Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 40

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Παρακαλεῖτε παρακαλεῖτε τὸν λαόν μου, λέγει ὁ θεός.

Parakaleîte parakaleîte tòn laón mou, légei ho theós.

2
ἱερεῖς, λαλήσατε εἰς τὴν καρδίαν Ιερουσαλημ, παρακαλέσατε αὐτήν· ὅτι ἐπλήσθη ἡ ταπείνωσις αὐτῆς, λέλυται αὐτῆς ἡ ἁμαρτία· ὅτι ἐδέξατο ἐκ χειρὸς κυρίου διπλᾶ τὰ ἁμαρτήματα αὐτῆς.

hiereîs, lalḗsate eis tḕn kardían Ierousalēm, parakalésate autḗn: hóti eplḗsthē hē tapeínōsis autē̂s, lélytai autē̂s hē hamartía: hóti edéxato ek cheiròs kyríou diplâ tà hamartḗmata autē̂s.

3
ϕωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ ‘Ετοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους τοῦ θεοῦ ἡμῶν·

phōnḕ boō̂ntos en tē̂i erḗmōi ‘Etoimásate tḕn hodòn kyríou, eutheías poieîte tàs tríbous toû theoû hēmō̂n:

4
πᾶσα ϕάραγξ πληρωθήσεται καὶ πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται, καὶ ἔσται πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν καὶ ἡ τραχεῖα εἰς πεδία·

pâsa pháranx plērōthḗsetai kaì pân óros kaì bounòs tapeinōthḗsetai, kaì éstai pánta tà skolià eis eutheîan kaì hē tracheîa eis pedía:

5
καὶ ὀϕθήσεται ἡ δόξα κυρίου, καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ· ὅτι κύριος ἐλάλησεν.

kaì ophthḗsetai hē dóxa kyríou, kaì ópsetai pâsa sàrx tò sōtḗrion toû theoû: hóti kýrios elálēsen.

6
ϕωνὴ λέγοντος Βόησον· καὶ εἶπα Τί βοήσω; Πᾶσα σὰρξ χόρτος, καὶ πᾶσα δόξα ἀνθρώπου ὡς ἄνθος χόρτου·

phōnḕ légontos Bóēson: kaì eîpa Tí boḗsō? Pâsa sàrx chórtos, kaì pâsa dóxa anthrṓpou hōs ánthos chórtou:

7
ἐξηράνθη ὁ χόρτος, καὶ τὸ ἄνθος ἐξέπεσεν,

exēránthē ho chórtos, kaì tò ánthos exépesen,

8
τὸ δὲ ῥῆμα τοῦ θεοῦ ἡμῶν μένει εἰς τὸν αἰῶνα.

tò dè rhē̂ma toû theoû hēmō̂n ménei eis tòn aiō̂na.

9
ἐπ’ ὄρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι, ὁ εὐαγγελιζόμενος Σιων· ὕψωσον τῇ ἰσχύι τὴν ϕωνήν σου, ὁ εὐαγγελιζόμενος Ιερουσαλημ· ὑψώσατε, μὴ ϕοβεῖσθε· εἰπὸν ταῖς πόλεσιν Ιουδα ’Ιδοὺ ὁ θεὸς ὑμῶν.

ep’ óros hypsēlòn anábēthi, ho euangelizómenos Siōn: hýpsōson tē̂i ischýi tḕn phōnḗn sou, ho euangelizómenos Ierousalēm: hypsṓsate, mḕ phobeîsthe: eipòn taîs pólesin Iouda ’Idoù ho theòs hymō̂n.

10
ἰδοὺ κύριος μετὰ ἰσχύος ἔρχεται καὶ ὁ βραχίων μετὰ κυριείας, ἰδοὺ ὁ μισθὸς αὐτοῦ μετ’ αὐτοῦ καὶ τὸ ἔργον ἐναντίον αὐτοῦ.

idoù kýrios metà ischýos érchetai kaì ho brachíōn metà kyrieías, idoù ho misthòs autoû met’ autoû kaì tò érgon enantíon autoû.

11
ὡς ποιμὴν ποιμανεῖ τὸ ποίμνιον αὐτοῦ καὶ τῷ βραχίονι αὐτοῦ συνάξει ἄρνας καὶ ἐν γαστρὶ ἐχούσας παρακαλέσει.

hōs poimḕn poimaneî tò poímnion autoû kaì tō̂i brachíoni autoû synáxei árnas kaì en gastrì echoúsas parakalései.

12
Τίς ἐμέτρησεν τῇ χειρὶ τὸ ὕδωρ καὶ τὸν οὐρανὸν σπιθαμῇ καὶ πᾶσαν τὴν γῆν δρακί; τίς ἔστησεν τὰ ὄρη σταθμῷ καὶ τὰς νάπας ζυγῷ;

Tís emétrēsen tē̂i cheirì tò hýdōr kaì tòn ouranòn spithamē̂i kaì pâsan tḕn gē̂n drakí? tís éstēsen tà órē stathmō̂i kaì tàs nápas zygō̂i?

13
τίς ἔγνω νοῦν κυρίου, καὶ τίς αὐτοῦ σύμβουλος ἐγένετο, ὃς συμβιβᾷ αὐτόν;

tís égnō noûn kyríou, kaì tís autoû sýmboulos egéneto, hòs symbibā̂i autón?

14
ἢ πρὸς τίνα συνεβουλεύσατο καὶ συνεβίβασεν αὐτόν; ἢ τίς ἔδειξεν αὐτῷ κρίσιν; ἢ ὁδὸν συνέσεως τίς ἔδειξεν αὐτῷ;

ḕ pròs tína synebouleúsato kaì synebíbasen autón? ḕ tís édeixen autō̂i krísin? ḕ hodòn synéseōs tís édeixen autō̂i?

15
εἰ πάντα τὰ ἔθνη ὡς σταγὼν ἀπὸ κάδου καὶ ὡς ῥοπὴ ζυγοῦ ἐλογίσθησαν, καὶ ὡς σίελος λογισθήσονται·

ei pánta tà éthnē hōs stagṑn apò kádou kaì hōs rhopḕ zygoû elogísthēsan, kaì hōs síelos logisthḗsontai:

16
ὁ δὲ Λίβανος οὐχ ἱκανὸς εἰς καῦσιν, καὶ πάντα τὰ τετράποδα οὐχ ἱκανὰ εἰς ὁλοκάρπωσιν,

ho dè Líbanos ouch hikanòs eis kaûsin, kaì pánta tà tetrápoda ouch hikanà eis holokárpōsin,

17
καὶ πάντα τὰ ἔθνη ὡς οὐδέν εἰσι καὶ εἰς οὐθὲν ἐλογίσθησαν.

kaì pánta tà éthnē hōs oudén eisi kaì eis outhèn elogísthēsan.

18
τίνι ὡμοιώσατε κύριον καὶ τίνι ὁμοιώματι ὡμοιώσατε αὐτόν;

tíni hōmoiṓsate kýrion kaì tíni homoiṓmati hōmoiṓsate autón?

19
μὴ εἰκόνα ἐποίησεν τέκτων, ἢ χρυσοχόος χωνεύσας χρυσίον περιεχρύσωσεν αὐτόν, ὁμοίωμα κατεσκεύασεν αὐτόν;

mḕ eikóna epoíēsen téktōn, ḕ chrysochóos chōneúsas chrysíon periechrýsōsen autón, homoíōma kateskeúasen autón?

20LXX
ξύλον γὰρ ἄσηπτον ἐκλέγεται τέκτων καὶ σοϕῶς ζητεῖ πῶς στήσει αὐτοῦ εἰκόνα καὶ ἵνα μὴ σαλεύηται.

xýlon gàr ásēpton eklégetai téktōn kaì sophō̂s zēteî pō̂s stḗsei autoû eikóna kaì hína mḕ saleúētai.

21
οὐ γνώσεσθε; οὐκ ἀκούσεσθε; οὐκ ἀνηγγέλη ἐξ ἀρχῆς ὑμῖν; οὐκ ἔγνωτε τὰ θεμέλια τῆς γῆς;

ou gnṓsesthe? ouk akoúsesthe? ouk anēngélē ex archē̂s hymîn? ouk égnōte tà themélia tē̂s gē̂s?

22
ὁ κατέχων τὸν γῦρον τῆς γῆς, καὶ οἱ ἐνοικοῦντες ἐν αὐτῇ ὡς ἀκρίδες, ὁ στήσας ὡς καμάραν τὸν οὐρανὸν καὶ διατείνας ὡς σκηνὴν κατοικεῖν,

ho katéchōn tòn gŷron tē̂s gē̂s, kaì hoi enoikoûntes en autē̂i hōs akrídes, ho stḗsas hōs kamáran tòn ouranòn kaì diateínas hōs skēnḕn katoikeîn,

23LXX
ὁ διδοὺς ἄρχοντας εἰς οὐδὲν ἄρχειν, τὴν δὲ γῆν ὡς οὐδὲν ἐποίησεν.

ho didoùs árchontas eis oudèn árchein, tḕn dè gē̂n hōs oudèn epoíēsen.

24
οὐ γὰρ μὴ σπείρωσιν οὐδὲ μὴ ϕυτεύσωσιν, οὐδὲ μὴ ῥιζωθῇ εἰς τὴν γῆν ἡ ῥίζα αὐτῶν· ἔπνευσεν ἐπ’ αὐτοὺς καὶ ἐξηράνθησαν, καὶ καταιγὶς ὡς ϕρύγανα ἀναλήμψεται αὐτούς.

ou gàr mḕ speírōsin oudè mḕ phyteúsōsin, oudè mḕ rhizōthē̂i eis tḕn gē̂n hē rhíza autō̂n: épneusen ep’ autoùs kaì exēránthēsan, kaì kataigìs hōs phrýgana analḗmpsetai autoús.

25
νῦν οὖν τίνι με ὡμοιώσατε καὶ ὑψωθήσομαι; εἶπεν ὁ ἅγιος.

nŷn oûn tíni me hōmoiṓsate kaì hypsōthḗsomai? eîpen ho hágios.

26
ἀναβλέψατε εἰς ὕψος τοὺς ὀϕθαλμοὺς ὑμῶν καὶ ἴδετε· τίς κατέδειξεν πάντα ταῦτα; ὁ ἐκϕέρων κατὰ ἀριθμὸν τὸν κόσμον αὐτοῦ πάντας ἐπ’ ὀνόματι καλέσει· ἀπὸ πολλῆς δόξης καὶ ἐν κράτει ἰσχύος οὐδέν σε ἔλαθεν.

anablépsate eis hýpsos toùs ophthalmoùs hymō̂n kaì ídete: tís katédeixen pánta taûta? ho ekphérōn katà arithmòn tòn kósmon autoû pántas ep’ onómati kalései: apò pollē̂s dóxēs kaì en krátei ischýos oudén se élathen.

27
Μὴ γὰρ εἴπῃς, Ιακωβ, καὶ τί ἐλάλησας, Ισραηλ ’Απεκρύβη ἡ ὁδός μου ἀπὸ τοῦ θεοῦ, καὶ ὁ θεός μου τὴν κρίσιν ἀϕεῖλεν καὶ ἀπέστη;

Mḕ gàr eípēis, Iakōb, kaì tí elálēsas, Israēl ’Apekrýbē hē hodós mou apò toû theoû, kaì ho theós mou tḕn krísin apheîlen kaì apéstē?

28
καὶ νῦν οὐκ ἔγνως εἰ μὴ ἤκουσας; θεὸς αἰώνιος ὁ θεὸς ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς, οὐ πεινάσει οὐδὲ κοπιάσει, οὐδὲ ἔστιν ἐξεύρεσις τῆς ϕρονήσεως αὐτοῦ·

kaì nŷn ouk égnōs ei mḕ ḗkousas? theòs aiṓnios ho theòs ho kataskeuásas tà ákra tē̂s gē̂s, ou peinásei oudè kopiásei, oudè éstin exeúresis tē̂s phronḗseōs autoû:

29
διδοὺς τοῖς πεινῶσιν ἰσχὺν καὶ τοῖς μὴ ὀδυνωμένοις λύπην.

didoùs toîs peinō̂sin ischỳn kaì toîs mḕ odynōménois lýpēn.

30
πεινάσουσιν γὰρ νεώτεροι, καὶ κοπιάσουσιν νεανίσκοι, καὶ ἐκλεκτοὶ ἀνίσχυες ἔσονται·

peinásousin gàr neṓteroi, kaì kopiásousin neanískoi, kaì eklektoì aníschyes ésontai:

31
οἱ δὲ ὑπομένοντες τὸν θεὸν ἀλλάξουσιν ἰσχύν, πτεροϕυήσουσιν ὡς ἀετοί, δραμοῦνται καὶ οὐ κοπιάσουσιν, βαδιοῦνται καὶ οὐ πεινάσουσιν.

hoi dè hypoménontes tòn theòn alláxousin ischýn, pterophyḗsousin hōs aetoí, dramoûntai kaì ou kopiásousin, badioûntai kaì ou peinásousin.