Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Psaumes 108

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
Εἰς τὸ τέλος· τῷ Δαυιδ ψαλμός. ‘Ο θεός, τὴν αἴνεσίν μου μὴ παρασιωπήσῃς,

Eis tò télos: tō̂i Dauid psalmós. ‘O theós, tḕn aínesín mou mḕ parasiōpḗsēis,

2
ὅτι στόμα ἁμαρτωλοῦ καὶ στόμα δολίου ἐπ’ ἐμὲ ἠνοίχθη, ἐλάλησαν κατ’ ἐμοῦ γλώσσῃ δολίᾳ

hóti stóma hamartōloû kaì stóma dolíou ep’ emè ēnoíchthē, elálēsan kat’ emoû glṓssēi dolíāi

3
καὶ λόγοις μίσους ἐκύκλωσάν με καὶ ἐπολέμησάν με δωρεάν.

kaì lógois mísous ekýklōsán me kaì epolémēsán me dōreán.

4
ἀντὶ τοῦ ἀγαπᾶν με ἐνδιέβαλλόν με, ἐγὼ δὲ προσευχόμην·

antì toû agapân me endiéballón me, egṑ dè proseuchómēn:

5
καὶ ἔθεντο κατ’ ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου.

kaì éthento kat’ emoû kakà antì agathō̂n kaì mîsos antì tē̂s agapḗseṓs mou.

6
κατάστησον ἐπ’ αὐτὸν ἁμαρτωλόν, καὶ διάβολος στήτω ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ·

katástēson ep’ autòn hamartōlón, kaì diábolos stḗtō ek dexiō̂n autoû:

7
ἐν τῷ κρίνεσθαι αὐτὸν ἐξέλθοι καταδεδικασμένος, καὶ ἡ προσευχὴ αὐτοῦ γενέσθω εἰς ἁμαρτίαν.

en tō̂i krínesthai autòn exélthoi katadedikasménos, kaì hē proseuchḕ autoû genésthō eis hamartían.

8
γενηθήτωσαν αἱ ἡμέραι αὐτοῦ ὀλίγαι, καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος·

genēthḗtōsan hai hēmérai autoû olígai, kaì tḕn episkopḕn autoû láboi héteros:

9
γενηθήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ ὀρϕανοὶ καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ χήρα·

genēthḗtōsan hoi hyioì autoû orphanoì kaì hē gynḕ autoû chḗra:

10
σαλευόμενοι μεταναστήτωσαν οἱ υἱοὶ αὐτοῦ καὶ ἐπαιτησάτωσαν, ἐκβληθήτωσαν ἐκ τῶν οἰκοπέδων αὐτῶν.

saleuómenoi metanastḗtōsan hoi hyioì autoû kaì epaitēsátōsan, ekblēthḗtōsan ek tō̂n oikopédōn autō̂n.

11
ἐξερευνησάτω δανειστὴς πάντα, ὅσα ὑπάρχει αὐτῷ, διαρπασάτωσαν ἀλλότριοι τοὺς πόνους αὐτοῦ·

exereunēsátō daneistḕs pánta, hósa hypárchei autō̂i, diarpasátōsan allótrioi toùs pónous autoû:

12
μὴ ὑπαρξάτω αὐτῷ ἀντιλήμπτωρ, μηδὲ γενηθήτω οἰκτίρμων τοῖς ὀρϕανοῖς αὐτοῦ·

mḕ hyparxátō autō̂i antilḗmptōr, mēdè genēthḗtō oiktírmōn toîs orphanoîs autoû:

13
γενηθήτω τὰ τέκνα αὐτοῦ εἰς ἐξολέθρευσιν, ἐν γενεᾷ μιᾷ ἐξαλειϕθήτω τὸ ὄνομα αὐτοῦ.

genēthḗtō tà tékna autoû eis exoléthreusin, en geneā̂i miā̂i exaleiphthḗtō tò ónoma autoû.

14
ἀναμνησθείη ἡ ἀνομία τῶν πατέρων αὐτοῦ ἔναντι κυρίου, καὶ ἡ ἁμαρτία τῆς μητρὸς αὐτοῦ μὴ ἐξαλειϕθείη·

anamnēstheíē hē anomía tō̂n patérōn autoû énanti kyríou, kaì hē hamartía tē̂s mētròs autoû mḕ exaleiphtheíē:

15
γενηθήτωσαν ἔναντι κυρίου διὰ παντός, καὶ ἐξολεθρευθείη ἐκ γῆς τὸ μνημόσυνον αὐτῶν,

genēthḗtōsan énanti kyríou dià pantós, kaì exolethreutheíē ek gē̂s tò mnēmósynon autō̂n,

16
ἀνθ’ ὧν οὐκ ἐμνήσθη τοῦ ποιῆσαι ἔλεος καὶ κατεδίωξεν ἄνθρωπον πένητα καὶ πτωχὸν καὶ κατανενυγμένον τῇ καρδίᾳ τοῦ θανατῶσαι.

anth’ hō̂n ouk emnḗsthē toû poiē̂sai éleos kaì katedíōxen ánthrōpon pénēta kaì ptōchòn kaì katanenygménon tē̂i kardíāi toû thanatō̂sai.

17
καὶ ἠγάπησεν κατάραν, καὶ ἥξει αὐτῷ· καὶ οὐκ ἠθέλησεν εὐλογίαν, καὶ μακρυνθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

kaì ēgápēsen katáran, kaì hḗxei autō̂i: kaì ouk ēthélēsen eulogían, kaì makrynthḗsetai ap’ autoû.

18
καὶ ἐνεδύσατο κατάραν ὡς ἱμάτιον, καὶ εἰσῆλθεν ὡς ὕδωρ εἰς τὰ ἔγκατα αὐτοῦ καὶ ὡσεὶ ἔλαιον ἐν τοῖς ὀστέοις αὐτοῦ·

kaì enedýsato katáran hōs himátion, kaì eisē̂lthen hōs hýdōr eis tà énkata autoû kaì hōseì élaion en toîs ostéois autoû:

19
γενηθήτω αὐτῷ ὡς ἱμάτιον, ὃ περιβάλλεται, καὶ ὡσεὶ ζώνη, ἣν διὰ παντὸς περιζώννυται.

genēthḗtō autō̂i hōs himátion, hò peribálletai, kaì hōseì zṓnē, hḕn dià pantòs perizṓnnytai.

20
τοῦτο τὸ ἔργον τῶν ἐνδιαβαλλόντων με παρὰ κυρίου καὶ τῶν λαλούντων πονηρὰ κατὰ τῆς ψυχῆς μου.

toûto tò érgon tō̂n endiaballóntōn me parà kyríou kaì tō̂n laloúntōn ponērà katà tē̂s psychē̂s mou.

21
καὶ σύ, κύριε κύριε, ποίησον μετ’ ἐμοῦ ἔλεος ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ὅτι χρηστὸν τὸ ἔλεός σου.

kaì sý, kýrie kýrie, poíēson met’ emoû éleos héneken toû onómatós sou, hóti chrēstòn tò éleós sou.

22
ῥῦσαί με ὅτι πτωχὸς καὶ πένης ἐγώ εἰμι καὶ ἡ καρδία μου τετάρακται ἐντός μου

rhŷsaí me hóti ptōchòs kaì pénēs egṓ eimi kaì hē kardía mou tetáraktai entós mou

23
ὡσεὶ σκιὰ ἐν τῷ ἐκκλῖναι αὐτὴν ἀντανῃρέθην, ἐξετινάχθην ὡσεὶ ἀκρίδες.

hōseì skià en tō̂i ekklînai autḕn antanēiréthēn, exetináchthēn hōseì akrídes.

24
τὰ γόνατά μου ἠσθένησαν ἀπὸ νηστείας, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιώθη δι’ ἔλαιον.

tà gónatá mou ēsthénēsan apò nēsteías, kaì hē sárx mou ēlloiṓthē di’ élaion.

25
καὶ ἐγὼ ἐγενήθην ὄνειδος αὐτοῖς· εἴδοσάν με, ἐσάλευσαν κεϕαλὰς αὐτῶν.

kaì egṑ egenḗthēn óneidos autoîs: eídosán me, esáleusan kephalàs autō̂n.

26
βοήθησόν μοι, κύριε ὁ θεός μου, σῶσόν με κατὰ τὸ ἔλεός σου,

boḗthēsón moi, kýrie ho theós mou, sō̂són me katà tò éleós sou,

27
καὶ γνώτωσαν ὅτι ἡ χείρ σου αὕτη καὶ σύ, κύριε, ἐποίησας αὐτήν.

kaì gnṓtōsan hóti hē cheír sou haútē kaì sý, kýrie, epoíēsas autḗn.

28
καταράσονται αὐτοί, καὶ σὺ εὐλογήσεις· οἱ ἐπανιστανόμενοί μοι αἰσχυνθήτωσαν, ὁ δὲ δοῦλός σου εὐϕρανθήσεται.

katarásontai autoí, kaì sỳ eulogḗseis: hoi epanistanómenoí moi aischynthḗtōsan, ho dè doûlós sou euphranthḗsetai.

29
ἐνδυσάσθωσαν οἱ ἐνδιαβάλλοντές με ἐντροπὴν καὶ περιβαλέσθωσαν ὡσεὶ διπλοΐδα αἰσχύνην αὐτῶν.

endysásthōsan hoi endiabállontés me entropḕn kaì peribalésthōsan hōseì diploḯda aischýnēn autō̂n.

30
ἐξομολογήσομαι τῷ κυρίῳ σϕόδρα ἐν τῷ στόματί μου καὶ ἐν μέσῳ πολλῶν αἰνέσω αὐτόν,

exomologḗsomai tō̂i kyríōi sphódra en tō̂i stómatí mou kaì en mésōi pollō̂n ainésō autón,

31
ὅτι παρέστη ἐκ δεξιῶν πένητος τοῦ σῶσαι ἐκ τῶν καταδιωκόντων τὴν ψυχήν μου.

hóti paréstē ek dexiō̂n pénētos toû sō̂sai ek tō̂n katadiōkóntōn tḕn psychḗn mou.