Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 51

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Ακούσατέ μου, οἱ διώκοντες τὸ δίκαιον καὶ ζητοῦντες τὸν κύριον, ἐμβλέψατε εἰς τὴν στερεὰν πέτραν, ἣν ἐλατομήσατε, καὶ εἰς τὸν βόθυνον τοῦ λάκκου, ὃν ὠρύξατε.

’Akoúsaté mou, hoi diṓkontes tò díkaion kaì zētoûntes tòn kýrion, emblépsate eis tḕn stereàn pétran, hḕn elatomḗsate, kaì eis tòn bóthynon toû lákkou, hòn ōrýxate.

2
ἐμβλέψατε εἰς Αβρααμ τὸν πατέρα ὑμῶν καὶ εἰς Σαρραν τὴν ὠδίνουσαν ὑμᾶς· ὅτι εἷς ἦν, καὶ ἐκάλεσα αὐτὸν καὶ εὐλόγησα αὐτὸν καὶ ἠγάπησα αὐτὸν καὶ ἐπλήθυνα αὐτόν.

emblépsate eis Abraam tòn patéra hymō̂n kaì eis Sarran tḕn ōdínousan hymâs: hóti heîs ē̂n, kaì ekálesa autòn kaì eulógēsa autòn kaì ēgápēsa autòn kaì eplḗthyna autón.

3
καὶ σὲ νῦν παρακαλέσω, Σιων, καὶ παρεκάλεσα πάντα τὰ ἔρημα αὐτῆς καὶ θήσω τὰ ἔρημα αὐτῆς ὡς παράδεισον κυρίου· εὐϕροσύνην καὶ ἀγαλλίαμα εὑρήσουσιν ἐν αὐτῇ, ἐξομολόγησιν καὶ ϕωνὴν αἰνέσεως.

kaì sè nŷn parakalésō, Siōn, kaì parekálesa pánta tà érēma autē̂s kaì thḗsō tà érēma autē̂s hōs parádeison kyríou: euphrosýnēn kaì agallíama heurḗsousin en autē̂i, exomológēsin kaì phōnḕn ainéseōs.

4
ἀκούσατέ μου ἀκούσατε, λαός μου, καὶ οἱ βασιλεῖς, πρός με ἐνωτίσασθε· ὅτι νόμος παρ’ ἐμοῦ ἐξελεύσεται καὶ ἡ κρίσις μου εἰς ϕῶς ἐθνῶν.

akoúsaté mou akoúsate, laós mou, kaì hoi basileîs, prós me enōtísasthe: hóti nómos par’ emoû exeleúsetai kaì hē krísis mou eis phō̂s ethnō̂n.

5
ἐγγίζει ταχὺ ἡ δικαιοσύνη μου, καὶ ἐξελεύσεται ὡς ϕῶς τὸ σωτήριόν μου, καὶ εἰς τὸν βραχίονά μου ἔθνη ἐλπιοῦσιν· ἐμὲ νῆσοι ὑπομενοῦσιν καὶ εἰς τὸν βραχίονά μου ἐλπιοῦσιν.

engízei tachỳ hē dikaiosýnē mou, kaì exeleúsetai hōs phō̂s tò sōtḗrión mou, kaì eis tòn brachíoná mou éthnē elpioûsin: emè nē̂soi hypomenoûsin kaì eis tòn brachíoná mou elpioûsin.

6
ἄρατε εἰς τὸν οὐρανὸν τοὺς ὀϕθαλμοὺς ὑμῶν καὶ ἐμβλέψατε εἰς τὴν γῆν κάτω, ὅτι ὁ οὐρανὸς ὡς καπνὸς ἐστερεώθη, ἡ δὲ γῆ ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσεται, οἱ δὲ κατοικοῦντες τὴν γῆν ὥσπερ ταῦτα ἀποθανοῦνται, τὸ δὲ σωτήριόν μου εἰς τὸν αἰῶνα ἔσται, ἡ δὲ δικαιοσύνη μου οὐ μὴ ἐκλίπῃ.

árate eis tòn ouranòn toùs ophthalmoùs hymō̂n kaì emblépsate eis tḕn gē̂n kátō, hóti ho ouranòs hōs kapnòs estereṓthē, hē dè gē̂ hōs himátion palaiōthḗsetai, hoi dè katoikoûntes tḕn gē̂n hṓsper taûta apothanoûntai, tò dè sōtḗrión mou eis tòn aiō̂na éstai, hē dè dikaiosýnē mou ou mḕ eklípēi.

7
ἀκούσατέ μου, οἱ εἰδότες κρίσιν, λαός μου, οὗ ὁ νόμος μου ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν· μὴ ϕοβεῖσθε ὀνειδισμὸν ἀνθρώπων καὶ τῷ ϕαυλισμῷ αὐτῶν μὴ ἡττᾶσθε.

akoúsaté mou, hoi eidótes krísin, laós mou, hoû ho nómos mou en tē̂i kardíāi hymō̂n: mḕ phobeîsthe oneidismòn anthrṓpōn kaì tō̂i phaulismō̂i autō̂n mḕ hēttâsthe.

8
ὥσπερ γὰρ ἱμάτιον βρωθήσεται ὑπὸ χρόνου καὶ ὡς ἔρια βρωθήσεται ὑπὸ σητός· ἡ δὲ δικαιοσύνη μου εἰς τὸν αἰῶνα ἔσται, τὸ δὲ σωτήριόν μου εἰς γενεὰς γενεῶν.

hṓsper gàr himátion brōthḗsetai hypò chrónou kaì hōs éria brōthḗsetai hypò sētós: hē dè dikaiosýnē mou eis tòn aiō̂na éstai, tò dè sōtḗrión mou eis geneàs geneō̂n.

9LXX
’Εξεγείρου ἐξεγείρου, Ιερουσαλημ, καὶ ἔνδυσαι τὴν ἰσχὺν τοῦ βραχίονός σου· ἐξεγείρου ὡς ἐν ἀρχῇ ἡμέρας, ὡς γενεὰ αἰῶνος. οὐ σὺ εἶ

’Exegeírou exegeírou, Ierousalēm, kaì éndysai tḕn ischỳn toû brachíonós sou: exegeírou hōs en archē̂i hēméras, hōs geneà aiō̂nos. ou sỳ eî

10
ἡ ἐρημοῦσα θάλασσαν, ὕδωρ ἀβύσσου πλῆθος; ἡ θεῖσα τὰ βάθη τῆς θαλάσσης ὁδὸν διαβάσεως ῥυομένοις

hē erēmoûsa thálassan, hýdōr abýssou plē̂thos? hē theîsa tà báthē tē̂s thalássēs hodòn diabáseōs rhyoménois

11
καὶ λελυτρωμένοις; ὑπὸ γὰρ κυρίου ἀποστραϕήσονται καὶ ἥξουσιν εἰς Σιων μετ’ εὐϕροσύνης καὶ ἀγαλλιάματος αἰωνίου· ἐπὶ γὰρ τῆς κεϕαλῆς αὐτῶν ἀγαλλίασις καὶ αἴνεσις, καὶ εὐϕροσύνη καταλήμψεται αὐτούς, ἀπέδρα ὀδύνη καὶ λύπη καὶ στεναγμός.

kaì lelytrōménois? hypò gàr kyríou apostraphḗsontai kaì hḗxousin eis Siōn met’ euphrosýnēs kaì agalliámatos aiōníou: epì gàr tē̂s kephalē̂s autō̂n agallíasis kaì aínesis, kaì euphrosýnē katalḗmpsetai autoús, apédra odýnē kaì lýpē kaì stenagmós.

12
ἐγώ εἰμι ἐγώ εἰμι ὁ παρακαλῶν σε· γνῶθι τίνα εὐλαβηθεῖσα ἐϕοβήθης ἀπὸ ἀνθρώπου θνητοῦ καὶ ἀπὸ υἱοῦ ἀνθρώπου, οἳ ὡσεὶ χόρτος ἐξηράνθησαν.

egṓ eimi egṓ eimi ho parakalō̂n se: gnō̂thi tína eulabētheîsa ephobḗthēs apò anthrṓpou thnētoû kaì apò hyioû anthrṓpou, hoì hōseì chórtos exēránthēsan.

13
καὶ ἐπελάθου θεὸν τὸν ποιήσαντά σε, τὸν ποιήσαντα τὸν οὐρανὸν καὶ θεμελιώσαντα τὴν γῆν, καὶ ἐϕόβου ἀεὶ πάσας τὰς ἡμέρας τὸ πρόσωπον τοῦ θυμοῦ τοῦ θλίβοντός σε· ὃν τρόπον γὰρ ἐβουλεύσατο τοῦ ἆραί σε, καὶ νῦν ποῦ ὁ θυμὸς τοῦ θλίβοντός σε;

kaì epeláthou theòn tòn poiḗsantá se, tòn poiḗsanta tòn ouranòn kaì themeliṓsanta tḕn gē̂n, kaì ephóbou aeì pásas tàs hēméras tò prósōpon toû thymoû toû thlíbontós se: hòn trópon gàr ebouleúsato toû âraí se, kaì nŷn poû ho thymòs toû thlíbontós se?

14LXX
ἐν γὰρ τῷ σῴζεσθαί σε οὐ στήσεται οὐδὲ χρονιεῖ·

en gàr tō̂i sṓizesthaí se ou stḗsetai oudè chronieî:

15
ὅτι ἐγὼ ὁ θεός σου ὁ ταράσσων τὴν θάλασσαν καὶ ἠχῶν τὰ κύματα αὐτῆς, κύριος σαβαωθ ὄνομά μοι.

hóti egṑ ho theós sou ho tarássōn tḕn thálassan kaì ēchō̂n tà kýmata autē̂s, kýrios sabaōth ónomá moi.

16
θήσω τοὺς λόγους μου εἰς τὸ στόμα σου καὶ ὑπὸ τὴν σκιὰν τῆς χειρός μου σκεπάσω σε, ἐν ᾗ ἔστησα τὸν οὐρανὸν καὶ ἐθεμελίωσα τὴν γῆν· καὶ ἐρεῖ Σιων Λαός μου εἶ σύ.

thḗsō toùs lógous mou eis tò stóma sou kaì hypò tḕn skiàn tē̂s cheirós mou skepásō se, en hē̂i éstēsa tòn ouranòn kaì ethemelíōsa tḕn gē̂n: kaì ereî Siōn Laós mou eî sý.

17
’Εξεγείρου ἐξεγείρου ἀνάστηθι, Ιερουσαλημ ἡ πιοῦσα τὸ ποτήριον τοῦ θυμοῦ ἐκ χειρὸς κυρίου· τὸ ποτήριον γὰρ τῆς πτώσεως, τὸ κόνδυ τοῦ θυμοῦ ἐξέπιες καὶ ἐξεκένωσας.

’Exegeírou exegeírou anástēthi, Ierousalēm hē pioûsa tò potḗrion toû thymoû ek cheiròs kyríou: tò potḗrion gàr tē̂s ptṓseōs, tò kóndy toû thymoû exépies kaì exekénōsas.

18
καὶ οὐκ ἦν ὁ παρακαλῶν σε ἀπὸ πάντων τῶν τέκνων σου, ὧν ἔτεκες, καὶ οὐκ ἦν ὁ ἀντιλαμβανόμενος τῆς χειρός σου οὐδὲ ἀπὸ πάντων τῶν υἱῶν σου, ὧν ὕψωσας.

kaì ouk ē̂n ho parakalō̂n se apò pántōn tō̂n téknōn sou, hō̂n étekes, kaì ouk ē̂n ho antilambanómenos tē̂s cheirós sou oudè apò pántōn tō̂n hyiō̂n sou, hō̂n hýpsōsas.

19
δύο ταῦτα ἀντικείμενά σοι· τίς σοι συλλυπηθήσεται; πτῶμα καὶ σύντριμμα, λιμὸς καὶ μάχαιρα· τίς σε παρακαλέσει;

dýo taûta antikeímená soi: tís soi syllypēthḗsetai? ptō̂ma kaì sýntrimma, limòs kaì máchaira: tís se parakalései?

20
οἱ υἱοί σου οἱ ἀπορούμενοι, οἱ καθεύδοντες ἐπ’ ἄκρου πάσης ἐξόδου ὡς σευτλίον ἡμίεϕθον, οἱ πλήρεις θυμοῦ κυρίου, ἐκλελυμένοι διὰ κυρίου τοῦ θεοῦ.

hoi hyioí sou hoi aporoúmenoi, hoi katheúdontes ep’ ákrou pásēs exódou hōs seutlíon hēmíephthon, hoi plḗreis thymoû kyríou, eklelyménoi dià kyríou toû theoû.

21
διὰ τοῦτο ἄκουε, τεταπεινωμένη καὶ μεθύουσα οὐκ ἀπὸ οἴνου·

dià toûto ákoue, tetapeinōménē kaì methýousa ouk apò oínou:

22
οὕτως λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ κρίνων τὸν λαὸν αὐτοῦ ’Ιδοὺ εἴληϕα ἐκ τῆς χειρός σου τὸ ποτήριον τῆς πτώσεως, τὸ κόνδυ τοῦ θυμοῦ, καὶ οὐ προσθήσῃ ἔτι πιεῖν αὐτό·

hoútōs légei kýrios ho theòs ho krínōn tòn laòn autoû ’Idoù eílēpha ek tē̂s cheirós sou tò potḗrion tē̂s ptṓseōs, tò kóndy toû thymoû, kaì ou prosthḗsēi éti pieîn autó:

23
καὶ ἐμβαλῶ αὐτὸ εἰς τὰς χεῖρας τῶν ἀδικησάντων σε καὶ τῶν ταπεινωσάντων σε, οἳ εἶπαν τῇ ψυχῇ σου Κύψον, ἵνα παρέλθωμεν· καὶ ἔθηκας ἴσα τῇ γῇ τὰ μετάϕρενά σου ἔξω τοῖς παραπορευομένοις.

kaì embalō̂ autò eis tàs cheîras tō̂n adikēsántōn se kaì tō̂n tapeinōsántōn se, hoì eîpan tē̂i psychē̂i sou Kýpson, hína parélthōmen: kaì éthēkas ísa tē̂i gē̂i tà metáphrená sou éxō toîs paraporeuoménois.