Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Amos 5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Ακούσατε τὸν λόγον κυρίου τοῦτον, ὃν ἐγὼ λαμβάνω ἐϕ’ ὑμᾶς θρῆνον, οἶκος Ισραηλ

’Akoúsate tòn lógon kyríou toûton, hòn egṑ lambánō eph’ hymâs thrē̂non, oîkos Israēl

2
῎Επεσεν οὐκέτι μὴ προσθῇ τοῦ ἀναστῆναι παρθένος τοῦ Ισραηλ· ἔσϕαλεν ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῆς, οὐκ ἔστιν ὁ ἀναστήσων αὐτήν.

῎Epesen oukéti mḕ prosthē̂i toû anastē̂nai parthénos toû Israēl: ésphalen epì tē̂s gē̂s autē̂s, ouk éstin ho anastḗsōn autḗn.

3
διότι τάδε λέγει κύριος κύριος ‘Η πόλις, ἐξ ἧς ἐξεπορεύοντο χίλιοι, ὑπολειϕθήσονται ἑκατόν, καὶ ἐξ ἧς ἐξεπορεύοντο ἑκατόν, ὑπολειϕθήσονται δέκα τῷ οἴκῳ Ισραηλ.

dióti táde légei kýrios kýrios ‘Ē pólis, ex hē̂s exeporeúonto chílioi, hypoleiphthḗsontai hekatón, kaì ex hē̂s exeporeúonto hekatón, hypoleiphthḗsontai déka tō̂i oíkōi Israēl.

4
διότι τάδε λέγει κύριος πρὸς τὸν οἶκον Ισραηλ ’Εκζητήσατέ με καὶ ζήσεσθε·

dióti táde légei kýrios pròs tòn oîkon Israēl ’Ekzētḗsaté me kaì zḗsesthe:

5
καὶ μὴ ἐκζητεῖτε Βαιθηλ καὶ εἰς Γαλγαλα μὴ εἰσπορεύεσθε καὶ ἐπὶ τὸ ϕρέαρ τοῦ ὅρκου μὴ διαβαίνετε, ὅτι Γαλγαλα αἰχμαλωτευομένη αἰχμαλωτευθήσεται, καὶ Βαιθηλ ἔσται ὡς οὐχ ὑπάρχουσα·

kaì mḕ ekzēteîte Baithēl kaì eis Galgala mḕ eisporeúesthe kaì epì tò phréar toû hórkou mḕ diabaínete, hóti Galgala aichmalōteuoménē aichmalōteuthḗsetai, kaì Baithēl éstai hōs ouch hypárchousa:

6
ἐκζητήσατε τὸν κύριον καὶ ζήσατε, ὅπως μὴ ἀναλάμψῃ ὡς πῦρ ὁ οἶκος Ιωσηϕ, καὶ καταϕάγεται αὐτόν, καὶ οὐκ ἔσται ὁ σβέσων τῷ οἴκῳ Ισραηλ.

ekzētḗsate tòn kýrion kaì zḗsate, hópōs mḕ analámpsēi hōs pŷr ho oîkos Iōsēph, kaì kataphágetai autón, kaì ouk éstai ho sbésōn tō̂i oíkōi Israēl.

7
κύριος ὁ ποιῶν εἰς ὕψος κρίμα καὶ δικαιοσύνην εἰς γῆν ἔθηκεν,

kýrios ho poiō̂n eis hýpsos kríma kaì dikaiosýnēn eis gē̂n éthēken,

8
ποιῶν πάντα καὶ μετασκευάζων καὶ ἐκτρέπων εἰς τὸ πρωὶ σκιὰν θανάτου καὶ ἡμέραν εἰς νύκτα συσκοτάζων, ὁ προσκαλούμενος τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης καὶ ἐκχέων αὐτὸ ἐπὶ προσώπου τῆς γῆς, κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ὄνομα αὐτῷ·

poiō̂n pánta kaì metaskeuázōn kaì ektrépōn eis tò prōì skiàn thanátou kaì hēméran eis nýkta syskotázōn, ho proskaloúmenos tò hýdōr tē̂s thalássēs kaì ekchéōn autò epì prosṓpou tē̂s gē̂s, kýrios ho theòs ho pantokrátōr ónoma autō̂i:

9
ὁ διαιρῶν συντριμμὸν ἐπ’ ἰσχὺν καὶ ταλαιπωρίαν ἐπὶ ὀχύρωμα ἐπάγων.

ho diairō̂n syntrimmòn ep’ ischỳn kaì talaipōrían epì ochýrōma epágōn.

10
ἐμίσησαν ἐν πύλαις ἐλέγχοντα καὶ λόγον ὅσιον ἐβδελύξαντο.

emísēsan en pýlais elénchonta kaì lógon hósion ebdelýxanto.

11
διὰ τοῦτο ἀνθ’ ὧν κατεκονδυλίζετε πτωχοὺς καὶ δῶρα ἐκλεκτὰ ἐδέξασθε παρ’ αὐτῶν, οἴκους ξυστοὺς ᾠκοδομήσατε καὶ οὐ μὴ κατοικήσητε ἐν αὐτοῖς, ἀμπελῶνας ἐπιθυμητοὺς ἐϕυτεύσατε καὶ οὐ μὴ πίητε τὸν οἶνον ἐξ αὐτῶν.

dià toûto anth’ hō̂n katekondylízete ptōchoùs kaì dō̂ra eklektà edéxasthe par’ autō̂n, oíkous xystoùs ōikodomḗsate kaì ou mḕ katoikḗsēte en autoîs, ampelō̂nas epithymētoùs ephyteúsate kaì ou mḕ píēte tòn oînon ex autō̂n.

12
ὅτι ἔγνων πολλὰς ἀσεβείας ὑμῶν, καὶ ἰσχυραὶ αἱ ἁμαρτίαι ὑμῶν, καταπατοῦντες δίκαιον, λαμβάνοντες ἀλλάγματα καὶ πένητας ἐν πύλαις ἐκκλίνοντες.

hóti égnōn pollàs asebeías hymō̂n, kaì ischyraì hai hamartíai hymō̂n, katapatoûntes díkaion, lambánontes allágmata kaì pénētas en pýlais ekklínontes.

13
διὰ τοῦτο ὁ συνίων ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ σιωπήσεται, ὅτι καιρὸς πονηρός ἐστιν.

dià toûto ho syníōn en tō̂i kairō̂i ekeínōi siōpḗsetai, hóti kairòs ponērós estin.

14
ἐκζητήσατε τὸ καλὸν καὶ μὴ τὸ πονηρόν, ὅπως ζήσητε· καὶ ἔσται οὕτως μεθ’ ὑμῶν κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὃν τρόπον εἴπατε

ekzētḗsate tò kalòn kaì mḕ tò ponērón, hópōs zḗsēte: kaì éstai hoútōs meth’ hymō̂n kýrios ho theòs ho pantokrátōr, hòn trópon eípate

15
Μεμισήκαμεν τὰ πονηρὰ καὶ ἠγαπήκαμεν τὰ καλά· καὶ ἀποκαταστήσατε ἐν πύλαις κρίμα, ὅπως ἐλεήσῃ κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ τοὺς περιλοίπους τοῦ Ιωσηϕ.

Memisḗkamen tà ponērà kaì ēgapḗkamen tà kalá: kaì apokatastḗsate en pýlais kríma, hópōs eleḗsēi kýrios ho theòs ho pantokrátōr toùs periloípous toû Iōsēph.

16
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ’Εν πάσαις πλατείαις κοπετός, καὶ ἐν πάσαις ὁδοῖς ῥηθήσεται Οὐαὶ οὐαί· κληθήσεται γεωργὸς εἰς πένθος καὶ κοπετὸν καὶ εἰς εἰδότας θρῆνον,

dià toûto táde légei kýrios ho theòs ho pantokrátōr ’En pásais plateíais kopetós, kaì en pásais hodoîs rhēthḗsetai Ouaì ouaí: klēthḗsetai geōrgòs eis pénthos kaì kopetòn kaì eis eidótas thrē̂non,

17
καὶ ἐν πάσαις ὁδοῖς κοπετός, διότι διελεύσομαι διὰ μέσου σου, εἶπεν κύριος.

kaì en pásais hodoîs kopetós, dióti dieleúsomai dià mésou sou, eîpen kýrios.

18
Οὐαὶ οἱ ἐπιθυμοῦντες τὴν ἡμέραν κυρίου· ἵνα τί αὕτη ὑμῖν ἡ ἡμέρα τοῦ κυρίου; καὶ αὐτή ἐστιν σκότος καὶ οὐ ϕῶς,

Ouaì hoi epithymoûntes tḕn hēméran kyríou: hína tí haútē hymîn hē hēméra toû kyríou? kaì autḗ estin skótos kaì ou phō̂s,

19
ὃν τρόπον ὅταν ϕύγῃ ἄνθρωπος ἐκ προσώπου τοῦ λέοντος καὶ ἐμπέσῃ αὐτῷ ἡ ἄρκος, καὶ εἰσπηδήσῃ εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ ἀπερείσηται τὰς χεῖρας αὐτοῦ ἐπὶ τὸν τοῖχον καὶ δάκῃ αὐτὸν ὁ ὄϕις.

hòn trópon hótan phýgēi ánthrōpos ek prosṓpou toû léontos kaì empésēi autō̂i hē árkos, kaì eispēdḗsēi eis tòn oîkon autoû kaì apereísētai tàs cheîras autoû epì tòn toîchon kaì dákēi autòn ho óphis.

20
οὐχὶ σκότος ἡ ἡμέρα τοῦ κυρίου καὶ οὐ ϕῶς; καὶ γνόϕος οὐκ ἔχων ϕέγγος αὐτῇ.

ouchì skótos hē hēméra toû kyríou kaì ou phō̂s? kaì gnóphos ouk échōn phéngos autē̂i.

21
μεμίσηκα ἀπῶσμαι ἑορτὰς ὑμῶν καὶ οὐ μὴ ὀσϕρανθῶ ἐν ταῖς πανηγύρεσιν ὑμῶν·

memísēka apō̂smai heortàs hymō̂n kaì ou mḕ osphranthō̂ en taîs panēgýresin hymō̂n:

22
διότι καὶ ἐὰν ἐνέγκητέ μοι ὁλοκαυτώματα καὶ θυσίας ὑμῶν, οὐ προσδέξομαι αὐτά, καὶ σωτηρίου ἐπιϕανείας ὑμῶν οὐκ ἐπιβλέψομαι.

dióti kaì eàn enénkēté moi holokautṓmata kaì thysías hymō̂n, ou prosdéxomai autá, kaì sōtēríou epiphaneías hymō̂n ouk epiblépsomai.

23
μετάστησον ἀπ’ ἐμοῦ ἦχον ᾠδῶν σου, καὶ ψαλμὸν ὀργάνων σου οὐκ ἀκούσομαι·

metástēson ap’ emoû ē̂chon ōidō̂n sou, kaì psalmòn orgánōn sou ouk akoúsomai:

24
καὶ κυλισθήσεται ὡς ὕδωρ κρίμα καὶ δικαιοσύνη ὡς χειμάρρους ἄβατος.

kaì kylisthḗsetai hōs hýdōr kríma kaì dikaiosýnē hōs cheimárrous ábatos.

25
μὴ σϕάγια καὶ θυσίας προσηνέγκατέ μοι ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσαράκοντα ἔτη, οἶκος Ισραηλ;

mḕ sphágia kaì thysías prosēnénkaté moi en tē̂i erḗmōi tessarákonta étē, oîkos Israēl?

26
καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολοχ καὶ τὸ ἄστρον τοῦ θεοῦ ὑμῶν Ραιϕαν, τοὺς τύπους αὐτῶν, οὓς ἐποιήσατε ἑαυτοῖς.

kaì anelábete tḕn skēnḕn toû Moloch kaì tò ástron toû theoû hymō̂n Raiphan, toùs týpous autō̂n, hoùs epoiḗsate heautoîs.

27
καὶ μετοικιῶ ὑμᾶς ἐπέκεινα Δαμασκοῦ, λέγει κύριος, ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ ὄνομα αὐτῷ.

kaì metoikiō̂ hymâs epékeina Damaskoû, légei kýrios, ho theòs ho pantokrátōr ónoma autō̂i.