Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Genèse 3:23

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο δὲ ὄϕις ἦν ϕρονιμώτατος πάντων τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν ἐποίησεν κύριος ὁ θεός· καὶ εἶπεν ὁ ὄϕις τῇ γυναικί Τί ὅτι εἶπεν ὁ θεός Οὐ μὴ ϕάγητε ἀπὸ παντὸς ξύλου τοῦ ἐν τῷ παραδείσῳ;

‘O dè óphis ē̂n phronimṓtatos pántōn tō̂n thēríōn tō̂n epì tē̂s gē̂s, hō̂n epoíēsen kýrios ho theós: kaì eîpen ho óphis tē̂i gynaikí Tí hóti eîpen ho theós Ou mḕ phágēte apò pantòs xýlou toû en tō̂i paradeísōi?

2
καὶ εἶπεν ἡ γυνὴ τῷ ὄϕει ’Απὸ καρποῦ ξύλου τοῦ παραδείσου ϕαγόμεθα,

kaì eîpen hē gynḕ tō̂i óphei ’Apò karpoû xýlou toû paradeísou phagómetha,

3
ἀπὸ δὲ καρποῦ τοῦ ξύλου, ὅ ἐστιν ἐν μέσῳ τοῦ παραδείσου, εἶπεν ὁ θεός Οὐ ϕάγεσθε ἀπ’ αὐτοῦ οὐδὲ μὴ ἅψησθε αὐτοῦ, ἵνα μὴ ἀποθάνητε.

apò dè karpoû toû xýlou, hó estin en mésōi toû paradeísou, eîpen ho theós Ou phágesthe ap’ autoû oudè mḕ hápsēsthe autoû, hína mḕ apothánēte.

4
καὶ εἶπεν ὁ ὄϕις τῇ γυναικί Οὐ θανάτῳ ἀποθανεῖσθε·

kaì eîpen ho óphis tē̂i gynaikí Ou thanátōi apothaneîsthe:

5
ᾔδει γὰρ ὁ θεὸς ὅτι ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ϕάγητε ἀπ’ αὐτοῦ, διανοιχθήσονται ὑμῶν οἱ ὀϕθαλμοί, καὶ ἔσεσθε ὡς θεοὶ γινώσκοντες καλὸν καὶ πονηρόν.

ḗidei gàr ho theòs hóti en hē̂i àn hēmérāi phágēte ap’ autoû, dianoichthḗsontai hymō̂n hoi ophthalmoí, kaì ésesthe hōs theoì ginṓskontes kalòn kaì ponērón.

6
καὶ εἶδεν ἡ γυνὴ ὅτι καλὸν τὸ ξύλον εἰς βρῶσιν καὶ ὅτι ἀρεστὸν τοῖς ὀϕθαλμοῖς ἰδεῖν καὶ ὡραῖόν ἐστιν τοῦ κατανοῆσαι, καὶ λαβοῦσα τοῦ καρποῦ αὐτοῦ ἔϕαγεν· καὶ ἔδωκεν καὶ τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς μετ’ αὐτῆς, καὶ ἔϕαγον.

kaì eîden hē gynḕ hóti kalòn tò xýlon eis brō̂sin kaì hóti arestòn toîs ophthalmoîs ideîn kaì hōraîón estin toû katanoē̂sai, kaì laboûsa toû karpoû autoû éphagen: kaì édōken kaì tō̂i andrì autē̂s met’ autē̂s, kaì éphagon.

7
καὶ διηνοίχθησαν οἱ ὀϕθαλμοὶ τῶν δύο, καὶ ἔγνωσαν ὅτι γυμνοὶ ἦσαν, καὶ ἔρραψαν ϕύλλα συκῆς καὶ ἐποίησαν ἑαυτοῖς περιζώματα.

kaì diēnoíchthēsan hoi ophthalmoì tō̂n dýo, kaì égnōsan hóti gymnoì ē̂san, kaì érrapsan phýlla sykē̂s kaì epoíēsan heautoîs perizṓmata.

8
Καὶ ἤκουσαν τὴν ϕωνὴν κυρίου τοῦ θεοῦ περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ τὸ δειλινόν, καὶ ἐκρύβησαν ὅ τε Αδαμ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἀπὸ προσώπου κυρίου τοῦ θεοῦ ἐν μέσῳ τοῦ ξύλου τοῦ παραδείσου.

Kaì ḗkousan tḕn phōnḕn kyríou toû theoû peripatoûntos en tō̂i paradeísōi tò deilinón, kaì ekrýbēsan hó te Adam kaì hē gynḕ autoû apò prosṓpou kyríou toû theoû en mésōi toû xýlou toû paradeísou.

9
καὶ ἐκάλεσεν κύριος ὁ θεὸς τὸν Αδαμ καὶ εἶπεν αὐτῷ Αδαμ, ποῦ εἶ;

kaì ekálesen kýrios ho theòs tòn Adam kaì eîpen autō̂i Adam, poû eî?

10
καὶ εἶπεν αὐτῷ Τὴν ϕωνήν σου ἤκουσα περιπατοῦντος ἐν τῷ παραδείσῳ καὶ ἐϕοβήθην, ὅτι γυμνός εἰμι, καὶ ἐκρύβην.

kaì eîpen autō̂i Tḕn phōnḗn sou ḗkousa peripatoûntos en tō̂i paradeísōi kaì ephobḗthēn, hóti gymnós eimi, kaì ekrýbēn.

11
καὶ εἶπεν αὐτῷ Τίς ἀνήγγειλέν σοι ὅτι γυμνὸς εἶ; μὴ ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ ϕαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ, ἔϕαγες;

kaì eîpen autō̂i Tís anḗngeilén soi hóti gymnòs eî? mḕ apò toû xýlou, hoû eneteilámēn soi toútou mónou mḕ phageîn ap’ autoû, éphages?

12
καὶ εἶπεν ὁ Αδαμ ‘Η γυνή, ἣν ἔδωκας μετ’ ἐμοῦ, αὕτη μοι ἔδωκεν ἀπὸ τοῦ ξύλου, καὶ ἔϕαγον.

kaì eîpen ho Adam ‘Ē gynḗ, hḕn édōkas met’ emoû, haútē moi édōken apò toû xýlou, kaì éphagon.

13
καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς τῇ γυναικί Τί τοῦτο ἐποίησας; καὶ εἶπεν ἡ γυνή ‘Ο ὄϕις ἠπάτησέν με, καὶ ἔϕαγον.

kaì eîpen kýrios ho theòs tē̂i gynaikí Tí toûto epoíēsas? kaì eîpen hē gynḗ ‘O óphis ēpátēsén me, kaì éphagon.

14
καὶ εἶπεν κύριος ὁ θεὸς τῷ ὄϕει ῞Οτι ἐποίησας τοῦτο, ἐπικατάρατος σὺ ἀπὸ πάντων τῶν κτηνῶν καὶ ἀπὸ πάντων τῶν θηρίων τῆς γῆς· ἐπὶ τῷ στήθει σου καὶ τῇ κοιλίᾳ πορεύσῃ καὶ γῆν ϕάγῃ πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου.

kaì eîpen kýrios ho theòs tō̂i óphei ῞Oti epoíēsas toûto, epikatáratos sỳ apò pántōn tō̂n ktēnō̂n kaì apò pántōn tō̂n thēríōn tē̂s gē̂s: epì tō̂i stḗthei sou kaì tē̂i koilíāi poreúsēi kaì gē̂n phágēi pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s sou.

15
καὶ ἔχθραν θήσω ἀνὰ μέσον σου καὶ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρματός σου καὶ ἀνὰ μέσον τοῦ σπέρματος αὐτῆς· αὐτός σου τηρήσει κεϕαλήν, καὶ σὺ τηρήσεις αὐτοῦ πτέρναν.

kaì échthran thḗsō anà méson sou kaì anà méson tē̂s gynaikòs kaì anà méson toû spérmatós sou kaì anà méson toû spérmatos autē̂s: autós sou tērḗsei kephalḗn, kaì sỳ tērḗseis autoû ptérnan.

16
καὶ τῇ γυναικὶ εἶπεν Πληθύνων πληθυνῶ τὰς λύπας σου καὶ τὸν στεναγμόν σου, ἐν λύπαις τέξῃ τέκνα· καὶ πρὸς τὸν ἄνδρα σου ἡ ἀποστροϕή σου, καὶ αὐτός σου κυριεύσει.

kaì tē̂i gynaikì eîpen Plēthýnōn plēthynō̂ tàs lýpas sou kaì tòn stenagmón sou, en lýpais téxēi tékna: kaì pròs tòn ándra sou hē apostrophḗ sou, kaì autós sou kyrieúsei.

17
τῷ δὲ Αδαμ εἶπεν ῞Οτι ἤκουσας τῆς ϕωνῆς τῆς γυναικός σου καὶ ἔϕαγες ἀπὸ τοῦ ξύλου, οὗ ἐνετειλάμην σοι τούτου μόνου μὴ ϕαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ, ἐπικατάρατος ἡ γῆ ἐν τοῖς ἔργοις σου· ἐν λύπαις ϕάγῃ αὐτὴν πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου·

tō̂i dè Adam eîpen ῞Oti ḗkousas tē̂s phōnē̂s tē̂s gynaikós sou kaì éphages apò toû xýlou, hoû eneteilámēn soi toútou mónou mḕ phageîn ap’ autoû, epikatáratos hē gē̂ en toîs érgois sou: en lýpais phágēi autḕn pásas tàs hēméras tē̂s zōē̂s sou:

18
ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀνατελεῖ σοι, καὶ ϕάγῃ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ.

akánthas kaì tribólous anateleî soi, kaì phágēi tòn chórton toû agroû.

19
ἐν ἱδρῶτι τοῦ προσώπου σου ϕάγῃ τὸν ἄρτον σου ἕως τοῦ ἀποστρέψαι σε εἰς τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήμϕθης· ὅτι γῆ εἶ καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ.

en hidrō̂ti toû prosṓpou sou phágēi tòn árton sou héōs toû apostrépsai se eis tḕn gē̂n, ex hē̂s elḗmphthēs: hóti gē̂ eî kaì eis gē̂n apeleúsēi.

20
καὶ ἐκάλεσεν Αδαμ τὸ ὄνομα τῆς γυναικὸς αὐτοῦ Ζωή, ὅτι αὕτη μήτηρ πάντων τῶν ζώντων.

kaì ekálesen Adam tò ónoma tē̂s gynaikòs autoû Zōḗ, hóti haútē mḗtēr pántōn tō̂n zṓntōn.

21
Καὶ ἐποίησεν κύριος ὁ θεὸς τῷ Αδαμ καὶ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ χιτῶνας δερματίνους καὶ ἐνέδυσεν αὐτούς.

Kaì epoíēsen kýrios ho theòs tō̂i Adam kaì tē̂i gynaikì autoû chitō̂nas dermatínous kaì enédysen autoús.

22
καὶ εἶπεν ὁ θεός ’Ιδοὺ Αδαμ γέγονεν ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν τοῦ γινώσκειν καλὸν καὶ πονηρόν, καὶ νῦν μήποτε ἐκτείνῃ τὴν χεῖρα καὶ λάβῃ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς καὶ ϕάγῃ καὶ ζήσεται εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì eîpen ho theós ’Idoù Adam gégonen hōs heîs ex hēmō̂n toû ginṓskein kalòn kaì ponērón, kaì nŷn mḗpote ekteínēi tḕn cheîra kaì lábēi toû xýlou tē̂s zōē̂s kaì phágēi kaì zḗsetai eis tòn aiō̂na.

23
καὶ ἐξαπέστειλεν αὐτὸν κύριος ὁ θεὸς ἐκ τοῦ παραδείσου τῆς τρυϕῆς ἐργάζεσθαι τὴν γῆν, ἐξ ἧς ἐλήμϕθη.

kaì exapésteilen autòn kýrios ho theòs ek toû paradeísou tē̂s tryphē̂s ergázesthai tḕn gē̂n, ex hē̂s elḗmphthē.

24
καὶ ἐξέβαλεν τὸν Αδαμ καὶ κατῴκισεν αὐτὸν ἀπέναντι τοῦ παραδείσου τῆς τρυϕῆς καὶ ἔταξεν τὰ χερουβιμ καὶ τὴν ϕλογίνην ῥομϕαίαν τὴν στρεϕομένην ϕυλάσσειν τὴν ὁδὸν τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς.

kaì exébalen tòn Adam kaì katṓikisen autòn apénanti toû paradeísou tē̂s tryphē̂s kaì étaxen tà cheroubim kaì tḕn phlogínēn rhomphaían tḕn strephoménēn phylássein tḕn hodòn toû xýlou tē̂s zōē̂s.