Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 58

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Αναβόησον ἐν ἰσχύι καὶ μὴ ϕείσῃ, ὡς σάλπιγγα ὕψωσον τὴν ϕωνήν σου καὶ ἀνάγγειλον τῷ λαῷ μου τὰ ἁμαρτήματα αὐτῶν καὶ τῷ οἴκῳ Ιακωβ τὰς ἀνομίας αὐτῶν.

’Anabóēson en ischýi kaì mḕ pheísēi, hōs sálpinga hýpsōson tḕn phōnḗn sou kaì anángeilon tō̂i laō̂i mou tà hamartḗmata autō̂n kaì tō̂i oíkōi Iakōb tàs anomías autō̂n.

2
ἐμὲ ἡμέραν ἐξ ἡμέρας ζητοῦσιν καὶ γνῶναί μου τὰς ὁδοὺς ἐπιθυμοῦσιν· ὡς λαὸς δικαιοσύνην πεποιηκὼς καὶ κρίσιν θεοῦ αὐτοῦ μὴ ἐγκαταλελοιπὼς αἰτοῦσίν με νῦν κρίσιν δικαίαν καὶ ἐγγίζειν θεῷ ἐπιθυμοῦσιν

emè hēméran ex hēméras zētoûsin kaì gnō̂naí mou tàs hodoùs epithymoûsin: hōs laòs dikaiosýnēn pepoiēkṑs kaì krísin theoû autoû mḕ enkataleloipṑs aitoûsín me nŷn krísin dikaían kaì engízein theō̂i epithymoûsin

3
λέγοντες Τί ὅτι ἐνηστεύσαμεν καὶ οὐκ εἶδες; ἐταπεινώσαμεν τὰς ψυχὰς ἡμῶν καὶ οὐκ ἔγνως; ἐν γὰρ ταῖς ἡμέραις τῶν νηστειῶν ὑμῶν εὑρίσκετε τὰ θελήματα ὑμῶν καὶ πάντας τοὺς ὑποχειρίους ὑμῶν ὑπονύσσετε.

légontes Tí hóti enēsteúsamen kaì ouk eîdes? etapeinṓsamen tàs psychàs hēmō̂n kaì ouk égnōs? en gàr taîs hēmérais tō̂n nēsteiō̂n hymō̂n heurískete tà thelḗmata hymō̂n kaì pántas toùs hypocheiríous hymō̂n hyponýssete.

4
εἰ εἰς κρίσεις καὶ μάχας νηστεύετε καὶ τύπτετε πυγμαῖς ταπεινόν, ἵνα τί μοι νηστεύετε ὡς σήμερον ἀκουσθῆναι ἐν κραυγῇ τὴν ϕωνὴν ὑμῶν;

ei eis kríseis kaì máchas nēsteúete kaì týptete pygmaîs tapeinón, hína tí moi nēsteúete hōs sḗmeron akousthē̂nai en kraugē̂i tḕn phōnḕn hymō̂n?

5
οὐ ταύτην τὴν νηστείαν ἐξελεξάμην καὶ ἡμέραν ταπεινοῦν ἄνθρωπον τὴν ψυχὴν αὐτοῦ· οὐδ’ ἂν κάμψῃς ὡς κρίκον τὸν τράχηλόν σου καὶ σάκκον καὶ σποδὸν ὑποστρώσῃ, οὐδ’ οὕτως καλέσετε νηστείαν δεκτήν.

ou taútēn tḕn nēsteían exelexámēn kaì hēméran tapeinoûn ánthrōpon tḕn psychḕn autoû: oud’ àn kámpsēis hōs kríkon tòn tráchēlón sou kaì sákkon kaì spodòn hypostrṓsēi, oud’ hoútōs kalésete nēsteían dektḗn.

6
οὐχὶ τοιαύτην νηστείαν ἐγὼ ἐξελεξάμην, λέγει κύριος, ἀλλὰ λῦε πάντα σύνδεσμον ἀδικίας, διάλυε στραγγαλιὰς βιαίων συναλλαγμάτων, ἀπόστελλε τεθραυσμένους ἐν ἀϕέσει καὶ πᾶσαν συγγραϕὴν ἄδικον διάσπα·

ouchì toiaútēn nēsteían egṑ exelexámēn, légei kýrios, allà lŷe pánta sýndesmon adikías, diálye strangaliàs biaíōn synallagmátōn, apóstelle tethrausménous en aphései kaì pâsan syngraphḕn ádikon diáspa:

7
διάθρυπτε πεινῶντι τὸν ἄρτον σου καὶ πτωχοὺς ἀστέγους εἴσαγε εἰς τὸν οἶκόν σου· ἐὰν ἴδῃς γυμνόν, περίβαλε, καὶ ἀπὸ τῶν οἰκείων τοῦ σπέρματός σου οὐχ ὑπερόψῃ.

diáthrypte peinō̂nti tòn árton sou kaì ptōchoùs astégous eísage eis tòn oîkón sou: eàn ídēis gymnón, períbale, kaì apò tō̂n oikeíōn toû spérmatós sou ouch hyperópsēi.

8
τότε ῥαγήσεται πρόιμον τὸ ϕῶς σου, καὶ τὰ ἰάματά σου ταχὺ ἀνατελεῖ, καὶ προπορεύσεται ἔμπροσθέν σου ἡ δικαιοσύνη σου, καὶ ἡ δόξα τοῦ θεοῦ περιστελεῖ σε·

tóte rhagḗsetai próimon tò phō̂s sou, kaì tà iámatá sou tachỳ anateleî, kaì proporeúsetai émprosthén sou hē dikaiosýnē sou, kaì hē dóxa toû theoû peristeleî se:

9
τότε βοήσῃ, καὶ ὁ θεὸς εἰσακούσεταί σου· ἔτι λαλοῦντός σου ἐρεῖ ’Ιδοὺ πάρειμι. ἐὰν ἀϕέλῃς ἀπὸ σοῦ σύνδεσμον καὶ χειροτονίαν καὶ ῥῆμα γογγυσμοῦ

tóte boḗsēi, kaì ho theòs eisakoúsetaí sou: éti laloûntós sou ereî ’Idoù páreimi. eàn aphélēis apò soû sýndesmon kaì cheirotonían kaì rhē̂ma gongysmoû

10
καὶ δῷς πεινῶντι τὸν ἄρτον ἐκ ψυχῆς σου καὶ ψυχὴν τεταπεινωμένην ἐμπλήσῃς, τότε ἀνατελεῖ ἐν τῷ σκότει τὸ ϕῶς σου, καὶ τὸ σκότος σου ὡς μεσημβρία.

kaì dō̂is peinō̂nti tòn árton ek psychē̂s sou kaì psychḕn tetapeinōménēn emplḗsēis, tóte anateleî en tō̂i skótei tò phō̂s sou, kaì tò skótos sou hōs mesēmbría.

11
καὶ ἔσται ὁ θεός σου μετὰ σοῦ διὰ παντός· καὶ ἐμπλησθήσῃ καθάπερ ἐπιθυμεῖ ἡ ψυχή σου, καὶ τὰ ὀστᾶ σου πιανθήσεται, καὶ ἔσῃ ὡς κῆπος μεθύων καὶ ὡς πηγὴ ἣν μὴ ἐξέλιπεν ὕδωρ, καὶ τὰ ὀστᾶ σου ὡς βοτάνη ἀνατελεῖ καὶ πιανθήσεται, καὶ κληρονομήσουσι γενεὰς γενεῶν.

kaì éstai ho theós sou metà soû dià pantós: kaì emplēsthḗsēi katháper epithymeî hē psychḗ sou, kaì tà ostâ sou pianthḗsetai, kaì ésēi hōs kē̂pos methýōn kaì hōs pēgḕ hḕn mḕ exélipen hýdōr, kaì tà ostâ sou hōs botánē anateleî kaì pianthḗsetai, kaì klēronomḗsousi geneàs geneō̂n.

12
καὶ οἰκοδομηθήσονταί σου αἱ ἔρημοι αἰώνιοι, καὶ ἔσται σου τὰ θεμέλια αἰώνια γενεῶν γενεαῖς· καὶ κληθήσῃ Οἰκοδόμος ϕραγμῶν, καὶ τοὺς τρίβους τοὺς ἀνὰ μέσον παύσεις.

kaì oikodomēthḗsontaí sou hai érēmoi aiṓnioi, kaì éstai sou tà themélia aiṓnia geneō̂n geneaîs: kaì klēthḗsēi Oikodómos phragmō̂n, kaì toùs tríbous toùs anà méson paúseis.

13
ἐὰν ἀποστρέψῃς τὸν πόδα σου ἀπὸ τῶν σαββάτων τοῦ μὴ ποιεῖν τὰ θελήματά σου ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἁγίᾳ καὶ καλέσεις τὰ σάββατα τρυϕερά, ἅγια τῷ θεῷ σου, οὐκ ἀρεῖς τὸν πόδα σου ἐπ’ ἔργῳ οὐδὲ λαλήσεις λόγον ἐν ὀργῇ ἐκ τοῦ στόματός σου,

eàn apostrépsēis tòn póda sou apò tō̂n sabbátōn toû mḕ poieîn tà thelḗmatá sou en tē̂i hēmérāi tē̂i hagíāi kaì kaléseis tà sábbata trypherá, hágia tō̂i theō̂i sou, ouk areîs tòn póda sou ep’ érgōi oudè lalḗseis lógon en orgē̂i ek toû stómatós sou,

14
καὶ ἔσῃ πεποιθὼς ἐπὶ κύριον, καὶ ἀναβιβάσει σε ἐπὶ τὰ ἀγαθὰ τῆς γῆς καὶ ψωμιεῖ σε τὴν κληρονομίαν Ιακωβ τοῦ πατρός σου· τὸ γὰρ στόμα κυρίου ἐλάλησεν ταῦτα.

kaì ésēi pepoithṑs epì kýrion, kaì anabibásei se epì tà agathà tē̂s gē̂s kaì psōmieî se tḕn klēronomían Iakōb toû patrós sou: tò gàr stóma kyríou elálēsen taûta.