Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Bel et le dragon 1

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εκ προϕητείας Αμβακουμ υἱοῦ ’Ιησοῦ ἐκ τῆς ϕυλῆς Λευι.

’Ek prophēteías Ambakoum hyioû ’Iēsoû ek tē̂s phylē̂s Leui.

2
῎Ανθρωπός τις ἦν ἱερεύς, ᾧ ὄνομα Δανιηλ υἱὸς Αβαλ, συμβιωτὴς τοῦ βασιλέως Βαβυλῶνος.

῎Anthrōpós tis ē̂n hiereús, hō̂i ónoma Daniēl hyiòs Abal, symbiōtḕs toû basiléōs Babylō̂nos.

3
καὶ ἦν εἴδωλον, Βηλ, ὃ ἐσέβοντο οἱ Βαβυλώνιοι· ἀνηλίσκετο δὲ αὐτῷ καθ’ ἑκάστην ἡμέραν σεμιδάλεως ἀρτάβαι δέκα δύο καὶ πρόβατα τέσσαρα καὶ ἐλαίου μετρηταὶ ἕξ.

kaì ē̂n eídōlon, Bēl, hò esébonto hoi Babylṓnioi: anēlísketo dè autō̂i kath’ hekástēn hēméran semidáleōs artábai déka dýo kaì próbata téssara kaì elaíou metrētaì héx.

4
καὶ ὁ βασιλεὺς ἐσέβετο αὐτόν, καὶ ἐπορεύετο ὁ βασιλεὺς καθ’ ἑκάστην ἡμέραν καὶ προσεκύνει αὐτῷ· Δανιηλ δὲ προσηύχετο πρὸς κύριον.

kaì ho basileùs esébeto autón, kaì eporeúeto ho basileùs kath’ hekástēn hēméran kaì prosekýnei autō̂i: Daniēl dè prosēýcheto pròs kýrion.

5
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ Δανιηλ Διὰ τί οὐ προσκυνεῖς τῷ Βηλ; καὶ εἶπε Δανιηλ πρὸς τὸν βασιλέα Οὐδένα σέβομαι ἐγὼ εἰ μὴ κύριον τὸν θεὸν τὸν κτίσαντα τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ ἔχοντα πάσης σαρκὸς κυρ<ι>είαν.

kaì eîpen ho basileùs tō̂i Daniēl Dià tí ou proskyneîs tō̂i Bēl? kaì eîpe Daniēl pròs tòn basiléa Oudéna sébomai egṑ ei mḕ kýrion tòn theòn tòn ktísanta tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n kaì échonta pásēs sarkòs kyreían.

6
εἶπεν δὲ ὁ βασιλεὺς αὐτῷ Οὗτος οὖν οὐκ ἔστι θεός; οὐχ ὁρᾷς ὅσα εἰς αὐτὸν δαπανᾶται καθ’ ἑκάστην ἡμέραν;

eîpen dè ho basileùs autō̂i Hoûtos oûn ouk ésti theós? ouch horā̂is hósa eis autòn dapanâtai kath’ hekástēn hēméran?

7
καὶ εἶπεν αὐτῷ Δανιηλ Μηδαμῶς· μηδείς σε παραλογιζέσθω· οὗτος γὰρ ἔσωθεν μὲν πήλινός ἐστιν, ἔξωθεν δὲ χαλκοῦς· ὀμνύω δέ σοι κύριον τὸν θεὸν τῶν θεῶν, ὅτι οὐθὲν βέβρωκε πώποτε οὗτος.

kaì eîpen autō̂i Daniēl Mēdamō̂s: mēdeís se paralogizésthō: hoûtos gàr ésōthen mèn pḗlinós estin, éxōthen dè chalkoûs: omnýō dé soi kýrion tòn theòn tō̂n theō̂n, hóti outhèn bébrōke pṓpote hoûtos.

8
καὶ θυμωθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐκάλεσε τοὺς προεστηκότας τοῦ ἱεροῦ καὶ εἶπεν αὐτοῖς Παραδείξατε τὸν ἐσθίοντα τὰ παρασκευαζόμενα τῷ Βηλ· εἰ δὲ μή γε, ἀποθανεῖσθε ἢ Δανιηλ ὁ ϕάσκων μὴ ἐσθίεσθαι αὐτὰ ὑπ’ αὐτοῦ. οἱ δὲ εἶπαν Αὐτὸς ὁ Βηλ ἐστὶν ὁ κατεσθίων αὐτά.

kaì thymōtheìs ho basileùs ekálese toùs proestēkótas toû hieroû kaì eîpen autoîs Paradeíxate tòn esthíonta tà paraskeuazómena tō̂i Bēl: ei dè mḗ ge, apothaneîsthe ḕ Daniēl ho pháskōn mḕ esthíesthai autà hyp’ autoû. hoi dè eîpan Autòs ho Bēl estìn ho katesthíōn autá.

9
εἶπε δὲ Δανιηλ πρὸς τὸν βασιλέα Γινέσθω οὕτως· ἐὰν μὴ παραδείξω ὅτι οὐκ ἔστιν ὁ Βηλ ὁ κατεσθίων ταῦτα, ἀποθανοῦμαι καὶ πάντες οἱ παρ’ ἐμοῦ. ἦσαν δὲ τῷ Βηλ ἱερεῖς ἑβδομήκοντα χωρὶς γυναικῶν καὶ τέκνων.

eîpe dè Daniēl pròs tòn basiléa Ginésthō hoútōs: eàn mḕ paradeíxō hóti ouk éstin ho Bēl ho katesthíōn taûta, apothanoûmai kaì pántes hoi par’ emoû. ē̂san dè tō̂i Bēl hiereîs hebdomḗkonta chōrìs gynaikō̂n kaì téknōn.

10
ἤγαγον δέ τὸν βασιλέα εἰς τὸ εἰδώλιον.

ḗgagon dé tòn basiléa eis tò eidṓlion.

11
καὶ παρετέθη τὰ βρώματα ἐνώπιον τοῦ βασιλέως καὶ τοῦ Δανιηλ, καὶ οἶνος κερασθεὶς εἰσηνέχθη καὶ παρετέθη τῷ Βηλ. καὶ εἶπεν Δανιηλ Σὺ αὐτὸς ὁρᾷς ὅτι κεῖται ταῦτα, βασιλεῦ· σὺ οὖν ἐπισϕράγισαι τὰς κλεῖδας τοῦ ναοῦ, ἐπὰν κλεισθῇ.

kaì paretéthē tà brṓmata enṓpion toû basiléōs kaì toû Daniēl, kaì oînos kerastheìs eisēnéchthē kaì paretéthē tō̂i Bēl. kaì eîpen Daniēl Sỳ autòs horā̂is hóti keîtai taûta, basileû: sỳ oûn episphrágisai tàs kleîdas toû naoû, epàn kleisthē̂i.

13
ἤρεσε δὲ ὁ λόγος τῷ βασιλεῖ.

ḗrese dè ho lógos tō̂i basileî.

14
ὁ δὲ Δανιηλ ἐκέλευσε τοὺς παρ’ αὐτοῦ ἐκβαλόντας πάντας ἐκ τοῦ ναοῦ κατασῆσαι ὅλον τὸν ναὸν σποδῷ οὐθενὸς τῶν ἐκτὸς αὐτοῦ εἰδότος. καὶ τότε τὸν ναὸν ἐκέλευσε σϕραγίσαι τῷ τοῦ βασιλέως δακτυλίῳ καὶ τοῖς δακτυλίοις τινῶν ἐνδόξων ἱερέων· καὶ ἐγένετο οὕτως.

ho dè Daniēl ekéleuse toùs par’ autoû ekbalóntas pántas ek toû naoû katasē̂sai hólon tòn naòn spodō̂i outhenòs tō̂n ektòs autoû eidótos. kaì tóte tòn naòn ekéleuse sphragísai tō̂i toû basiléōs daktylíōi kaì toîs daktylíois tinō̂n endóxōn hieréōn: kaì egéneto hoútōs.

15
καὶ ἐγένετο τῇ ἐπαύριον παρεγένοντο ἐπὶ τὸν τόπον·

kaì egéneto tē̂i epaúrion paregénonto epì tòn tópon:

16
οἱ δὲ ἱερεῖς τοῦ Βηλ διὰ ψευδοθυρίδων εἰσελθόντες κατεϕάγοσαν πάντα τὰ παρακείμενα τῷ Βηλ καὶ ἐξέπιον τὸν οἶνον. καὶ εἶπεν Δανιηλ ’Επίδετε τὰς σϕραγῖδας ὑμῶν εἰ μένουσιν, ἄνδρες ἱερεῖς·

hoi dè hiereîs toû Bēl dià pseudothyrídōn eiselthóntes katephágosan pánta tà parakeímena tō̂i Bēl kaì exépion tòn oînon. kaì eîpen Daniēl ’Epídete tàs sphragîdas hymō̂n ei ménousin, ándres hiereîs:

17
καὶ σὺ δέ, βασιλεῦ, σκέψαι μή τί σοι ἀσύμϕωνον γεγένηται. καὶ εὗρον, ὡς ἦν ἡ σϕραγίς, καὶ ἀπέβαλον τὴν σϕραγῖδα.

kaì sỳ dé, basileû, sképsai mḗ tí soi asýmphōnon gegénētai. kaì heûron, hōs ē̂n hē sphragís, kaì apébalon tḕn sphragîda.

18
καὶ ἀνοίξαντες τὰς θύρας εἴδοσαν δεδαπανημένα πάντα τὰ παρατεθέντα καὶ τὰς τραπέζας κενάς· καὶ ἐχάρη ὁ βασιλεὺς καὶ εἶπεν πρὸς τὸν Δανιηλ Μέγας ἐστὶν ὁ Βηλ, καὶ οὐκ ἔστι παρ’ αὐτῷ δόλος.

kaì anoíxantes tàs thýras eídosan dedapanēména pánta tà paratethénta kaì tàs trapézas kenás: kaì echárē ho basileùs kaì eîpen pròs tòn Daniēl Mégas estìn ho Bēl, kaì ouk ésti par’ autō̂i dólos.

19
καὶ ἐγέλασε Δανιηλ σϕόδρα καὶ εἶπεν τῷ βασιλεῖ Δεῦρο ἰδὲ τὸν δόλον τῶν ἱερέων. καὶ εἶπεν Δανιηλ Βασιλεῦ, ταῦτα τὰ ἴχνη τίνος ἐστί;

kaì egélase Daniēl sphódra kaì eîpen tō̂i basileî Deûro idè tòn dólon tō̂n hieréōn. kaì eîpen Daniēl Basileû, taûta tà íchnē tínos estí?

20
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεύς ’Ανδρῶν καὶ γυναικῶν καὶ παιδίων.

kaì eîpen ho basileús ’Andrō̂n kaì gynaikō̂n kaì paidíōn.

21
καὶ ἐπῆλθεν ἐπὶ τὸν οἶκον, ἐν ᾧ ἦσαν οἱ ἱερεῖς καταγινόμενοι, καὶ εὗρε τὰ βρώματα τοῦ Βηλ καὶ τὸν οἶνον· καὶ ἐπέδειξε Δανιηλ τῷ βασιλεῖ τὰ ψευδοθύρια, δι’ ὧν εἰσπορευόμενοι οἱ ἱερεῖς ἐδαπάνων τὰ παρατιθέμενα τῷ Βηλ.

kaì epē̂lthen epì tòn oîkon, en hō̂i ē̂san hoi hiereîs kataginómenoi, kaì heûre tà brṓmata toû Bēl kaì tòn oînon: kaì epédeixe Daniēl tō̂i basileî tà pseudothýria, di’ hō̂n eisporeuómenoi hoi hiereîs edapánōn tà paratithémena tō̂i Bēl.

22
καὶ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ὁ βασιλεὺς ἐκ τοῦ Βηλίου καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς τῷ Δανιηλ· καὶ τὴν δαπάνην τὴν εἰς αὐτὸν ἔδωκε τῷ Δανιηλ, τὸν δὲ Βηλ κατέστρεψε.

kaì exḗgagen autoùs ho basileùs ek toû Bēlíou kaì parédōken autoùs tō̂i Daniēl: kaì tḕn dapánēn tḕn eis autòn édōke tō̂i Daniēl, tòn dè Bēl katéstrepse.

23
Καὶ ἦν δράκων ἐν τῷ αὐτῷ τόπῳ, καὶ ἐσέβοντο αὐτὸν οἱ Βαβυλώνιοι.

Kaì ē̂n drákōn en tō̂i autō̂i tópōi, kaì esébonto autòn hoi Babylṓnioi.

24
καὶ εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ Δανιηλ Μὴ καὶ τοῦτον ἐρεῖς ὅτι χαλκοῦς ἐστιν; ἰδοὺ ζῇ καὶ ἐσθίει καὶ πίνει· προσκύνησον αὐτῷ.

kaì eîpen ho basileùs tō̂i Daniēl Mḕ kaì toûton ereîs hóti chalkoûs estin? idoù zē̂i kaì esthíei kaì pínei: proskýnēson autō̂i.

25
καὶ εἶπεν Δανιηλ Βασιλεῦ, δός μοι τὴν ἐξουσίαν, καὶ ἀνελῶ τὸν δράκοντα ἄνευ σιδήρου καὶ ῥάβδου.

kaì eîpen Daniēl Basileû, dós moi tḕn exousían, kaì anelō̂ tòn drákonta áneu sidḗrou kaì rhábdou.

26
καὶ συνεχώρησεν αὐτῷ ὁ βασιλεὺς καὶ εἶπεν αὐτῷ Δέδοταί σοι.

kaì synechṓrēsen autō̂i ho basileùs kaì eîpen autō̂i Dédotaí soi.

27
καὶ λαβὼν ὁ Δανιηλ πίσσης μνᾶς τριάκοντα καὶ στέαρ καὶ τρίχας ἥψησεν ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ἐποίησε μάζαν καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα τοῦ δράκοντος, καὶ ϕαγὼν διερράγη. καὶ ἔδειξεν αὐτὸν τῷ βασιλεῖ λέγων Οὐ ταῦτα σέβεσθε, βασιλεῦ;

kaì labṑn ho Daniēl píssēs mnâs triákonta kaì stéar kaì tríchas hḗpsēsen epì tò autò kaì epoíēse mázan kaì enébalen eis tò stóma toû drákontos, kaì phagṑn dierrágē. kaì édeixen autòn tō̂i basileî légōn Ou taûta sébesthe, basileû?

28
καὶ συνήχθησαν οἱ ἀπὸ τῆς χώρας πάντες ἐπὶ τὸν Δανιηλ καὶ εἶπαν Ιουδαῖος γέγονεν ὁ βασιλεύς· τὸν Βηλ κατέστρεψε καὶ τὸν δράκοντα ἀπέκτεινε.

kaì synḗchthēsan hoi apò tē̂s chṓras pántes epì tòn Daniēl kaì eîpan Ioudaîos gégonen ho basileús: tòn Bēl katéstrepse kaì tòn drákonta apékteine.

30
καὶ ἰδὼν ὁ βασιλεὺς ὅτι ἐπισυνήχθη ὁ ὄχλος τῆς χώρας ἐπ’ αὐτόν, ἐκάλεσε τοὺς συμβιωτὰς αὐτοῦ καὶ εἶπεν Δίδωμι τὸν Δανιηλ εἰς ἀπώλειαν.

kaì idṑn ho basileùs hóti episynḗchthē ho óchlos tē̂s chṓras ep’ autón, ekálese toùs symbiōtàs autoû kaì eîpen Dídōmi tòn Daniēl eis apṓleian.

31
ἦν δὲ λάκκος ἐν ᾧ ἐτρέϕοντο λέοντες ἑπτά, οἷς παρεδίδοντο οἱ ἐπίβουλοι τοῦ βασιλέως, καὶ ἐχορηγεῖτο αὐτοῖς καθ’ ἑκάστην ἡμέραν τῶν ἐπιθανατίων σώματα δύο.

ē̂n dè lákkos en hō̂i etréphonto léontes heptá, hoîs paredídonto hoi epíbouloi toû basiléōs, kaì echorēgeîto autoîs kath’ hekástēn hēméran tō̂n epithanatíōn sṓmata dýo.

32
καὶ ἐνεβάλοσαν τὸν Δανιηλ οἱ ὄχλοι εἰς ἐκεῖνον τὸν λάκκον, ἵνα καταβρωθῇ καὶ μηδὲ ταϕῆς τύχῃ. καὶ ἦν ἐν τῷ λάκκῳ Δανιηλ ἡμέρας ἕξ.

kaì enebálosan tòn Daniēl hoi óchloi eis ekeînon tòn lákkon, hína katabrōthē̂i kaì mēdè taphē̂s týchēi. kaì ē̂n en tō̂i lákkōi Daniēl hēméras héx.

33
καὶ ἐγένετο τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἕκτῃ καὶ ἦν Αμβακουμ ἔχων ἄρτους ἐντεθρυμμένους ἐν σκάϕῃ ἐν ἑψήματι καὶ στάμνον οἴνου κεκερασμένου καὶ ἐπορεύετο εἰς τὸ πεδίον πρὸς τοὺς θεριστάς.

kaì egéneto tē̂i hēmérāi tē̂i héktēi kaì ē̂n Ambakoum échōn ártous entethrymménous en skáphēi en hepsḗmati kaì stámnon oínou kekerasménou kaì eporeúeto eis tò pedíon pròs toùs theristás.

34
καὶ ἐλάλησεν ἄγγελος κυρίου πρὸς Αμβακουμ λέγων Τάδε λέγει σοι κύριος ὁ θεός Τὸ ἄριστον, ὃ ἔχεις, ἀπένεγκε Δανιηλ εἰς τὸν λάκκον τῶν λεόντων ἐν Βαβυλῶνι.

kaì elálēsen ángelos kyríou pròs Ambakoum légōn Táde légei soi kýrios ho theós Tò áriston, hò écheis, apénenke Daniēl eis tòn lákkon tō̂n leóntōn en Babylō̂ni.

35
καὶ εἶπεν Αμβακουμ Κύριε ὁ θεός, οὐχ ἑώρακα τὴν Βαβυλῶνα καὶ τὸν λάκκον οὐ γινώσκω ποῦ ἐστι.

kaì eîpen Ambakoum Kýrie ho theós, ouch heṓraka tḕn Babylō̂na kaì tòn lákkon ou ginṓskō poû esti.

36
καὶ ἐπιλαβόμενος αὐτοῦ ὁ ἄγγελος κυρίου τοῦ Αμβακουμ τῆς κόμης αὐτοῦ τῆς κεϕαλῆς ἔθηκεν αὐτὸν ἐπάνω τοῦ λάκκου τοῦ ἐν Βαβυλῶνι.

kaì epilabómenos autoû ho ángelos kyríou toû Ambakoum tē̂s kómēs autoû tē̂s kephalē̂s éthēken autòn epánō toû lákkou toû en Babylō̂ni.

37
καὶ εἶπεν Αμβακουμ πρὸς Δανιηλ ’Αναστὰς ϕάγε τὸ ἄριστον, ὃ ἀπέστειλέ σοι κύριος ὁ θεός.

kaì eîpen Ambakoum pròs Daniēl ’Anastàs pháge tò áriston, hò apésteilé soi kýrios ho theós.

38
καὶ εἶπε Δανιηλ ’Εμνήσθη γάρ μου κύριος ὁ θεὸς ὁ μὴ ἐγκαταλείπων τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν.

kaì eîpe Daniēl ’Emnḗsthē gár mou kýrios ho theòs ho mḕ enkataleípōn toùs agapō̂ntas autón.

39
καὶ ἔϕαγε Δανιηλ· ὁ δὲ ἄγγελος κυρίου κατέστησε τὸν Αμβακουμ ὅθεν αὐτὸν ἔλαβε τῇ αὐτῇ ἡμέρᾳ. ὁ δὲ κύριος ὁ θεὸς ἐμνήσθη τοῦ Δανιηλ.

kaì éphage Daniēl: ho dè ángelos kyríou katéstēse tòn Ambakoum hóthen autòn élabe tē̂i autē̂i hēmérāi. ho dè kýrios ho theòs emnḗsthē toû Daniēl.

40
ἐξῆλθε δὲ ὁ βασιλεὺς μετὰ ταῦτα πενθῶν τὸν Δανιηλ καὶ ἐγκύψας εἰς τὸν λάκκον ὁρᾷ αὐτὸν καθήμενον.

exē̂lthe dè ho basileùs metà taûta penthō̂n tòn Daniēl kaì enkýpsas eis tòn lákkon horā̂i autòn kathḗmenon.

41
καὶ ἀναβοήσας εἶπεν ὁ βασιλεύς Μέγας ἐστὶ κύριος ὁ θεός, καὶ οὐκ ἔστι πλὴν αὐτοῦ ἄλλος.

kaì anaboḗsas eîpen ho basileús Mégas estì kýrios ho theós, kaì ouk ésti plḕn autoû állos.

42
καὶ ἐξήγαγεν ὁ βασιλεὺς τὸν Δανιηλ ἐκ τοῦ λάκκου· καὶ τοὺς αἰτίους τῆς ἀπωλείας αὐτοῦ ἐνέβαλεν εἰς τὸν λάκκον ἐνώπιον τοῦ Δανιηλ, καὶ κατεβρώθησαν.

kaì exḗgagen ho basileùs tòn Daniēl ek toû lákkou: kaì toùs aitíous tē̂s apōleías autoû enébalen eis tòn lákkon enṓpion toû Daniēl, kaì katebrṓthēsan.