Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Ézéchiel 18

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο λόγος κυρίου πρός με λέγων

Kaì egéneto lógos kyríou prós me légōn

2
Υἱὲ ἀνθρώπου, τί ὑμῖν ἡ παραβολὴ αὕτη ἐν τοῖς υἱοῖς Ισραηλ λέγοντες Οἱ πατέρες ἔϕαγον ὄμϕακα, καὶ οἱ ὀδόντες τῶν τέκνων ἐγομϕίασαν;

Hyiè anthrṓpou, tí hymîn hē parabolḕ haútē en toîs hyioîs Israēl légontes Hoi patéres éphagon ómphaka, kaì hoi odóntes tō̂n téknōn egomphíasan?

3
ζῶ ἐγώ, λέγει κύριος, ἐὰν γένηται ἔτι λεγομένη ἡ παραβολὴ αὕτη ἐν τῷ Ισραηλ·

zō̂ egṓ, légei kýrios, eàn génētai éti legoménē hē parabolḕ haútē en tō̂i Israēl:

4
ὅτι πᾶσαι αἱ ψυχαὶ ἐμαί εἰσιν· ὃν τρόπον ἡ ψυχὴ τοῦ πατρός, οὕτως καὶ ἡ ψυχὴ τοῦ υἱοῦ, ἐμαί εἰσιν· ἡ ψυχὴ ἡ ἁμαρτάνουσα, αὕτη ἀποθανεῖται.

hóti pâsai hai psychaì emaí eisin: hòn trópon hē psychḕ toû patrós, hoútōs kaì hē psychḕ toû hyioû, emaí eisin: hē psychḕ hē hamartánousa, haútē apothaneîtai.

5
ὁ δὲ ἄνθρωπος, ὃς ἔσται δίκαιος, ὁ ποιῶν κρίμα καὶ δικαιοσύνην,

ho dè ánthrōpos, hòs éstai díkaios, ho poiō̂n kríma kaì dikaiosýnēn,

6
ἐπὶ τῶν ὀρέων οὐ ϕάγεται καὶ τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτοῦ οὐ μὴ ἐπάρῃ πρὸς τὰ ἐνθυμήματα οἴκου Ισραηλ καὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ οὐ μὴ μιάνῃ καὶ πρὸς γυναῖκα ἐν ἀϕέδρῳ οὖσαν οὐ προσεγγιεῖ

epì tō̂n oréōn ou phágetai kaì toùs ophthalmoùs autoû ou mḕ epárēi pròs tà enthymḗmata oíkou Israēl kaì tḕn gynaîka toû plēsíon autoû ou mḕ miánēi kaì pròs gynaîka en aphédrōi oûsan ou prosengieî

7
καὶ ἄνθρωπον οὐ μὴ καταδυναστεύσῃ, ἐνεχυρασμὸν ὀϕείλοντος ἀποδώσει καὶ ἅρπαγμα οὐχ ἁρπᾶται, τὸν ἄρτον αὐτοῦ τῷ πεινῶντι δώσει καὶ γυμνὸν περιβαλεῖ

kaì ánthrōpon ou mḕ katadynasteúsēi, enechyrasmòn opheílontos apodṓsei kaì hárpagma ouch harpâtai, tòn árton autoû tō̂i peinō̂nti dṓsei kaì gymnòn peribaleî

8
καὶ τὸ ἀργύριον αὐτοῦ ἐπὶ τόκῳ οὐ δώσει καὶ πλεονασμὸν οὐ λήμψεται καὶ ἐξ ἀδικίας ἀποστρέψει τὴν χεῖρα αὐτοῦ, κρίμα δίκαιον ποιήσει ἀνὰ μέσον ἀνδρὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ πλησίον αὐτοῦ

kaì tò argýrion autoû epì tókōi ou dṓsei kaì pleonasmòn ou lḗmpsetai kaì ex adikías apostrépsei tḕn cheîra autoû, kríma díkaion poiḗsei anà méson andròs kaì anà méson toû plēsíon autoû

9
καὶ τοῖς προστάγμασίν μου πεπόρευται καὶ τὰ δικαιώματά μου πεϕύλακται τοῦ ποιῆσαι αὐτά, δίκαιος οὗτός ἐστιν, ζωῇ ζήσεται, λέγει κύριος.

kaì toîs prostágmasín mou pepóreutai kaì tà dikaiṓmatá mou pephýlaktai toû poiē̂sai autá, díkaios hoûtós estin, zōē̂i zḗsetai, légei kýrios.

10
καὶ ἐὰν γεννήσῃ υἱὸν λοιμὸν ἐκχέοντα αἷμα καὶ ποιοῦντα ἁμαρτήματα,

kaì eàn gennḗsēi hyiòn loimòn ekchéonta haîma kaì poioûnta hamartḗmata,

11
ἐν τῇ ὁδῷ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ τοῦ δικαίου οὐκ ἐπορεύθη, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τῶν ὀρέων ἔϕαγεν καὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ ἐμίανεν

en tē̂i hodō̂i toû patròs autoû toû dikaíou ouk eporeúthē, allà kaì epì tō̂n oréōn éphagen kaì tḕn gynaîka toû plēsíon autoû emíanen

12
καὶ πτωχὸν καὶ πένητα κατεδυνάστευσεν καὶ ἅρπαγμα ἥρπασεν καὶ ἐνεχυρασμὸν οὐκ ἀπέδωκεν καὶ εἰς τὰ εἴδωλα ἔθετο τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτοῦ, ἀνομίαν πεποίηκεν,

kaì ptōchòn kaì pénēta katedynásteusen kaì hárpagma hḗrpasen kaì enechyrasmòn ouk apédōken kaì eis tà eídōla étheto toùs ophthalmoùs autoû, anomían pepoíēken,

13
μετὰ τόκου ἔδωκε καὶ πλεονασμὸν ἔλαβεν, οὗτος ζωῇ οὐ ζήσεται, πάσας τὰς ἀνομίας ταύτας ἐποίησεν, θανάτῳ θανατωθήσεται, τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐπ’ αὐτὸν ἔσται.

metà tókou édōke kaì pleonasmòn élaben, hoûtos zōē̂i ou zḗsetai, pásas tàs anomías taútas epoíēsen, thanátōi thanatōthḗsetai, tò haîma autoû ep’ autòn éstai.

14
ἐὰν δὲ γεννήσῃ υἱόν, καὶ ἴδῃ πάσας τὰς ἁμαρτίας τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, ἃς ἐποίησεν, καὶ ϕοβηθῇ καὶ μὴ ποιήσῃ κατὰ ταύτας,

eàn dè gennḗsēi hyión, kaì ídēi pásas tàs hamartías toû patròs autoû, hàs epoíēsen, kaì phobēthē̂i kaì mḕ poiḗsēi katà taútas,

15
ἐπὶ τῶν ὀρέων οὐ βέβρωκεν καὶ τοὺς ὀϕθαλμοὺς αὐτοῦ οὐκ ἔθετο εἰς τὰ ἐνθυμήματα οἴκου Ισραηλ καὶ τὴν γυναῖκα τοῦ πλησίον αὐτοῦ οὐκ ἐμίανεν

epì tō̂n oréōn ou bébrōken kaì toùs ophthalmoùs autoû ouk étheto eis tà enthymḗmata oíkou Israēl kaì tḕn gynaîka toû plēsíon autoû ouk emíanen

16
καὶ ἄνθρωπον οὐ κατεδυνάστευσεν καὶ ἐνεχυρασμὸν οὐκ ἐνεχύρασεν καὶ ἅρπαγμα οὐχ ἥρπασεν, τὸν ἄρτον αὐτοῦ τῷ πεινῶντι ἔδωκεν καὶ γυμνὸν περιέβαλεν

kaì ánthrōpon ou katedynásteusen kaì enechyrasmòn ouk enechýrasen kaì hárpagma ouch hḗrpasen, tòn árton autoû tō̂i peinō̂nti édōken kaì gymnòn periébalen

17
καὶ ἀπ’ ἀδικίας ἀπέστρεψε τὴν χεῖρα αὐτοῦ, τόκον οὐδὲ πλεονασμὸν οὐκ ἔλαβεν, δικαιοσύνην ἐποίησεν καὶ ἐν τοῖς προστάγμασίν μου ἐπορεύθη, οὐ τελευτήσει ἐν ἀδικίαις πατρὸς αὐτοῦ, ζωῇ ζήσεται.

kaì ap’ adikías apéstrepse tḕn cheîra autoû, tókon oudè pleonasmòn ouk élaben, dikaiosýnēn epoíēsen kaì en toîs prostágmasín mou eporeúthē, ou teleutḗsei en adikíais patròs autoû, zōē̂i zḗsetai.

18
ὁ δὲ πατὴρ αὐτοῦ ἐὰν θλίψει θλίψῃ καὶ ἁρπάσῃ ἅρπαγμα, ἐναντία ἐποίησεν ἐν μέσῳ τοῦ λαοῦ μου καὶ ἀποθανεῖται ἐν τῇ ἀδικίᾳ αὐτοῦ.

ho dè patḕr autoû eàn thlípsei thlípsēi kaì harpásēi hárpagma, enantía epoíēsen en mésōi toû laoû mou kaì apothaneîtai en tē̂i adikíāi autoû.

19
καὶ ἐρεῖτε Τί ὅτι οὐκ ἔλαβεν τὴν ἀδικίαν ὁ υἱὸς τοῦ πατρὸς αὐτοῦ; ὅτι ὁ υἱὸς δικαιοσύνην καὶ ἔλεος ἐποίησεν, πάντα τὰ νόμιμά μου συνετήρησεν καὶ ἐποίησεν αὐτά· ζωῇ ζήσεται.

kaì ereîte Tí hóti ouk élaben tḕn adikían ho hyiòs toû patròs autoû? hóti ho hyiòs dikaiosýnēn kaì éleos epoíēsen, pánta tà nómimá mou synetḗrēsen kaì epoíēsen autá: zōē̂i zḗsetai.

20
ἡ δὲ ψυχὴ ἡ ἁμαρτάνουσα ἀποθανεῖται· ὁ δὲ υἱὸς οὐ λήμψεται τὴν ἀδικίαν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, οὐδὲ ὁ πατὴρ λήμψεται τὴν ἀδικίαν τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ· δικαιοσύνη δικαίου ἐπ’ αὐτὸν ἔσται, καὶ ἀνομία ἀνόμου ἐπ’ αὐτὸν ἔσται.

hē dè psychḕ hē hamartánousa apothaneîtai: ho dè hyiòs ou lḗmpsetai tḕn adikían toû patròs autoû, oudè ho patḕr lḗmpsetai tḕn adikían toû hyioû autoû: dikaiosýnē dikaíou ep’ autòn éstai, kaì anomía anómou ep’ autòn éstai.

21
καὶ ὁ ἄνομος ἐὰν ἀποστρέψῃ ἐκ πασῶν τῶν ἀνομιῶν αὐτοῦ, ὧν ἐποίησεν, καὶ ϕυλάξηται πάσας τὰς ἐντολάς μου καὶ ποιήσῃ δικαιοσύνην καὶ ἔλεος, ζωῇ ζήσεται, οὐ μὴ ἀποθάνῃ.

kaì ho ánomos eàn apostrépsēi ek pasō̂n tō̂n anomiō̂n autoû, hō̂n epoíēsen, kaì phyláxētai pásas tàs entolás mou kaì poiḗsēi dikaiosýnēn kaì éleos, zōē̂i zḗsetai, ou mḕ apothánēi.

22
πάντα τὰ παραπτώματα αὐτοῦ, ὅσα ἐποίησεν, οὐ μνησθήσεται· ἐν τῇ δικαιοσύνῃ αὐτοῦ, ᾗ ἐποίησεν, ζήσεται.

pánta tà paraptṓmata autoû, hósa epoíēsen, ou mnēsthḗsetai: en tē̂i dikaiosýnēi autoû, hē̂i epoíēsen, zḗsetai.

23
μὴ θελήσει θελήσω τὸν θάνατον τοῦ ἀνόμου, λέγει κύριος, ὡς τὸ ἀποστρέψαι αὐτὸν ἐκ τῆς ὁδοῦ τῆς πονηρᾶς καὶ ζῆν αὐτόν;

mḕ thelḗsei thelḗsō tòn thánaton toû anómou, légei kýrios, hōs tò apostrépsai autòn ek tē̂s hodoû tē̂s ponērâs kaì zē̂n autón?

24
ἐν δὲ τῷ ἀποστρέψαι δίκαιον ἐκ τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ καὶ ποιήσῃ ἀδικίαν κατὰ πάσας τὰς ἀνομίας, ἃς ἐποίησεν ὁ ἄνομος, πᾶσαι αἱ δικαιοσύναι αὐτοῦ, ἃς ἐποίησεν, οὐ μὴ μνησθῶσιν· ἐν τῷ παραπτώματι αὐτοῦ, ᾧ παρέπεσεν, καὶ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις αὐτοῦ, αἷς ἥμαρτεν, ἐν αὐταῖς ἀποθανεῖται.

en dè tō̂i apostrépsai díkaion ek tē̂s dikaiosýnēs autoû kaì poiḗsēi adikían katà pásas tàs anomías, hàs epoíēsen ho ánomos, pâsai hai dikaiosýnai autoû, hàs epoíēsen, ou mḕ mnēsthō̂sin: en tō̂i paraptṓmati autoû, hō̂i parépesen, kaì en taîs hamartíais autoû, haîs hḗmarten, en autaîs apothaneîtai.

25
καὶ εἴπατε Οὐ κατευθύνει ἡ ὁδὸς κυρίου. ἀκούσατε δή, πᾶς οἶκος Ισραηλ· μὴ ἡ ὁδός μου οὐ κατευθύνει; οὐχὶ ἡ ὁδὸς ὑμῶν οὐ κατευθύνει;

kaì eípate Ou kateuthýnei hē hodòs kyríou. akoúsate dḗ, pâs oîkos Israēl: mḕ hē hodós mou ou kateuthýnei? ouchì hē hodòs hymō̂n ou kateuthýnei?

26
ἐν τῷ ἀποστρέψαι τὸν δίκαιον ἐκ τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ καὶ ποιήσῃ παράπτωμα καὶ ἀποθάνῃ, ἐν τῷ παραπτώματι, ᾧ ἐποίησεν, ἐν αὐτῷ ἀποθανεῖται.

en tō̂i apostrépsai tòn díkaion ek tē̂s dikaiosýnēs autoû kaì poiḗsēi paráptōma kaì apothánēi, en tō̂i paraptṓmati, hō̂i epoíēsen, en autō̂i apothaneîtai.

27
καὶ ἐν τῷ ἀποστρέψαι ἄνομον ἀπὸ τῆς ἀνομίας αὐτοῦ, ἧς ἐποίησεν, καὶ ποιήσῃ κρίμα καὶ δικαιοσύνην, οὗτος τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐϕύλαξεν

kaì en tō̂i apostrépsai ánomon apò tē̂s anomías autoû, hē̂s epoíēsen, kaì poiḗsēi kríma kaì dikaiosýnēn, hoûtos tḕn psychḕn autoû ephýlaxen

28
καὶ ἀπέστρεψεν ἐκ πασῶν τῶν ἀσεβειῶν αὐτοῦ, ὧν ἐποίησεν, ζωῇ ζήσεται, οὐ μὴ ἀποθάνῃ.

kaì apéstrepsen ek pasō̂n tō̂n asebeiō̂n autoû, hō̂n epoíēsen, zōē̂i zḗsetai, ou mḕ apothánēi.

29
καὶ λέγουσιν ὁ οἶκος τοῦ Ισραηλ Οὐ κατορθοῖ ἡ ὁδὸς κυρίου. μὴ ἡ ὁδός μου οὐ κατορθοῖ, οἶκος Ισραηλ; οὐχὶ ἡ ὁδὸς ὑμῶν οὐ κατορθοῖ;

kaì légousin ho oîkos toû Israēl Ou katorthoî hē hodòs kyríou. mḕ hē hodós mou ou katorthoî, oîkos Israēl? ouchì hē hodòs hymō̂n ou katorthoî?

30
ἕκαστον κατὰ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ κρινῶ ὑμᾶς, οἶκος Ισραηλ, λέγει κύριος· ἐπιστράϕητε καὶ ἀποστρέψατε ἐκ πασῶν τῶν ἀσεβειῶν ὑμῶν, καὶ οὐκ ἔσονται ὑμῖν εἰς κόλασιν ἀδικίας.

hékaston katà tḕn hodòn autoû krinō̂ hymâs, oîkos Israēl, légei kýrios: epistráphēte kaì apostrépsate ek pasō̂n tō̂n asebeiō̂n hymō̂n, kaì ouk ésontai hymîn eis kólasin adikías.

31
ἀπορρίψατε ἀπὸ ἑαυτῶν πάσας τὰς ἀσεβείας ὑμῶν, ἃς ἠσεβήσατε εἰς ἐμέ, καὶ ποιήσατε ἑαυτοῖς καρδίαν καινὴν καὶ πνεῦμα καινόν· καὶ ἵνα τί ἀποθνῄσκετε, οἶκος Ισραηλ;

aporrípsate apò heautō̂n pásas tàs asebeías hymō̂n, hàs ēsebḗsate eis emé, kaì poiḗsate heautoîs kardían kainḕn kaì pneûma kainón: kaì hína tí apothnḗiskete, oîkos Israēl?

32
διότι οὐ θέλω τὸν θάνατον τοῦ ἀποθνῄσκοντος, λέγει κύριος.

dióti ou thélō tòn thánaton toû apothnḗiskontos, légei kýrios.