Chapter
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
Verses
1
Εἰς τὸ τέλος· ψαλμὸς τῷ Δαυιδ. Εἶπεν ἄϕρων ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ Οὐκ ἔστιν θεός· διέϕθειραν καὶ ἐβδελύχθησαν ἐν ἐπιτηδεύμασιν, οὐκ ἔστιν ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός. Eis tò télos: psalmòs tō̂i Dauid. Eîpen áphrōn en kardíāi autoû Ouk éstin theós: diéphtheiran kaì ebdelýchthēsan en epitēdeúmasin, ouk éstin poiō̂n chrēstótēta, ouk éstin héōs henós.
2
κύριος ἐκ τοῦ οὐρανοῦ διέκυψεν ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τοῦ ἰδεῖν εἰ ἔστιν συνίων ἢ ἐκζητῶν τὸν θεόν. kýrios ek toû ouranoû diékypsen epì toùs hyioùs tō̂n anthrṓpōn toû ideîn ei éstin syníōn ḕ ekzētō̂n tòn theón.
3
πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρεώθησαν, οὐκ ἔστιν ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός. [τάϕος ἀνεῳγμένος ὁ λάρυγξ αὐτῶν, ταῖς γλώσσαις αὐτῶν ἐδολιοῦσαν· ἰὸς ἀσπίδων ὑπὸ τὰ χείλη αὐτῶν, ὧν τὸ στόμα ἀρᾶς καὶ πικρίας γέμει· ὀξεῖς οἱ πόδες αὐτῶν ἐκχέαι αἷμα· σύντριμμα καὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, καὶ ὁδὸν εἰρήνης οὐκ ἔγνωσαν· οὐκ ἔστιν ϕόβος θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀϕθαλμῶν αὐτῶν.] pántes exéklinan, háma ēchreṓthēsan, ouk éstin poiō̂n chrēstótēta, ouk éstin héōs henós. [táphos aneōigménos ho lárynx autō̂n, taîs glṓssais autō̂n edolioûsan: iòs aspídōn hypò tà cheílē autō̂n, hō̂n tò stóma arâs kaì pikrías gémei: oxeîs hoi pódes autō̂n ekchéai haîma: sýntrimma kaì talaipōría en taîs hodoîs autō̂n, kaì hodòn eirḗnēs ouk égnōsan: ouk éstin phóbos theoû apénanti tō̂n ophthalmō̂n autō̂n.]
4
οὐχὶ γνώσονται πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν; οἱ κατεσθίοντες τὸν λαόν μου βρώσει ἄρτου τὸν κύριον οὐκ ἐπεκαλέσαντο. ouchì gnṓsontai pántes hoi ergazómenoi tḕn anomían? hoi katesthíontes tòn laón mou brṓsei ártou tòn kýrion ouk epekalésanto.
5
ἐκεῖ ἐδειλίασαν ϕόβῳ, οὗ οὐκ ἦν ϕόβος, οὗ οὐκ ἦν ϕόβος, ὅτι ὁ θεὸς ἐν γενεᾷ δικαίᾳ. ekeî edeilíasan phóbōi, hoû ouk ē̂n phóbos, hoû ouk ē̂n phóbos, hóti ho theòs en geneā̂i dikaíāi.
6
βουλὴν πτωχοῦ κατῃσχύνατε, ὅτι κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ ἐστιν. boulḕn ptōchoû katēischýnate, hóti kýrios elpìs autoû estin.
7
τίς δώσει ἐκ Σιων τὸ σωτήριον τοῦ Ισραηλ; ἐν τῷ ἐπιστρέψαι κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν τοῦ λαοῦ αὐτοῦ ἀγαλλιάσθω Ιακωβ καὶ εὐϕρανθήτω Ισραηλ. tís dṓsei ek Siōn tò sōtḗrion toû Israēl? en tō̂i epistrépsai kýrion tḕn aichmalōsían toû laoû autoû agalliásthō Iakōb kaì euphranthḗtō Israēl.