Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Job 2:6

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εγένετο δὲ ὡς ἡ ἡμέρα αὕτη καὶ ἦλθον οἱ ἄγγελοι τοῦ θεοῦ παραστῆναι ἔναντι κυρίου, καὶ ὁ διάβολος ἦλθεν ἐν μέσῳ αὐτῶν – παραστῆναι ἐναντίον τοῦ κυρίου.⊥

’Egéneto dè hōs hē hēméra haútē kaì ē̂lthon hoi ángeloi toû theoû parastē̂nai énanti kyríou, kaì ho diábolos ē̂lthen en mésōi autō̂n – parastē̂nai enantíon toû kyríou.⊥

2
καὶ εἶπεν ὁ κύριος τῷ διαβόλῳ Πόθεν σὺ ἔρχῃ; τότε εἶπεν ὁ διάβολος ἐνώπιον τοῦ κυρίου Διαπορευθεὶς τὴν ὑπ’ οὐρανὸν καὶ ἐμπεριπατήσας τὴν σύμπασαν πάρειμι.

kaì eîpen ho kýrios tō̂i diabólōi Póthen sỳ érchēi? tóte eîpen ho diábolos enṓpion toû kyríou Diaporeutheìs tḕn hyp’ ouranòn kaì emperipatḗsas tḕn sýmpasan páreimi.

3
εἶπεν δὲ ὁ κύριος πρὸς τὸν διάβολον Προσέσχες οὖν τῷ θεράποντί μου Ιωβ, ὅτι οὐκ ἔστιν κατ’ αὐτὸν τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἄνθρωπος ἄκακος, ἀληθινός, ἄμεμπτος, θεοσεβής, ἀπεχόμενος ἀπὸ παντὸς κακοῦ; ἔτι δὲ ἔχεται ἀκακίας· σὺ δὲ εἶπας τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ διὰ κενῆς ἀπολέσαι.

eîpen dè ho kýrios pròs tòn diábolon Prosésches oûn tō̂i therápontí mou Iōb, hóti ouk éstin kat’ autòn tō̂n epì tē̂s gē̂s ánthrōpos ákakos, alēthinós, ámemptos, theosebḗs, apechómenos apò pantòs kakoû? éti dè échetai akakías: sỳ dè eîpas tà hypárchonta autoû dià kenē̂s apolésai.

4
ὑπολαβὼν δὲ ὁ διάβολος εἶπεν τῷ κυρίῳ Δέρμα ὑπὲρ δέρματος· ὅσα ὑπάρχει ἀνθρώπῳ, ὑπὲρ τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ἐκτείσει·

hypolabṑn dè ho diábolos eîpen tō̂i kyríōi Dérma hypèr dérmatos: hósa hypárchei anthrṓpōi, hypèr tē̂s psychē̂s autoû ekteísei:

5
οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ ἀποστείλας τὴν χεῖρά σου ἅψαι τῶν ὀστῶν αὐτοῦ καὶ τῶν σαρκῶν αὐτοῦ· εἰ μὴν εἰς πρόσωπόν σε εὐλογήσει.

ou mḕn dè allà aposteílas tḕn cheîrá sou hápsai tō̂n ostō̂n autoû kaì tō̂n sarkō̂n autoû: ei mḕn eis prósōpón se eulogḗsei.

6
εἶπεν δὲ ὁ κύριος τῷ διαβόλῳ ’Ιδοὺ παραδίδωμί σοι αὐτόν, μόνον τὴν ψυχὴν αὐτοῦ διαϕύλαξον.

eîpen dè ho kýrios tō̂i diabólōi ’Idoù paradídōmí soi autón, mónon tḕn psychḕn autoû diaphýlaxon.

7
’Εξῆλθεν δὲ ὁ διάβολος ἀπὸ τοῦ κυρίου καὶ ἔπαισεν τὸν Ιωβ ἕλκει πονηρῷ ἀπὸ ποδῶν ἕως κεϕαλῆς.

’Exē̂lthen dè ho diábolos apò toû kyríou kaì épaisen tòn Iōb hélkei ponērō̂i apò podō̂n héōs kephalē̂s.

8
καὶ ἔλαβεν ὄστρακον, ἵνα τὸν ἰχῶρα ξύῃ, καὶ ἐκάθητο ἐπὶ τῆς κοπρίας ἔξω τῆς πόλεως.

kaì élaben óstrakon, hína tòn ichō̂ra xýēi, kaì ekáthēto epì tē̂s koprías éxō tē̂s póleōs.

9
Χρόνου δὲ πολλοῦ προβεβηκότος εἶπεν αὐτῷ ἡ γυνὴ αὐτοῦ Μέχρι τίνος καρτερήσεις λέγων

Chrónou dè polloû probebēkótos eîpen autō̂i hē gynḕ autoû Méchri tínos karterḗseis légōn

9A
’Ιδοὺ ἀναμένω χρόνον ἔτι μικρὸν προσδεχόμενος τὴν ἐλπίδα τῆς σωτηρίας μου;

’Idoù anaménō chrónon éti mikròn prosdechómenos tḕn elpída tē̂s sōtērías mou?

9B
ἰδοὺ γὰρ ἠϕάνισταί σου τὸ μνημόσυνον ἀπὸ τῆς γῆς, υἱοὶ καὶ θυγατέρες, ἐμῆς κοιλίας ὠδῖνες καὶ πόνοι, οὓς εἰς τὸ κενὸν ἐκοπίασα μετὰ μόχθων.

idoù gàr ēphánistaí sou tò mnēmósynon apò tē̂s gē̂s, hyioì kaì thygatéres, emē̂s koilías ōdînes kaì pónoi, hoùs eis tò kenòn ekopíasa metà móchthōn.

9C
σύ τε αὐτὸς ἐν σαπρίᾳ σκωλήκων κάθησαι διανυκτερεύων αἴθριος·

sý te autòs en sapríāi skōlḗkōn káthēsai dianyktereúōn aíthrios:

9D
κἀγὼ πλανῆτις καὶ λάτρις τόπον ἐκ τόπου περιερχομένη καὶ οἰκίαν ἐξ οἰκίας προσδεχομένη τὸν ἥλιον πότε δύσεται, ἵνα ἀναπαύσωμαι τῶν μόχθων καὶ τῶν ὀδυνῶν, αἵ με νῦν συνέχουσιν.

kagṑ planē̂tis kaì látris tópon ek tópou perierchoménē kaì oikían ex oikías prosdechoménē tòn hḗlion póte dýsetai, hína anapaúsōmai tō̂n móchthōn kaì tō̂n odynō̂n, haí me nŷn synéchousin.

ἀλλὰ εἰπόν τι ῥῆμα εἰς κύριον καὶ τελεύτα.

allà eipón ti rhē̂ma eis kýrion kaì teleúta.

10
ὁ δὲ ἐμβλέψας εἶπεν αὐτῇ ῞Ωσπερ μία τῶν ἀϕρόνων γυναικῶν ἐλάλησας· εἰ τὰ ἀγαθὰ ἐδεξάμεθα ἐκ χειρὸς κυρίου, τὰ κακὰ οὐχ ὑποίσομεν; ἐν πᾶσιν τούτοις τοῖς συμβεβηκόσιν αὐτῷ οὐδὲν ἥμαρτεν Ιωβ τοῖς χείλεσιν ἐναντίον τοῦ θεοῦ.

ho dè emblépsas eîpen autē̂i ῞Ōsper mía tō̂n aphrónōn gynaikō̂n elálēsas: ei tà agathà edexámetha ek cheiròs kyríou, tà kakà ouch hypoísomen? en pâsin toútois toîs symbebēkósin autō̂i oudèn hḗmarten Iōb toîs cheílesin enantíon toû theoû.

11
’Ακούσαντες δὲ οἱ τρεῖς ϕίλοι αὐτοῦ τὰ κακὰ πάντα τὰ ἐπελθόντα αὐτῷ παρεγένοντο ἕκαστος ἐκ τῆς ἰδίας χώρας πρὸς αὐτόν, Ελιϕας ὁ θαιμανων βασιλεύς, Βαλδαδ ὁ Σαυχαίων τύραννος, Σωϕαρ ὁ Μιναίων βασιλεύς, καὶ παρεγένοντο πρὸς αὐτὸν ὁμοθυμαδὸν τοῦ παρακαλέσαι καὶ ἐπισκέψασθαι αὐτόν.

’Akoúsantes dè hoi treîs phíloi autoû tà kakà pánta tà epelthónta autō̂i paregénonto hékastos ek tē̂s idías chṓras pròs autón, Eliphas ho thaimanōn basileús, Baldad ho Sauchaíōn týrannos, Sōphar ho Minaíōn basileús, kaì paregénonto pròs autòn homothymadòn toû parakalésai kaì episképsasthai autón.

12
ἰδόντες δὲ αὐτὸν πόρρωθεν οὐκ ἐπέγνωσαν καὶ βοήσαντες ϕωνῇ μεγάλῃ ἔκλαυσαν ῥήξαντες ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ στολὴν καὶ καταπασάμενοι γῆν.

idóntes dè autòn pórrōthen ouk epégnōsan kaì boḗsantes phōnē̂i megálēi éklausan rhḗxantes hékastos tḕn heautoû stolḕn kaì katapasámenoi gē̂n.

13
παρεκάθισαν αὐτῷ ἑπτὰ ἡμέρας καὶ ἑπτὰ νύκτας, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐλάλησεν· ἑώρων γὰρ τὴν πληγὴν δεινὴν οὖσαν καὶ μεγάλην σϕόδρα.

parekáthisan autō̂i heptà hēméras kaì heptà nýktas, kaì oudeìs autō̂n elálēsen: heṓrōn gàr tḕn plēgḕn deinḕn oûsan kaì megálēn sphódra.