Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 49

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Ακούσατέ μου, νῆσοι, καὶ προσέχετε, ἔθνη· διὰ χρόνου πολλοῦ στήσεται, λέγει κύριος. ἐκ κοιλίας μητρός μου ἐκάλεσεν τὸ ὄνομά μου

’Akoúsaté mou, nē̂soi, kaì proséchete, éthnē: dià chrónou polloû stḗsetai, légei kýrios. ek koilías mētrós mou ekálesen tò ónomá mou

2
καὶ ἔθηκεν τὸ στόμα μου ὡσεὶ μάχαιραν ὀξεῖαν καὶ ὑπὸ τὴν σκέπην τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἔκρυψέν με, ἔθηκέν με ὡς βέλος ἐκλεκτὸν καὶ ἐν τῇ ϕαρέτρᾳ αὐτοῦ ἐσκέπασέν με.

kaì éthēken tò stóma mou hōseì máchairan oxeîan kaì hypò tḕn sképēn tē̂s cheiròs autoû ékrypsén me, éthēkén me hōs bélos eklektòn kaì en tē̂i pharétrāi autoû esképasén me.

3
καὶ εἶπέν μοι Δοῦλός μου εἶ σύ, Ισραηλ, καὶ ἐν σοὶ δοξασθήσομαι.

kaì eîpén moi Doûlós mou eî sý, Israēl, kaì en soì doxasthḗsomai.

4
καὶ ἐγὼ εἶπα Κενῶς ἐκοπίασα καὶ εἰς μάταιον καὶ εἰς οὐδὲν ἔδωκα τὴν ἰσχύν μου· διὰ τοῦτο ἡ κρίσις μου παρὰ κυρίῳ, καὶ ὁ πόνος μου ἐναντίον τοῦ θεοῦ μου.

kaì egṑ eîpa Kenō̂s ekopíasa kaì eis mátaion kaì eis oudèn édōka tḕn ischýn mou: dià toûto hē krísis mou parà kyríōi, kaì ho pónos mou enantíon toû theoû mou.

5
καὶ νῦν οὕτως λέγει κύριος ὁ πλάσας με ἐκ κοιλίας δοῦλον ἑαυτῷ τοῦ συναγαγεῖν τὸν Ιακωβ καὶ Ισραηλ πρὸς αὐτόν – συναχθήσομαι καὶ δοξασθήσομαι ἐναντίον κυρίου, καὶ ὁ θεός μου ἔσται μου ἰσχύς –

kaì nŷn hoútōs légei kýrios ho plásas me ek koilías doûlon heautō̂i toû synagageîn tòn Iakōb kaì Israēl pròs autón – synachthḗsomai kaì doxasthḗsomai enantíon kyríou, kaì ho theós mou éstai mou ischýs –

6
καὶ εἶπέν μοι Μέγα σοί ἐστιν τοῦ κληθῆναί σε παῖδά μου τοῦ στῆσαι τὰς ϕυλὰς Ιακωβ καὶ τὴν διασπορὰν τοῦ Ισραηλ ἐπιστρέψαι· ἰδοὺ τέθεικά σε εἰς διαθήκην γένους εἰς ϕῶς ἐθνῶν τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς.

kaì eîpén moi Méga soí estin toû klēthē̂naí se paîdá mou toû stē̂sai tàs phylàs Iakōb kaì tḕn diasporàn toû Israēl epistrépsai: idoù tétheiká se eis diathḗkēn génous eis phō̂s ethnō̂n toû eînaí se eis sōtērían héōs eschátou tē̂s gē̂s.

7
Οὕτως λέγει κύριος ὁ ῥυσάμενός σε ὁ θεὸς Ισραηλ ‘Αγιάσατε τὸν ϕαυλίζοντα τὴν ψυχὴν αὐτοῦ τὸν βδελυσσόμενον ὑπὸ τῶν ἐθνῶν τῶν δούλων τῶν ἀρχόντων· βασιλεῖς ὄψονται αὐτὸν καὶ ἀναστήσονται, ἄρχοντες καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ ἕνεκεν κυρίου· ὅτι πιστός ἐστιν ὁ ἅγιος Ισραηλ, καὶ ἐξελεξάμην σε.

Hoútōs légei kýrios ho rhysámenós se ho theòs Israēl ‘Agiásate tòn phaulízonta tḕn psychḕn autoû tòn bdelyssómenon hypò tō̂n ethnō̂n tō̂n doúlōn tō̂n archóntōn: basileîs ópsontai autòn kaì anastḗsontai, árchontes kaì proskynḗsousin autō̂i héneken kyríou: hóti pistós estin ho hágios Israēl, kaì exelexámēn se.

8
οὕτως λέγει κύριος Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι καὶ ἔδωκά σε εἰς διαθήκην ἐθνῶν τοῦ καταστῆσαι τὴν γῆν καὶ κληρονομῆσαι κληρονομίαν ἐρήμου,

hoútōs légei kýrios Kairō̂i dektō̂i epḗkousá sou kaì en hēmérāi sōtērías eboḗthēsá soi kaì édōká se eis diathḗkēn ethnō̂n toû katastē̂sai tḕn gē̂n kaì klēronomē̂sai klēronomían erḗmou,

9
λέγοντα τοῖς ἐν δεσμοῖς ’Εξέλθατε, καὶ τοῖς ἐν τῷ σκότει ἀνακαλυϕθῆναι. καὶ ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν βοσκηθήσονται, καὶ ἐν πάσαις ταῖς τρίβοις ἡ νομὴ αὐτῶν·

légonta toîs en desmoîs ’Exélthate, kaì toîs en tō̂i skótei anakalyphthē̂nai. kaì en pásais taîs hodoîs autō̂n boskēthḗsontai, kaì en pásais taîs tríbois hē nomḕ autō̂n:

10
οὐ πεινάσουσιν οὐδὲ διψήσουσιν, οὐδὲ πατάξει αὐτοὺς καύσων οὐδὲ ὁ ἥλιος, ἀλλὰ ὁ ἐλεῶν αὐτοὺς παρακαλέσει καὶ διὰ πηγῶν ὑδάτων ἄξει αὐτούς·

ou peinásousin oudè dipsḗsousin, oudè patáxei autoùs kaúsōn oudè ho hḗlios, allà ho eleō̂n autoùs parakalései kaì dià pēgō̂n hydátōn áxei autoús:

11
καὶ θήσω πᾶν ὄρος εἰς ὁδὸν καὶ πᾶσαν τρίβον εἰς βόσκημα αὐτοῖς.

kaì thḗsō pân óros eis hodòn kaì pâsan tríbon eis bóskēma autoîs.

12
ἰδοὺ οὗτοι πόρρωθεν ἔρχονται, οὗτοι ἀπὸ βορρᾶ καὶ οὗτοι ἀπὸ θαλάσσης, ἄλλοι δὲ ἐκ γῆς Περσῶν.

idoù hoûtoi pórrōthen érchontai, hoûtoi apò borrâ kaì hoûtoi apò thalássēs, álloi dè ek gē̂s Persō̂n.

13
εὐϕραίνεσθε, οὐρανοί, καὶ ἀγαλλιάσθω ἡ γῆ, ῥηξάτωσαν τὰ ὄρη εὐϕροσύνην καὶ οἱ βουνοὶ δικαιοσύνην, ὅτι ἠλέησεν ὁ θεὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ καὶ τοὺς ταπεινοὺς τοῦ λαοῦ αὐτοῦ παρεκάλεσεν.

euphraínesthe, ouranoí, kaì agalliásthō hē gē̂, rhēxátōsan tà órē euphrosýnēn kaì hoi bounoì dikaiosýnēn, hóti ēléēsen ho theòs tòn laòn autoû kaì toùs tapeinoùs toû laoû autoû parekálesen.

14
Εἶπεν δὲ Σιων ’Εγκατέλιπέν με κύριος, καὶ ὁ κύριος ἐπελάθετό μου.

Eîpen dè Siōn ’Enkatélipén me kýrios, kaì ho kýrios epeláthetó mou.

15
μὴ ἐπιλήσεται γυνὴ τοῦ παιδίου αὐτῆς τοῦ μὴ ἐλεῆσαι τὰ ἔκγονα τῆς κοιλίας αὐτῆς; εἰ δὲ καὶ ἐπιλάθοιτο ταῦτα γυνή, ἀλλ’ ἐγὼ οὐκ ἐπιλήσομαί σου, εἶπεν κύριος.

mḕ epilḗsetai gynḕ toû paidíou autē̂s toû mḕ eleē̂sai tà ékgona tē̂s koilías autē̂s? ei dè kaì epiláthoito taûta gynḗ, all’ egṑ ouk epilḗsomaí sou, eîpen kýrios.

16
ἰδοὺ ἐπὶ τῶν χειρῶν μου ἐζωγράϕησά σου τὰ τείχη, καὶ ἐνώπιόν μου εἶ διὰ παντός·

idoù epì tō̂n cheirō̂n mou ezōgráphēsá sou tà teíchē, kaì enṓpión mou eî dià pantós:

17
καὶ ταχὺ οἰκοδομηθήσῃ ὑϕ’ ὧν καθῃρέθης, καὶ οἱ ἐρημώσαντές σε ἐκ σοῦ ἐξελεύσονται.

kaì tachỳ oikodomēthḗsēi hyph’ hō̂n kathēiréthēs, kaì hoi erēmṓsantés se ek soû exeleúsontai.

18
ἆρον κύκλῳ τοὺς ὀϕθαλμούς σου καὶ ἰδὲ πάντας, ἰδοὺ συνήχθησαν καὶ ἤλθοσαν πρὸς σέ· ζῶ ἐγώ, λέγει κύριος, ὅτι πάντας αὐτοὺς ἐνδύσῃ καὶ περιθήσῃ αὐτοὺς ὡς κόσμον νύμϕης.

âron kýklōi toùs ophthalmoús sou kaì idè pántas, idoù synḗchthēsan kaì ḗlthosan pròs sé: zō̂ egṓ, légei kýrios, hóti pántas autoùs endýsēi kaì perithḗsēi autoùs hōs kósmon nýmphēs.

19
ὅτι τὰ ἔρημά σου καὶ τὰ διεϕθαρμένα καὶ τὰ πεπτωκότα νῦν στενοχωρήσει ἀπὸ τῶν κατοικούντων, καὶ μακρυνθήσονται ἀπὸ σοῦ οἱ καταπίνοντές σε.

hóti tà érēmá sou kaì tà diephtharména kaì tà peptōkóta nŷn stenochōrḗsei apò tō̂n katoikoúntōn, kaì makrynthḗsontai apò soû hoi katapínontés se.

20
ἐροῦσιν γὰρ εἰς τὰ ὦτά σου οἱ υἱοί σου οὓς ἀπολώλεκας Στενός μοι ὁ τόπος, ποίησόν μοι τόπον ἵνα κατοικήσω.

eroûsin gàr eis tà ō̂tá sou hoi hyioí sou hoùs apolṓlekas Stenós moi ho tópos, poíēsón moi tópon hína katoikḗsō.

21
καὶ ἐρεῖς ἐν τῇ καρδίᾳ σου Τίς ἐγέννησέν μοι τούτους; ἐγὼ δὲ ἄτεκνος καὶ χήρα, τούτους δὲ τίς ἐξέθρεψέν μοι; ἐγὼ δὲ κατελείϕθην μόνη, οὗτοι δέ μοι ποῦ ἦσαν;

kaì ereîs en tē̂i kardíāi sou Tís egénnēsén moi toútous? egṑ dè áteknos kaì chḗra, toútous dè tís exéthrepsén moi? egṑ dè kateleíphthēn mónē, hoûtoi dé moi poû ē̂san?

22
Οὕτως λέγει κύριος ’Ιδοὺ αἴρω εἰς τὰ ἔθνη τὴν χεῖρά μου καὶ εἰς τὰς νήσους ἀρῶ σύσσημόν μου, καὶ ἄξουσιν τοὺς υἱούς σου ἐν κόλπῳ, τὰς δὲ θυγατέρας σου ἐπ’ ὤμων ἀροῦσιν,

Hoútōs légei kýrios ’Idoù aírō eis tà éthnē tḕn cheîrá mou kaì eis tàs nḗsous arō̂ sýssēmón mou, kaì áxousin toùs hyioús sou en kólpōi, tàs dè thygatéras sou ep’ ṓmōn aroûsin,

23
καὶ ἔσονται βασιλεῖς τιθηνοί σου, αἱ δὲ ἄρχουσαι τροϕοί σου· ἐπὶ πρόσωπον τῆς γῆς προσκυνήσουσίν σοι καὶ τὸν χοῦν τῶν ποδῶν σου λείξουσιν· καὶ γνώσῃ ὅτι ἐγὼ κύριος, καὶ οὐκ αἰσχυνθήσῃ.

kaì ésontai basileîs tithēnoí sou, hai dè árchousai trophoí sou: epì prósōpon tē̂s gē̂s proskynḗsousín soi kaì tòn choûn tō̂n podō̂n sou leíxousin: kaì gnṓsēi hóti egṑ kýrios, kaì ouk aischynthḗsēi.

24
μὴ λήμψεταί τις παρὰ γίγαντος σκῦλα; καὶ ἐὰν αἰχμαλωτεύσῃ τις ἀδίκως, σωθήσεται;

mḕ lḗmpsetaí tis parà gígantos skŷla? kaì eàn aichmalōteúsēi tis adíkōs, sōthḗsetai?

25
οὕτως λέγει κύριος ’Εάν τις αἰχμαλωτεύσῃ γίγαντα, λήμψεται σκῦλα· λαμβάνων δὲ παρὰ ἰσχύοντος σωθήσεται· ἐγὼ δὲ τὴν κρίσιν σου κρινῶ, καὶ ἐγὼ τοὺς υἱούς σου ῥύσομαι·

hoútōs légei kýrios ’Eán tis aichmalōteúsēi gíganta, lḗmpsetai skŷla: lambánōn dè parà ischýontos sōthḗsetai: egṑ dè tḕn krísin sou krinō̂, kaì egṑ toùs hyioús sou rhýsomai:

26
καὶ ϕάγονται οἱ θλίψαντές σε τὰς σάρκας αὐτῶν καὶ πίονται ὡς οἶνον νέον τὸ αἷμα αὐτῶν καὶ μεθυσθήσονται, καὶ αἰσθανθήσεται πᾶσα σὰρξ ὅτι ἐγὼ κύριος ὁ ῥυσάμενός σε καὶ ἀντιλαμβανόμενος ἰσχύος Ιακωβ.

kaì phágontai hoi thlípsantés se tàs sárkas autō̂n kaì píontai hōs oînon néon tò haîma autō̂n kaì methysthḗsontai, kaì aisthanthḗsetai pâsa sàrx hóti egṑ kýrios ho rhysámenós se kaì antilambanómenos ischýos Iakōb.