Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Isaïe 66

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Οὕτως λέγει κύριος ‘Ο οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου· ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι; ἢ ποῖος τόπος τῆς καταπαύσεώς μου;

Hoútōs légei kýrios ‘O ouranós moi thrónos, hē dè gē̂ hypopódion tō̂n podō̂n mou: poîon oîkon oikodomḗseté moi? ḕ poîos tópos tē̂s katapaúseṓs mou?

2
πάντα γὰρ ταῦτα ἐποίησεν ἡ χείρ μου, καὶ ἔστιν ἐμὰ πάντα ταῦτα, λέγει κύριος· καὶ ἐπὶ τίνα ἐπιβλέψω ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν καὶ ἡσύχιον καὶ τρέμοντα τοὺς λόγους μου;

pánta gàr taûta epoíēsen hē cheír mou, kaì éstin emà pánta taûta, légei kýrios: kaì epì tína epiblépsō all’ ḕ epì tòn tapeinòn kaì hēsýchion kaì trémonta toùs lógous mou?

3
ὁ δὲ ἄνομος ὁ θύων μοι μόσχον ὡς ὁ ἀποκτέννων κύνα, ὁ δὲ ἀναϕέρων σεμίδαλιν ὡς αἷμα ὕειον, ὁ διδοὺς λίβανον εἰς μνημόσυνον ὡς βλάσϕημος· καὶ οὗτοι ἐξελέξαντο τὰς ὁδοὺς αὐτῶν καὶ τὰ βδελύγματα αὐτῶν, ἃ ἡ ψυχὴ αὐτῶν ἠθέλησεν,

ho dè ánomos ho thýōn moi móschon hōs ho apokténnōn kýna, ho dè anaphérōn semídalin hōs haîma hýeion, ho didoùs líbanon eis mnēmósynon hōs blásphēmos: kaì hoûtoi exeléxanto tàs hodoùs autō̂n kaì tà bdelýgmata autō̂n, hà hē psychḕ autō̂n ēthélēsen,

4
κἀγὼ ἐκλέξομαι τὰ ἐμπαίγματα αὐτῶν καὶ τὰς ἁμαρτίας ἀνταποδώσω αὐτοῖς· ὅτι ἐκάλεσα αὐτοὺς καὶ οὐχ ὑπήκουσάν μου, ἐλάλησα καὶ οὐκ ἤκουσαν, καὶ ἐποίησαν τὸ πονηρὸν ἐναντίον μου καὶ ἃ οὐκ ἐβουλόμην ἐξελέξαντο.

kagṑ ekléxomai tà empaígmata autō̂n kaì tàs hamartías antapodṓsō autoîs: hóti ekálesa autoùs kaì ouch hypḗkousán mou, elálēsa kaì ouk ḗkousan, kaì epoíēsan tò ponēròn enantíon mou kaì hà ouk eboulómēn exeléxanto.

5LXX
’Ακούσατε τὸ ῥῆμα κυρίου, οἱ τρέμοντες τὸν λόγον αὐτοῦ· εἴπατε, ἀδελϕοὶ ἡμῶν, τοῖς μισοῦσιν ἡμᾶς καὶ βδελυσσομένοις, ἵνα τὸ ὄνομα κυρίου δοξασθῇ καὶ ὀϕθῇ ἐν τῇ εὐϕροσύνῃ αὐτῶν, κἀκεῖνοι αἰσχυνθήσονται.

’Akoúsate tò rhē̂ma kyríou, hoi trémontes tòn lógon autoû: eípate, adelphoì hēmō̂n, toîs misoûsin hēmâs kaì bdelyssoménois, hína tò ónoma kyríou doxasthē̂i kaì ophthē̂i en tē̂i euphrosýnēi autō̂n, kakeînoi aischynthḗsontai.

6
ϕωνὴ κραυγῆς ἐκ πόλεως, ϕωνὴ ἐκ ναοῦ, ϕωνὴ κυρίου ἀνταποδιδόντος ἀνταπόδοσιν τοῖς ἀντικειμένοις.

phōnḕ kraugē̂s ek póleōs, phōnḕ ek naoû, phōnḕ kyríou antapodidóntos antapódosin toîs antikeiménois.

7
πρὶν ἢ τὴν ὠδίνουσαν τεκεῖν, πρὶν ἐλθεῖν τὸν πόνον τῶν ὠδίνων, ἐξέϕυγεν καὶ ἔτεκεν ἄρσεν.

prìn ḕ tḕn ōdínousan tekeîn, prìn eltheîn tòn pónon tō̂n ōdínōn, exéphygen kaì éteken ársen.

8
τίς ἤκουσεν τοιοῦτο, καὶ τίς ἑώρακεν οὕτως; ἦ ὤδινεν γῆ ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ, ἢ καὶ ἐτέχθη ἔθνος εἰς ἅπαξ; ὅτι ὤδινεν καὶ ἔτεκεν Σιων τὰ παιδία αὐτῆς.

tís ḗkousen toioûto, kaì tís heṓraken hoútōs? ē̂ ṓdinen gē̂ en miā̂i hēmérāi, ḕ kaì etéchthē éthnos eis hápax? hóti ṓdinen kaì éteken Siōn tà paidía autē̂s.

9LXX
ἐγὼ δὲ ἔδωκα τὴν προσδοκίαν ταύτην, καὶ οὐκ ἐμνήσθης μου, εἶπεν κύριος. οὐκ ἰδοὺ ἐγὼ γεννῶσαν καὶ στεῖραν ἐποίησα; εἶπεν ὁ θεός.

egṑ dè édōka tḕn prosdokían taútēn, kaì ouk emnḗsthēs mou, eîpen kýrios. ouk idoù egṑ gennō̂san kaì steîran epoíēsa? eîpen ho theós.

10
εὐϕράνθητι, Ιερουσαλημ, καὶ πανηγυρίσατε ἐν αὐτῇ, πάντες οἱ ἀγαπῶντες αὐτήν, χάρητε χαρᾷ, πάντες ὅσοι πενθεῖτε ἐπ’ αὐτῆς,

euphránthēti, Ierousalēm, kaì panēgyrísate en autē̂i, pántes hoi agapō̂ntes autḗn, chárēte charā̂i, pántes hósoi pentheîte ep’ autē̂s,

11
ἵνα θηλάσητε καὶ ἐμπλησθῆτε ἀπὸ μαστοῦ παρακλήσεως αὐτῆς, ἵνα ἐκθηλάσαντες τρυϕήσητε ἀπὸ εἰσόδου δόξης αὐτῆς.

hína thēlásēte kaì emplēsthē̂te apò mastoû paraklḗseōs autē̂s, hína ekthēlásantes tryphḗsēte apò eisódou dóxēs autē̂s.

12
ὅτι τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ ἐκκλίνω εἰς αὐτοὺς ὡς ποταμὸς εἰρήνης καὶ ὡς χειμάρρους ἐπικλύζων δόξαν ἐθνῶν· τὰ παιδία αὐτῶν ἐπ’ ὤμων ἀρθήσονται καὶ ἐπὶ γονάτων παρακληθήσονται.

hóti táde légei kýrios ’Idoù egṑ ekklínō eis autoùs hōs potamòs eirḗnēs kaì hōs cheimárrous epiklýzōn dóxan ethnō̂n: tà paidía autō̂n ep’ ṓmōn arthḗsontai kaì epì gonátōn paraklēthḗsontai.

13
ὡς εἴ τινα μήτηρ παρακαλέσει, οὕτως καὶ ἐγὼ παρακαλέσω ὑμᾶς, καὶ ἐν Ιερουσαλημ παρακληθήσεσθε.

hōs eí tina mḗtēr parakalései, hoútōs kaì egṑ parakalésō hymâs, kaì en Ierousalēm paraklēthḗsesthe.

14
καὶ ὄψεσθε, καὶ χαρήσεται ὑμῶν ἡ καρδία, καὶ τὰ ὀστᾶ ὑμῶν ὡς βοτάνη ἀνατελεῖ· καὶ γνωσθήσεται ἡ χεὶρ κυρίου τοῖς σεβομένοις αὐτόν, καὶ ἀπειλήσει τοῖς ἀπειθοῦσιν.

kaì ópsesthe, kaì charḗsetai hymō̂n hē kardía, kaì tà ostâ hymō̂n hōs botánē anateleî: kaì gnōsthḗsetai hē cheìr kyríou toîs seboménois autón, kaì apeilḗsei toîs apeithoûsin.

15
’Ιδοὺ γὰρ κύριος ὡς πῦρ ἥξει καὶ ὡς καταιγὶς τὰ ἅρματα αὐτοῦ ἀποδοῦναι ἐν θυμῷ ἐκδίκησιν καὶ ἀποσκορακισμὸν ἐν ϕλογὶ πυρός.

’Idoù gàr kýrios hōs pŷr hḗxei kaì hōs kataigìs tà hármata autoû apodoûnai en thymō̂i ekdíkēsin kaì aposkorakismòn en phlogì pyrós.

16
ἐν γὰρ τῷ πυρὶ κυρίου κριθήσεται πᾶσα ἡ γῆ καὶ ἐν τῇ ῥομϕαίᾳ αὐτοῦ πᾶσα σάρξ· πολλοὶ τραυματίαι ἔσονται ὑπὸ κυρίου.

en gàr tō̂i pyrì kyríou krithḗsetai pâsa hē gē̂ kaì en tē̂i rhomphaíāi autoû pâsa sárx: polloì traumatíai ésontai hypò kyríou.

17
οἱ ἁγνιζόμενοι καὶ καθαριζόμενοι εἰς τοὺς κήπους καὶ ἐν τοῖς προθύροις ἔσθοντες κρέας ὕειον καὶ τὰ βδελύγματα καὶ τὸν νῦν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἀναλωθήσονται, εἶπεν κύριος,

hoi hagnizómenoi kaì katharizómenoi eis toùs kḗpous kaì en toîs prothýrois ésthontes kréas hýeion kaì tà bdelýgmata kaì tòn nŷn epì tò autò analōthḗsontai, eîpen kýrios,

18
κἀγὼ τὰ ἔργα αὐτῶν καὶ τὸν λογισμὸν αὐτῶν ἐπίσταμαι. ἔρχομαι συναγαγεῖν πάντα τὰ ἔθνη καὶ τὰς γλώσσας, καὶ ἥξουσιν καὶ ὄψονται τὴν δόξαν μου.

kagṑ tà érga autō̂n kaì tòn logismòn autō̂n epístamai. érchomai synagageîn pánta tà éthnē kaì tàs glṓssas, kaì hḗxousin kaì ópsontai tḕn dóxan mou.

19
καὶ καταλείψω ἐπ’ αὐτῶν σημεῖα καὶ ἐξαποστελῶ ἐξ αὐτῶν σεσῳσμένους εἰς τὰ ἔθνη, εἰς θαρσις καὶ Φουδ καὶ Λουδ καὶ Μοσοχ καὶ θοβελ καὶ εἰς τὴν ‘Ελλάδα καὶ εἰς τὰς νήσους τὰς πόρρω, οἳ οὐκ ἀκηκόασίν μου τὸ ὄνομα οὐδὲ ἑωράκασιν τὴν δόξαν μου, καὶ ἀναγγελοῦσίν μου τὴν δόξαν ἐν τοῖς ἔθνεσιν.

kaì kataleípsō ep’ autō̂n sēmeîa kaì exapostelō̂ ex autō̂n sesōisménous eis tà éthnē, eis tharsis kaì Phoud kaì Loud kaì Mosoch kaì thobel kaì eis tḕn ‘Elláda kaì eis tàs nḗsous tàs pórrō, hoì ouk akēkóasín mou tò ónoma oudè heōrákasin tḕn dóxan mou, kaì anangeloûsín mou tḕn dóxan en toîs éthnesin.

20
καὶ ἄξουσιν τοὺς ἀδελϕοὺς ὑμῶν ἐκ πάντων τῶν ἐθνῶν δῶρον κυρίῳ μεθ’ ἵππων καὶ ἁρμάτων ἐν λαμπήναις ἡμιόνων μετὰ σκιαδίων εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν Ιερουσαλημ, εἶπεν κύριος, ὡς ἂν ἐνέγκαισαν οἱ υἱοὶ Ισραηλ ἐμοὶ τὰς θυσίας αὐτῶν μετὰ ψαλμῶν εἰς τὸν οἶκον κυρίου.

kaì áxousin toùs adelphoùs hymō̂n ek pántōn tō̂n ethnō̂n dō̂ron kyríōi meth’ híppōn kaì harmátōn en lampḗnais hēmiónōn metà skiadíōn eis tḕn hagían pólin Ierousalēm, eîpen kýrios, hōs àn enénkaisan hoi hyioì Israēl emoì tàs thysías autō̂n metà psalmō̂n eis tòn oîkon kyríou.

21
καὶ ἀπ’ αὐτῶν λήμψομαι ἐμοὶ ἱερεῖς καὶ Λευίτας, εἶπεν κύριος.

kaì ap’ autō̂n lḗmpsomai emoì hiereîs kaì Leuítas, eîpen kýrios.

22
ὃν τρόπον γὰρ ὁ οὐρανὸς καινὸς καὶ ἡ γῆ καινή, ἃ ἐγὼ ποιῶ, μένει ἐνώπιόν μου, λέγει κύριος, οὕτως στήσεται τὸ σπέρμα ὑμῶν καὶ τὸ ὄνομα ὑμῶν.

hòn trópon gàr ho ouranòs kainòs kaì hē gē̂ kainḗ, hà egṑ poiō̂, ménei enṓpión mou, légei kýrios, hoútōs stḗsetai tò spérma hymō̂n kaì tò ónoma hymō̂n.

23
καὶ ἔσται μῆνα ἐκ μηνὸς καὶ σάββατον ἐκ σαββάτου ἥξει πᾶσα σὰρξ ἐνώπιόν μου προσκυνῆσαι ἐν Ιερουσαλημ, εἶπεν κύριος.

kaì éstai mē̂na ek mēnòs kaì sábbaton ek sabbátou hḗxei pâsa sàrx enṓpión mou proskynē̂sai en Ierousalēm, eîpen kýrios.

24
καὶ ἐξελεύσονται καὶ ὄψονται τὰ κῶλα τῶν ἀνθρώπων τῶν παραβεβηκότων ἐν ἐμοί· ὁ γὰρ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτήσει, καὶ τὸ πῦρ αὐτῶν οὐ σβεσθήσεται, καὶ ἔσονται εἰς ὅρασιν πάσῃ σαρκί.

kaì exeleúsontai kaì ópsontai tà kō̂la tō̂n anthrṓpōn tō̂n parabebēkótōn en emoí: ho gàr skṓlēx autō̂n ou teleutḗsei, kaì tò pŷr autō̂n ou sbesthḗsetai, kaì ésontai eis hórasin pásēi sarkí.