Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante 3 Maccabées 3

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
῝Α καὶ μεταλαμβάνων ὁ δυσσεβὴς ἐπὶ τοσοῦτον ἐξεχόλησεν ὥστε οὐ μόνον τοῖς κατὰ ’Αλεξάνδρειαν διοργίζεσθαι, ἀλλὰ καὶ τοῖς ἐν τῇ χώρᾳ βαρυτέρως ἐναντιωθῆναι καὶ προστάξαι σπεύσαντας συναγαγεῖν πάντας ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ χειρίστῳ μόρῳ τοῦ ζῆν μεταστῆσαι.

῝A kaì metalambánōn ho dyssebḕs epì tosoûton exechólēsen hṓste ou mónon toîs katà ’Alexándreian diorgízesthai, allà kaì toîs en tē̂i chṓrāi barytérōs enantiōthē̂nai kaì prostáxai speúsantas synagageîn pántas epì tò autò kaì cheirístōi mórōi toû zē̂n metastē̂sai.

2
τούτων δὲ οἰκονομουμένων ϕήμη δυσμενὴς ἐξηχεῖτο κατὰ τοῦ γένους ἀνθρώποις συμϕρονοῦσιν εἰς κακοποίησιν ἀϕορμῆς διδομένης εἰς διάθεσιν ὡς ἂν ἀπὸ τῶν νομίμων αὐτοὺς κωλυόντων.

toútōn dè oikonomouménōn phḗmē dysmenḕs exēcheîto katà toû génous anthrṓpois symphronoûsin eis kakopoíēsin aphormē̂s didoménēs eis diáthesin hōs àn apò tō̂n nomímōn autoùs kōlyóntōn.

3
οἱ δὲ Ιουδαῖοι τὴν μὲν πρὸς τοὺς βασιλεῖς εὔνοιαν καὶ πίστιν ἀδιάστροϕον ἦσαν ϕυλάσσοντες,

hoi dè Ioudaîoi tḕn mèn pròs toùs basileîs eúnoian kaì pístin adiástrophon ē̂san phylássontes,

4
σεβόμενοι δὲ τὸν θεὸν καὶ τῷ τούτου νόμῳ πολιτευόμενοι χωρισμὸν ἐποίουν ἐπὶ τῷ κατὰ τὰς τροϕάς, δι’ ἣν αἰτίαν ἐνίοις ἀπεχθεῖς ἐϕαίνοντο.

sebómenoi dè tòn theòn kaì tō̂i toútou nómōi politeuómenoi chōrismòn epoíoun epì tō̂i katà tàs trophás, di’ hḕn aitían eníois apechtheîs ephaínonto.

5
τῇ δὲ τῶν δικαίων εὐπραξίᾳ κοσμοῦντες τὴν συναναστροϕὴν ἅπασιν ἀνθρώποις εὐδόκιμοι καθειστήκεισαν.

tē̂i dè tō̂n dikaíōn eupraxíāi kosmoûntes tḕn synanastrophḕn hápasin anthrṓpois eudókimoi katheistḗkeisan.

6
τὴν μὲν οὖν περὶ τοῦ γένους ἐν πᾶσιν θρυλουμένην εὐπραξίαν οἱ ἀλλόϕυλοι οὐδαμῶς διηριθμήσαντο,

tḕn mèn oûn perì toû génous en pâsin thrylouménēn eupraxían hoi allóphyloi oudamō̂s diērithmḗsanto,

7
τὴν δὲ περὶ τῶν προσκυνήσεων καὶ τροϕῶν διάστασιν ἐθρύλουν ϕάσκοντες μήτε τῷ βασιλεῖ μήτε ταῖς δυνάμεσιν ὁμοσπόνδους τοὺς ἀνθρώπους γίνεσθαι, δυσμενεῖς δὲ εἶναι καὶ μέγα τι τοῖς πράγμασιν ἐναντιουμένους· καὶ οὐ τῷ τυχόντι περιῆψαν ψόγῳ.

tḕn dè perì tō̂n proskynḗseōn kaì trophō̂n diástasin ethrýloun pháskontes mḗte tō̂i basileî mḗte taîs dynámesin homospóndous toùs anthrṓpous gínesthai, dysmeneîs dè eînai kaì méga ti toîs prágmasin enantiouménous: kaì ou tō̂i tychónti periē̂psan psógōi.

8
οἱ δὲ κατὰ τὴν πόλιν ῞Ελληνες οὐδὲν ἠδικημένοι ταραχὴν ἀπροσδόκητον περὶ τοὺς ἀνθρώπους θεωροῦντες καὶ συνδρομὰς ἀπροσκόπους γινομένας βοηθεῖν μὲν οὐκ ἔσθενον, τυραννικὴ γὰρ ἦν ἡ διάθεσις, παρεκάλουν δὲ καὶ δυσϕόρως εἶχον καὶ μεταπεσεῖσθαι ταῦτα ὑπελάμβανον·

hoi dè katà tḕn pólin ῞Ellēnes oudèn ēdikēménoi tarachḕn aprosdókēton perì toùs anthrṓpous theōroûntes kaì syndromàs aproskópous ginoménas boētheîn mèn ouk ésthenon, tyrannikḕ gàr ē̂n hē diáthesis, parekáloun dè kaì dysphórōs eîchon kaì metapeseîsthai taûta hypelámbanon:

9
μὴ γὰρ οὕτω παροραθήσεσθαι τηλικοῦτο σύστεμα μηδὲν ἠγνοηκός.

mḕ gàr hoútō parorathḗsesthai tēlikoûto sýstema mēdèn ēgnoēkós.

10
ἤδη δὲ καί τινες γείτονές τε καὶ ϕίλοι καὶ συμπραγματευόμενοι μυστικῶς τινας ἐπισπώμενοι πίστεις ἐδίδουν συνασπιεῖν καὶ πᾶν ἐκτενὲς προσοίσεσθαι πρὸς ἀντίλημψιν.

ḗdē dè kaí tines geítonés te kaì phíloi kaì sympragmateuómenoi mystikō̂s tinas epispṓmenoi písteis edídoun synaspieîn kaì pân ektenès prosoísesthai pròs antílēmpsin.

11
’Εκεῖνος μὲν οὖν τῇ κατὰ τὸ παρὸν εὐημερίᾳ γεγαυρωμένος καὶ οὐ καθορῶν τὸ τοῦ μεγίστου θεοῦ κράτος, ὑπολαμβάνων δὲ διηνεκῶς ἐν τῇ αὐτῇ διαμενεῖν βουλῇ, ἔγραψεν κατ’ αὐτῶν ἐπιστολὴν τήνδε

’Ekeînos mèn oûn tē̂i katà tò paròn euēmeríāi gegaurōménos kaì ou kathorō̂n tò toû megístou theoû krátos, hypolambánōn dè diēnekō̂s en tē̂i autē̂i diameneîn boulē̂i, égrapsen kat’ autō̂n epistolḕn tḗnde

12
Βασιλεὺς Πτολεμαῖος Φιλοπάτωρ τοῖς κατ’ Αἴγυπτον καὶ κατὰ τόπον στρατηγοῖς καὶ στρατιώταις χαίρειν καὶ ἐρρῶσθαι·

Basileùs Ptolemaîos Philopátōr toîs kat’ Aígypton kaì katà tópon stratēgoîs kaì stratiṓtais chaírein kaì errō̂sthai:

13
ἔρρωμαι δὲ καὶ αὐτὸς ἐγὼ καὶ τὰ πράγματα ἡμῶν.

érrōmai dè kaì autòs egṑ kaì tà prágmata hēmō̂n.

14
τῆς εἰς τὴν ’Ασίαν γενομένης ἡμῖν ἐπιστρατείας, ἧς ἴστε καὶ αὐτοί, τῇ τῶν θεῶν ἀπροπτώτῳ συμμαχίᾳ κατὰ λόγον ἐπὶ τέλος ἀχθείσης

tē̂s eis tḕn ’Asían genoménēs hēmîn epistrateías, hē̂s íste kaì autoí, tē̂i tō̂n theō̂n aproptṓtōi symmachíāi katà lógon epì télos achtheísēs

15
ἡγησάμεθα μὴ βίᾳ δόρατος, ἐπιεικείᾳ δὲ καὶ πολλῇ ϕιλανθρωπίᾳ τιθηνήσασθαι τὰ κατοικοῦντα Κοίλην Συρίαν καὶ Φοινίκην ἔθνη εὖ ποιῆσαί τε ἀσμένως.

hēgēsámetha mḕ bíāi dóratos, epieikeíāi dè kaì pollē̂i philanthrōpíāi tithēnḗsasthai tà katoikoûnta Koílēn Syrían kaì Phoiníkēn éthnē eû poiē̂saí te asménōs.

16
καὶ τοῖς κατὰ πόλιν ἱεροῖς ἀπονείμαντες προσόδους πλείστας προήχθημεν καὶ εἰς τὰ Ιεροσόλυμα ἀναβάντες τιμῆσαι τὸ ἱερὸν τῶν ἀλιτηρίων καὶ μηδέποτε ληγόντων τῆς ἀνοίας.

kaì toîs katà pólin hieroîs aponeímantes prosódous pleístas proḗchthēmen kaì eis tà Ierosólyma anabántes timē̂sai tò hieròn tō̂n alitēríōn kaì mēdépote lēgóntōn tē̂s anoías.

17
οἱ δὲ λόγῳ μὲν τὴν ἡμετέραν ἀποδεξάμενοι παρουσίαν, τῷ δὲ πράγματι νόθως, προθυμηθέντων ἡμῶν εἰσελθεῖν εἰς τὸν ναὸν αὐτῶν καὶ τοῖς ἐκπρεπέσιν καὶ καλλίστοις ἀναθήμασιν τιμῆσαι

hoi dè lógōi mèn tḕn hēmetéran apodexámenoi parousían, tō̂i dè prágmati nóthōs, prothymēthéntōn hēmō̂n eiseltheîn eis tòn naòn autō̂n kaì toîs ekprepésin kaì kallístois anathḗmasin timē̂sai

18
τύϕοις ϕερόμενοι παλαιοτέροις εἶρξαν ἡμᾶς τῆς εἰσόδου λειπόμενοι τῆς ἡμετέρας ἀλκῆς δι’ ἣν ἔχομεν πρὸς ἅπαντας ἀνθρώπους ϕιλανθρωπίαν.

týphois pherómenoi palaiotérois eîrxan hēmâs tē̂s eisódou leipómenoi tē̂s hēmetéras alkē̂s di’ hḕn échomen pròs hápantas anthrṓpous philanthrōpían.

19
τὴν δὲ αὐτῶν εἰς ἡμᾶς δυσμένειαν ἔκδηλον καθιστάντες ὡς μονώτατοι τῶν ἐθνῶν βασιλεῦσιν καὶ τοῖς ἑαυτῶν εὐεργέταις ὑψαυχενοῦντες οὐδὲν γνήσιον βούλονται ϕέρειν.

tḕn dè autō̂n eis hēmâs dysméneian ékdēlon kathistántes hōs monṓtatoi tō̂n ethnō̂n basileûsin kaì toîs heautō̂n euergétais hypsauchenoûntes oudèn gnḗsion boúlontai phérein.

20
ἡμεῖς δὲ τῇ τούτων ἀνοίᾳ συμπεριενεχθέντες καὶ μετὰ νίκης διακομισθέντες εἰς τὴν Αἴγυπτον τοῖς πᾶσιν ἔθνεσιν ϕιλανθρώπως ἀπαντήσαντες καθὼς ἔπρεπεν ἐποιήσαμεν,

hēmeîs dè tē̂i toútōn anoíāi symperienechthéntes kaì metà níkēs diakomisthéntes eis tḕn Aígypton toîs pâsin éthnesin philanthrṓpōs apantḗsantes kathṑs éprepen epoiḗsamen,

21
ἐν δὲ τούτοις πρὸς τοὺς ὁμοϕύλους αὐτῶν ἀμνησικακίαν ἅπασιν γνωρίζοντες· διά τε τὴν συμμαχίαν καὶ τὰ πεπιστευμένα μετὰ ἁπλότητος αὐτοῖς ἀρχῆθεν μύρια πράγματα τολμήσαντες ἐξαλλοιῶσαι ἐβουλήθημεν καὶ πολιτείας αὐτοὺς ’Αλεξανδρέων καταξιῶσαι καὶ μετόχους τῶν ἀεὶ ἱερῶν καταστῆσαι.

en dè toútois pròs toùs homophýlous autō̂n amnēsikakían hápasin gnōrízontes: diá te tḕn symmachían kaì tà pepisteuména metà haplótētos autoîs archē̂then mýria prágmata tolmḗsantes exalloiō̂sai eboulḗthēmen kaì politeías autoùs ’Alexandréōn kataxiō̂sai kaì metóchous tō̂n aeì hierō̂n katastē̂sai.

22
οἱ δὲ τοὐναντίον ἐκδεχόμενοι καὶ τῇ συμϕύτῳ κακοηθείᾳ τὸ καλὸν ἀπωσάμενοι, διηνεκῶς δὲ εἰς τὸ ϕαῦλον ἐκνεύοντες

hoi dè tounantíon ekdechómenoi kaì tē̂i symphýtōi kakoētheíāi tò kalòn apōsámenoi, diēnekō̂s dè eis tò phaûlon ekneúontes

23
οὐ μόνον ἀπεστρέψαντο τὴν ἀτίμητον πολιτείαν, ἀλλὰ καὶ βδελύσσονται λόγῳ τε καὶ σιγῇ τοὺς ἐν αὐτοῖς ὀλίγους πρὸς ἡμᾶς γνησίως διακειμένους παρ’ ἕκαστα ὑϕορώμενοι μετὰ τῆς δυσκλεεστάτης ἐμβιώσεως διὰ τάχους ἡμᾶς καταστρέψαι τὰ πράγματα.

ou mónon apestrépsanto tḕn atímēton politeían, allà kaì bdelýssontai lógōi te kaì sigē̂i toùs en autoîs olígous pròs hēmâs gnēsíōs diakeiménous par’ hékasta hyphorṓmenoi metà tē̂s dyskleestátēs embiṓseōs dià táchous hēmâs katastrépsai tà prágmata.

24
διὸ καὶ τεκμηρίοις καλῶς πεπεισμένοι τούτους κατὰ πάντα δυσνοεῖν ἡμῖν τρόπον καὶ προνοούμενοι μήποτε αἰϕνιδίου μετέπειτα ταραχῆς ἐνστάσης ἡμῖν τοὺς δυσσεβεῖς τούτους κατὰ νώτου προδότας καὶ βαρβάρους ἔχωμεν πολεμίους

diò kaì tekmēríois kalō̂s pepeisménoi toútous katà pánta dysnoeîn hēmîn trópon kaì pronooúmenoi mḗpote aiphnidíou metépeita tarachē̂s enstásēs hēmîn toùs dyssebeîs toútous katà nṓtou prodótas kaì barbárous échōmen polemíous

25
προστετάχαμεν ἅμα τῷ προσπεσεῖν τὴν ἐπιστολὴν τήνδε αὐθωρὶ τοὺς ἐννεμομένους σὺν γυναιξὶ καὶ τέκνοις μετὰ ὕβρεων καὶ σκυλμῶν ἀποστεῖλαι πρὸς ἡμᾶς ἐν δεσμοῖς σιδηροῖς πάντοθεν κατακεκλεισμένους, εἰς ἀνήκεστον καὶ δυσκλεῆ πρέποντα δυσμενέσι ϕόνον.

prostetáchamen háma tō̂i prospeseîn tḕn epistolḕn tḗnde authōrì toùs ennemoménous sỳn gynaixì kaì téknois metà hýbreōn kaì skylmō̂n aposteîlai pròs hēmâs en desmoîs sidēroîs pántothen katakekleisménous, eis anḗkeston kaì dyskleē̂ préponta dysmenési phónon.

26
τούτων γὰρ ὁμοῦ κολασθέντων διειλήϕαμεν εἰς τὸν ἐπίλοιπον χρόνον τελείως ἡμῖν τὰ πράγματα ἐν εὐσταθείᾳ καὶ τῇ βελτίστῃ διαθέσει κατασταθήσεσθαι.

toútōn gàr homoû kolasthéntōn dieilḗphamen eis tòn epíloipon chrónon teleíōs hēmîn tà prágmata en eustatheíāi kaì tē̂i beltístēi diathései katastathḗsesthai.

27
ὃς δ’ ἂν σκεπάσῃ τινὰ τῶν Ιουδαίων ἀπὸ γεραιοῦ μέχρι νηπίου καὶ μέχρι τῶν ὑπομαστιδίων, αἰσχίσταις βασάνοις ἀποτυμπανισθήσεται πανοικίᾳ.

hòs d’ àn skepásēi tinà tō̂n Ioudaíōn apò geraioû méchri nēpíou kaì méchri tō̂n hypomastidíōn, aischístais basánois apotympanisthḗsetai panoikíāi.

28
μηνύειν δὲ τὸν βουλόμενον, ἐϕ’ ᾧ τὴν οὐσίαν τοῦ ἐμπίπτοντος ὑπὸ τὴν εὔθυναν λήμψεται καὶ ἐκ τοῦ βασιλικοῦ ἀργυρίου δραχμὰς δισχιλίας καὶ τῇ ἐλευθερίᾳ στεϕανωθήσεται.

mēnýein dè tòn boulómenon, eph’ hō̂i tḕn ousían toû empíptontos hypò tḕn eúthynan lḗmpsetai kaì ek toû basilikoû argyríou drachmàs dischilías kaì tē̂i eleutheríāi stephanōthḗsetai.

29
πᾶς δὲ τόπος, οὗ ἐὰν ϕωραθῇ τὸ σύνολον σκεπαζόμενος Ιουδαῖος, ἄβατος καὶ πυριϕλεγὴς γινέσθω καὶ πάσῃ θνητῇ ϕύσει καθ’ ἅπαν ἄχρηστος ϕανήσεται εἰς τὸν ἀεὶ χρόνον.

pâs dè tópos, hoû eàn phōrathē̂i tò sýnolon skepazómenos Ioudaîos, ábatos kaì pyriphlegḕs ginésthō kaì pásēi thnētē̂i phýsei kath’ hápan áchrēstos phanḗsetai eis tòn aeì chrónon.

30
Καὶ ὁ μὲν τῆς ἐπιστολῆς τύπος οὕτως ἐγέγραπτο.

Kaì ho mèn tē̂s epistolē̂s týpos hoútōs egégrapto.