Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 65

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εμϕανὴς ἐγενόμην τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, εὑρέθην τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσιν· εἶπα ’Ιδού εἰμι, τῷ ἔθνει οἳ οὐκ ἐκάλεσάν μου τὸ ὄνομα.

’Emphanḕs egenómēn toîs emè mḕ zētoûsin, heuréthēn toîs emè mḕ eperōtō̂sin: eîpa ’Idoú eimi, tō̂i éthnei hoì ouk ekálesán mou tò ónoma.

2
ἐξεπέτασα τὰς χεῖράς μου ὅλην τὴν ἡμέραν πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα, οἳ οὐκ ἐπορεύθησαν ὁδῷ ἀληθινῇ, ἀλλ’ ὀπίσω τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν.

exepétasa tàs cheîrás mou hólēn tḕn hēméran pròs laòn apeithoûnta kaì antilégonta, hoì ouk eporeúthēsan hodō̂i alēthinē̂i, all’ opísō tō̂n hamartiō̂n autō̂n.

3
ὁ λαὸς οὗτος ὁ παροξύνων με ἐναντίον ἐμοῦ διὰ παντός, αὐτοὶ θυσιάζουσιν ἐν τοῖς κήποις καὶ θυμιῶσιν ἐπὶ ταῖς πλίνθοις τοῖς δαιμονίοις, ἃ οὐκ ἔστιν·

ho laòs hoûtos ho paroxýnōn me enantíon emoû dià pantós, autoì thysiázousin en toîs kḗpois kaì thymiō̂sin epì taîs plínthois toîs daimoníois, hà ouk éstin:

4
καὶ ἐν τοῖς μνήμασιν καὶ ἐν τοῖς σπηλαίοις κοιμῶνται δι’ ἐνύπνια, οἱ ἔσθοντες κρέα ὕεια καὶ ζωμὸν θυσιῶν, μεμολυμμένα πάντα τὰ σκεύη αὐτῶν·

kaì en toîs mnḗmasin kaì en toîs spēlaíois koimō̂ntai di’ enýpnia, hoi ésthontes kréa hýeia kaì zōmòn thysiō̂n, memolymména pánta tà skeúē autō̂n:

5
οἱ λέγοντες Πόρρω ἀπ’ ἐμοῦ, μὴ ἐγγίσῃς μου, ὅτι καθαρός εἰμι· οὗτος καπνὸς τοῦ θυμοῦ μου, πῦρ καίεται ἐν αὐτῷ πάσας τὰς ἡμέρας.

hoi légontes Pórrō ap’ emoû, mḕ engísēis mou, hóti katharós eimi: hoûtos kapnòs toû thymoû mou, pŷr kaíetai en autō̂i pásas tàs hēméras.

6
ἰδοὺ γέγραπται ἐνώπιόν μου Οὐ σιωπήσω, ἕως ἂν ἀποδῶ εἰς τὸν κόλπον αὐτῶν·

idoù gégraptai enṓpión mou Ou siōpḗsō, héōs àn apodō̂ eis tòn kólpon autō̂n:

7
τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν καὶ τῶν πατέρων αὐτῶν, λέγει κύριος, οἳ ἐθυμίασαν ἐπὶ τῶν ὀρέων καὶ ἐπὶ τῶν βουνῶν ὠνείδισάν με, ἀποδώσω τὰ ἔργα αὐτῶν εἰς τὸν κόλπον αὐτῶν.

tàs hamartías autō̂n kaì tō̂n patérōn autō̂n, légei kýrios, hoì ethymíasan epì tō̂n oréōn kaì epì tō̂n bounō̂n ōneídisán me, apodṓsō tà érga autō̂n eis tòn kólpon autō̂n.

8
Οὕτως λέγει κύριος ῝Ον τρόπον εὑρεθήσεται ὁ ῥὼξ ἐν τῷ βότρυι καὶ ἐροῦσιν Μὴ λυμήνῃ αὐτὸν ὅτι εὐλογία κυρίου ἐστὶν ἐν αὐτῷ, οὕτως ποιήσω ἕνεκεν τοῦ δουλεύοντός μοι, τούτου ἕνεκεν οὐ μὴ ἀπολέσω πάντας.

Hoútōs légei kýrios ῝On trópon heurethḗsetai ho rhṑx en tō̂i bótryi kaì eroûsin Mḕ lymḗnēi autòn hóti eulogía kyríou estìn en autō̂i, hoútōs poiḗsō héneken toû douleúontós moi, toútou héneken ou mḕ apolésō pántas.

9
καὶ ἐξάξω τὸ ἐξ Ιακωβ σπέρμα καὶ τὸ ἐξ Ιουδα, καὶ κληρονομήσει τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου, καὶ κληρονομήσουσιν οἱ ἐκλεκτοί μου καὶ οἱ δοῦλοί μου καὶ κατοικήσουσιν ἐκεῖ.

kaì exáxō tò ex Iakōb spérma kaì tò ex Iouda, kaì klēronomḗsei tò óros tò hágión mou, kaì klēronomḗsousin hoi eklektoí mou kaì hoi doûloí mou kaì katoikḗsousin ekeî.

10
καὶ ἔσονται ἐν τῷ δρυμῷ ἐπαύλεις ποιμνίων καὶ ϕάραγξ Αχωρ εἰς ἀνάπαυσιν βουκολίων τῷ λαῷ μου, οἳ ἐζήτησάν με.

kaì ésontai en tō̂i drymō̂i epaúleis poimníōn kaì pháranx Achōr eis anápausin boukolíōn tō̂i laō̂i mou, hoì ezḗtēsán me.

11
ὑμεῖς δὲ οἱ ἐγκαταλιπόντες με καὶ ἐπιλανθανόμενοι τὸ ὄρος τὸ ἅγιόν μου καὶ ἑτοιμάζοντες τῷ δαίμονι τράπεζαν καὶ πληροῦντες τῇ τύχῃ κέρασμα,

hymeîs dè hoi enkatalipóntes me kaì epilanthanómenoi tò óros tò hágión mou kaì hetoimázontes tō̂i daímoni trápezan kaì plēroûntes tē̂i týchēi kérasma,

12
ἐγὼ παραδώσω ὑμᾶς εἰς μάχαιραν, πάντες ἐν σϕαγῇ πεσεῖσθε, ὅτι ἐκάλεσα ὑμᾶς καὶ οὐχ ὑπηκούσατε, ἐλάλησα καὶ παρηκούσατε καὶ ἐποιήσατε τὸ πονηρὸν ἐναντίον ἐμοῦ καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξασθε.

egṑ paradṓsō hymâs eis máchairan, pántes en sphagē̂i peseîsthe, hóti ekálesa hymâs kaì ouch hypēkoúsate, elálēsa kaì parēkoúsate kaì epoiḗsate tò ponēròn enantíon emoû kaì hà ouk eboulómēn exeléxasthe.

13
Διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι ϕάγονται, ὑμεῖς δὲ πεινάσετε· ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι πίονται, ὑμεῖς δὲ διψήσετε· ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι εὐϕρανθήσονται, ὑμεῖς δὲ αἰσχυνθήσεσθε·

Dià toûto táde légei kýrios ’Idoù hoi douleúontés moi phágontai, hymeîs dè peinásete: idoù hoi douleúontés moi píontai, hymeîs dè dipsḗsete: idoù hoi douleúontés moi euphranthḗsontai, hymeîs dè aischynthḗsesthe:

14
ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι ἀγαλλιάσονται ἐν εὐϕροσύνῃ, ὑμεῖς δὲ κεκράξεσθε διὰ τὸν πόνον τῆς καρδίας ὑμῶν καὶ ἀπὸ συντριβῆς πνεύματος ὀλολύξετε.

idoù hoi douleúontés moi agalliásontai en euphrosýnēi, hymeîs dè kekráxesthe dià tòn pónon tē̂s kardías hymō̂n kaì apò syntribē̂s pneúmatos ololýxete.

15
καταλείψετε γὰρ τὸ ὄνομα ὑμῶν εἰς πλησμονὴν τοῖς ἐκλεκτοῖς μου, ὑμᾶς δὲ ἀνελεῖ κύριος. τοῖς δὲ δουλεύουσιν αὐτῷ κληθήσεται ὄνομα καινόν,

kataleípsete gàr tò ónoma hymō̂n eis plēsmonḕn toîs eklektoîs mou, hymâs dè aneleî kýrios. toîs dè douleúousin autō̂i klēthḗsetai ónoma kainón,

16
ὃ εὐλογηθήσεται ἐπὶ τῆς γῆς· εὐλογήσουσιν γὰρ τὸν θεὸν τὸν ἀληθινόν, καὶ οἱ ὀμνύοντες ἐπὶ τῆς γῆς ὀμοῦνται τὸν θεὸν τὸν ἀληθινόν· ἐπιλήσονται γὰρ τὴν θλῖψιν αὐτῶν τὴν πρώτην, καὶ οὐκ ἀναβήσεται αὐτῶν ἐπὶ τὴν καρδίαν.

hò eulogēthḗsetai epì tē̂s gē̂s: eulogḗsousin gàr tòn theòn tòn alēthinón, kaì hoi omnýontes epì tē̂s gē̂s omoûntai tòn theòn tòn alēthinón: epilḗsontai gàr tḕn thlîpsin autō̂n tḕn prṓtēn, kaì ouk anabḗsetai autō̂n epì tḕn kardían.

17
ἔσται γὰρ ὁ οὐρανὸς καινὸς καὶ ἡ γῆ καινή, καὶ οὐ μὴ μνησθῶσιν τῶν προτέρων, οὐδ’ οὐ μὴ ἐπέλθῃ αὐτῶν ἐπὶ τὴν καρδίαν,

éstai gàr ho ouranòs kainòs kaì hē gē̂ kainḗ, kaì ou mḕ mnēsthō̂sin tō̂n protérōn, oud’ ou mḕ epélthēi autō̂n epì tḕn kardían,

18
ἀλλ’ εὐϕροσύνην καὶ ἀγαλλίαμα εὑρήσουσιν ἐν αὐτῇ· ὅτι ἰδοὺ ἐγὼ ποιῶ Ιερουσαλημ ἀγαλλίαμα καὶ τὸν λαόν μου εὐϕροσύνην.

all’ euphrosýnēn kaì agallíama heurḗsousin en autē̂i: hóti idoù egṑ poiō̂ Ierousalēm agallíama kaì tòn laón mou euphrosýnēn.

19
καὶ ἀγαλλιάσομαι ἐπὶ Ιερουσαλημ καὶ εὐϕρανθήσομαι ἐπὶ τῷ λαῷ μου, καὶ οὐκέτι μὴ ἀκουσθῇ ἐν αὐτῇ ϕωνὴ κλαυθμοῦ οὐδὲ ϕωνὴ κραυγῆς.

kaì agalliásomai epì Ierousalēm kaì euphranthḗsomai epì tō̂i laō̂i mou, kaì oukéti mḕ akousthē̂i en autē̂i phōnḕ klauthmoû oudè phōnḕ kraugē̂s.

20
καὶ οὐ μὴ γένηται ἐκεῖ ἄωρος καὶ πρεσβύτης, ὃς οὐκ ἐμπλήσει τὸν χρόνον αὐτοῦ· ἔσται γὰρ ὁ νέος ἑκατὸν ἐτῶν, ὁ δὲ ἀποθνῄσκων ἁμαρτωλὸς ἑκατὸν ἐτῶν καὶ ἐπικατάρατος ἔσται.

kaì ou mḕ génētai ekeî áōros kaì presbýtēs, hòs ouk emplḗsei tòn chrónon autoû: éstai gàr ho néos hekatòn etō̂n, ho dè apothnḗiskōn hamartōlòs hekatòn etō̂n kaì epikatáratos éstai.

21
καὶ οἰκοδομήσουσιν οἰκίας καὶ αὐτοὶ ἐνοικήσουσιν, καὶ καταϕυτεύσουσιν ἀμπελῶνας καὶ αὐτοὶ ϕάγονται τὰ γενήματα αὐτῶν·

kaì oikodomḗsousin oikías kaì autoì enoikḗsousin, kaì kataphyteúsousin ampelō̂nas kaì autoì phágontai tà genḗmata autō̂n:

22
καὶ οὐ μὴ οἰκοδομήσουσιν καὶ ἄλλοι ἐνοικήσουσιν, καὶ οὐ μὴ ϕυτεύσουσιν καὶ ἄλλοι ϕάγονται· κατὰ γὰρ τὰς ἡμέρας τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς ἔσονται αἱ ἡμέραι τοῦ λαοῦ μου, τὰ ἔργα τῶν πόνων αὐτῶν παλαιώσουσιν.

kaì ou mḕ oikodomḗsousin kaì álloi enoikḗsousin, kaì ou mḕ phyteúsousin kaì álloi phágontai: katà gàr tàs hēméras toû xýlou tē̂s zōē̂s ésontai hai hēmérai toû laoû mou, tà érga tō̂n pónōn autō̂n palaiṓsousin.

23
οἱ δὲ ἐκλεκτοί μου οὐ κοπιάσουσιν εἰς κενὸν οὐδὲ τεκνοποιήσουσιν εἰς κατάραν, ὅτι σπέρμα ηὐλογημένον ὑπὸ θεοῦ ἐστιν, καὶ τὰ ἔκγονα αὐτῶν μετ’ αὐτῶν ἔσονται.

hoi dè eklektoí mou ou kopiásousin eis kenòn oudè teknopoiḗsousin eis katáran, hóti spérma ēylogēménon hypò theoû estin, kaì tà ékgona autō̂n met’ autō̂n ésontai.

24
καὶ ἔσται πρὶν κεκράξαι αὐτοὺς ἐγὼ ἐπακούσομαι αὐτῶν, ἔτι λαλούντων αὐτῶν ἐρῶ Τί ἐστιν;

kaì éstai prìn kekráxai autoùs egṑ epakoúsomai autō̂n, éti laloúntōn autō̂n erō̂ Tí estin?

25
τότε λύκοι καὶ ἄρνες βοσκηθήσονται ἅμα, καὶ λέων ὡς βοῦς ϕάγεται ἄχυρα, ὄϕις δὲ γῆν ὡς ἄρτον· οὐκ ἀδικήσουσιν οὐδὲ μὴ λυμανοῦνται ἐπὶ τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ μου, λέγει κύριος.

tóte lýkoi kaì árnes boskēthḗsontai háma, kaì léōn hōs boûs phágetai áchyra, óphis dè gē̂n hōs árton: ouk adikḗsousin oudè mḕ lymanoûntai epì tō̂i órei tō̂i hagíōi mou, légei kýrios.