Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Esther 4:9

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο δὲ Μαρδοχαῖος ἐπιγνοὺς τὸ συντελούμενον διέρρηξεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ καὶ ἐνεδύσατο σάκκον καὶ κατεπάσατο σποδὸν καὶ ἐκπηδήσας διὰ τῆς πλατείας τῆς πόλεως ἐβόα ϕωνῇ μεγάλῃ Αἴρεται ἔθνος μηδὲν ἠδικηκός.

‘O dè Mardochaîos epignoùs tò synteloúmenon diérrēxen tà himátia autoû kaì enedýsato sákkon kaì katepásato spodòn kaì ekpēdḗsas dià tē̂s plateías tē̂s póleōs ebóa phōnē̂i megálēi Aíretai éthnos mēdèn ēdikēkós.

2
καὶ ἦλθεν ἕως τῆς πύλης τοῦ βασιλέως καὶ ἔστη· οὐ γὰρ ἦν ἐξὸν αὐτῷ εἰσελθεῖν εἰς τὴν αὐλὴν σάκκον ἔχοντι καὶ σποδόν.

kaì ē̂lthen héōs tē̂s pýlēs toû basiléōs kaì éstē: ou gàr ē̂n exòn autō̂i eiseltheîn eis tḕn aulḕn sákkon échonti kaì spodón.

3
καὶ ἐν πάσῃ χώρᾳ, οὗ ἐξετίθετο τὰ γράμματα, κραυγὴ καὶ κοπετὸς καὶ πένθος μέγα τοῖς Ιουδαίοις, σάκκον καὶ σποδὸν ἔστρωσαν ἑαυτοῖς.

kaì en pásēi chṓrāi, hoû exetítheto tà grámmata, kraugḕ kaì kopetòs kaì pénthos méga toîs Ioudaíois, sákkon kaì spodòn éstrōsan heautoîs.

4
καὶ εἰσῆλθον αἱ ἅβραι καὶ οἱ εὐνοῦχοι τῆς βασιλίσσης καὶ ἀνήγγειλαν αὐτῇ, καὶ ἐταράχθη ἀκούσασα τὸ γεγονὸς καὶ ἀπέστειλεν στολίσαι τὸν Μαρδοχαῖον καὶ ἀϕελέσθαι αὐτοῦ τὸν σάκκον, ὁ δὲ οὐκ ἐπείσθη.

kaì eisē̂lthon hai hábrai kaì hoi eunoûchoi tē̂s basilíssēs kaì anḗngeilan autē̂i, kaì etaráchthē akoúsasa tò gegonòs kaì apésteilen stolísai tòn Mardochaîon kaì aphelésthai autoû tòn sákkon, ho dè ouk epeísthē.

5
ἡ δὲ Εσθηρ προσεκαλέσατο Αχραθαῖον τὸν εὐνοῦχον αὐτῆς, ὃς παρειστήκει αὐτῇ, καὶ ἀπέστειλεν μαθεῖν αὐτῇ παρὰ τοῦ Μαρδοχαίου τὸ ἀκριβές·

hē dè Esthēr prosekalésato Achrathaîon tòn eunoûchon autē̂s, hòs pareistḗkei autē̂i, kaì apésteilen matheîn autē̂i parà toû Mardochaíou tò akribés:

7
ὁ δὲ Μαρδοχαῖος ὑπέδειξεν αὐτῷ τὸ γεγονὸς καὶ τὴν ἐπαγγελίαν, ἣν ἐπηγγείλατο Αμαν τῷ βασιλεῖ εἰς τὴν γάζαν ταλάντων μυρίων, ἵνα ἀπολέσῃ τοὺς Ιουδαίους·

ho dè Mardochaîos hypédeixen autō̂i tò gegonòs kaì tḕn epangelían, hḕn epēngeílato Aman tō̂i basileî eis tḕn gázan talántōn myríōn, hína apolésēi toùs Ioudaíous:

8
καὶ τὸ ἀντίγραϕον τὸ ἐν Σούσοις ἐκτεθὲν ὑπὲρ τοῦ ἀπολέσθαι αὐτοὺς ἔδωκεν αὐτῷ δεῖξαι τῇ Εσθηρ καὶ εἶπεν αὐτῷ ἐντείλασθαι αὐτῇ εἰσελθούσῃ παραιτήσασθαι τὸν βασιλέα καὶ ἀξιῶσαι αὐτὸν περὶ τοῦ λαοῦ

kaì tò antígraphon tò en Soúsois ektethèn hypèr toû apolésthai autoùs édōken autō̂i deîxai tē̂i Esthēr kaì eîpen autō̂i enteílasthai autē̂i eiselthoúsēi paraitḗsasthai tòn basiléa kaì axiō̂sai autòn perì toû laoû

9
εἰσελθὼν δὲ ὁ Αχραθαῖος ἐλάλησεν αὐτῇ πάντας τοὺς λόγους τούτους.

eiselthṑn dè ho Achrathaîos elálēsen autē̂i pántas toùs lógous toútous.

10
εἶπεν δὲ Εσθηρ πρὸς Αχραθαῖον Πορεύθητι πρὸς Μαρδοχαῖον καὶ εἰπὸν ὅτι

eîpen dè Esthēr pròs Achrathaîon Poreúthēti pròs Mardochaîon kaì eipòn hóti

11
Τὰ ἔθνη πάντα τῆς βασιλείας γινώσκει ὅτι πᾶς ἄνθρωπος ἢ γυνή, ὃς εἰσελεύσεται πρὸς τὸν βασιλέα εἰς τὴν αὐλὴν τὴν ἐσωτέραν ἄκλητος, οὐκ ἔστιν αὐτῷ σωτηρία· πλὴν ᾧ ἐκτείνει ὁ βασιλεὺς τὴν χρυσῆν ῥάβδον, οὗτος σωθήσεται· κἀγὼ οὐ κέκλημαι εἰσελθεῖν πρὸς τὸν βασιλέα, εἰσὶν αὗται ἡμέραι τριάκοντα.

Tà éthnē pánta tē̂s basileías ginṓskei hóti pâs ánthrōpos ḕ gynḗ, hòs eiseleúsetai pròs tòn basiléa eis tḕn aulḕn tḕn esōtéran áklētos, ouk éstin autō̂i sōtēría: plḕn hō̂i ekteínei ho basileùs tḕn chrysē̂n rhábdon, hoûtos sōthḗsetai: kagṑ ou kéklēmai eiseltheîn pròs tòn basiléa, eisìn haûtai hēmérai triákonta.

12
καὶ ἀπήγγειλεν Αχραθαῖος Μαρδοχαίῳ πάντας τοὺς λόγους Εσθηρ.

kaì apḗngeilen Achrathaîos Mardochaíōi pántas toùs lógous Esthēr.

13
καὶ εἶπεν Μαρδοχαῖος πρὸς Αχραθαῖον Πορεύθητι καὶ εἰπὸν αὐτῇ Εσθηρ, μὴ εἴπῃς σεαυτῇ ὅτι σωθήσῃ μόνη ἐν τῇ βασιλείᾳ παρὰ πάντας τοὺς Ιουδαίους·

kaì eîpen Mardochaîos pròs Achrathaîon Poreúthēti kaì eipòn autē̂i Esthēr, mḕ eípēis seautē̂i hóti sōthḗsēi mónē en tē̂i basileíāi parà pántas toùs Ioudaíous:

14
ὡς ὅτι ἐὰν παρακούσῃς ἐν τούτῳ τῷ καιρῷ, ἄλλοθεν βοήθεια καὶ σκέπη ἔσται τοῖς Ιουδαίοις, σὺ δὲ καὶ ὁ οἶκος τοῦ πατρός σου ἀπολεῖσθε· καὶ τίς οἶδεν εἰ εἰς τὸν καιρὸν τοῦτον ἐβασίλευσας;

hōs hóti eàn parakoúsēis en toútōi tō̂i kairō̂i, állothen boḗtheia kaì sképē éstai toîs Ioudaíois, sỳ dè kaì ho oîkos toû patrós sou apoleîsthe: kaì tís oîden ei eis tòn kairòn toûton ebasíleusas?

15
καὶ ἐξαπέστειλεν Εσθηρ τὸν ἥκοντα πρὸς αὐτὴν πρὸς Μαρδοχαῖον λέγουσα

kaì exapésteilen Esthēr tòn hḗkonta pròs autḕn pròs Mardochaîon légousa

16
Βαδίσας ἐκκλησίασον τοὺς Ιουδαίους τοὺς ἐν Σούσοις καὶ νηστεύσατε ἐπ’ ἐμοὶ καὶ μὴ ϕάγητε μηδὲ πίητε ἐπὶ ἡμέρας τρεῖς νύκτα καὶ ἡμέραν, κἀγὼ δὲ καὶ αἱ ἅβραι μου ἀσιτήσομεν, καὶ τότε εἰσελεύσομαι πρὸς τὸν βασιλέα παρὰ τὸν νόμον, ἐὰν καὶ ἀπολέσθαι με ᾖ.

Badísas ekklēsíason toùs Ioudaíous toùs en Soúsois kaì nēsteúsate ep’ emoì kaì mḕ phágēte mēdè píēte epì hēméras treîs nýkta kaì hēméran, kagṑ dè kaì hai hábrai mou asitḗsomen, kaì tóte eiseleúsomai pròs tòn basiléa parà tòn nómon, eàn kaì apolésthai me ē̂i.

17
Καὶ βαδίσας Μαρδοχαῖος ἐποίησεν ὅσα ἐνετείλατο αὐτῷ Εσθηρ,

Kaì badísas Mardochaîos epoíēsen hósa eneteílato autō̂i Esthēr,

17A.1
καὶ ἐδεήθη κυρίου μνημονεύων πάντα τὰ ἔργα κυρίου

kaì edeḗthē kyríou mnēmoneúōn pánta tà érga kyríou

17A.2
καὶ εἶπεν

kaì eîpen

17B
Κύριε κύριε βασιλεῦ πάντων κρατῶν, ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ σου τὸ πᾶν ἐστιν, καὶ οὐκ ἔστιν ὁ ἀντιδοξῶν σοι ἐν τῷ θέλειν σε σῶσαι τὸν Ισραηλ·

Kýrie kýrie basileû pántōn kratō̂n, hóti en exousíāi sou tò pân estin, kaì ouk éstin ho antidoxō̂n soi en tō̂i thélein se sō̂sai tòn Israēl:

17C.1
ὅτι σὺ ἐποίησας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ πᾶν θαυμαζόμενον ἐν τῇ ὑπ’ οὐρανὸν

hóti sỳ epoíēsas tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n kaì pân thaumazómenon en tē̂i hyp’ ouranòn

17C.2
καὶ κύριος εἶ πάντων, καὶ οὐκ ἔστιν ὃς ἀντιτάξεταί σοι τῷ κυρίῳ.

kaì kýrios eî pántōn, kaì ouk éstin hòs antitáxetaí soi tō̂i kyríōi.

17D.1
σὺ πάντα γινώσκεις· σὺ οἶδας, κύριε, ὅτι οὐκ ἐν ὕβρει οὐδὲ ἐν ὑπερηϕανίᾳ οὐδὲ ἐν ϕιλοδοξίᾳ ἐποίησα τοῦτο, τὸ μὴ προσκυνεῖν τὸν ὑπερήϕανον Αμαν,

sỳ pánta ginṓskeis: sỳ oîdas, kýrie, hóti ouk en hýbrei oudè en hyperēphaníāi oudè en philodoxíāi epoíēsa toûto, tò mḕ proskyneîn tòn hyperḗphanon Aman,

17D.2
ὅτι ηὐδόκουν ϕιλεῖν πέλματα ποδῶν αὐτοῦ

hóti ēydókoun phileîn pélmata podō̂n autoû

17D.3
πρὸς σωτηρίαν Ισραηλ·

pròs sōtērían Israēl:

17E.1
ἀλλὰ ἐποίησα τοῦτο, ἵνα μὴ θῶ δόξαν ἀνθρώπου ὑπεράνω δόξης θεοῦ, καὶ οὐ προσκυνήσω οὐδένα πλὴν σοῦ τοῦ κυρίου μου καὶ οὐ ποιήσω αὐτὰ ἐν ὑπερηφανίᾳ.

allà epoíēsa toûto, hína mḕ thō̂ dóxan anthrṓpou hyperánō dóxēs theoû, kaì ou proskynḗsō oudéna plḕn soû toû kyríou mou kaì ou poiḗsō autà en hyperēphaníāi.

17F
καὶ νῦν, κύριε ὁ θεὸς ὁ βασιλεὺς ὁ θεὸς Αβρααμ, ϕεῖσαι τοῦ λαοῦ σου, ὅτι ἐπιβλέπουσιν ἡμῖν εἰς καταϕθορὰν καὶ ἐπεθύμησαν ἀπολέσαι τὴν ἐξ ἀρχῆς κληρονομίαν σου·

kaì nŷn, kýrie ho theòs ho basileùs ho theòs Abraam, pheîsai toû laoû sou, hóti epiblépousin hēmîn eis kataphthoràn kaì epethýmēsan apolésai tḕn ex archē̂s klēronomían sou:

17G
μὴ ὑπερίδῃς τὴν μερίδα σου, ἣν σεαυτῷ ἐλυτρώσω ἐκ γῆς Αἰγύπτου·

mḕ hyperídēis tḕn merída sou, hḕn seautō̂i elytrṓsō ek gē̂s Aigýptou:

17H
ἐπάκουσον τῆς δεήσεώς μου καὶ ἱλάσθητι τῷ κλήρῳ σου καὶ στρέψον τὸ πένθος ἡμῶν εἰς εὐωχίαν, ἵνα ζῶντες ὑμνῶμέν σου τὸ ὄνομα, κύριε, καὶ μὴ ἀϕανίσῃς στόμα αἰνούντων σοι.

epákouson tē̂s deḗseṓs mou kaì hilásthēti tō̂i klḗrōi sou kaì strépson tò pénthos hēmō̂n eis euōchían, hína zō̂ntes hymnō̂mén sou tò ónoma, kýrie, kaì mḕ aphanísēis stóma ainoúntōn soi.

17I.1
καὶ πᾶς Ισραηλ ἐκέκραξαν ἐξ ἰσχύος αὐτῶν,

kaì pâs Israēl ekékraxan ex ischýos autō̂n,

17I.3
ὅτι θάνατος αὐτῶν ἐν ὀϕθαλμοῖς αὐτῶν.

hóti thánatos autō̂n en ophthalmoîs autō̂n.

17K.1
Καὶ Εσθηρ ἡ βασίλισσα κατέϕυγεν ἐπὶ τὸν κύριον ἐν ἀγῶνι θανάτου κατειλημμένη

Kaì Esthēr hē basílissa katéphygen epì tòn kýrion en agō̂ni thanátou kateilēmménē

17K.2
καὶ ἀϕελομένη τὰ ἱμάτια τῆς δόξης αὐτῆς ἐνεδύσατο ἱμάτια στενοχωρίας καὶ πένθους καὶ ἀντὶ τῶν ὑπερηϕάνων ἡδυσμάτων σποδοῦ καὶ κοπριῶν ἔπλησεν τὴν κεϕαλὴν αὐτῆς καὶ τὸ σῶμα αὐτῆς ἐταπείνωσεν σϕόδρα καὶ πάντα τόπον κόσμου ἀγαλλιάματος αὐτῆς ἔπλησε στρεπτῶν τριχῶν αὐτῆς

kaì apheloménē tà himátia tē̂s dóxēs autē̂s enedýsato himátia stenochōrías kaì pénthous kaì antì tō̂n hyperēphánōn hēdysmátōn spodoû kaì kopriō̂n éplēsen tḕn kephalḕn autē̂s kaì tò sō̂ma autē̂s etapeínōsen sphódra kaì pánta tópon kósmou agalliámatos autē̂s éplēse streptō̂n trichō̂n autē̂s

17K.3
καὶ ἐδεῖτο κυρίου θεοῦ Ισραηλ καὶ εἶπεν

kaì edeîto kyríou theoû Israēl kaì eîpen

17L.1
Κύριέ μου ὁ βασιλεὺς ἡμῶν, σὺ εἶ μόνος· βοήθησόν μοι τῇ μόνῃ καὶ μὴ ἐχούσῃ βοηθὸν εἰ μὴ σέ,

Kýrié mou ho basileùs hēmō̂n, sỳ eî mónos: boḗthēsón moi tē̂i mónēi kaì mḕ echoúsēi boēthòn ei mḕ sé,

17L.2
ὅτι κίνδυνός μου ἐν χειρί μου.

hóti kíndynós mou en cheirí mou.

17M
ἐγὼ ἤκουον ἐκ γενετῆς μου ἐν ϕυλῇ πατριᾶς μου ὅτι σύ, κύριε, ἔλαβες τὸν Ισραηλ ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν καὶ τοὺς πατέρας ἡμῶν ἐκ πάντων τῶν προγόνων αὐτῶν εἰς κληρονομίαν αἰώνιον καὶ ἐποίησας αὐτοῖς ὅσα ἐλάλησας.

egṑ ḗkouon ek genetē̂s mou en phylē̂i patriâs mou hóti sý, kýrie, élabes tòn Israēl ek pántōn tō̂n ethnō̂n kaì toùs patéras hēmō̂n ek pántōn tō̂n progónōn autō̂n eis klēronomían aiṓnion kaì epoíēsas autoîs hósa elálēsas.

17N.1
καὶ νῦν ἡμάρτομεν ἐνώπιόν σου, καὶ παρέδωκας ἡμᾶς εἰς χεῖρας τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν,

kaì nŷn hēmártomen enṓpión sou, kaì parédōkas hēmâs eis cheîras tō̂n echthrō̂n hēmō̂n,

17N.2
ἀνθ’ ὧν ἐδοξάσαμεν τοὺς θεοὺς αὐτῶν· δίκαιος εἶ, κύριε.

anth’ hō̂n edoxásamen toùs theoùs autō̂n: díkaios eî, kýrie.

17O.1
καὶ νῦν οὐχ ἱκανώθησαν ἐν πικρασμῷ δουλείας ἡμῶν, ἀλλὰ ἔθηκαν τὰς χεῖρας αὐτῶν ἐπὶ τὰς χεῖρας τῶν εἰδώλων αὐτῶν

kaì nŷn ouch hikanṓthēsan en pikrasmō̂i douleías hēmō̂n, allà éthēkan tàs cheîras autō̂n epì tàs cheîras tō̂n eidṓlōn autō̂n

17O.2
ἐξᾶραι ὁρισμὸν στόματός σου καὶ ἀϕανίσαι κληρονομίαν σου καὶ ἐμϕράξαι στόμα αἰνούντων σοι καὶ σβέσαι δόξαν οἴκου σου καὶ θυσιαστήριόν σου

exârai horismòn stómatós sou kaì aphanísai klēronomían sou kaì emphráxai stóma ainoúntōn soi kaì sbésai dóxan oíkou sou kaì thysiastḗrión sou

17P
καὶ ἀνοῖξαι στόμα ἐθνῶν εἰς ἀρετὰς ματαίων καὶ θαυμασθῆναι βασιλέα σάρκινον εἰς αἰῶνα.

kaì anoîxai stóma ethnō̂n eis aretàs mataíōn kaì thaumasthē̂nai basiléa sárkinon eis aiō̂na.

17Q
μὴ παραδῷς, κύριε, τὸ σκῆπτρόν σου τοῖς μὴ οὖσιν, καὶ μὴ καταγελασάτωσαν ἐν τῇ πτώσει ἡμῶν, ἀλλὰ στρέψον τὴν βουλὴν αὐτῶν ἐπ’ αὐτούς, τὸν δὲ ἀρξάμενον ἐϕ’ ἡμᾶς παραδειγμάτισον.

mḕ paradō̂is, kýrie, tò skē̂ptrón sou toîs mḕ oûsin, kaì mḕ katagelasátōsan en tē̂i ptṓsei hēmō̂n, allà strépson tḕn boulḕn autō̂n ep’ autoús, tòn dè arxámenon eph’ hēmâs paradeigmátison.

17R
μνήσθητι, κύριε, γνώσθητι ἐν καιρῷ θλίψεως ἡμῶν καὶ ἐμὲ θάρσυνον, βασιλεῦ τῶν θεῶν καὶ πάσης ἀρχῆς ἐπικρατῶν·

mnḗsthēti, kýrie, gnṓsthēti en kairō̂i thlípseōs hēmō̂n kaì emè thársynon, basileû tō̂n theō̂n kaì pásēs archē̂s epikratō̂n:

17S
δὸς λόγον εὔρυθμον εἰς τὸ στόμα μου ἐνώπιον τοῦ λέοντος καὶ μετάθες τὴν καρδίαν αὐτοῦ εἰς μῖσος τοῦ πολεμοῦντος ἡμᾶς εἰς συντέλειαν αὐτοῦ καὶ τῶν ὁμονοούντων αὐτῷ·

dòs lógon eúrythmon eis tò stóma mou enṓpion toû léontos kaì metáthes tḕn kardían autoû eis mîsos toû polemoûntos hēmâs eis syntéleian autoû kaì tō̂n homonooúntōn autō̂i:

17T
ἡμᾶς δὲ ῥῦσαι ἐν χειρί σου καὶ βοήθησόν μοι τῇ μόνῃ καὶ μὴ ἐχούσῃ εἰ μὴ σέ, κύριε.

hēmâs dè rhŷsai en cheirí sou kaì boḗthēsón moi tē̂i mónēi kaì mḕ echoúsēi ei mḕ sé, kýrie.

17U
πάντων γνῶσιν ἔχεις καὶ οἶδας ὅτι ἐμίσησα δόξαν ἀνόμων καὶ βδελύσσομαι κοίτην ἀπεριτμήτων καὶ παντὸς ἀλλοτρίου.

pántōn gnō̂sin écheis kaì oîdas hóti emísēsa dóxan anómōn kaì bdelýssomai koítēn aperitmḗtōn kaì pantòs allotríou.

17W
σὺ οἶδας τὴν ἀνάγκην μου, ὅτι βδελύσσομαι τὸ σημεῖον τῆς ὑπερηϕανίας μου, ὅ ἐστιν ἐπὶ τῆς κεϕαλῆς μου ἐν ἡμέραις ὀπτασίας μου· βδελύσσομαι αὐτὸ ὡς ῥάκος καταμηνίων καὶ οὐ ϕορῶ αὐτὸ ἐν ἡμέραις ἡσυχίας μου.

sỳ oîdas tḕn anánkēn mou, hóti bdelýssomai tò sēmeîon tē̂s hyperēphanías mou, hó estin epì tē̂s kephalē̂s mou en hēmérais optasías mou: bdelýssomai autò hōs rhákos katamēníōn kaì ou phorō̂ autò en hēmérais hēsychías mou.

17X
καὶ οὐκ ἔϕαγεν ἡ δούλη σου τράπεζαν Αμαν καὶ οὐκ ἐδόξασα συμπόσιον βασιλέως οὐδὲ ἔπιον οἶνον σπονδῶν·

kaì ouk éphagen hē doúlē sou trápezan Aman kaì ouk edóxasa sympósion basiléōs oudè épion oînon spondō̂n:

17Y
καὶ οὐκ ηὐϕράνθη ἡ δούλη σου ἀϕ’ ἡμέρας μεταβολῆς μου μέχρι νῦν πλὴν ἐπὶ σοί, κύριε ὁ θεὸς Αβρααμ.

kaì ouk ēyphránthē hē doúlē sou aph’ hēméras metabolē̂s mou méchri nŷn plḕn epì soí, kýrie ho theòs Abraam.

17Z
ὁ θεὸς ὁ ἰσχύων ἐπὶ πάντας, εἰσάκουσον ϕωνὴν ἀπηλπισμένων καὶ ῥῦσαι ἡμᾶς ἐκ χειρὸς τῶν πονηρευομένων· καὶ ῥῦσαί με ἐκ τοῦ ϕόβου μου.

ho theòs ho ischýōn epì pántas, eisákouson phōnḕn apēlpisménōn kaì rhŷsai hēmâs ek cheiròs tō̂n ponēreuoménōn: kaì rhŷsaí me ek toû phóbou mou.