Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Proverbes 1:5

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Παροιμίαι Σαλωμῶντος υἱοῦ Δαυιδ, ὃς ἐβασίλευσεν ἐν Ισραηλ,

Paroimíai Salōmō̂ntos hyioû Dauid, hòs ebasíleusen en Israēl,

2
γνῶναι σοϕίαν καὶ παιδείαν νοῆσαί τε λόγους ϕρονήσεως

gnō̂nai sophían kaì paideían noē̂saí te lógous phronḗseōs

3
δέξασθαί τε στροϕὰς λόγων νοῆσαί τε δικαιοσύνην ἀληθῆ καὶ κρίμα κατευθύνειν,

déxasthaí te strophàs lógōn noē̂saí te dikaiosýnēn alēthē̂ kaì kríma kateuthýnein,

4
ἵνα δῷ ἀκάκοις πανουργίαν, παιδὶ δὲ νέῳ αἴσθησίν τε καὶ ἔννοιαν·

hína dō̂i akákois panourgían, paidì dè néōi aísthēsín te kaì énnoian:

5
τῶνδε γὰρ ἀκούσας σοϕὸς σοϕώτερος ἔσται, ὁ δὲ νοήμων κυβέρνησιν κτήσεται

tō̂nde gàr akoúsas sophòs sophṓteros éstai, ho dè noḗmōn kybérnēsin ktḗsetai

6
νοήσει τε παραβολὴν καὶ σκοτεινὸν λόγον ῥήσεις τε σοϕῶν καὶ αἰνίγματα.

noḗsei te parabolḕn kaì skoteinòn lógon rhḗseis te sophō̂n kaì ainígmata.

7.1
Ἀρχὴ σοϕίας ϕόβος θεοῦ,

Archḕ sophías phóbos theoû,

7.2
σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν·

sýnesis dè agathḕ pâsi toîs poioûsin autḗn:

7.3
εὐσέβεια δὲ εἰς θεὸν ἀρχὴ αἰσθήσεως,

eusébeia dè eis theòn archḕ aisthḗseōs,

7.4
σοϕίαν δὲ καὶ παιδείαν ἀσεβεῖς ἐξουθενήσουσιν.

sophían dè kaì paideían asebeîs exouthenḗsousin.

8
ἄκουε, υἱέ, παιδείαν πατρός σου καὶ μὴ ἀπώσῃ θεσμοὺς μητρός σου·

ákoue, hyié, paideían patrós sou kaì mḕ apṓsēi thesmoùs mētrós sou:

9
στέϕανον γὰρ χαρίτων δέξῃ σῇ κορυϕῇ καὶ κλοιὸν χρύσεον περὶ σῷ τραχήλῳ.

stéphanon gàr charítōn déxēi sē̂i koryphē̂i kaì kloiòn chrýseon perì sō̂i trachḗlōi.

10
υἱέ, μή σε πλανήσωσιν ἄνδρες ἀσεβεῖς, μηδὲ βουληθῇς, ἐὰν παρακαλέσωσί σε λέγοντες

hyié, mḗ se planḗsōsin ándres asebeîs, mēdè boulēthē̂is, eàn parakalésōsí se légontes

11
Ἐλθὲ μεθ’ ἡμῶν, κοινώνησον αἵματος, κρύψωμεν δὲ εἰς γῆν ἄνδρα δίκαιον ἀδίκως,

Elthè meth’ hēmō̂n, koinṓnēson haímatos, krýpsōmen dè eis gē̂n ándra díkaion adíkōs,

12.1
καταπίωμεν δὲ αὐτὸν ὥσπερ ᾅδης ζῶντα

katapíōmen dè autòn hṓsper hā́idēs zō̂nta

12.2
καὶ ἄρωμεν αὐτοῦ τὴν μνήμην ἐκ γῆς·

kaì árōmen autoû tḕn mnḗmēn ek gē̂s:

13
τὴν κτῆσιν αὐτοῦ τὴν πολυτελῆ καταλαβώμεθα, πλήσωμεν δὲ οἴκους ἡμετέρους σκύλων·

tḕn ktē̂sin autoû tḕn polytelē̂ katalabṓmetha, plḗsōmen dè oíkous hēmetérous skýlōn:

14
τὸν δὲ σὸν κλῆρον βάλε ἐν ἡμῖν, κοινὸν δὲ βαλλάντιον κτησώμεθα πάντες, καὶ μαρσίππιον ἓν γενηθήτω ἡμῖν.

tòn dè sòn klē̂ron bále en hēmîn, koinòn dè ballántion ktēsṓmetha pántes, kaì marsíppion hèn genēthḗtō hēmîn.

15
μὴ πορευθῇς ἐν ὁδῷ μετ’ αὐτῶν, ἔκκλινον δὲ τὸν πόδα σου ἐκ τῶν τρίβων αὐτῶν·

mḕ poreuthē̂is en hodō̂i met’ autō̂n, ékklinon dè tòn póda sou ek tō̂n tríbōn autō̂n:

16
οἱ γὰρ πόδες αὐτῶν εἰς κακίαν τρέχουσιν καὶ ταχινοὶ τοῦ ἐκχέαι αἷμα·

hoi gàr pódes autō̂n eis kakían tréchousin kaì tachinoì toû ekchéai haîma:

17
οὐ γὰρ ἀδίκως ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς.

ou gàr adíkōs ekteínetai díktya pterōtoîs.

18.1
αὐτοὶ γὰρ οἱ ϕόνου μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά,

autoì gàr hoi phónou metéchontes thēsaurízousin heautoîs kaká,

18.2
ἡ δὲ καταστροϕὴ ἀνδρῶν παρανόμων κακή.

hē dè katastrophḕ andrō̂n paranómōn kakḗ.

19
αὗται αἱ ὁδοί εἰσιν πάντων τῶν συντελούντων τὰ ἄνομα· τῇ γὰρ ἀσεβείᾳ τὴν ἑαυτῶν ψυχὴν ἀϕαιροῦνται.

haûtai hai hodoí eisin pántōn tō̂n synteloúntōn tà ánoma: tē̂i gàr asebeíāi tḕn heautō̂n psychḕn aphairoûntai.

20
Σοϕία ἐν ἐξόδοις ὑμνεῖται, ἐν δὲ πλατείαις παρρησίαν ἄγει,

Sophía en exódois hymneîtai, en dè plateíais parrēsían ágei,

21.1
ἐπ’ ἄκρων δὲ τειχέων κηρύσσεται,

ep’ ákrōn dè teichéōn kērýssetai,

21.2
ἐπὶ δὲ πύλαις δυναστῶν παρεδρεύει,

epì dè pýlais dynastō̂n paredreúei,

21.3
ἐπὶ δὲ πύλαις πόλεως θαρροῦσα λέγει

epì dè pýlais póleōs tharroûsa légei

22
Ὅσον ἂν χρόνον ἄκακοι ἔχωνται τῆς δικαιοσύνης, οὐκ αἰσχυνθήσονται· οἱ δὲ ἄϕρονες, τῆς ὕβρεως ὄντες ἐπιθυμηταί, ἀσεβεῖς γενόμενοι ἐμίσησαν αἴσθησιν

Hóson àn chrónon ákakoi échōntai tē̂s dikaiosýnēs, ouk aischynthḗsontai: hoi dè áphrones, tē̂s hýbreōs óntes epithymētaí, asebeîs genómenoi emísēsan aísthēsin

23
καὶ ὑπεύθυνοι ἐγένοντο ἐλέγχοις. ἰδοὺ προήσομαι ὑμῖν ἐμῆς πνοῆς ῥῆσιν, διδάξω δὲ ὑμᾶς τὸν ἐμὸν λόγον.

kaì hypeúthynoi egénonto elénchois. idoù proḗsomai hymîn emē̂s pnoē̂s rhē̂sin, didáxō dè hymâs tòn emòn lógon.

24
ἐπειδὴ ἐκάλουν καὶ οὐχ ὑπηκούσατε καὶ ἐξέτεινον λόγους καὶ οὐ προσείχετε,

epeidḕ ekáloun kaì ouch hypēkoúsate kaì exéteinon lógous kaì ou proseíchete,

25
ἀλλὰ ἀκύρους ἐποιεῖτε ἐμὰς βουλάς, τοῖς δὲ ἐμοῖς ἐλέγχοις ἠπειθήσατε,

allà akýrous epoieîte emàs boulás, toîs dè emoîs elénchois ēpeithḗsate,

26
τοιγαροῦν κἀγὼ τῇ ὑμετέρᾳ ἀπωλείᾳ ἐπιγελάσομαι, καταχαροῦμαι δέ, ἡνίκα ἂν ἔρχηται ὑμῖν ὄλεθρος,

toigaroûn kagṑ tē̂i hymetérāi apōleíāi epigelásomai, katacharoûmai dé, hēníka àn érchētai hymîn ólethros,

27
καὶ ὡς ἂν ἀϕίκηται ὑμῖν ἄϕνω θόρυβος, ἡ δὲ καταστροϕὴ ὁμοίως καταιγίδι παρῇ, καὶ ὅταν ἔρχηται ὑμῖν θλῖψις καὶ πολιορκία, ἢ ὅταν ἔρχηται ὑμῖν ὄλεθρος.

kaì hōs àn aphíkētai hymîn áphnō thórybos, hē dè katastrophḕ homoíōs kataigídi parē̂i, kaì hótan érchētai hymîn thlîpsis kaì poliorkía, ḕ hótan érchētai hymîn ólethros.

28
ἔσται γὰρ ὅταν ἐπικαλέσησθέ με, ἐγὼ δὲ οὐκ εἰσακούσομαι ὑμῶν· ζητήσουσίν με κακοὶ καὶ οὐχ εὑρήσουσιν.

éstai gàr hótan epikalésēsthé me, egṑ dè ouk eisakoúsomai hymō̂n: zētḗsousín me kakoì kaì ouch heurḗsousin.

29
ἐμίσησαν γὰρ σοϕίαν, τὸν δὲ ϕόβον τοῦ κυρίου οὐ προείλαντο

emísēsan gàr sophían, tòn dè phóbon toû kyríou ou proeílanto

30
οὐδὲ ἤθελον ἐμαῖς προσέχειν βουλαῖς, ἐμυκτήριζον δὲ ἐμοὺς ἐλέγχους.

oudè ḗthelon emaîs proséchein boulaîs, emyktḗrizon dè emoùs elénchous.

31
τοιγαροῦν ἔδονται τῆς ἑαυτῶν ὁδοῦ τοὺς καρποὺς καὶ τῆς ἑαυτῶν ἀσεβείας πλησθήσονται·

toigaroûn édontai tē̂s heautō̂n hodoû toùs karpoùs kaì tē̂s heautō̂n asebeías plēsthḗsontai:

32
ἀνθ’ ὧν γὰρ ἠδίκουν νηπίους, ϕονευθήσονται, καὶ ἐξετασμὸς ἀσεβεῖς ὀλεῖ.

anth’ hō̂n gàr ēdíkoun nēpíous, phoneuthḗsontai, kaì exetasmòs asebeîs oleî.

33
ὁ δὲ ἐμοῦ ἀκούων κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι καὶ ἡσυχάσει ἀϕόβως ἀπὸ παντὸς κακοῦ.

ho dè emoû akoúōn kataskēnṓsei ep’ elpídi kaì hēsychásei aphóbōs apò pantòs kakoû.