Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Odes 7:43

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
0
Προσευχὴ Αζαριου.

Proseuchḕ Azariou.

26
Εὐλογητὸς εἶ, κύριε ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, καὶ αἰνετὸν καὶ δεδοξασμένον τὸ ὄνομά σου εἰς τοὺς αἰῶνας,

Eulogētòs eî, kýrie ho theòs tō̂n patérōn hēmō̂n, kaì ainetòn kaì dedoxasménon tò ónomá sou eis toùs aiō̂nas,

27
ὅτι δίκαιος εἶ ἐπὶ πᾶσιν, οἷς ἐποίησας ἡμῖν, καὶ πάντα τὰ ἔργα σου ἀληθινά, καὶ εὐθεῖαι αἱ ὁδοί σου, καὶ πᾶσαι αἱ κρίσεις σου ἀληθεῖς,

hóti díkaios eî epì pâsin, hoîs epoíēsas hēmîn, kaì pánta tà érga sou alēthiná, kaì eutheîai hai hodoí sou, kaì pâsai hai kríseis sou alētheîs,

28
καὶ κρίματα ἀληθείας ἐποίησας κατὰ πάντα, ἃ ἐπήγαγες ἡμῖν, καὶ ἐπὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν τὴν τῶν πατέρων ἡμῶν Ιερουσαλημ, ὅτι ἐν ἀληθείᾳ καὶ κρίσει ἐπήγαγες ταῦτα πάντα διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν.

kaì krímata alētheías epoíēsas katà pánta, hà epḗgages hēmîn, kaì epì tḕn pólin tḕn hagían tḕn tō̂n patérōn hēmō̂n Ierousalēm, hóti en alētheíāi kaì krísei epḗgages taûta pánta dià tàs hamartías hēmō̂n.

29
ὅτι ἡμάρτομεν καὶ ἠνομήσαμεν ἀποστῆναι ἀπὸ σοῦ καὶ ἐξημάρτομεν ἐν πᾶσιν καὶ τῶν ἐντολῶν σου οὐκ ἠκούσαμεν

hóti hēmártomen kaì ēnomḗsamen apostē̂nai apò soû kaì exēmártomen en pâsin kaì tō̂n entolō̂n sou ouk ēkoúsamen

30
οὐδὲ συνετηρήσαμεν οὐδὲ ἐποιήσαμεν καθὼς ἐνετείλω ἡμῖν, ἵνα εὖ ἡμῖν γένηται.

oudè synetērḗsamen oudè epoiḗsamen kathṑs eneteílō hēmîn, hína eû hēmîn génētai.

31
καὶ πάντα, ὅσα ἐπήγαγες ἡμῖν, καὶ πάντα, ὅσα ἐποίησας ἡμῖν, ἐν ἀληθινῇ κρίσει ἐποίησας

kaì pánta, hósa epḗgages hēmîn, kaì pánta, hósa epoíēsas hēmîn, en alēthinē̂i krísei epoíēsas

32
καὶ παρέδωκας ἡμᾶς εἰς χεῖρας ἐχθρῶν ἀνόμων ἐχθίστων ἀποστατῶν καὶ βασιλεῖ ἀδίκῳ καὶ πονηροτάτῳ παρὰ πᾶσαν τὴν γῆν.

kaì parédōkas hēmâs eis cheîras echthrō̂n anómōn echthístōn apostatō̂n kaì basileî adíkōi kaì ponērotátōi parà pâsan tḕn gē̂n.

33
καὶ νῦν οὐκ ἔστιν ἡμῖν ἀνοῖξαι τὸ στόμα, αἰσχύνη καὶ ὄνειδος ἐγενήθη τοῖς δούλοις σου καὶ τοῖς σεβομένοις σε.

kaì nŷn ouk éstin hēmîn anoîxai tò stóma, aischýnē kaì óneidos egenḗthē toîs doúlois sou kaì toîs seboménois se.

34
μὴ δὴ παραδῷς ἡμᾶς εἰς τέλος διὰ τὸ ὄνομά σου καὶ μὴ διασκεδάσῃς τὴν διαθήκην σου

mḕ dḕ paradō̂is hēmâs eis télos dià tò ónomá sou kaì mḕ diaskedásēis tḕn diathḗkēn sou

35
καὶ μὴ ἀποστήσῃς τὸ ἔλεός σου ἀϕ’ ἡμῶν δι’ Αβρααμ τὸν ἠγαπημένον ὑπὸ σοῦ καὶ διὰ Ισαακ τὸν δοῦλόν σου καὶ Ισραηλ τὸν ἅγιόν σου,

kaì mḕ apostḗsēis tò éleós sou aph’ hēmō̂n di’ Abraam tòn ēgapēménon hypò soû kaì dià Isaak tòn doûlón sou kaì Israēl tòn hágión sou,

36
οἷς ἐλάλησας πρὸς αὐτοὺς λέγων πληθῦναι τὸ σπέρμα αὐτῶν ὡς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ καὶ ὡς τὴν ἄμμον τὴν παρὰ τὸ χεῖλος τῆς θαλάσσης.

hoîs elálēsas pròs autoùs légōn plēthŷnai tò spérma autō̂n hōs tà ástra toû ouranoû kaì hōs tḕn ámmon tḕn parà tò cheîlos tē̂s thalássēs.

37
ὅτι, δέσποτα, ἐσμικρύνθημεν παρὰ πάντα τὰ ἔθνη καί ἐσμεν ταπεινοὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ σήμερον διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν,

hóti, déspota, esmikrýnthēmen parà pánta tà éthnē kaí esmen tapeinoì en pásēi tē̂i gē̂i sḗmeron dià tàs hamartías hēmō̂n,

38
καὶ οὐκ ἔστιν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ ἄρχων καὶ προϕήτης καὶ ἡγούμενος οὐδὲ ὁλοκαύτωσις οὐδὲ θυσία οὐδὲ προσϕορὰ οὐδὲ θυμίαμα, οὐ τόπος τοῦ καρπῶσαι ἐνώπιόν σου καὶ εὑρεῖν ἔλεος.

kaì ouk éstin en tō̂i kairō̂i toútōi árchōn kaì prophḗtēs kaì hēgoúmenos oudè holokaútōsis oudè thysía oudè prosphorà oudè thymíama, ou tópos toû karpō̂sai enṓpión sou kaì heureîn éleos.

39
ἀλλ’ ἐν ψυχῇ συντετριμμένῃ καὶ πνεύματι ταπεινώσεως προσδεχθείημεν ὡς ἐν ὁλοκαυτώμασιν κριῶν καὶ ταύρων καὶ ὡς ἐν μυριάσιν ἀρνῶν πιόνων·

all’ en psychē̂i syntetrimménēi kaì pneúmati tapeinṓseōs prosdechtheíēmen hōs en holokautṓmasin kriō̂n kaì taúrōn kaì hōs en myriásin arnō̂n piónōn:

40
οὕτως γενέσθω ἡ θυσία ἡμῶν ἐνώπιόν σου σήμερον καὶ ἐκτελέσαι ὄπισθέν σου, ὅτι οὐκ ἔστιν αἰσχύνη τοῖς πεποιθόσιν ἐπὶ σοί.

hoútōs genésthō hē thysía hēmō̂n enṓpión sou sḗmeron kaì ektelésai ópisthén sou, hóti ouk éstin aischýnē toîs pepoithósin epì soí.

41
καὶ νῦν ἐξακολουθοῦμεν ἐν ὅλῃ καρδίᾳ καὶ ϕοβούμεθά σε καὶ ζητοῦμεν τὸ πρόσωπόν σου, μὴ καταισχύνῃς ἡμᾶς,

kaì nŷn exakolouthoûmen en hólēi kardíāi kaì phoboúmethá se kaì zētoûmen tò prósōpón sou, mḕ kataischýnēis hēmâs,

42
ἀλλὰ ποίησον μεθ’ ἡμῶν κατὰ τὴν ἐπιείκειάν σου καὶ κατὰ τὸ πλῆθος τοῦ ἐλέου σου

allà poíēson meth’ hēmō̂n katà tḕn epieíkeián sou kaì katà tò plē̂thos toû eléou sou

43
καὶ ἐξελοῦ ἡμᾶς κατὰ τὰ θαυμάσιά σου καὶ δὸς δόξαν τῷ ὀνόματί σου, κύριε.

kaì exeloû hēmâs katà tà thaumásiá sou kaì dòs dóxan tō̂i onómatí sou, kýrie.

44
καὶ ἐντραπείησαν πάντες οἱ ἐνδεικνύμενοι τοῖς δούλοις σου κακὰ καὶ καταισχυνθείησαν ἀπὸ πάσης δυνάμεως καὶ δυναστείας, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτῶν συντριβείη,

kaì entrapeíēsan pántes hoi endeiknýmenoi toîs doúlois sou kakà kaì kataischyntheíēsan apò pásēs dynámeōs kaì dynasteías, kaì hē ischỳs autō̂n syntribeíē,

45
καὶ γνώτωσαν ὅτι σὺ εἶ κύριος ὁ θεὸς μόνος καὶ ἔνδοξος ἐϕ’ ὅλην τὴν οἰκουμένην.

kaì gnṓtōsan hóti sỳ eî kýrios ho theòs mónos kaì éndoxos eph’ hólēn tḕn oikouménēn.