Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Proverbes 24

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
υἱέ, μὴ ζηλώσῃς κακοὺς ἄνδρας μηδὲ ἐπιθυμήσῃς εἶναι μετ’ αὐτῶν·

hyié, mḕ zēlṓsēis kakoùs ándras mēdè epithymḗsēis eînai met’ autō̂n:

2
ψεύδη γὰρ μελετᾷ ἡ καρδία αὐτῶν, καὶ πόνους τὰ χείλη αὐτῶν λαλεῖ.

pseúdē gàr meletā̂i hē kardía autō̂n, kaì pónous tà cheílē autō̂n laleî.

3
μετὰ σοϕίας οἰκοδομεῖται οἶκος καὶ μετὰ συνέσεως ἀνορθοῦται·

metà sophías oikodomeîtai oîkos kaì metà synéseōs anorthoûtai:

4
μετὰ αἰσθήσεως ἐμπίμπλαται ταμίεια ἐκ παντὸς πλούτου τιμίου καὶ καλοῦ.

metà aisthḗseōs empímplatai tamíeia ek pantòs ploútou timíou kaì kaloû.

5
κρείσσων σοϕὸς ἰσχυροῦ καὶ ἀνὴρ ϕρόνησιν ἔχων γεωργίου μεγάλου·

kreíssōn sophòs ischyroû kaì anḕr phrónēsin échōn geōrgíou megálou:

6
μετὰ κυβερνήσεως γίνεται πόλεμος, βοήθεια δὲ μετὰ καρδίας βουλευτικῆς.

metà kybernḗseōs gínetai pólemos, boḗtheia dè metà kardías bouleutikē̂s.

7
σοϕία καὶ ἔννοια ἀγαθὴ ἐν πύλαις σοϕῶν· σοϕοὶ οὐκ ἐκκλίνουσιν ἐκ στόματος κυρίου,

sophía kaì énnoia agathḕ en pýlais sophō̂n: sophoì ouk ekklínousin ek stómatos kyríou,

8
ἀλλὰ λογίζονται ἐν συνεδρίοις. ἀπαιδεύτοις συναντᾷ θάνατος,

allà logízontai en synedríois. apaideútois synantā̂i thánatos,

9
ἀποθνῄσκει δὲ ἄϕρων ἐν ἁμαρτίαις· ἀκαθαρσία δὲ ἀνδρὶ λοιμῷ ἐμμολυνθήσεται

apothnḗiskei dè áphrōn en hamartíais: akatharsía dè andrì loimō̂i emmolynthḗsetai

10
ἐν ἡμέρᾳ κακῇ καὶ ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως, ἕως ἂν ἐκλίπῃ.

en hēmérāi kakē̂i kaì en hēmérāi thlípseōs, héōs àn eklípēi.

11
ῥῦσαι ἀγομένους εἰς θάνατον καὶ ἐκπρίου κτεινομένους, μὴ ϕείσῃ·

rhŷsai agoménous eis thánaton kaì ekpríou kteinoménous, mḕ pheísēi:

12
ἐὰν δὲ εἴπῃς Οὐκ οἶδα τοῦτον, γίνωσκε ὅτι κύριος καρδίας πάντων γινώσκει, καὶ ὁ πλάσας πνοὴν πᾶσιν αὐτὸς οἶδεν πάντα, ὃς ἀποδίδωσιν ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ.

eàn dè eípēis Ouk oîda toûton, gínōske hóti kýrios kardías pántōn ginṓskei, kaì ho plásas pnoḕn pâsin autòs oîden pánta, hòs apodídōsin hekástōi katà tà érga autoû.

13
ϕάγε μέλι, υἱέ, ἀγαθὸν γὰρ κηρίον, ἵνα γλυκανθῇ σου ὁ ϕάρυγξ·

pháge méli, hyié, agathòn gàr kēríon, hína glykanthē̂i sou ho phárynx:

14
οὕτως αἰσθήσῃ σοϕίαν τῇ σῇ ψυχῇ· ἐὰν γὰρ εὕρῃς, ἔσται καλὴ ἡ τελευτή σου, καὶ ἐλπίς σε οὐκ ἐγκαταλείψει.

hoútōs aisthḗsēi sophían tē̂i sē̂i psychē̂i: eàn gàr heúrēis, éstai kalḕ hē teleutḗ sou, kaì elpís se ouk enkataleípsei.

15
μὴ προσαγάγῃς ἀσεβῆ νομῇ δικαίων μηδὲ ἀπατηθῇς χορτασίᾳ κοιλίας·

mḕ prosagágēis asebē̂ nomē̂i dikaíōn mēdè apatēthē̂is chortasíāi koilías:

16
ἑπτάκι γὰρ πεσεῖται ὁ δίκαιος καὶ ἀναστήσεται, οἱ δὲ ἀσεβεῖς ἀσθενήσουσιν ἐν κακοῖς.

heptáki gàr peseîtai ho díkaios kaì anastḗsetai, hoi dè asebeîs asthenḗsousin en kakoîs.

17
ἐὰν πέσῃ ὁ ἐχθρός σου, μὴ ἐπιχαρῇς αὐτῷ, ἐν δὲ τῷ ὑποσκελίσματι αὐτοῦ μὴ ἐπαίρου·

eàn pésēi ho echthrós sou, mḕ epicharē̂is autō̂i, en dè tō̂i hyposkelísmati autoû mḕ epaírou:

18
ὅτι ὄψεται κύριος, καὶ οὐκ ἀρέσει αὐτῷ, καὶ ἀποστρέψει τὸν θυμὸν αὐτοῦ ἀπ’ αὐτοῦ.

hóti ópsetai kýrios, kaì ouk arései autō̂i, kaì apostrépsei tòn thymòn autoû ap’ autoû.

19
μὴ χαῖρε ἐπὶ κακοποιοῖς μηδὲ ζήλου ἁμαρτωλούς·

mḕ chaîre epì kakopoioîs mēdè zḗlou hamartōloús:

20
οὐ γὰρ μὴ γένηται ἔκγονα πονηρῶν, λαμπτὴρ δὲ ἀσεβῶν σβεσθήσεται.

ou gàr mḕ génētai ékgona ponērō̂n, lamptḕr dè asebō̂n sbesthḗsetai.

21
ϕοβοῦ τὸν θεόν, υἱέ, καὶ βασιλέα καὶ μηθετέρῳ αὐτῶν ἀπειθήσῃς·

phoboû tòn theón, hyié, kaì basiléa kaì mēthetérōi autō̂n apeithḗsēis:

22
ἐξαίϕνης γὰρ τείσονται τοὺς ἀσεβεῖς, τὰς δὲ τιμωρίας ἀμϕοτέρων τίς γνώσεται;

exaíphnēs gàr teísontai toùs asebeîs, tàs dè timōrías amphotérōn tís gnṓsetai?

22A
λόγον ϕυλασσόμενος υἱὸς ἀπωλείας ἐκτὸς ἔσται, δεχόμενος δὲ ἐδέξατο αὐτόν.

lógon phylassómenos hyiòs apōleías ektòs éstai, dechómenos dè edéxato autón.

22B
μηδὲν ψεῦδος ἀπὸ γλώσσης βασιλεῖ λεγέσθω, καὶ οὐδὲν ψεῦδος ἀπὸ γλώσσης αὐτοῦ οὐ μὴ ἐξέλθῃ.

mēdèn pseûdos apò glṓssēs basileî legésthō, kaì oudèn pseûdos apò glṓssēs autoû ou mḕ exélthēi.

22C
μάχαιρα γλῶσσα βασιλέως καὶ οὐ σαρκίνη, ὃς δ’ ἂν παραδοθῇ, συντριβήσεται·

máchaira glō̂ssa basiléōs kaì ou sarkínē, hòs d’ àn paradothē̂i, syntribḗsetai:

22D
ἐὰν γὰρ ὀξυνθῇ ὁ θυμὸς αὐτοῦ, σὺν νεύροις ἀνθρώπους ἀναλίσκει

eàn gàr oxynthē̂i ho thymòs autoû, sỳn neúrois anthrṓpous analískei

22E
καὶ ὀστᾶ ἀνθρώπων κατατρώγει καὶ συγκαίει ὥσπερ ϕλὸξ ὥστε ἄβρωτα εἶναι νεοσσοῖς ἀετῶν.

kaì ostâ anthrṓpōn katatrṓgei kaì synkaíei hṓsper phlòx hṓste ábrōta eînai neossoîs aetō̂n.

23
Ταῦτα δὲ λέγω ὑμῖν τοῖς σοϕοῖς ἐπιγινώσκειν· αἰδεῖσθαι πρόσωπον ἐν κρίσει οὐ καλόν·

Taûta dè légō hymîn toîs sophoîs epiginṓskein: aideîsthai prósōpon en krísei ou kalón:

24
ὁ εἰπὼν τὸν ἀσεβῆ Δίκαιός ἐστιν, ἐπικατάρατος λαοῖς ἔσται καὶ μισητὸς εἰς ἔθνη·

ho eipṑn tòn asebē̂ Díkaiós estin, epikatáratos laoîs éstai kaì misētòs eis éthnē:

25
οἱ δὲ ἐλέγχοντες βελτίους ϕανοῦνται, ἐπ’ αὐτοὺς δὲ ἥξει εὐλογία ἀγαθή·

hoi dè elénchontes beltíous phanoûntai, ep’ autoùs dè hḗxei eulogía agathḗ:

26
χείλη δὲ ϕιλήσουσιν ἀποκρινόμενα λόγους ἀγαθούς.

cheílē dè philḗsousin apokrinómena lógous agathoús.

27
ἑτοίμαζε εἰς τὴν ἔξοδον τὰ ἔργα σου καὶ παρασκευάζου εἰς τὸν ἀγρὸν καὶ πορεύου κατόπισθέν μου καὶ ἀνοικοδομήσεις τὸν οἶκόν σου.

hetoímaze eis tḕn éxodon tà érga sou kaì paraskeuázou eis tòn agròn kaì poreúou katópisthén mou kaì anoikodomḗseis tòn oîkón sou.

28
μὴ ἴσθι ψευδὴς μάρτυς ἐπὶ σὸν πολίτην μηδὲ πλατύνου σοῖς χείλεσιν·

mḕ ísthi pseudḕs mártys epì sòn polítēn mēdè platýnou soîs cheílesin:

29
μὴ εἴπῃς Ὃν τρόπον ἐχρήσατό μοι χρήσομαι αὐτῷ, τείσομαι δὲ αὐτὸν ἅ με ἠδίκησεν.

mḕ eípēis Hòn trópon echrḗsató moi chrḗsomai autō̂i, teísomai dè autòn há me ēdíkēsen.

30
ὥσπερ γεώργιον ἀνὴρ ἄϕρων, καὶ ὥσπερ ἀμπελὼν ἄνθρωπος ἐνδεὴς ϕρενῶν·

hṓsper geṓrgion anḕr áphrōn, kaì hṓsper ampelṑn ánthrōpos endeḕs phrenō̂n:

31
ἐὰν ἀϕῇς αὐτόν, χερσωθήσεται καὶ χορτομανήσει ὅλος καὶ γίνεται ἐκλελειμμένος, οἱ δὲ ϕραγμοὶ τῶν λίθων αὐτοῦ κατασκάπτονται.

eàn aphē̂is autón, chersōthḗsetai kaì chortomanḗsei hólos kaì gínetai ekleleimménos, hoi dè phragmoì tō̂n líthōn autoû kataskáptontai.

32
ὕστερον ἐγὼ μετενόησα, ἐπέβλεψα τοῦ ἐκλέξασθαι παιδείαν.

hýsteron egṑ metenóēsa, epéblepsa toû ekléxasthai paideían.

33
ὀλίγον νυστάζω, ὀλίγον δὲ καθυπνῶ, ὀλίγον δὲ ἐναγκαλίζομαι χερσὶν στήθη·

olígon nystázō, olígon dè kathypnō̂, olígon dè enankalízomai chersìn stḗthē:

34
ἐὰν δὲ τοῦτο ποιῇς, ἥξει προπορευομένη ἡ πενία σου καὶ ἡ ἔνδειά σου ὥσπερ ἀγαθὸς δρομεύς.

eàn dè toûto poiē̂is, hḗxei proporeuoménē hē penía sou kaì hē éndeiá sou hṓsper agathòs dromeús.