Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 30

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Τῇ Ιδουμαίᾳ. Τάδε λέγει κύριος Οὐκ ἔστιν ἔτι σοϕία ἐν θαιμαν, ἀπώλετο βουλὴ ἐκ συνετῶν, ὤχετο σοϕία αὐτῶν,

Tē̂i Idoumaíāi. Táde légei kýrios Ouk éstin éti sophía en thaiman, apṓleto boulḕ ek synetō̂n, ṓcheto sophía autō̂n,

2
ἠπατήθη ὁ τόπος αὐτῶν. βαθύνατε εἰς κάθισιν, οἱ κατοικοῦντες ἐν Δαιδαν, ὅτι δύσκολα ἐποίησεν· ἤγαγον ἐπ’ αὐτὸν ἐν χρόνῳ, ᾧ ἐπεσκεψάμην ἐπ’ αὐτόν.

ēpatḗthē ho tópos autō̂n. bathýnate eis káthisin, hoi katoikoûntes en Daidan, hóti dýskola epoíēsen: ḗgagon ep’ autòn en chrónōi, hō̂i epeskepsámēn ep’ autón.

3
ὅτι τρυγηταὶ ἦλθόν σοι, οὐ καταλείψουσίν σοι καταλείμματα· ὡς κλέπται ἐν νυκτὶ ἐπιθήσουσιν χεῖρα αὐτῶν.

hóti trygētaì ē̂lthón soi, ou kataleípsousín soi kataleímmata: hōs kléptai en nyktì epithḗsousin cheîra autō̂n.

4
ὅτι ἐγὼ κατέσυρα τὸν Ησαυ, ἀνεκάλυψα τὰ κρυπτὰ αὐτῶν, κρυβῆναι οὐ μὴ δύνωνται· ὤλοντο διὰ χεῖρα ἀδελϕοῦ αὐτοῦ καὶ γείτονος αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔστιν

hóti egṑ katésyra tòn Ēsau, anekálypsa tà kryptà autō̂n, krybē̂nai ou mḕ dýnōntai: ṓlonto dià cheîra adelphoû autoû kaì geítonos autoû, kaì ouk éstin

5
ὑπολείπεσθαι ὀρϕανόν σου, ἵνα ζήσηται· καὶ ἐγὼ ζήσομαι, καὶ χῆραι ἐπ’ ἐμὲ πεποίθασιν.

hypoleípesthai orphanón sou, hína zḗsētai: kaì egṑ zḗsomai, kaì chē̂rai ep’ emè pepoíthasin.

6
ὅτι τάδε εἶπεν κύριος Οἷς οὐκ ἦν νόμος πιεῖν τὸ ποτήριον, ἔπιον· καὶ σὺ ἀθῳωμένη οὐ μὴ ἀθῳωθῇς, ὅτι πίνων πίεσαι·

hóti táde eîpen kýrios Hoîs ouk ē̂n nómos pieîn tò potḗrion, épion: kaì sỳ athōiōménē ou mḕ athōiōthē̂is, hóti pínōn píesai:

7
ὅτι κατ’ ἐμαυτοῦ ὤμοσα, λέγει κύριος, ὅτι εἰς ἄβατον καὶ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ εἰς κατάρασιν ἔσῃ ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ πᾶσαι αἱ πόλεις αὐτῆς ἔσονται ἔρημοι εἰς αἰῶνα.

hóti kat’ emautoû ṓmosa, légei kýrios, hóti eis ábaton kaì eis oneidismòn kaì eis katárasin ésēi en mésōi autē̂s, kaì pâsai hai póleis autē̂s ésontai érēmoi eis aiō̂na.

8
ἀκοὴν ἤκουσα παρὰ κυρίου, καὶ ἀγγέλους εἰς ἔθνη ἀπέστειλεν Συνάχθητε καὶ παραγένεσθε εἰς αὐτήν, ἀνάστητε εἰς πόλεμον.

akoḕn ḗkousa parà kyríou, kaì angélous eis éthnē apésteilen Synáchthēte kaì paragénesthe eis autḗn, anástēte eis pólemon.

9
μικρὸν ἔδωκά σε ἐν ἔθνεσιν, εὐκαταϕρόνητον ἐν ἀνθρώποις.

mikròn édōká se en éthnesin, eukataphrónēton en anthrṓpois.

10
ἡ παιγνία σου ἐνεχείρησέν σοι, ἰταμία καρδίας σου κατέλυσεν τρυμαλιὰς πετρῶν, συνέλαβεν ἰσχὺν βουνοῦ ὑψηλοῦ· ὅτι ὕψωσεν ὥσπερ ἀετὸς νοσσιὰν αὐτοῦ, ἐκεῖθεν καθελῶ σε.

hē paignía sou enecheírēsén soi, itamía kardías sou katélysen trymaliàs petrō̂n, synélaben ischỳn bounoû hypsēloû: hóti hýpsōsen hṓsper aetòs nossiàn autoû, ekeîthen kathelō̂ se.

11
καὶ ἔσται ἡ Ιδουμαία εἰς ἄβατον, πᾶς ὁ παραπορευόμενος ἐπ’ αὐτὴν συριεῖ.

kaì éstai hē Idoumaía eis ábaton, pâs ho paraporeuómenos ep’ autḕn syrieî.

12
ὥσπερ κατεστράϕη Σοδομα καὶ Γομορρα καὶ αἱ πάροικοι αὐτῆς, εἶπεν κύριος παντοκράτωρ, οὐ μὴ καθίσῃ ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ οὐ μὴ ἐνοικήσῃ ἐκεῖ υἱὸς ἀνθρώπου.

hṓsper katestráphē Sodoma kaì Gomorra kaì hai pároikoi autē̂s, eîpen kýrios pantokrátōr, ou mḕ kathísēi ekeî ánthrōpos, kaì ou mḕ enoikḗsēi ekeî hyiòs anthrṓpou.

13
ἰδοὺ ὥσπερ λέων ἀναβήσεται ἐκ μέσου τοῦ Ιορδάνου εἰς τόπον Αιθαμ, ὅτι ταχὺ ἐκδιώξω αὐτοὺς ἀπ’ αὐτῆς· καὶ τοὺς νεανίσκους ἐπ’ αὐτὴν ἐπιστήσατε. ὅτι τίς ὥσπερ ἐγώ; καὶ τίς ἀντιστήσεταί μοι; καὶ τίς οὗτος ποιμήν, ὃς στήσεται κατὰ πρόσωπόν μου;

idoù hṓsper léōn anabḗsetai ek mésou toû Iordánou eis tópon Aitham, hóti tachỳ ekdiṓxō autoùs ap’ autē̂s: kaì toùs neanískous ep’ autḕn epistḗsate. hóti tís hṓsper egṓ? kaì tís antistḗsetaí moi? kaì tís hoûtos poimḗn, hòs stḗsetai katà prósōpón mou?

14
διὰ τοῦτο ἀκούσατε βουλὴν κυρίου, ἣν ἐβουλεύσατο ἐπὶ τὴν Ιδουμαίαν, καὶ λογισμὸν αὐτοῦ, ὃν ἐλογίσατο ἐπὶ τοὺς κατοικοῦντας θαιμαν ’Εὰν μὴ συμψησθῶσιν τὰ ἐλάχιστα τῶν προβάτων, ἐὰν μὴ ἀβατωθῇ ἐπ’ αὐτὴν κατάλυσις αὐτῶν·

dià toûto akoúsate boulḕn kyríou, hḕn ebouleúsato epì tḕn Idoumaían, kaì logismòn autoû, hòn elogísato epì toùs katoikoûntas thaiman ’Eàn mḕ sympsēsthō̂sin tà eláchista tō̂n probátōn, eàn mḕ abatōthē̂i ep’ autḕn katálysis autō̂n:

15
ὅτι ἀπὸ ϕωνῆς πτώσεως αὐτῶν ἐσείσθη ἡ γῆ, καὶ κραυγή σου ἐν θαλάσσῃ ἠκούσθη.

hóti apò phōnē̂s ptṓseōs autō̂n eseísthē hē gē̂, kaì kraugḗ sou en thalássēi ēkoústhē.

16
ἰδοὺ ὥσπερ ἀετὸς ὄψεται καὶ ἐκτενεῖ τὰς πτέρυγας ἐπ’ ὀχυρώματα αὐτῆς· καὶ ἔσται ἡ καρδία τῶν ἰσχυρῶν τῆς Ιδουμαίας ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ὡς καρδία γυναικὸς ὠδινούσης.

idoù hṓsper aetòs ópsetai kaì ekteneî tàs ptérygas ep’ ochyrṓmata autē̂s: kaì éstai hē kardía tō̂n ischyrō̂n tē̂s Idoumaías en tē̂i hēmérāi ekeínēi hōs kardía gynaikòs ōdinoúsēs.

17
Τοῖς υἱοῖς Αμμων. Οὕτως εἶπεν κύριος Μὴ υἱοὶ οὔκ εἰσιν ἐν Ισραηλ, ἢ παραλημψόμενος οὐκ ἔστιν αὐτοῖς; διὰ τί παρέλαβεν Μελχομ τὸν Γαδ, καὶ ὁ λαὸς αὐτῶν ἐν πόλεσιν αὐτῶν ἐνοικήσει;

Toîs hyioîs Ammōn. Hoútōs eîpen kýrios Mḕ hyioì oúk eisin en Israēl, ḕ paralēmpsómenos ouk éstin autoîs? dià tí parélaben Melchom tòn Gad, kaì ho laòs autō̂n en pólesin autō̂n enoikḗsei?

18
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, ϕησὶν κύριος, καὶ ἀκουτιῶ ἐπὶ Ραββαθ θόρυβον πολέμων, καὶ ἔσονται εἰς ἄβατον καὶ εἰς ἀπώλειαν, καὶ βωμοὶ αὐτῆς ἐν πυρὶ κατακαυθήσονται, καὶ παραλήμψεται Ισραηλ τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ.

dià toûto idoù hēmérai érchontai, phēsìn kýrios, kaì akoutiō̂ epì Rabbath thórybon polémōn, kaì ésontai eis ábaton kaì eis apṓleian, kaì bōmoì autē̂s en pyrì katakauthḗsontai, kaì paralḗmpsetai Israēl tḕn archḕn autoû.

19
ἀλάλαξον, Εσεβων, ὅτι ὤλετο Γαι· κεκράξατε, θυγατέρες Ραββαθ, περιζώσασθε σάκκους καὶ ἐπιλημπτεύσασθε καὶ κόψασθε ἐπὶ Μελχομ, ὅτι ἐν ἀποικίᾳ βαδιεῖται, οἱ ἱερεῖς αὐτοῦ καὶ οἱ ἄρχοντες αὐτοῦ ἅμα.

alálaxon, Esebōn, hóti ṓleto Gai: kekráxate, thygatéres Rabbath, perizṓsasthe sákkous kaì epilēmpteúsasthe kaì kópsasthe epì Melchom, hóti en apoikíāi badieîtai, hoi hiereîs autoû kaì hoi árchontes autoû háma.

20
τί ἀγαλλιάσῃ ἐν τοῖς πεδίοις Ενακιμ, θύγατερ ἰταμίας ἡ πεποιθυῖα ἐπὶ θησαυροῖς αὐτῆς ἡ λέγουσα Τίς εἰσελεύσεται ἐπ’ ἐμέ;

tí agalliásēi en toîs pedíois Enakim, thýgater itamías hē pepoithyîa epì thēsauroîs autē̂s hē légousa Tís eiseleúsetai ep’ emé?

21
ἰδοὺ ἐγὼ ϕέρω ϕόβον ἐπὶ σέ, εἶπεν κύριος, ἀπὸ πάσης τῆς περιοίκου σου, καὶ διασπαρήσεσθε ἕκαστος εἰς πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὁ συνάγων.

idoù egṑ phérō phóbon epì sé, eîpen kýrios, apò pásēs tē̂s perioíkou sou, kaì diasparḗsesthe hékastos eis prósōpon autoû, kaì ouk éstai ho synágōn.

23
Τῇ Κηδαρ βασιλίσσῃ τῆς αὐλῆς, ἣν ἐπάταξεν Ναβουχοδονοσορ βασιλεὺς Βαβυλῶνος. Οὕτως εἶπεν κύριος ’Ανάστητε καὶ ἀνάβητε ἐπὶ Κηδαρ καὶ πλήσατε τοὺς υἱοὺς Κεδεμ·

Tē̂i Kēdar basilíssēi tē̂s aulē̂s, hḕn epátaxen Nabouchodonosor basileùs Babylō̂nos. Hoútōs eîpen kýrios ’Anástēte kaì anábēte epì Kēdar kaì plḗsate toùs hyioùs Kedem:

24
σκηνὰς αὐτῶν καὶ πρόβατα αὐτῶν λήμψονται, ἱμάτια αὐτῶν καὶ πάντα τὰ σκεύη αὐτῶν καὶ καμήλους αὐτῶν λήμψονται ἑαυτοῖς· καὶ καλέσατε ἐπ’ αὐτοὺς ἀπώλειαν κυκλόθεν.

skēnàs autō̂n kaì próbata autō̂n lḗmpsontai, himátia autō̂n kaì pánta tà skeúē autō̂n kaì kamḗlous autō̂n lḗmpsontai heautoîs: kaì kalésate ep’ autoùs apṓleian kyklóthen.

25
ϕεύγετε λίαν, βαθύνατε εἰς κάθισιν, καθήμενοι ἐν τῇ αὐλῇ, ὅτι ἐβουλεύσατο ἐϕ’ ὑμᾶς βασιλεὺς Βαβυλῶνος βουλὴν καὶ ἐλογίσατο ἐϕ’ ὑμᾶς λογισμόν.

pheúgete lían, bathýnate eis káthisin, kathḗmenoi en tē̂i aulē̂i, hóti ebouleúsato eph’ hymâs basileùs Babylō̂nos boulḕn kaì elogísato eph’ hymâs logismón.

26
ἀνάστηθι καὶ ἀνάβηθι ἐπ’ ἔθνος εὐσταθοῦν καθήμενον εἰς ἀναψυχήν, οἷς οὔκ εἰσιν θύραι, οὐ βάλανοι, οὐ μοχλοί, μόνοι καταλύουσιν.

anástēthi kaì anábēthi ep’ éthnos eustathoûn kathḗmenon eis anapsychḗn, hoîs oúk eisin thýrai, ou bálanoi, ou mochloí, mónoi katalýousin.

27
καὶ ἔσονται κάμηλοι αὐτῶν εἰς προνομὴν καὶ πλῆθος κτηνῶν αὐτῶν εἰς ἀπώλειαν· καὶ λικμήσω αὐτοὺς παντὶ πνεύματι κεκαρμένους πρὸ προσώπου αὐτῶν, ἐκ παντὸς πέραν αὐτῶν οἴσω τὴν τροπὴν αὐτῶν, εἶπεν κύριος.

kaì ésontai kámēloi autō̂n eis pronomḕn kaì plē̂thos ktēnō̂n autō̂n eis apṓleian: kaì likmḗsō autoùs pantì pneúmati kekarménous prò prosṓpou autō̂n, ek pantòs péran autō̂n oísō tḕn tropḕn autō̂n, eîpen kýrios.

28
καὶ ἔσται ἡ αὐλὴ διατριβὴ στρουθῶν καὶ ἄβατος ἕως αἰῶνος, οὐ μὴ καθίσῃ ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ οὐ μὴ κατοικήσῃ ἐκεῖ υἱὸς ἀνθρώπου.

kaì éstai hē aulḕ diatribḕ strouthō̂n kaì ábatos héōs aiō̂nos, ou mḕ kathísēi ekeî ánthrōpos, kaì ou mḕ katoikḗsēi ekeî hyiòs anthrṓpou.

29
Τῇ Δαμασκῷ. Κατῃσχύνθη Ημαθ καὶ Αρϕαδ, ὅτι ἤκουσαν ἀκοὴν πονηράν· ἐξέστησαν, ἐθυμώθησαν, ἀναπαύσασθαι οὐ μὴ δύνωνται.

Tē̂i Damaskō̂i. Katēischýnthē Ēmath kaì Arphad, hóti ḗkousan akoḕn ponērán: exéstēsan, ethymṓthēsan, anapaúsasthai ou mḕ dýnōntai.

30
ἐξελύθη Δαμασκός, ἀπεστράϕη εἰς ϕυγήν, τρόμος ἐπελάβετο αὐτῆς.

exelýthē Damaskós, apestráphē eis phygḗn, trómos epelábeto autē̂s.

31
πῶς οὐχὶ ἐγκατέλιπεν πόλιν ἐμήν; κώμην ἠγάπησαν.

pō̂s ouchì enkatélipen pólin emḗn? kṓmēn ēgápēsan.

32
διὰ τοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οἱ πολεμισταί σου πεσοῦνται, ϕησὶν κύριος·

dià toûto pesoûntai neanískoi en plateíais sou, kaì pántes hoi ándres hoi polemistaí sou pesoûntai, phēsìn kýrios:

33
καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταϕάγεται ἄμϕοδα υἱοῦ Αδερ.

kaì kaúsō pŷr en teíchei Damaskoû, kaì kataphágetai ámphoda hyioû Ader.