Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Juges (B) 13:7

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Καὶ προσέθηκαν οἱ υἱοὶ Ισραηλ ποιῆσαι τὸ πονηρὸν ἐνώπιον κυρίου, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς κύριος ἐν χειρὶ Φυλιστιιμ τεσσαράκοντα ἔτη.

Kaì proséthēkan hoi hyioì Israēl poiē̂sai tò ponēròn enṓpion kyríou, kaì parédōken autoùs kýrios en cheirì Phylistiim tessarákonta étē.

2
Καὶ ἦν ἀνὴρ εἷς ἀπὸ Σαραα ἀπὸ δήμου συγγενείας τοῦ Δανι, καὶ ὄνομα αὐτῷ Μανωε, καὶ γυνὴ αὐτῷ στεῖρα καὶ οὐκ ἔτεκεν.

Kaì ē̂n anḕr heîs apò Saraa apò dḗmou syngeneías toû Dani, kaì ónoma autō̂i Manōe, kaì gynḕ autō̂i steîra kaì ouk éteken.

3
καὶ ὤϕθη ἄγγελος κυρίου πρὸς τὴν γυναῖκα καὶ εἶπεν πρὸς αὐτήν ’Ιδοὺ σὺ στεῖρα καὶ οὐ τέτοκας· καὶ συλλήμψῃ υἱόν.

kaì ṓphthē ángelos kyríou pròs tḕn gynaîka kaì eîpen pròs autḗn ’Idoù sỳ steîra kaì ou tétokas: kaì syllḗmpsēi hyión.

4
καὶ νῦν ϕύλαξαι δὴ καὶ μὴ πίῃς οἶνον καὶ μέθυσμα καὶ μὴ ϕάγῃς πᾶν ἀκάθαρτον·

kaì nŷn phýlaxai dḕ kaì mḕ píēis oînon kaì méthysma kaì mḕ phágēis pân akátharton:

5
ὅτι ἰδοὺ σὺ ἐν γαστρὶ ἔχεις καὶ τέξῃ υἱόν, καὶ σίδηρος οὐκ ἀναβήσεται ἐπὶ τὴν κεϕαλὴν αὐτοῦ, ὅτι ναζιρ θεοῦ ἔσται τὸ παιδάριον ἀπὸ τῆς κοιλίας, καὶ αὐτὸς ἄρξεται τοῦ σῶσαι τὸν Ισραηλ ἐκ χειρὸς Φυλιστιιμ.

hóti idoù sỳ en gastrì écheis kaì téxēi hyión, kaì sídēros ouk anabḗsetai epì tḕn kephalḕn autoû, hóti nazir theoû éstai tò paidárion apò tē̂s koilías, kaì autòs árxetai toû sō̂sai tòn Israēl ek cheiròs Phylistiim.

6
καὶ εἰσῆλθεν ἡ γυνὴ καὶ εἶπεν τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς λέγουσα ῎Ανθρωπος θεοῦ ἦλθεν πρός με, καὶ εἶδος αὐτοῦ ὡς εἶδος ἀγγέλου θεοῦ ϕοβερὸν σϕόδρα· καὶ οὐκ ἠρώτησα αὐτόν, πόθεν ἐστίν, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ οὐκ ἀπήγγειλέν μοι.

kaì eisē̂lthen hē gynḕ kaì eîpen tō̂i andrì autē̂s légousa ῎Anthrōpos theoû ē̂lthen prós me, kaì eîdos autoû hōs eîdos angélou theoû phoberòn sphódra: kaì ouk ērṓtēsa autón, póthen estín, kaì tò ónoma autoû ouk apḗngeilén moi.

7
καὶ εἶπέν μοι ’Ιδοὺ σὺ ἐν γαστρὶ ἔχεις καὶ τέξῃ υἱόν· καὶ νῦν μὴ πίῃς οἶνον καὶ μέθυσμα καὶ μὴ ϕάγῃς πᾶν ἀκάθαρτον, ὅτι ἅγιον θεοῦ ἔσται τὸ παιδάριον ἀπὸ γαστρὸς ἕως ἡμέρας θανάτου αὐτοῦ.

kaì eîpén moi ’Idoù sỳ en gastrì écheis kaì téxēi hyión: kaì nŷn mḕ píēis oînon kaì méthysma kaì mḕ phágēis pân akátharton, hóti hágion theoû éstai tò paidárion apò gastròs héōs hēméras thanátou autoû.

8
καὶ προσηύξατο Μανωε πρὸς κύριον καὶ εἶπεν ’Εν ἐμοί, κύριε Αδωναιε, τὸν ἄνθρωπον τοῦ θεοῦ, ὃν ἀπέστειλας, ἐλθέτω δὴ ἔτι πρὸς ἡμᾶς καὶ συμβιβασάτω ἡμᾶς τί ποιήσωμεν τῷ παιδίῳ τῷ τικτομένῳ.

kaì prosēýxato Manōe pròs kýrion kaì eîpen ’En emoí, kýrie Adōnaie, tòn ánthrōpon toû theoû, hòn apésteilas, elthétō dḕ éti pròs hēmâs kaì symbibasátō hēmâs tí poiḗsōmen tō̂i paidíōi tō̂i tiktoménōi.

9
καὶ εἰσήκουσεν ὁ θεὸς τῆς ϕωνῆς Μανωε, καὶ ἦλθεν ὁ ἄγγελος τοῦ θεοῦ ἔτι πρὸς τὴν γυναῖκα, καὶ αὕτη ἐκάθητο ἐν ἀγρῷ, καὶ Μανωε ὁ ἀνὴρ αὐτῆς οὐκ ἦν μετ’ αὐτῆς.

kaì eisḗkousen ho theòs tē̂s phōnē̂s Manōe, kaì ē̂lthen ho ángelos toû theoû éti pròs tḕn gynaîka, kaì haútē ekáthēto en agrō̂i, kaì Manōe ho anḕr autē̂s ouk ē̂n met’ autē̂s.

10
καὶ ἐτάχυνεν ἡ γυνὴ καὶ ἔδραμεν καὶ ἀνήγγειλεν τῷ ἀνδρὶ αὐτῆς καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν ’Ιδοὺ ὦπται πρός με ὁ ἀνήρ, ὃς ἦλθεν ἐν ἡμέρᾳ πρός με.

kaì etáchynen hē gynḕ kaì édramen kaì anḗngeilen tō̂i andrì autē̂s kaì eîpen pròs autón ’Idoù ō̂ptai prós me ho anḗr, hòs ē̂lthen en hēmérāi prós me.

11
καὶ ἀνέστη καὶ ἐπορεύθη Μανωε ὀπίσω τῆς γυναικὸς αὐτοῦ καὶ ἦλθεν πρὸς τὸν ἄνδρα καὶ εἶπεν αὐτῷ Εἰ σὺ εἶ ὁ ἀνὴρ ὁ λαλήσας πρὸς τὴν γυναῖκα; καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος ’Εγώ.

kaì anéstē kaì eporeúthē Manōe opísō tē̂s gynaikòs autoû kaì ē̂lthen pròs tòn ándra kaì eîpen autō̂i Ei sỳ eî ho anḕr ho lalḗsas pròs tḕn gynaîka? kaì eîpen ho ángelos ’Egṓ.

12
καὶ εἶπεν Μανωε Νῦν ἐλεύσεται ὁ λόγος σου· τίς ἔσται κρίσις τοῦ παιδίου καὶ τὰ ποιήματα αὐτοῦ;

kaì eîpen Manōe Nŷn eleúsetai ho lógos sou: tís éstai krísis toû paidíou kaì tà poiḗmata autoû?

13
καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος κυρίου πρὸς Μανωε ’Απὸ πάντων, ὧν εἴρηκα πρὸς τὴν γυναῖκα, ϕυλάξεται·

kaì eîpen ho ángelos kyríou pròs Manōe ’Apò pántōn, hō̂n eírēka pròs tḕn gynaîka, phyláxetai:

14
ἀπὸ παντός, ὃ ἐκπορεύεται ἐξ ἀμπέλου τοῦ οἴνου, οὐ ϕάγεται καὶ οἶνον καὶ σικερα μέθυσμα μὴ πιέτω καὶ πᾶν ἀκάθαρτον μὴ ϕαγέτω· πάντα, ὅσα ἐνετειλάμην αὐτῇ, ϕυλάξεται.

apò pantós, hò ekporeúetai ex ampélou toû oínou, ou phágetai kaì oînon kaì sikera méthysma mḕ piétō kaì pân akátharton mḕ phagétō: pánta, hósa eneteilámēn autē̂i, phyláxetai.

15
καὶ εἶπεν Μανωε πρὸς τὸν ἄγγελον κυρίου Κατάσχωμεν ὧδέ σε καὶ ποιήσωμεν ἐνώπιόν σου ἔριϕον αἰγῶν.

kaì eîpen Manōe pròs tòn ángelon kyríou Katáschōmen hō̂dé se kaì poiḗsōmen enṓpión sou ériphon aigō̂n.

16
καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος κυρίου πρὸς Μανωε ’Εὰν κατάσχῃς με, οὐ ϕάγομαι ἀπὸ τῶν ἄρτων σου, καὶ ἐὰν ποιήσῃς ὁλοκαύτωμα, τῷ κυρίῳ ἀνοίσεις αὐτό· ὅτι οὐκ ἔγνω Μανωε ὅτι ἄγγελος κυρίου αὐτός.

kaì eîpen ho ángelos kyríou pròs Manōe ’Eàn katáschēis me, ou phágomai apò tō̂n ártōn sou, kaì eàn poiḗsēis holokaútōma, tō̂i kyríōi anoíseis autó: hóti ouk égnō Manōe hóti ángelos kyríou autós.

17
καὶ εἶπεν Μανωε πρὸς τὸν ἄγγελον κυρίου Τί τὸ ὄνομά σοι; ὅτι ἔλθοι τὸ ῥῆμά σου, καὶ δοξάσομέν σε.

kaì eîpen Manōe pròs tòn ángelon kyríou Tí tò ónomá soi? hóti élthoi tò rhē̂má sou, kaì doxásomén se.

18
καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος κυρίου Εἰς τί τοῦτο ἐρωτᾷς τὸ ὄνομά μου; καὶ αὐτό ἐστιν θαυμαστόν.

kaì eîpen autō̂i ho ángelos kyríou Eis tí toûto erōtā̂is tò ónomá mou? kaì autó estin thaumastón.

19
καὶ ἔλαβεν Μανωε τὸν ἔριϕον τῶν αἰγῶν καὶ τὴν θυσίαν καὶ ἀνήνεγκεν ἐπὶ τὴν πέτραν τῷ κυρίῳ· καὶ διεχώρισεν ποιῆσαι, καὶ Μανωε καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ βλέποντες.

kaì élaben Manōe tòn ériphon tō̂n aigō̂n kaì tḕn thysían kaì anḗnenken epì tḕn pétran tō̂i kyríōi: kaì diechṓrisen poiē̂sai, kaì Manōe kaì hē gynḕ autoû blépontes.

20
καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἀναβῆναι τὴν ϕλόγα ἐπάνω τοῦ θυσιαστηρίου ἕως τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἀνέβη ὁ ἄγγελος κυρίου ἐν τῇ ϕλογὶ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ Μανωε καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ βλέποντες καὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν ἐπὶ τὴν γῆν.

kaì egéneto en tō̂i anabē̂nai tḕn phlóga epánō toû thysiastēríou héōs toû ouranoû kaì anébē ho ángelos kyríou en tē̂i phlogì toû thysiastēríou, kaì Manōe kaì hē gynḕ autoû blépontes kaì épesan epì prósōpon autō̂n epì tḕn gē̂n.

21
καὶ οὐ προσέθηκεν ἔτι ὁ ἄγγελος κυρίου ὀϕθῆναι πρὸς Μανωε καὶ πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ· τότε ἔγνω Μανωε ὅτι ἄγγελος κυρίου οὗτος.

kaì ou proséthēken éti ho ángelos kyríou ophthē̂nai pròs Manōe kaì pròs tḕn gynaîka autoû: tóte égnō Manōe hóti ángelos kyríou hoûtos.

22
καὶ εἶπεν Μανωε πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ θανάτῳ ἀποθανούμεθα, ὅτι θεὸν εἴδομεν.

kaì eîpen Manōe pròs tḕn gynaîka autoû thanátōi apothanoúmetha, hóti theòn eídomen.

23
καὶ εἶπεν αὐτῷ ἡ γυνὴ αὐτοῦ Εἰ ἤθελεν ὁ κύριος θανατῶσαι ἡμᾶς, οὐκ ἂν ἔλαβεν ἐκ χειρὸς ἡμῶν ὁλοκαύτωμα καὶ θυσίαν καὶ οὐκ ἂν ἔδειξεν ἡμῖν ταῦτα πάντα καὶ καθὼς καιρὸς οὐκ ἂν ἠκούτισεν ἡμᾶς ταῦτα.

kaì eîpen autō̂i hē gynḕ autoû Ei ḗthelen ho kýrios thanatō̂sai hēmâs, ouk àn élaben ek cheiròs hēmō̂n holokaútōma kaì thysían kaì ouk àn édeixen hēmîn taûta pánta kaì kathṑs kairòs ouk àn ēkoútisen hēmâs taûta.

24
Καὶ ἔτεκεν ἡ γυνὴ υἱὸν καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Σαμψων· καὶ ἡδρύνθη τὸ παιδάριον, καὶ εὐλόγησεν αὐτὸ κύριος.

Kaì éteken hē gynḕ hyiòn kaì ekálesen tò ónoma autoû Sampsōn: kaì hēdrýnthē tò paidárion, kaì eulógēsen autò kýrios.

25
καὶ ἤρξατο πνεῦμα κυρίου συνεκπορεύεσθαι αὐτῷ ἐν παρεμβολῇ Δαν καὶ ἀνὰ μέσον Σαραα καὶ ἀνὰ μέσον Εσθαολ.

kaì ḗrxato pneûma kyríou synekporeúesthai autō̂i en parembolē̂i Dan kaì anà méson Saraa kaì anà méson Esthaol.