Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Deutéronome 7:24

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εὰν δὲ εἰσαγάγῃ σε κύριος ὁ θεός σου εἰς τὴν γῆν, εἰς ἣν εἰσπορεύῃ ἐκεῖ κληρονομῆσαι, καὶ ἐξαρεῖ ἔθνη μεγάλα ἀπὸ προσώπου σου, τὸν Χετταῖον καὶ Γεργεσαῖον καὶ Αμορραῖον καὶ Χαναναῖον καὶ Φερεζαῖον καὶ Ευαῖον καὶ Ιεβουσαῖον, ἑπτὰ ἔθνη πολλὰ καὶ ἰσχυρότερα ὑμῶν,

’Eàn dè eisagágēi se kýrios ho theós sou eis tḕn gē̂n, eis hḕn eisporeúēi ekeî klēronomē̂sai, kaì exareî éthnē megála apò prosṓpou sou, tòn Chettaîon kaì Gergesaîon kaì Amorraîon kaì Chananaîon kaì Pherezaîon kaì Euaîon kaì Iebousaîon, heptà éthnē pollà kaì ischyrótera hymō̂n,

2
καὶ παραδώσει αὐτοὺς κύριος ὁ θεός σου εἰς τὰς χεῖράς σου καὶ πατάξεις αὐτούς, ἀϕανισμῷ ἀϕανιεῖς αὐτούς, οὐ διαθήσῃ πρὸς αὐτοὺς διαθήκην οὐδὲ μὴ ἐλεήσητε αὐτούς.

kaì paradṓsei autoùs kýrios ho theós sou eis tàs cheîrás sou kaì patáxeis autoús, aphanismō̂i aphanieîs autoús, ou diathḗsēi pròs autoùs diathḗkēn oudè mḕ eleḗsēte autoús.

3
οὐδὲ μὴ γαμβρεύσητε πρὸς αὐτούς· τὴν θυγατέρα σου οὐ δώσεις τῷ υἱῷ αὐτοῦ καὶ τὴν θυγατέρα αὐτοῦ οὐ λήμψῃ τῷ υἱῷ σου·

oudè mḕ gambreúsēte pròs autoús: tḕn thygatéra sou ou dṓseis tō̂i hyiō̂i autoû kaì tḕn thygatéra autoû ou lḗmpsēi tō̂i hyiō̂i sou:

4
ἀποστήσει γὰρ τὸν υἱόν σου ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ λατρεύσει θεοῖς ἑτέροις, καὶ ὀργισθήσεται θυμῷ κύριος εἰς ὑμᾶς καὶ ἐξολεθρεύσει σε τὸ τάχος.

apostḗsei gàr tòn hyión sou ap’ emoû, kaì latreúsei theoîs hetérois, kaì orgisthḗsetai thymō̂i kýrios eis hymâs kaì exolethreúsei se tò táchos.

5
ἀλλ’ οὕτως ποιήσετε αὐτοῖς· τοὺς βωμοὺς αὐτῶν καθελεῖτε καὶ τὰς στήλας αὐτῶν συντρίψετε καὶ τὰ ἄλση αὐτῶν ἐκκόψετε καὶ τὰ γλυπτὰ τῶν θεῶν αὐτῶν κατακαύσετε πυρί·

all’ hoútōs poiḗsete autoîs: toùs bōmoùs autō̂n katheleîte kaì tàs stḗlas autō̂n syntrípsete kaì tà álsē autō̂n ekkópsete kaì tà glyptà tō̂n theō̂n autō̂n katakaúsete pyrí:

6
ὅτι λαὸς ἅγιος εἶ κυρίῳ τῷ θεῷ σου, καὶ σὲ προείλατο κύριος ὁ θεός σου εἶναί σε αὐτῷ λαὸν περιούσιον παρὰ πάντα τὰ ἔθνη, ὅσα ἐπὶ προσώπου τῆς γῆς.

hóti laòs hágios eî kyríōi tō̂i theō̂i sou, kaì sè proeílato kýrios ho theós sou eînaí se autō̂i laòn perioúsion parà pánta tà éthnē, hósa epì prosṓpou tē̂s gē̂s.

7
οὐχ ὅτι πολυπληθεῖτε παρὰ πάντα τὰ ἔθνη, προείλατο κύριος ὑμᾶς καὶ ἐξελέξατο ὑμᾶς – ὑμεῖς γάρ ἐστε ὀλιγοστοὶ παρὰ πάντα τὰ ἔθνη – ,

ouch hóti polyplētheîte parà pánta tà éthnē, proeílato kýrios hymâs kaì exeléxato hymâs – hymeîs gár este oligostoì parà pánta tà éthnē – ,

8
ἀλλὰ παρὰ τὸ ἀγαπᾶν κύριον ὑμᾶς καὶ διατηρῶν τὸν ὅρκον, ὃν ὤμοσεν τοῖς πατράσιν ὑμῶν, ἐξήγαγεν κύριος ὑμᾶς ἐν χειρὶ κραταιᾷ καὶ ἐν βραχίονι ὑψηλῷ καὶ ἐλυτρώσατο ἐξ οἴκου δουλείας ἐκ χειρὸς Φαραω βασιλέως Αἰγύπτου.

allà parà tò agapân kýrion hymâs kaì diatērō̂n tòn hórkon, hòn ṓmosen toîs patrásin hymō̂n, exḗgagen kýrios hymâs en cheirì krataiā̂i kaì en brachíoni hypsēlō̂i kaì elytrṓsato ex oíkou douleías ek cheiròs Pharaō basiléōs Aigýptou.

9
καὶ γνώσῃ ὅτι κύριος ὁ θεός σου, οὗτος θεός, θεὸς πιστός, ὁ ϕυλάσσων διαθήκην καὶ ἔλεος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν καὶ τοῖς ϕυλάσσουσιν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ εἰς χιλίας γενεὰς

kaì gnṓsēi hóti kýrios ho theós sou, hoûtos theós, theòs pistós, ho phylássōn diathḗkēn kaì éleos toîs agapō̂sin autòn kaì toîs phylássousin tàs entolàs autoû eis chilías geneàs

10
καὶ ἀποδιδοὺς τοῖς μισοῦσιν κατὰ πρόσωπον ἐξολεθρεῦσαι αὐτούς· καὶ οὐχὶ βραδυνεῖ τοῖς μισοῦσιν, κατὰ πρόσωπον ἀποδώσει αὐτοῖς.

kaì apodidoùs toîs misoûsin katà prósōpon exolethreûsai autoús: kaì ouchì bradyneî toîs misoûsin, katà prósōpon apodṓsei autoîs.

11
καὶ ϕυλάξῃ τὰς ἐντολὰς καὶ τὰ δικαιώματα καὶ τὰ κρίματα ταῦτα, ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαί σοι σήμερον ποιεῖν.

kaì phyláxēi tàs entolàs kaì tà dikaiṓmata kaì tà krímata taûta, hósa egṑ entéllomaí soi sḗmeron poieîn.

12
Καὶ ἔσται ἡνίκα ἂν ἀκούσητε πάντα τὰ δικαιώματα ταῦτα καὶ ϕυλάξητε καὶ ποιήσητε αὐτά, καὶ διαϕυλάξει κύριος ὁ θεός σού σοι τὴν διαθήκην καὶ τὸ ἔλεος, ὃ ὤμοσεν τοῖς πατράσιν ὑμῶν,

Kaì éstai hēníka àn akoúsēte pánta tà dikaiṓmata taûta kaì phyláxēte kaì poiḗsēte autá, kaì diaphyláxei kýrios ho theós soú soi tḕn diathḗkēn kaì tò éleos, hò ṓmosen toîs patrásin hymō̂n,

13
καὶ ἀγαπήσει σε καὶ εὐλογήσει σε καὶ πληθυνεῖ σε καὶ εὐλογήσει τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας σου καὶ τὸν καρπὸν τῆς γῆς σου, τὸν σῖτόν σου καὶ τὸν οἶνόν σου καὶ τὸ ἔλαιόν σου, τὰ βουκόλια τῶν βοῶν σου καὶ τὰ ποίμνια τῶν προβάτων σου ἐπὶ τῆς γῆς, ἧς ὤμοσεν κύριος τοῖς πατράσιν σου δοῦναί σοι.

kaì agapḗsei se kaì eulogḗsei se kaì plēthyneî se kaì eulogḗsei tà ékgona tē̂s koilías sou kaì tòn karpòn tē̂s gē̂s sou, tòn sîtón sou kaì tòn oînón sou kaì tò élaión sou, tà boukólia tō̂n boō̂n sou kaì tà poímnia tō̂n probátōn sou epì tē̂s gē̂s, hē̂s ṓmosen kýrios toîs patrásin sou doûnaí soi.

14
εὐλογητὸς ἔσῃ παρὰ πάντα τὰ ἔθνη· οὐκ ἔσται ἐν ὑμῖν ἄγονος οὐδὲ στεῖρα καὶ ἐν τοῖς κτήνεσίν σου.

eulogētòs ésēi parà pánta tà éthnē: ouk éstai en hymîn ágonos oudè steîra kaì en toîs ktḗnesín sou.

15
καὶ περιελεῖ κύριος ἀπὸ σοῦ πᾶσαν μαλακίαν· καὶ πάσας νόσους Αἰγύπτου τὰς πονηράς, ἃς ἑώρακας καὶ ὅσα ἔγνως, οὐκ ἐπιθήσει ἐπὶ σὲ καὶ ἐπιθήσει αὐτὰ ἐπὶ πάντας τοὺς μισοῦντάς σε.

kaì perieleî kýrios apò soû pâsan malakían: kaì pásas nósous Aigýptou tàs ponērás, hàs heṓrakas kaì hósa égnōs, ouk epithḗsei epì sè kaì epithḗsei autà epì pántas toùs misoûntás se.

16
καὶ ϕάγῃ πάντα τὰ σκῦλα τῶν ἐθνῶν, ἃ κύριος ὁ θεός σου δίδωσίν σοι· οὐ ϕείσεται ὁ ὀϕθαλμός σου ἐπ’ αὐτοῖς, καὶ οὐ λατρεύσεις τοῖς θεοῖς αὐτῶν, ὅτι σκῶλον τοῦτό ἐστίν σοι.

kaì phágēi pánta tà skŷla tō̂n ethnō̂n, hà kýrios ho theós sou dídōsín soi: ou pheísetai ho ophthalmós sou ep’ autoîs, kaì ou latreúseis toîs theoîs autō̂n, hóti skō̂lon toûtó estín soi.

17
’Εὰν δὲ λέγῃς ἐν τῇ διανοίᾳ σου ὅτι Πολὺ τὸ ἔθνος τοῦτο ἢ ἐγώ, πῶς δυνήσομαι ἐξολεθρεῦσαι αὐτούς;

’Eàn dè légēis en tē̂i dianoíāi sou hóti Polỳ tò éthnos toûto ḕ egṓ, pō̂s dynḗsomai exolethreûsai autoús?

18
οὐ ϕοβηθήσῃ αὐτούς· μνείᾳ μνησθήσῃ ὅσα ἐποίησεν κύριος ὁ θεός σου τῷ Φαραω καὶ πᾶσι τοῖς Αἰγυπτίοις,

ou phobēthḗsēi autoús: mneíāi mnēsthḗsēi hósa epoíēsen kýrios ho theós sou tō̂i Pharaō kaì pâsi toîs Aigyptíois,

19
τοὺς πειρασμοὺς τοὺς μεγάλους, οὓς εἴδοσαν οἱ ὀϕθαλμοί σου, τὰ σημεῖα καὶ τὰ τέρατα τὰ μεγάλα ἐκεῖνα, τὴν χεῖρα τὴν κραταιὰν καὶ τὸν βραχίονα τὸν ὑψηλόν, ὡς ἐξήγαγέν σε κύριος ὁ θεός σου· οὕτως ποιήσει κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν, οὓς σὺ ϕοβῇ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν.

toùs peirasmoùs toùs megálous, hoùs eídosan hoi ophthalmoí sou, tà sēmeîa kaì tà térata tà megála ekeîna, tḕn cheîra tḕn krataiàn kaì tòn brachíona tòn hypsēlón, hōs exḗgagén se kýrios ho theós sou: hoútōs poiḗsei kýrios ho theòs hēmō̂n pâsin toîs éthnesin, hoùs sỳ phobē̂i apò prosṓpou autō̂n.

20
καὶ τὰς σϕηκίας ἀποστελεῖ κύριος ὁ θεός σου εἰς αὐτούς, ἕως ἂν ἐκτριβῶσιν οἱ καταλελειμμένοι καὶ οἱ κεκρυμμένοι ἀπὸ σοῦ.

kaì tàs sphēkías aposteleî kýrios ho theós sou eis autoús, héōs àn ektribō̂sin hoi kataleleimménoi kaì hoi kekrymménoi apò soû.

21
οὐ τρωθήσῃ ἀπὸ προσώπου αὐτῶν, ὅτι κύριος ὁ θεός σου ἐν σοί, θεὸς μέγας καὶ κραταιός,

ou trōthḗsēi apò prosṓpou autō̂n, hóti kýrios ho theós sou en soí, theòs mégas kaì krataiós,

22
καὶ καταναλώσει κύριος ὁ θεός σου τὰ ἔθνη ταῦτα ἀπὸ προσώπου σου κατὰ μικρὸν μικρόν· οὐ δυνήσῃ ἐξαναλῶσαι αὐτοὺς τὸ τάχος, ἵνα μὴ γένηται ἡ γῆ ἔρημος καὶ πληθυνθῇ ἐπὶ σὲ τὰ θηρία τὰ ἄγρια.

kaì katanalṓsei kýrios ho theós sou tà éthnē taûta apò prosṓpou sou katà mikròn mikrón: ou dynḗsēi exanalō̂sai autoùs tò táchos, hína mḕ génētai hē gē̂ érēmos kaì plēthynthē̂i epì sè tà thēría tà ágria.

23
καὶ παραδώσει αὐτοὺς κύριος ὁ θεός σου εἰς τὰς χεῖράς σου καὶ ἀπολέσει αὐτοὺς ἀπωλείᾳ μεγάλῃ, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃ αὐτούς,

kaì paradṓsei autoùs kýrios ho theós sou eis tàs cheîrás sou kaì apolései autoùs apōleíāi megálēi, héōs àn exolethreúsēi autoús,

24
καὶ παραδώσει τοὺς βασιλεῖς αὐτῶν εἰς τὰς χεῖρας ὑμῶν, καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐκ τοῦ τόπου ἐκείνου· οὐκ ἀντιστήσεται οὐδεὶς κατὰ πρόσωπόν σου, ἕως ἂν ἐξολεθρεύσῃς αὐτούς.

kaì paradṓsei toùs basileîs autō̂n eis tàs cheîras hymō̂n, kaì apoleîtai tò ónoma autō̂n ek toû tópou ekeínou: ouk antistḗsetai oudeìs katà prósōpón sou, héōs àn exolethreúsēis autoús.

25
τὰ γλυπτὰ τῶν θεῶν αὐτῶν κατακαύσετε πυρί· οὐκ ἐπιθυμήσεις ἀργύριον οὐδὲ χρυσίον ἀπ’ αὐτῶν καὶ οὐ λήμψῃ σεαυτῷ, μὴ πταίσῃς δι’ αὐτό, ὅτι βδέλυγμα κυρίῳ τῷ θεῷ σού ἐστιν·

tà glyptà tō̂n theō̂n autō̂n katakaúsete pyrí: ouk epithymḗseis argýrion oudè chrysíon ap’ autō̂n kaì ou lḗmpsēi seautō̂i, mḕ ptaísēis di’ autó, hóti bdélygma kyríōi tō̂i theō̂i soú estin:

26
καὶ οὐκ εἰσοίσεις βδέλυγμα εἰς τὸν οἶκόν σου καὶ ἔσῃ ἀνάθημα ὥσπερ τοῦτο· προσοχθίσματι προσοχθιεῖς καὶ βδελύγματι βδελύξῃ, ὅτι ἀνάθημά ἐστιν.

kaì ouk eisoíseis bdélygma eis tòn oîkón sou kaì ésēi anáthēma hṓsper toûto: prosochthísmati prosochthieîs kaì bdelýgmati bdelýxēi, hóti anáthēmá estin.