Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Jérémie 38

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
’Εν τῷ χρόνῳ ἐκείνῳ, εἶπεν κύριος, ἔσομαι εἰς θεὸν τῷ γένει Ισραηλ, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι εἰς λαόν.

’En tō̂i chrónōi ekeínōi, eîpen kýrios, ésomai eis theòn tō̂i génei Israēl, kaì autoì ésontaí moi eis laón.

2
οὕτως εἶπεν κύριος Εὗρον θερμὸν ἐν ἐρήμῳ μετὰ ὀλωλότων ἐν μαχαίρᾳ· βαδίσατε καὶ μὴ ὀλέσητε τὸν Ισραηλ.

hoútōs eîpen kýrios Heûron thermòn en erḗmōi metà olōlótōn en machaírāi: badísate kaì mḕ olésēte tòn Israēl.

3
κύριος πόρρωθεν ὤϕθη αὐτῷ ’Αγάπησιν αἰωνίαν ἠγάπησά σε, διὰ τοῦτο εἵλκυσά σε εἰς οἰκτίρημα.

kýrios pórrōthen ṓphthē autō̂i ’Agápēsin aiōnían ēgápēsá se, dià toûto heílkysá se eis oiktírēma.

4
ἔτι οἰκοδομήσω σε, καὶ οἰκοδομηθήσῃ, παρθένος Ισραηλ· ἔτι λήμψῃ τύμπανόν σου καὶ ἐξελεύσῃ μετὰ συναγωγῆς παιζόντων.

éti oikodomḗsō se, kaì oikodomēthḗsēi, parthénos Israēl: éti lḗmpsēi týmpanón sou kaì exeleúsēi metà synagōgē̂s paizóntōn.

5
ἔτι ϕυτεύσατε ἀμπελῶνας ἐν ὄρεσιν Σαμαρείας, ϕυτεύσατε καὶ αἰνέσατε.

éti phyteúsate ampelō̂nas en óresin Samareías, phyteúsate kaì ainésate.

6
ὅτι ἔστιν ἡμέρα κλήσεως ἀπολογουμένων ἐν ὄρεσιν Εϕραιμ ’Ανάστητε καὶ ἀνάβητε εἰς Σιων πρὸς κύριον τὸν θεὸν ἡμῶν.

hóti éstin hēméra klḗseōs apologouménōn en óresin Ephraim ’Anástēte kaì anábēte eis Siōn pròs kýrion tòn theòn hēmō̂n.

7
ὅτι οὕτως εἶπεν κύριος τῷ Ιακωβ Εὐϕράνθητε καὶ χρεμετίσατε ἐπὶ κεϕαλὴν ἐθνῶν, ἀκουστὰ ποιήσατε καὶ αἰνέσατε· εἴπατε ῎Εσωσεν κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ, τὸ κατάλοιπον τοῦ Ισραηλ.

hóti hoútōs eîpen kýrios tō̂i Iakōb Euphránthēte kaì chremetísate epì kephalḕn ethnō̂n, akoustà poiḗsate kaì ainésate: eípate ῎Esōsen kýrios tòn laòn autoû, tò katáloipon toû Israēl.

8
ἰδοὺ ἐγὼ ἄγω αὐτοὺς ἀπὸ βορρᾶ καὶ συνάξω αὐτοὺς ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς ἐν ἑορτῇ ϕασεκ· καὶ τεκνοποιήσῃ ὄχλον πολύν, καὶ ἀποστρέψουσιν ὧδε.

idoù egṑ ágō autoùs apò borrâ kaì synáxō autoùs ap’ eschátou tē̂s gē̂s en heortē̂i phasek: kaì teknopoiḗsēi óchlon polýn, kaì apostrépsousin hō̂de.

9
ἐν κλαυθμῷ ἐξῆλθον, καὶ ἐν παρακλήσει ἀνάξω αὐτοὺς αὐλίζων ἐπὶ διώρυγας ὑδάτων ἐν ὁδῷ ὀρθῇ, καὶ οὐ μὴ πλανηθῶσιν ἐν αὐτῇ· ὅτι ἐγενόμην τῷ Ισραηλ εἰς πατέρα, καὶ Εϕραιμ πρωτότοκός μού ἐστιν.

en klauthmō̂i exē̂lthon, kaì en paraklḗsei anáxō autoùs aulízōn epì diṓrygas hydátōn en hodō̂i orthē̂i, kaì ou mḕ planēthō̂sin en autē̂i: hóti egenómēn tō̂i Israēl eis patéra, kaì Ephraim prōtótokós moú estin.

10
’Ακούσατε λόγον κυρίου, ἔθνη, καὶ ἀναγγείλατε εἰς νήσους τὰς μακρότερον· εἴπατε ‘Ο λικμήσας τὸν Ισραηλ συνάξει αὐτὸν καὶ ϕυλάξει αὐτὸν ὡς ὁ βόσκων τὸ ποίμνιον αὐτοῦ.

’Akoúsate lógon kyríou, éthnē, kaì anangeílate eis nḗsous tàs makróteron: eípate ‘O likmḗsas tòn Israēl synáxei autòn kaì phyláxei autòn hōs ho bóskōn tò poímnion autoû.

11
ὅτι ἐλυτρώσατο κύριος τὸν Ιακωβ, ἐξείλατο αὐτὸν ἐκ χειρὸς στερεωτέρων αὐτοῦ.

hóti elytrṓsato kýrios tòn Iakōb, exeílato autòn ek cheiròs stereōtérōn autoû.

12
καὶ ἥξουσιν καὶ εὐϕρανθήσονται ἐν τῷ ὄρει Σιων· καὶ ἥξουσιν ἐπ’ ἀγαθὰ κυρίου, ἐπὶ γῆν σίτου καὶ οἴνου καὶ καρπῶν καὶ κτηνῶν καὶ προβάτων, καὶ ἔσται ἡ ψυχὴ αὐτῶν ὥσπερ ξύλον ἔγκαρπον, καὶ οὐ πεινάσουσιν ἔτι.

kaì hḗxousin kaì euphranthḗsontai en tō̂i órei Siōn: kaì hḗxousin ep’ agathà kyríou, epì gē̂n sítou kaì oínou kaì karpō̂n kaì ktēnō̂n kaì probátōn, kaì éstai hē psychḕ autō̂n hṓsper xýlon énkarpon, kaì ou peinásousin éti.

13
τότε χαρήσονται παρθένοι ἐν συναγωγῇ νεανίσκων, καὶ πρεσβῦται χαρήσονται, καὶ στρέψω τὸ πένθος αὐτῶν εἰς χαρμονὴν καὶ ποιήσω αὐτοὺς εὐϕραινομένους.

tóte charḗsontai parthénoi en synagōgē̂i neanískōn, kaì presbŷtai charḗsontai, kaì strépsō tò pénthos autō̂n eis charmonḕn kaì poiḗsō autoùs euphrainoménous.

14
μεγαλυνῶ καὶ μεθύσω τὴν ψυχὴν τῶν ἱερέων υἱῶν Λευι, καὶ ὁ λαός μου τῶν ἀγαθῶν μου ἐμπλησθήσεται.

megalynō̂ kaì methýsō tḕn psychḕn tō̂n hieréōn hyiō̂n Leui, kaì ho laós mou tō̂n agathō̂n mou emplēsthḗsetai.

15
Οὕτως εἶπεν κύριος Φωνὴ ἐν Ραμα ἠκούσθη θρήνου καὶ κλαυθμοῦ καὶ ὀδυρμοῦ· Ραχηλ ἀποκλαιομένη οὐκ ἤθελεν παύσασθαι ἐπὶ τοῖς υἱοῖς αὐτῆς, ὅτι οὐκ εἰσίν.

Hoútōs eîpen kýrios Phōnḕ en Rama ēkoústhē thrḗnou kaì klauthmoû kaì odyrmoû: Rachēl apoklaioménē ouk ḗthelen paúsasthai epì toîs hyioîs autē̂s, hóti ouk eisín.

16
οὕτως εἶπεν κύριος Διαλιπέτω ἡ ϕωνή σου ἀπὸ κλαυθμοῦ καὶ οἱ ὀϕθαλμοί σου ἀπὸ δακρύων σου, ὅτι ἔστιν μισθὸς τοῖς σοῖς ἔργοις, καὶ ἐπιστρέψουσιν ἐκ γῆς ἐχθρῶν,

hoútōs eîpen kýrios Dialipétō hē phōnḗ sou apò klauthmoû kaì hoi ophthalmoí sou apò dakrýōn sou, hóti éstin misthòs toîs soîs érgois, kaì epistrépsousin ek gē̂s echthrō̂n,

17
μόνιμον τοῖς σοῖς τέκνοις.

mónimon toîs soîs téknois.

18
ἀκοὴν ἤκουσα Εϕραιμ ὀδυρομένου ’Επαίδευσάς με, καὶ ἐπαιδεύθην ἐγώ· ὥσπερ μόσχος οὐκ ἐδιδάχθην· ἐπίστρεψόν με, καὶ ἐπιστρέψω, ὅτι σὺ κύριος ὁ θεός μου.

akoḕn ḗkousa Ephraim odyroménou ’Epaídeusás me, kaì epaideúthēn egṓ: hṓsper móschos ouk edidáchthēn: epístrepsón me, kaì epistrépsō, hóti sỳ kýrios ho theós mou.

19
ὅτι ὕστερον αἰχμαλωσίας μου μετενόησα καὶ ὕστερον τοῦ γνῶναί με ἐστέναξα ἐϕ’ ἡμέρας αἰσχύνης καὶ ὑπέδειξά σοι ὅτι ἔλαβον ὀνειδισμὸν ἐκ νεότητός μου.

hóti hýsteron aichmalōsías mou metenóēsa kaì hýsteron toû gnō̂naí me esténaxa eph’ hēméras aischýnēs kaì hypédeixá soi hóti élabon oneidismòn ek neótētós mou.

20
υἱὸς ἀγαπητὸς Εϕραιμ ἐμοί, παιδίον ἐντρυϕῶν, ὅτι ἀνθ’ ὧν οἱ λόγοι μου ἐν αὐτῷ, μνείᾳ μνησθήσομαι αὐτοῦ· διὰ τοῦτο ἔσπευσα ἐπ’ αὐτῷ, ἐλεῶν ἐλεήσω αὐτόν, ϕησὶν κύριος.

hyiòs agapētòs Ephraim emoí, paidíon entryphō̂n, hóti anth’ hō̂n hoi lógoi mou en autō̂i, mneíāi mnēsthḗsomai autoû: dià toûto éspeusa ep’ autō̂i, eleō̂n eleḗsō autón, phēsìn kýrios.

21
Στῆσον σεαυτήν, Σιων, ποίησον τιμωρίαν, δὸς καρδίαν σου εἰς τοὺς ὤμους· ὁδὸν ἣν ἐπορεύθης ἀποστράϕητι, παρθένος Ισραηλ, ἀποστράϕητι εἰς τὰς πόλεις σου πενθοῦσα.

Stē̂son seautḗn, Siōn, poíēson timōrían, dòs kardían sou eis toùs ṓmous: hodòn hḕn eporeúthēs apostráphēti, parthénos Israēl, apostráphēti eis tàs póleis sou penthoûsa.

22
ἕως πότε ἀποστρέψεις, θυγάτηρ ἠτιμωμένη; ὅτι ἔκτισεν κύριος σωτηρίαν εἰς καταϕύτευσιν καινήν, ἐν σωτηρίᾳ περιελεύσονται ἄνθρωποι.

héōs póte apostrépseis, thygátēr ētimōménē? hóti éktisen kýrios sōtērían eis kataphýteusin kainḗn, en sōtēríāi perieleúsontai ánthrōpoi.

23
οὕτως εἶπεν κύριος ῎Ετι ἐροῦσιν τὸν λόγον τοῦτον ἐν γῇ Ιουδα καὶ ἐν πόλεσιν αὐτοῦ, ὅταν ἀποστρέψω τὴν αἰχμαλωσίαν αὐτοῦ Εὐλογημένος κύριος ἐπὶ δίκαιον ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ

hoútōs eîpen kýrios ῎Eti eroûsin tòn lógon toûton en gē̂i Iouda kaì en pólesin autoû, hótan apostrépsō tḕn aichmalōsían autoû Eulogēménos kýrios epì díkaion óros tò hágion autoû

24
καὶ ἐνοικοῦντες ἐν ταῖς πόλεσιν Ιουδα καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ αὐτοῦ ἅμα γεωργῷ, καὶ ἀρθήσεται ἐν ποιμνίῳ.

kaì enoikoûntes en taîs pólesin Iouda kaì en pásēi tē̂i gē̂i autoû háma geōrgō̂i, kaì arthḗsetai en poimníōi.

25
ὅτι ἐμέθυσα πᾶσαν ψυχὴν διψῶσαν καὶ πᾶσαν ψυχὴν πεινῶσαν ἐνέπλησα.

hóti eméthysa pâsan psychḕn dipsō̂san kaì pâsan psychḕn peinō̂san enéplēsa.

26
διὰ τοῦτο ἐξηγέρθην καὶ εἶδον, καὶ ὁ ὕπνος μου ἡδύς μοι ἐγενήθη.

dià toûto exēgérthēn kaì eîdon, kaì ho hýpnos mou hēdýs moi egenḗthē.

27
διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, ϕησὶν κύριος, καὶ σπερῶ τὸν Ισραηλ καὶ τὸν Ιουδαν σπέρμα ἀνθρώπου καὶ σπέρμα κτήνους.

dià toûto idoù hēmérai érchontai, phēsìn kýrios, kaì sperō̂ tòn Israēl kaì tòn Ioudan spérma anthrṓpou kaì spérma ktḗnous.

28
καὶ ἔσται ὥσπερ ἐγρηγόρουν ἐπ’ αὐτοὺς καθαιρεῖν καὶ κακοῦν, οὕτως γρηγορήσω ἐπ’ αὐτοὺς τοῦ οἰκοδομεῖν καὶ καταϕυτεύειν, ϕησὶν κύριος.

kaì éstai hṓsper egrēgóroun ep’ autoùs kathaireîn kaì kakoûn, hoútōs grēgorḗsō ep’ autoùs toû oikodomeîn kaì kataphyteúein, phēsìn kýrios.

29
ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις οὐ μὴ εἴπωσιν Οἱ πατέρες ἔϕαγον ὄμϕακα, καὶ οἱ ὀδόντες τῶν τέκνων ᾑμωδίασαν·

en taîs hēmérais ekeínais ou mḕ eípōsin Hoi patéres éphagon ómphaka, kaì hoi odóntes tō̂n téknōn hēimōdíasan:

30
ἀλλ’ ἢ ἕκαστος ἐν τῇ ἑαυτοῦ ἁμαρτίᾳ ἀποθανεῖται, καὶ τοῦ ϕαγόντος τὸν ὄμϕακα αἱμωδιάσουσιν οἱ ὀδόντες αὐτοῦ.

all’ ḕ hékastos en tē̂i heautoû hamartíāi apothaneîtai, kaì toû phagóntos tòn ómphaka haimōdiásousin hoi odóntes autoû.

31
’Ιδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, ϕησὶν κύριος, καὶ διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ισραηλ καὶ τῷ οἴκῳ Ιουδα διαθήκην καινήν,

’Idoù hēmérai érchontai, phēsìn kýrios, kaì diathḗsomai tō̂i oíkōi Israēl kaì tō̂i oíkōi Iouda diathḗkēn kainḗn,

32
οὐ κατὰ τὴν διαθήκην, ἣν διεθέμην τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, καὶ ἐγὼ ἠμέλησα αὐτῶν, ϕησὶν κύριος·

ou katà tḕn diathḗkēn, hḕn diethémēn toîs patrásin autō̂n en hēmérāi epilaboménou mou tē̂s cheiròs autō̂n exagageîn autoùs ek gē̂s Aigýptou, hóti autoì ouk enémeinan en tē̂i diathḗkēi mou, kaì egṑ ēmélēsa autō̂n, phēsìn kýrios:

33
ὅτι αὕτη ἡ διαθήκη, ἣν διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ισραηλ μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, ϕησὶν κύριος Διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν καὶ ἐπὶ καρδίας αὐτῶν γράψω αὐτούς· καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς θεόν, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι εἰς λαόν·

hóti haútē hē diathḗkē, hḕn diathḗsomai tō̂i oíkōi Israēl metà tàs hēméras ekeínas, phēsìn kýrios Didoùs dṓsō nómous mou eis tḕn diánoian autō̂n kaì epì kardías autō̂n grápsō autoús: kaì ésomai autoîs eis theón, kaì autoì ésontaí moi eis laón:

34
καὶ οὐ μὴ διδάξωσιν ἕκαστος τὸν πολίτην αὐτοῦ καὶ ἕκαστος τὸν ἀδελϕὸν αὐτοῦ λέγων Γνῶθι τὸν κύριον· ὅτι πάντες εἰδήσουσίν με ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν καὶ ἕως μεγάλου αὐτῶν, ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι.

kaì ou mḕ didáxōsin hékastos tòn polítēn autoû kaì hékastos tòn adelphòn autoû légōn Gnō̂thi tòn kýrion: hóti pántes eidḗsousín me apò mikroû autō̂n kaì héōs megálou autō̂n, hóti híleōs ésomai taîs adikíais autō̂n kaì tō̂n hamartiō̂n autō̂n ou mḕ mnēsthō̂ éti.

35
ἐὰν ὑψωθῇ ὁ οὐρανὸς εἰς τὸ μετέωρον, ϕησὶν κύριος, καὶ ἐὰν ταπεινωθῇ τὸ ἔδαϕος τῆς γῆς κάτω, καὶ ἐγὼ οὐκ ἀποδοκιμῶ τὸ γένος Ισραηλ, ϕησὶν κύριος, περὶ πάντων, ὧν ἐποίησαν.

eàn hypsōthē̂i ho ouranòs eis tò metéōron, phēsìn kýrios, kaì eàn tapeinōthē̂i tò édaphos tē̂s gē̂s kátō, kaì egṑ ouk apodokimō̂ tò génos Israēl, phēsìn kýrios, perì pántōn, hō̂n epoíēsan.

36
οὕτως εἶπεν κύριος ὁ δοὺς τὸν ἥλιον εἰς ϕῶς τῆς ἡμέρας, σελήνην καὶ ἀστέρας εἰς ϕῶς τῆς νυκτός, καὶ κραυγὴν ἐν θαλάσσῃ καὶ ἐβόμβησεν τὰ κύματα αὐτῆς, κύριος παντοκράτωρ ὄνομα αὐτῷ

hoútōs eîpen kýrios ho doùs tòn hḗlion eis phō̂s tē̂s hēméras, selḗnēn kaì astéras eis phō̂s tē̂s nyktós, kaì kraugḕn en thalássēi kaì ebómbēsen tà kýmata autē̂s, kýrios pantokrátōr ónoma autō̂i

37
’Εὰν παύσωνται οἱ νόμοι οὗτοι ἀπὸ προσώπου μου, ϕησὶν κύριος, καὶ τὸ γένος Ισραηλ παύσεται γενέσθαι ἔθνος κατὰ πρόσωπόν μου πάσας τὰς ἡμέρας.

’Eàn paúsōntai hoi nómoi hoûtoi apò prosṓpou mou, phēsìn kýrios, kaì tò génos Israēl paúsetai genésthai éthnos katà prósōpón mou pásas tàs hēméras.

38
ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, ϕησὶν κύριος, καὶ οἰκοδομηθήσεται πόλις τῷ κυρίῳ ἀπὸ πύργου Αναμεηλ ἕως πύλης τῆς γωνίας·

idoù hēmérai érchontai, phēsìn kýrios, kaì oikodomēthḗsetai pólis tō̂i kyríōi apò pýrgou Anameēl héōs pýlēs tē̂s gōnías:

39
καὶ ἐξελεύσεται ἡ διαμέτρησις αὐτῆς ἀπέναντι αὐτῶν ἕως βουνῶν Γαρηβ καὶ περικυκλωθήσεται κύκλῳ ἐξ ἐκλεκτῶν λίθων·

kaì exeleúsetai hē diamétrēsis autē̂s apénanti autō̂n héōs bounō̂n Garēb kaì perikyklōthḗsetai kýklōi ex eklektō̂n líthōn:

40
καὶ πάντες ασαρημωθ ἕως ναχαλ Κεδρων ἕως γωνίας πύλης ἵππων ἀνατολῆς ἁγίασμα τῷ κυρίῳ καὶ οὐκέτι οὐ μὴ ἐκλίπῃ καὶ οὐ μὴ καθαιρεθῇ ἕως τοῦ αἰῶνος.

kaì pántes asarēmōth héōs nachal Kedrōn héōs gōnías pýlēs híppōn anatolē̂s hagíasma tō̂i kyríōi kaì oukéti ou mḕ eklípēi kaì ou mḕ kathairethē̂i héōs toû aiō̂nos.