂n aspháleian, hōs tḕn en toîs agathoîs lógois paráklēsin kaì prosexēgēsámenos óneiron axiópiston hýpar ti pántas ēýphranen.

12
ἦν δὲ ἡ τούτου θεωρία τοιάδε· Ονιαν τὸν γενόμενον ἀρχιερέα, ἄνδρα καλὸν καὶ ἀγαθόν, αἰδήμονα μὲν τὴν ἀπάντησιν, πρᾶον δὲ τὸν τρόπον καὶ λαλιὰν προϊέμενον πρεπόντως καὶ ἐκ παιδὸς ἐκμεμελετηκότα πάντα τὰ τῆς ἀρετῆς οἰκεῖα, τοῦτον τὰς χεῖρας προτείναντα κατεύχεσθαι τῷ παντὶ τῶν Ιουδαίων συστήματι.

ē̂n dè hē toútou theōría toiáde: Onian tòn genómenon archieréa, ándra kalòn kaì agathón, aidḗmona mèn tḕn apántēsin, prâon dè tòn trópon kaì laliàn proïémenon prepóntōs kaì ek paidòs ekmemeletēkóta pánta tà tē̂s aretē̂s oikeîa, toûton tàs cheîras proteínanta kateúchesthai tō̂i pantì tō̂n Ioudaíōn systḗmati.

13
εἶθ’ οὕτως ἐπιϕανῆναι ἄνδρα πολιᾷ καὶ δόξῃ διαϕέροντα, θαυμαστὴν δέ τινα καὶ μεγαλοπρεπεστάτην εἶναι τὴν περὶ αὐτὸν ὑπεροχήν.

eîth’ hoútōs epiphanē̂nai ándra poliā̂i kaì dóxēi diaphéronta, thaumastḕn dé tina kaì megaloprepestátēn eînai tḕn perì autòn hyperochḗn.

14
ἀποκριθέντα δὲ τὸν Ονιαν εἰπεῖν ‘Ο ϕιλάδελϕος οὗτός ἐστιν ὁ πολλὰ προσευχόμενος περὶ τοῦ λαοῦ καὶ τῆς ἁγίας πόλεως Ιερεμιας ὁ τοῦ θεοῦ προϕήτης.

apokrithénta dè tòn Onian eipeîn ‘O philádelphos hoûtós estin ho pollà proseuchómenos perì toû laoû kaì tē̂s hagías póleōs Ieremias ho toû theoû prophḗtēs.

15
προτείναντα δὲ Ιερεμιαν τὴν δεξιὰν παραδοῦναι τῷ Ιουδα ῥομϕαίαν χρυσῆν, διδόντα δὲ προσϕωνῆσαι τάδε

proteínanta dè Ieremian tḕn dexiàn paradoûnai tō̂i Iouda rhomphaían chrysē̂n, didónta dè prosphōnē̂sai táde

16
Λαβὲ τὴν ἁγίαν ῥομϕαίαν δῶρον παρὰ τοῦ θεοῦ, δι’ ἧς θραύσεις τοὺς ὑπεναντίους.

Labè tḕn hagían rhomphaían dō̂ron parà toû theoû, di’ hē̂s thraúseis toùs hypenantíous.

17
Παρακληθέντες δὲ τοῖς Ιουδου λόγοις πάνυ καλοῖς καὶ δυναμένοις ἐπ’ ἀρετὴν παρορμῆσαι καὶ ψυχὰς νέων ἐπανδρῶσαι διέγνωσαν μὴ στρατεύεσθαι, γενναίως δὲ ἐμϕέρεσθαι καὶ μετὰ πάσης εὐανδρίας ἐμπλακέντες κρῖναι τὰ πράγματα διὰ τὸ καὶ τὴν πόλιν καὶ τὰ ἅγια καὶ τὸ ἱερὸν κινδυνεύειν·

Paraklēthéntes dè toîs Ioudou lógois pány kaloîs kaì dynaménois ep’ aretḕn parormē̂sai kaì psychàs néōn epandrō̂sai diégnōsan mḕ strateúesthai, gennaíōs dè emphéresthai kaì metà pásēs euandrías emplakéntes krînai tà prágmata dià tò kaì tḕn pólin kaì tà hágia kaì tò hieròn kindyneúein:

18
ἦν γὰρ ὁ περὶ γυναικῶν καὶ τέκνων, ἔτι δὲ ἀδελϕῶν καὶ συγγενῶν ἐν ἥττονι μέρει κείμενος αὐτοῖς, μέγιστος δὲ καὶ πρῶτος ὁ περὶ τοῦ καθηγιασμένου ναοῦ ϕόβος.

ē̂n gàr ho perì gynaikō̂n kaì téknōn, éti dè adelphō̂n kaì syngenō̂n en hḗttoni mérei keímenos autoîs, mégistos dè kaì prō̂tos ho perì toû kathēgiasménou naoû phóbos.

19
ἦν δὲ καὶ τοῖς ἐν τῇ πόλει κατειλημμένοις οὐ πάρεργος ἀγωνία ταρασσομένοις τῆς ἐν ὑπαίθρῳ προσβολῆς.

ē̂n dè kaì toîs en tē̂i pólei kateilēmménois ou párergos agōnía tarassoménois tē̂s en hypaíthrōi prosbolē̂s.

20
καὶ πάντων ἤδη προσδοκώντων τὴν ἐσομένην κρίσιν καὶ ἤδη προσμειξάντων τῶν πολεμίων καὶ τῆς στρατιᾶς ἐκταγείσης καὶ τῶν θηρίων ἐπὶ μέρος εὔκαιρον ἀποκατασταθέντων τῆς τε ἵππου κατὰ κέρας τεταγμένης

kaì pántōn ḗdē prosdokṓntōn tḕn esoménēn krísin kaì ḗdē prosmeixántōn tō̂n polemíōn kaì tē̂s stratiâs ektageísēs kaì tō̂n thēríōn epì méros eúkairon apokatastathéntōn tē̂s te híppou katà kéras tetagménēs

21
συνιδὼν ὁ Μακκαβαῖος τὴν τῶν πληθῶν παρουσίαν καὶ τῶν ὅπλων τὴν ποικίλην παρασκευὴν τήν τε τῶν θηρίων ἀγριότητα ἀνατείνας τὰς χεῖρας εἰς τὸν οὐρανὸν ἐπεκαλέσατο τὸν τερατοποιὸν κύριον γινώσκων ὅτι οὐκ ἔστιν δι’ ὅπλων, καθὼς δὲ ἐὰν αὐτῷ κριθῇ, τοῖς ἀξίοις περιποιεῖται τὴν νίκην.

synidṑn ho Makkabaîos tḕn tō̂n plēthō̂n parousían kaì tō̂n hóplōn tḕn poikílēn paraskeuḕn tḗn te tō̂n thēríōn agriótēta anateínas tàs cheîras eis tòn ouranòn epekalésato tòn teratopoiòn kýrion ginṓskōn hóti ouk éstin di’ hóplōn, kathṑs dè eàn autō̂i krithē̂i, toîs axíois peripoieîtai tḕn níkēn.

22
ἔλεγεν δὲ ἐπικαλούμενος τόνδε τὸν τρόπον Σύ, δέσποτα, ἀπέστειλας τὸν ἄγγελόν σου ἐπὶ Εζεκιου τοῦ βασιλέως τῆς Ιουδαίας, καὶ ἀνεῖλεν ἐκ τῆς παρεμβολῆς Σενναχηριμ εἰς ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας·

élegen dè epikaloúmenos tónde tòn trópon Sý, déspota, apésteilas tòn ángelón sou epì Ezekiou toû basiléōs tē̂s Ioudaías, kaì aneîlen ek tē̂s parembolē̂s Sennachērim eis hekatòn ogdoḗkonta pénte chiliádas:

23
καὶ νῦν, δυνάστα τῶν οὐρανῶν, ἀπόστειλον ἄγγελον ἀγαθὸν ἔμπροσθεν ἡμῶν εἰς δέος καὶ τρόμον·

kaì nŷn, dynásta tō̂n ouranō̂n, apósteilon ángelon agathòn émprosthen hēmō̂n eis déos kaì trómon:

24
μεγέθει βραχίονός σου καταπλαγείησαν οἱ μετὰ βλασϕημίας παραγινόμενοι ἐπὶ τὸν ἅγιόν σου λαόν. καὶ οὗτος μὲν ἐν τούτοις ἔληξεν.

megéthei brachíonós sou kataplageíēsan hoi metà blasphēmías paraginómenoi epì tòn hágión sou laón. kaì hoûtos mèn en toútois élēxen.

25
Οἱ δὲ περὶ τὸν Νικάνορα μετὰ σαλπίγγων καὶ παιάνων προσῆγον.

Hoi dè perì tòn Nikánora metà salpíngōn kaì paiánōn prosē̂gon.

26
οἱ δὲ περὶ τὸν Ιουδαν μετὰ ἐπικλήσεως καὶ εὐχῶν συνέμειξαν τοῖς πολεμίοις.

hoi dè perì tòn Ioudan metà epiklḗseōs kaì euchō̂n synémeixan toîs polemíois.

27
καὶ ταῖς μὲν χερσὶν ἀγωνιζόμενοι, ταῖς δὲ καρδίαις πρὸς τὸν θεὸν εὐχόμενοι κατέστρωσαν οὐδὲν ἧττον μυριάδων τριῶν καὶ πεντακισχιλίων τῇ τοῦ θεοῦ μεγάλως εὐϕρανθέντες ἐπιϕανείᾳ.

kaì taîs mèn chersìn agōnizómenoi, taîs dè kardíais pròs tòn theòn euchómenoi katéstrōsan oudèn hē̂tton myriádōn triō̂n kaì pentakischilíōn tē̂i toû theoû megálōs euphranthéntes epiphaneíāi.

28
γενόμενοι δὲ ἀπὸ τῆς χρείας καὶ μετὰ χαρᾶς ἀναλύοντες ἐπέγνωσαν προπεπτωκότα Νικάνορα σὺν τῇ πανοπλίᾳ.

genómenoi dè apò tē̂s chreías kaì metà charâs analýontes epégnōsan propeptōkóta Nikánora sỳn tē̂i panoplíāi.

29
γενομένης δὲ κραυγῆς καὶ ταραχῆς εὐλόγουν τὸν δυνάστην τῇ πατρίῳ ϕωνῇ.

genoménēs dè kraugē̂s kaì tarachē̂s eulógoun tòn dynástēn tē̂i patríōi phōnē̂i.

30
καὶ προσέταξεν ὁ καθ’ ἅπαν σώματι καὶ ψυχῇ πρωταγωνιστὴς ὑπὲρ τῶν πολιτῶν ὁ τὴν τῆς ἡλικίας εὔνοιαν εἰς ὁμοεθνεῖς διαϕυλάξας τὴν τοῦ Νικάνορος κεϕαλὴν ἀποτεμόντας καὶ τὴν χεῖρα σὺν τῷ ὤμῳ ϕέρειν εἰς Ιεροσόλυμα.

kaì prosétaxen ho kath’ hápan sṓmati kaì psychē̂i prōtagōnistḕs hypèr tō̂n politō̂n ho tḕn tē̂s hēlikías eúnoian eis homoethneîs diaphyláxas tḕn toû Nikánoros kephalḕn apotemóntas kaì tḕn cheîra sỳn tō̂i ṓmōi phérein eis Ierosólyma.

31
παραγενόμενος δὲ ἐκεῖ καὶ συγκαλέσας τοὺς ὁμοεθνεῖς καὶ τοὺς ἱερεῖς πρὸ τοῦ θυσιαστηρίου στήσας μετεπέμψατο τοὺς ἐκ τῆς ἄκρας.

paragenómenos dè ekeî kaì synkalésas toùs homoethneîs kaì toùs hiereîs prò toû thysiastēríou stḗsas metepémpsato toùs ek tē̂s ákras.

32
καὶ ἐπιδειξάμενος τὴν τοῦ μιαροῦ Νικάνορος κεϕαλὴν καὶ τὴν χεῖρα τοῦ δυσϕήμου, ἣν ἐκτείνας ἐπὶ τὸν ἅγιον τοῦ παντοκράτορος οἶκον ἐμεγαλαύχησεν,

kaì epideixámenos tḕn toû miaroû Nikánoros kephalḕn kaì tḕn cheîra toû dysphḗmou, hḕn ekteínas epì tòn hágion toû pantokrátoros oîkon emegalaúchēsen,

33
καὶ τὴν γλῶσσαν τοῦ δυσσεβοῦς Νικάνορος ἐκτεμὼν ἔϕη κατὰ μέρος δώσειν τοῖς ὀρνέοις, τὰ δ’ ἐπίχειρα τῆς ἀνοίας κατέναντι τοῦ ναοῦ κρεμάσαι.

kaì tḕn glō̂ssan toû dysseboûs Nikánoros ektemṑn éphē katà méros dṓsein toîs ornéois, tà d’ epícheira tē̂s anoías katénanti toû naoû kremásai.

34
οἱ δὲ πάντες εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησαν τὸν ἐπιϕανῆ κύριον λέγοντες Εὐλογητὸς ὁ διατηρήσας τὸν ἑαυτοῦ τόπον ἀμίαντον.

hoi dè pántes eis tòn ouranòn eulógēsan tòn epiphanē̂ kýrion légontes Eulogētòs ho diatērḗsas tòn heautoû tópon amíanton.

35
ἐξέδησεν δὲ τὴν τοῦ Νικάνορος προτομὴν ἐκ τῆς ἄκρας ἐπίδηλον πᾶσιν καὶ ϕανερὸν τῆς τοῦ κυρίου βοηθείας σημεῖον.

exédēsen dè tḕn toû Nikánoros protomḕn ek tē̂s ákras epídēlon pâsin kaì phaneròn tē̂s toû kyríou boētheías sēmeîon.

36
ἐδογμάτισαν δὲ πάντες μετὰ κοινοῦ ψηϕίσματος μηδαμῶς ἐᾶσαι ἀπαρασήμαντον τήνδε τὴν ἡμέραν, ἔχειν δὲ ἐπίσημον τὴν τρισκαιδεκάτην τοῦ δωδεκάτου μηνὸς – Αδαρ λέγεται τῇ Συριακῇ ϕωνῇ – πρὸ μιᾶς ἡμέρας τῆς Μαρδοχαϊκῆς ἡμέρας.

edogmátisan dè pántes metà koinoû psēphísmatos mēdamō̂s eâsai aparasḗmanton tḗnde tḕn hēméran, échein dè epísēmon tḕn triskaidekátēn toû dōdekátou mēnòs – Adar légetai tē̂i Syriakē̂i phōnē̂i – prò miâs hēméras tē̂s Mardochaïkē̂s hēméras.

37
Τῶν οὖν κατὰ Νικάνορα χωρησάντων οὕτως καὶ ἀπ’ ἐκείνων τῶν καιρῶν κρατηθείσης τῆς πόλεως ὑπὸ τῶν Εβραίων καὶ αὐτὸς αὐτόθι τὸν λόγον καταπαύσω.

Tō̂n oûn katà Nikánora chōrēsántōn hoútōs kaì ap’ ekeínōn tō̂n kairō̂n kratētheísēs tē̂s póleōs hypò tō̂n Ebraíōn kaì autòs autóthi tòn lógon katapaúsō.

38
καὶ εἰ μὲν καλῶς εὐθίκτως τῇ συντάξει, τοῦτο καὶ αὐτὸς ἤθελον· εἰ δὲ εὐτελῶς καὶ μετρίως, τοῦτο ἐϕικτὸν ἦν μοι.

kaì ei mèn kalō̂s euthíktōs tē̂i syntáxei, toûto kaì autòs ḗthelon: ei dè eutelō̂s kaì metríōs, toûto ephiktòn ē̂n moi.

39
καθάπερ γὰρ οἶνον κατὰ μόνας πίνειν, ὡσαύτως δὲ καὶ ὕδωρ πάλιν πολέμιον· ὃν δὲ τρόπον οἶνος ὕδατι συγκερασθεὶς ἡδὺς καὶ ἐπιτερπῆ τὴν χάριν ἀποτελεῖ, οὕτως καὶ τὸ τῆς κατασκευῆς τοῦ λόγου τέρπει τὰς ἀκοὰς τῶν ἐντυγχανόντων τῇ συντάξει. ἐνταῦθα δὲ ἔσται ἡ τελευτή.

katháper gàr oînon katà mónas pínein, hōsaútōs dè kaì hýdōr pálin polémion: hòn dè trópon oînos hýdati synkerastheìs hēdỳs kaì epiterpē̂ tḕn chárin apoteleî, hoútōs kaì tò tē̂s kataskeuē̂s toû lógou térpei tàs akoàs tō̂n entynchanóntōn tē̂i syntáxei. entaûtha dè éstai hē teleutḗ.