Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Lamentations 1:8

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
0
Καὶ ἐγένετο μετὰ τὸ αἰχμαλωτισθῆναι τὸν Ισραηλ καὶ Ιερουσαλημ ἐρημωθῆναι ἐκάθισεν Ιερεμιας κλαίων καὶ ἐθρήνησεν τὸν θρῆνον τοῦτον ἐπὶ Ιερουσαλημ καὶ εἶπεν

Kaì egéneto metà tò aichmalōtisthē̂nai tòn Israēl kaì Ierousalēm erēmōthē̂nai ekáthisen Ieremias klaíōn kaì ethrḗnēsen tòn thrē̂non toûton epì Ierousalēm kaì eîpen

1
Πῶς ἐκάθισεν μόνη ἡ πόλις ἡ πεπληθυμμένη λαῶν; ἐγενήθη ὡς χήρα πεπληθυμμένη ἐν ἔθνεσιν, ἄρχουσα ἐν χώραις ἐγενήθη εἰς ϕόρον.

Pō̂s ekáthisen mónē hē pólis hē peplēthymménē laō̂n? egenḗthē hōs chḗra peplēthymménē en éthnesin, árchousa en chṓrais egenḗthē eis phóron.

2
Κλαίουσα ἔκλαυσεν ἐν νυκτί, καὶ τὰ δάκρυα αὐτῆς ἐπὶ τῶν σιαγόνων αὐτῆς, καὶ οὐχ ὑπάρχει ὁ παρακαλῶν αὐτὴν ἀπὸ πάντων τῶν ἀγαπώντων αὐτήν· πάντες οἱ ϕιλοῦντες αὐτὴν ἠθέτησαν ἐν αὐτῇ, ἐγένοντο αὐτῇ εἰς ἐχθρούς.

Klaíousa éklausen en nyktí, kaì tà dákrya autē̂s epì tō̂n siagónōn autē̂s, kaì ouch hypárchei ho parakalō̂n autḕn apò pántōn tō̂n agapṓntōn autḗn: pántes hoi philoûntes autḕn ēthétēsan en autē̂i, egénonto autē̂i eis echthroús.

3
Μετῳκίσθη ἡ Ιουδαία ἀπὸ ταπεινώσεως αὐτῆς καὶ ἀπὸ πλήθους δουλείας αὐτῆς· ἐκάθισεν ἐν ἔθνεσιν, οὐχ εὗρεν ἀνάπαυσιν· πάντες οἱ καταδιώκοντες αὐτὴν κατέλαβον αὐτὴν ἀνὰ μέσον τῶν θλιβόντων.

Metōikísthē hē Ioudaía apò tapeinṓseōs autē̂s kaì apò plḗthous douleías autē̂s: ekáthisen en éthnesin, ouch heûren anápausin: pántes hoi katadiṓkontes autḕn katélabon autḕn anà méson tō̂n thlibóntōn.

4
‘Οδοὶ Σιων πενθοῦσιν παρὰ τὸ μὴ εἶναι ἐρχομένους ἐν ἑορτῇ· πᾶσαι αἱ πύλαι αὐτῆς ἠϕανισμέναι, οἱ ἱερεῖς αὐτῆς ἀναστενάζουσιν, αἱ παρθένοι αὐτῆς ἀγόμεναι, καὶ αὐτὴ πικραινομένη ἐν ἑαυτῇ.

‘Odoì Siōn penthoûsin parà tò mḕ eînai erchoménous en heortē̂i: pâsai hai pýlai autē̂s ēphanisménai, hoi hiereîs autē̂s anastenázousin, hai parthénoi autē̂s agómenai, kaì autḕ pikrainoménē en heautē̂i.

5
’Εγένοντο οἱ θλίβοντες αὐτὴν εἰς κεϕαλήν, καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτῆς εὐθηνοῦσαν, ὅτι κύριος ἐταπείνωσεν αὐτὴν ἐπὶ τὸ πλῆθος τῶν ἀσεβειῶν αὐτῆς· τὰ νήπια αὐτῆς ἐπορεύθησαν ἐν αἰχμαλωσίᾳ κατὰ πρόσωπον θλίβοντος.

’Egénonto hoi thlíbontes autḕn eis kephalḗn, kaì hoi echthroì autē̂s euthēnoûsan, hóti kýrios etapeínōsen autḕn epì tò plē̂thos tō̂n asebeiō̂n autē̂s: tà nḗpia autē̂s eporeúthēsan en aichmalōsíāi katà prósōpon thlíbontos.

6
Καὶ ἐξῆλθεν ἐκ θυγατρὸς Σιων πᾶσα ἡ εὐπρέπεια αὐτῆς· ἐγένοντο οἱ ἄρχοντες αὐτῆς ὡς κριοὶ οὐχ εὑρίσκοντες νομὴν καὶ ἐπορεύοντο ἐν οὐκ ἰσχύι κατὰ πρόσωπον διώκοντος.

Kaì exē̂lthen ek thygatròs Siōn pâsa hē euprépeia autē̂s: egénonto hoi árchontes autē̂s hōs krioì ouch heurískontes nomḕn kaì eporeúonto en ouk ischýi katà prósōpon diṓkontos.

7
’Εμνήσθη Ιερουσαλημ ἡμερῶν ταπεινώσεως αὐτῆς καὶ ἀπωσμῶν αὐτῆς, πάντα τὰ ἐπιθυμήματα αὐτῆς, ὅσα ἦν ἐξ ἡμερῶν ἀρχαίων, ἐν τῷ πεσεῖν τὸν λαὸν αὐτῆς εἰς χεῖρας θλίβοντος καὶ οὐκ ἦν ὁ βοηθῶν αὐτῇ, ἰδόντες οἱ ἐχθροὶ αὐτῆς ἐγέλασαν ἐπὶ μετοικεσίᾳ αὐτῆς.

’Emnḗsthē Ierousalēm hēmerō̂n tapeinṓseōs autē̂s kaì apōsmō̂n autē̂s, pánta tà epithymḗmata autē̂s, hósa ē̂n ex hēmerō̂n archaíōn, en tō̂i peseîn tòn laòn autē̂s eis cheîras thlíbontos kaì ouk ē̂n ho boēthō̂n autē̂i, idóntes hoi echthroì autē̂s egélasan epì metoikesíāi autē̂s.

8
‘Αμαρτίαν ἥμαρτεν Ιερουσαλημ, διὰ τοῦτο εἰς σάλον ἐγένετο· πάντες οἱ δοξάζοντες αὐτὴν ἐταπείνωσαν αὐτήν, εἶδον γὰρ τὴν ἀσχημοσύνην αὐτῆς, καί γε αὐτὴ στενάζουσα καὶ ἀπεστράϕη ὀπίσω.

‘Amartían hḗmarten Ierousalēm, dià toûto eis sálon egéneto: pántes hoi doxázontes autḕn etapeínōsan autḗn, eîdon gàr tḕn aschēmosýnēn autē̂s, kaí ge autḕ stenázousa kaì apestráphē opísō.

9
’Ακαθαρσία αὐτῆς πρὸς ποδῶν αὐτῆς, οὐκ ἐμνήσθη ἔσχατα αὐτῆς· καὶ κατεβίβασεν ὑπέρογκα, οὐκ ἔστιν ὁ παρακαλῶν αὐτήν· ἰδέ, κύριε, τὴν ταπείνωσίν μου, ὅτι ἐμεγαλύνθη ἐχθρός.

’Akatharsía autē̂s pròs podō̂n autē̂s, ouk emnḗsthē éschata autē̂s: kaì katebíbasen hypéronka, ouk éstin ho parakalō̂n autḗn: idé, kýrie, tḕn tapeínōsín mou, hóti emegalýnthē echthrós.

10
Χεῖρα αὐτοῦ ἐξεπέτασεν θλίβων ἐπὶ πάντα τὰ ἐπιθυμήματα αὐτῆς· εἶδεν γὰρ ἔθνη εἰσελθόντα εἰς τὸ ἁγίασμα αὐτῆς, ἃ ἐνετείλω μὴ εἰσελθεῖν αὐτὰ εἰς ἐκκλησίαν σου.

Cheîra autoû exepétasen thlíbōn epì pánta tà epithymḗmata autē̂s: eîden gàr éthnē eiselthónta eis tò hagíasma autē̂s, hà eneteílō mḕ eiseltheîn autà eis ekklēsían sou.

11
Πᾶς ὁ λαὸς αὐτῆς καταστενάζοντες, ζητοῦντες ἄρτον, ἔδωκαν τὰ ἐπιθυμήματα αὐτῆς ἐν βρώσει τοῦ ἐπιστρέψαι ψυχήν· ἰδέ, κύριε, καὶ ἐπίβλεψον, ὅτι ἐγενήθην ἠτιμωμένη.

Pâs ho laòs autē̂s katastenázontes, zētoûntes árton, édōkan tà epithymḗmata autē̂s en brṓsei toû epistrépsai psychḗn: idé, kýrie, kaì epíblepson, hóti egenḗthēn ētimōménē.

12
Οὐ πρὸς ὑμᾶς πάντες οἱ παραπορευόμενοι ὁδόν· ἐπιστρέψατε καὶ ἴδετε εἰ ἔστιν ἄλγος κατὰ τὸ ἄλγος μου, ὃ ἐγενήθη· ϕθεγξάμενος ἐν ἐμοὶ ἐταπείνωσέν με κύριος ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς θυμοῦ αὐτοῦ.

Ou pròs hymâs pántes hoi paraporeuómenoi hodón: epistrépsate kaì ídete ei éstin álgos katà tò álgos mou, hò egenḗthē: phthenxámenos en emoì etapeínōsén me kýrios en hēmérāi orgē̂s thymoû autoû.

13
’Εξ ὕψους αὐτοῦ ἀπέστειλεν πῦρ, ἐν τοῖς ὀστέοις μου κατήγαγεν αὐτό· διεπέτασεν δίκτυον τοῖς ποσίν μου, ἀπέστρεψέν με εἰς τὰ ὀπίσω, ἔδωκέν με ἠϕανισμένην, ὅλην τὴν ἡμέραν ὀδυνωμένην.

’Ex hýpsous autoû apésteilen pŷr, en toîs ostéois mou katḗgagen autó: diepétasen díktyon toîs posín mou, apéstrepsén me eis tà opísō, édōkén me ēphanisménēn, hólēn tḕn hēméran odynōménēn.

14
’Εγρηγορήθη ἐπὶ τὰ ἀσεβήματά μου· ἐν χερσίν μου συνεπλάκησαν, ἀνέβησαν ἐπὶ τὸν τράχηλόν μου· ἠσθένησεν ἡ ἰσχύς μου, ὅτι ἔδωκεν κύριος ἐν χερσίν μου ὀδύνας, οὐ δυνήσομαι στῆναι.

’Egrēgorḗthē epì tà asebḗmatá mou: en chersín mou syneplákēsan, anébēsan epì tòn tráchēlón mou: ēsthénēsen hē ischýs mou, hóti édōken kýrios en chersín mou odýnas, ou dynḗsomai stē̂nai.

15
’Εξῆρεν πάντας τοὺς ἰσχυρούς μου ὁ κύριος ἐκ μέσου μου, ἐκάλεσεν ἐπ’ ἐμὲ καιρὸν τοῦ συντρῖψαι ἐκλεκτούς μου· ληνὸν ἐπάτησεν κύριος παρθένῳ θυγατρὶ Ιουδα, ἐπὶ τούτοις ἐγὼ κλαίω.

’Exē̂ren pántas toùs ischyroús mou ho kýrios ek mésou mou, ekálesen ep’ emè kairòn toû syntrîpsai eklektoús mou: lēnòn epátēsen kýrios parthénōi thygatrì Iouda, epì toútois egṑ klaíō.

16
‘Ο ὀϕθαλμός μου κατήγαγεν ὕδωρ, ὅτι ἐμακρύνθη ἀπ’ ἐμοῦ ὁ παρακαλῶν με, ὁ ἐπιστρέϕων ψυχήν μου· ἐγένοντο οἱ υἱοί μου ἠϕανισμένοι, ὅτι ἐκραταιώθη ὁ ἐχθρός.

‘O ophthalmós mou katḗgagen hýdōr, hóti emakrýnthē ap’ emoû ho parakalō̂n me, ho epistréphōn psychḗn mou: egénonto hoi hyioí mou ēphanisménoi, hóti ekrataiṓthē ho echthrós.

17
Διεπέτασεν Σιων χεῖρας αὐτῆς, οὐκ ἔστιν ὁ παρακαλῶν αὐτήν· ἐνετείλατο κύριος τῷ Ιακωβ, κύκλῳ αὐτοῦ οἱ θλίβοντες αὐτόν, ἐγενήθη Ιερουσαλημ εἰς ἀποκαθημένην ἀνὰ μέσον αὐτῶν.

Diepétasen Siōn cheîras autē̂s, ouk éstin ho parakalō̂n autḗn: eneteílato kýrios tō̂i Iakōb, kýklōi autoû hoi thlíbontes autón, egenḗthē Ierousalēm eis apokathēménēn anà méson autō̂n.

18
Δίκαιός ἐστιν κύριος, ὅτι τὸ στόμα αὐτοῦ παρεπίκρανα. ἀκούσατε δή, πάντες οἱ λαοί, καὶ ἴδετε τὸ ἄλγος μου· παρθένοι μου καὶ νεανίσκοι μου ἐπορεύθησαν ἐν αἰχμαλωσίᾳ.

Díkaiós estin kýrios, hóti tò stóma autoû parepíkrana. akoúsate dḗ, pántes hoi laoí, kaì ídete tò álgos mou: parthénoi mou kaì neanískoi mou eporeúthēsan en aichmalōsíāi.

19
’Εκάλεσα τοὺς ἐραστάς μου, αὐτοὶ δὲ παρελογίσαντό με· οἱ ἱερεῖς μου καὶ οἱ πρεσβύτεροί μου ἐν τῇ πόλει ἐξέλιπον, ὅτι ἐζήτησαν βρῶσιν αὐτοῖς, ἵνα ἐπιστρέψωσιν ψυχὰς αὐτῶν, καὶ οὐχ εὗρον.

’Ekálesa toùs erastás mou, autoì dè parelogísantó me: hoi hiereîs mou kaì hoi presbýteroí mou en tē̂i pólei exélipon, hóti ezḗtēsan brō̂sin autoîs, hína epistrépsōsin psychàs autō̂n, kaì ouch heûron.

20
’Ιδέ, κύριε, ὅτι θλίβομαι· ἡ κοιλία μου ἐταράχθη, καὶ ἡ καρδία μου ἐστράϕη ἐν ἐμοί, ὅτι παραπικραίνουσα παρεπίκρανα· ἔξωθεν ἠτέκνωσέν με μάχαιρα ὥσπερ θάνατος ἐν οἴκῳ.

’Idé, kýrie, hóti thlíbomai: hē koilía mou etaráchthē, kaì hē kardía mou estráphē en emoí, hóti parapikraínousa parepíkrana: éxōthen ētéknōsén me máchaira hṓsper thánatos en oíkōi.

21
’Ακούσατε δὴ ὅτι στενάζω ἐγώ, οὐκ ἔστιν ὁ παρακαλῶν με· πάντες οἱ ἐχθροί μου ἤκουσαν τὰ κακά μου καὶ ἐχάρησαν, ὅτι σὺ ἐποίησας· ἐπήγαγες ἡμέραν, ἐκάλεσας καιρόν, καὶ ἐγένοντο ὅμοιοι ἐμοί.

’Akoúsate dḕ hóti stenázō egṓ, ouk éstin ho parakalō̂n me: pántes hoi echthroí mou ḗkousan tà kaká mou kaì echárēsan, hóti sỳ epoíēsas: epḗgages hēméran, ekálesas kairón, kaì egénonto hómoioi emoí.

22
Εἰσέλθοι πᾶσα ἡ κακία αὐτῶν κατὰ πρόσωπόν σου, καὶ ἐπιϕύλλισον αὐτοῖς, ὃν τρόπον ἐποίησαν ἐπιϕυλλίδα περὶ πάντων τῶν ἁμαρτημάτων μου, ὅτι πολλοὶ οἱ στεναγμοί μου, καὶ ἡ καρδία μου λυπεῖται.

Eisélthoi pâsa hē kakía autō̂n katà prósōpón sou, kaì epiphýllison autoîs, hòn trópon epoíēsan epiphyllída perì pántōn tō̂n hamartēmátōn mou, hóti polloì hoi stenagmoí mou, kaì hē kardía mou lypeîtai.