Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 11:18

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο λόγος ὁ γενόμενος παρὰ κυρίου πρὸς Ιερεμιαν λέγων

‘O lógos ho genómenos parà kyríou pròs Ieremian légōn

2
’Ακούσατε τοὺς λόγους τῆς διαθήκης ταύτης. καὶ λαλήσεις πρὸς ἄνδρας Ιουδα καὶ πρὸς τοὺς κατοικοῦντας Ιερουσαλημ·

’Akoúsate toùs lógous tē̂s diathḗkēs taútēs. kaì lalḗseis pròs ándras Iouda kaì pròs toùs katoikoûntas Ierousalēm:

3
καὶ ἐρεῖς πρὸς αὐτούς Τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς Ισραηλ ’Επικατάρατος ὁ ἄνθρωπος, ὃς οὐκ ἀκούσεται τῶν λόγων τῆς διαθήκης ταύτης,

kaì ereîs pròs autoús Táde légei kýrios ho theòs Israēl ’Epikatáratos ho ánthrōpos, hòs ouk akoúsetai tō̂n lógōn tē̂s diathḗkēs taútēs,

4
ἧς ἐνετειλάμην τοῖς πατράσιν ὑμῶν ἐν ἡμέρᾳ, ᾗ ἀνήγαγον αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου ἐκ καμίνου τῆς σιδηρᾶς λέγων ’Ακούσατε τῆς ϕωνῆς μου καὶ ποιήσατε πάντα, ὅσα ἐὰν ἐντείλωμαι ὑμῖν, καὶ ἔσεσθέ μοι εἰς λαόν, καὶ ἐγὼ ἔσομαι ὑμῖν εἰς θεόν,

hē̂s eneteilámēn toîs patrásin hymō̂n en hēmérāi, hē̂i anḗgagon autoùs ek gē̂s Aigýptou ek kamínou tē̂s sidērâs légōn ’Akoúsate tē̂s phōnē̂s mou kaì poiḗsate pánta, hósa eàn enteílōmai hymîn, kaì ésesthé moi eis laón, kaì egṑ ésomai hymîn eis theón,

5
ὅπως στήσω τὸν ὅρκον μου, ὃν ὤμοσα τοῖς πατράσιν ὑμῶν, τοῦ δοῦναι αὐτοῖς γῆν ῥέουσαν γάλα καὶ μέλι καθὼς ἡ ἡμέρα αὕτη. καὶ ἀπεκρίθην καὶ εἶπα Γένοιτο, κύριε.

hópōs stḗsō tòn hórkon mou, hòn ṓmosa toîs patrásin hymō̂n, toû doûnai autoîs gē̂n rhéousan gála kaì méli kathṑs hē hēméra haútē. kaì apekríthēn kaì eîpa Génoito, kýrie.

6
καὶ εἶπεν κύριος πρός με ’Ανάγνωθι τοὺς λόγους τούτους ἐν πόλεσιν Ιουδα καὶ ἔξωθεν Ιερουσαλημ λέγων ’Ακούσατε τοὺς λόγους τῆς διαθήκης ταύτης καὶ ποιήσατε αὐτούς.

kaì eîpen kýrios prós me ’Anágnōthi toùs lógous toútous en pólesin Iouda kaì éxōthen Ierousalēm légōn ’Akoúsate toùs lógous tē̂s diathḗkēs taútēs kaì poiḗsate autoús.

8
καὶ οὐκ ἐποίησαν.

kaì ouk epoíēsan.

9
καὶ εἶπεν κύριος πρός με Εὑρέθη σύνδεσμος ἐν ἀνδράσιν Ιουδα καὶ ἐν τοῖς κατοικοῦσιν Ιερουσαλημ·

kaì eîpen kýrios prós me Heuréthē sýndesmos en andrásin Iouda kaì en toîs katoikoûsin Ierousalēm:

10
ἐπεστράϕησαν ἐπὶ τὰς ἀδικίας τῶν πατέρων αὐτῶν τῶν πρότερον, οἳ οὐκ ἤθελον εἰσακοῦσαι τῶν λόγων μου, καὶ ἰδοὺ αὐτοὶ βαδίζουσιν ὀπίσω θεῶν ἀλλοτρίων τοῦ δουλεύειν αὐτοῖς, καὶ διεσκέδασαν οἶκος Ισραηλ καὶ οἶκος Ιουδα τὴν διαθήκην μου, ἣν διεθέμην πρὸς τοὺς πατέρας αὐτῶν.

epestráphēsan epì tàs adikías tō̂n patérōn autō̂n tō̂n próteron, hoì ouk ḗthelon eisakoûsai tō̂n lógōn mou, kaì idoù autoì badízousin opísō theō̂n allotríōn toû douleúein autoîs, kaì dieskédasan oîkos Israēl kaì oîkos Iouda tḕn diathḗkēn mou, hḕn diethémēn pròs toùs patéras autō̂n.

11
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ’Ιδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ἐπὶ τὸν λαὸν τοῦτον κακά, ἐξ ὧν οὐ δυνήσονται ἐξελθεῖν ἐξ αὐτῶν, καὶ κεκράξονται πρός με, καὶ οὐκ εἰσακούσομαι αὐτῶν.

dià toûto táde légei kýrios ’Idoù egṑ epágō epì tòn laòn toûton kaká, ex hō̂n ou dynḗsontai exeltheîn ex autō̂n, kaì kekráxontai prós me, kaì ouk eisakoúsomai autō̂n.

12
καὶ πορεύσονται πόλεις Ιουδα καὶ οἱ κατοικοῦντες Ιερουσαλημ καὶ κεκράξονται πρὸς τοὺς θεούς, οἷς αὐτοὶ θυμιῶσιν αὐτοῖς· μὴ σώσουσιν αὐτοὺς ἐν καιρῷ τῶν κακῶν αὐτῶν;

kaì poreúsontai póleis Iouda kaì hoi katoikoûntes Ierousalēm kaì kekráxontai pròs toùs theoús, hoîs autoì thymiō̂sin autoîs: mḕ sṓsousin autoùs en kairō̂i tō̂n kakō̂n autō̂n?

13
ὅτι κατ’ ἀριθμὸν τῶν πόλεών σου ἦσαν θεοί σου, Ιουδα, καὶ κατ’ ἀριθμὸν ἐξόδων τῆς Ιερουσαλημ ἐτάξατε βωμοὺς θυμιᾶν τῇ Βααλ.

hóti kat’ arithmòn tō̂n póleṓn sou ē̂san theoí sou, Iouda, kaì kat’ arithmòn exódōn tē̂s Ierousalēm etáxate bōmoùs thymiân tē̂i Baal.

14
καὶ σὺ μὴ προσεύχου περὶ τοῦ λαοῦ τούτου καὶ μὴ ἀξίου περὶ αὐτῶν ἐν δεήσει καὶ προσευχῇ, ὅτι οὐκ εἰσακούσομαι ἐν τῷ καιρῷ, ἐν ᾧ ἐπικαλοῦνταί με, ἐν καιρῷ κακώσεως αὐτῶν.

kaì sỳ mḕ proseúchou perì toû laoû toútou kaì mḕ axíou perì autō̂n en deḗsei kaì proseuchē̂i, hóti ouk eisakoúsomai en tō̂i kairō̂i, en hō̂i epikaloûntaí me, en kairō̂i kakṓseōs autō̂n.

15
τί ἡ ἠγαπημένη ἐν τῷ οἴκῳ μου ἐποίησεν βδέλυγμα; μὴ εὐχαὶ καὶ κρέα ἅγια ἀϕελοῦσιν ἀπὸ σοῦ τὰς κακίας σου, ἢ τούτοις διαϕεύξῃ;

tí hē ēgapēménē en tō̂i oíkōi mou epoíēsen bdélygma? mḕ euchaì kaì kréa hágia apheloûsin apò soû tàs kakías sou, ḕ toútois diapheúxēi?

16
ἐλαίαν ὡραίαν εὔσκιον τῷ εἴδει ἐκάλεσεν κύριος τὸ ὄνομά σου· εἰς ϕωνὴν περιτομῆς αὐτῆς ἀνήϕθη πῦρ ἐπ’ αὐτήν, μεγάλη ἡ θλῖψις ἐπὶ σέ, ἠχρεώθησαν οἱ κλάδοι αὐτῆς.

elaían hōraían eúskion tō̂i eídei ekálesen kýrios tò ónomá sou: eis phōnḕn peritomē̂s autē̂s anḗphthē pŷr ep’ autḗn, megálē hē thlîpsis epì sé, ēchreṓthēsan hoi kládoi autē̂s.

17
καὶ κύριος ὁ καταϕυτεύσας σε ἐλάλησεν ἐπὶ σὲ κακὰ ἀντὶ τῆς κακίας οἴκου Ισραηλ καὶ οἴκου Ιουδα, ὅτι ἐποίησαν ἑαυτοῖς τοῦ παροργίσαι με ἐν τῷ θυμιᾶν αὐτοὺς τῇ Βααλ.

kaì kýrios ho kataphyteúsas se elálēsen epì sè kakà antì tē̂s kakías oíkou Israēl kaì oíkou Iouda, hóti epoíēsan heautoîs toû parorgísai me en tō̂i thymiân autoùs tē̂i Baal.

18
Κύριε, γνώρισόν μοι, καὶ γνώσομαι· τότε εἶδον τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτῶν.

Kýrie, gnṓrisón moi, kaì gnṓsomai: tóte eîdon tà epitēdeúmata autō̂n.

19
ἐγὼ δὲ ὡς ἀρνίον ἄκακον ἀγόμενον τοῦ θύεσθαι οὐκ ἔγνων· ἐπ’ ἐμὲ ἐλογίσαντο λογισμὸν πονηρὸν λέγοντες Δεῦτε καὶ ἐμβάλωμεν ξύλον εἰς τὸν ἄρτον αὐτοῦ καὶ ἐκτρίψωμεν αὐτὸν ἀπὸ γῆς ζώντων, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ οὐ μὴ μνησθῇ ἔτι.

egṑ dè hōs arníon ákakon agómenon toû thýesthai ouk égnōn: ep’ emè elogísanto logismòn ponēròn légontes Deûte kaì embálōmen xýlon eis tòn árton autoû kaì ektrípsōmen autòn apò gē̂s zṓntōn, kaì tò ónoma autoû ou mḕ mnēsthē̂i éti.

20
κύριε κρίνων δίκαια δοκιμάζων νεϕροὺς καὶ καρδίας, ἴδοιμι τὴν παρὰ σοῦ ἐκδίκησιν ἐξ αὐτῶν, ὅτι πρὸς σὲ ἀπεκάλυψα τὸ δικαίωμά μου.

kýrie krínōn díkaia dokimázōn nephroùs kaì kardías, ídoimi tḕn parà soû ekdíkēsin ex autō̂n, hóti pròs sè apekálypsa tò dikaíōmá mou.

21
διὰ τοῦτο τάδε λέγει κύριος ἐπὶ τοὺς ἄνδρας Αναθωθ τοὺς ζητοῦντας τὴν ψυχήν μου τοὺς λέγοντας Οὐ μὴ προϕητεύσῃς ἐπὶ τῷ ὀνόματι κυρίου· εἰ δὲ μή, ἀποθανῇ ἐν ταῖς χερσὶν ἡμῶν.

dià toûto táde légei kýrios epì toùs ándras Anathōth toùs zētoûntas tḕn psychḗn mou toùs légontas Ou mḕ prophēteúsēis epì tō̂i onómati kyríou: ei dè mḗ, apothanē̂i en taîs chersìn hēmō̂n.

22
ἰδοὺ ἐγὼ ἐπισκέψομαι ἐπ’ αὐτούς· οἱ νεανίσκοι αὐτῶν ἐν μαχαίρᾳ ἀποθανοῦνται, καὶ οἱ υἱοὶ αὐτῶν καὶ αἱ θυγατέρες αὐτῶν τελευτήσουσιν ἐν λιμῷ,

idoù egṑ episképsomai ep’ autoús: hoi neanískoi autō̂n en machaírāi apothanoûntai, kaì hoi hyioì autō̂n kaì hai thygatéres autō̂n teleutḗsousin en limō̂i,

23
καὶ ἐγκατάλειμμα οὐκ ἔσται αὐτῶν, ὅτι ἐπάξω κακὰ ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας ἐν Αναθωθ ἐν ἐνιαυτῷ ἐπισκέψεως αὐτῶν.

kaì enkatáleimma ouk éstai autō̂n, hóti epáxō kakà epì toùs katoikoûntas en Anathōth en eniautō̂i episképseōs autō̂n.