Chapter
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
Verses
1
Εἰς τὸ τέλος· μὴ διαϕθείρῃς· ψαλμὸς τῷ Ασαϕ ᾠδῆς. Eis tò télos: mḕ diaphtheírēis: psalmòs tō̂i Asaph ōidē̂s.
2
’Εξομολογησόμεθά σοι, ὁ θεός, ἐξομολογησόμεθα καὶ ἐπικαλεσόμεθα τὸ ὄνομά σου. ’Exomologēsómethá soi, ho theós, exomologēsómetha kaì epikalesómetha tò ónomá sou.
3
διηγήσομαι πάντα τὰ θαυμάσιά σου, ὅταν λάβω καιρόν· ἐγὼ εὐθύτητας κρινῶ. diēgḗsomai pánta tà thaumásiá sou, hótan lábō kairón: egṑ euthýtētas krinō̂.
4
ἐτάκη ἡ γῆ καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, ἐγὼ ἐστερέωσα τοὺς στύλους αὐτῆς. διάψαλμα. etákē hē gē̂ kaì pántes hoi katoikoûntes en autē̂i, egṑ esteréōsa toùs stýlous autē̂s. diápsalma.
5
εἶπα τοῖς παρανομοῦσιν Μὴ παρανομεῖτε, καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν Μὴ ὑψοῦτε κέρας, eîpa toîs paranomoûsin Mḕ paranomeîte, kaì toîs hamartánousin Mḕ hypsoûte kéras,
6
μὴ ἐπαίρετε εἰς ὕψος τὸ κέρας ὑμῶν, μὴ λαλεῖτε κατὰ τοῦ θεοῦ ἀδικίαν. mḕ epaírete eis hýpsos tò kéras hymō̂n, mḕ laleîte katà toû theoû adikían.
7
ὅτι οὔτε ἀπὸ ἐξόδων οὔτε ἀπὸ δυσμῶν οὔτε ἀπὸ ἐρήμων ὀρέων, hóti oúte apò exódōn oúte apò dysmō̂n oúte apò erḗmōn oréōn,
8
ὅτι ὁ θεὸς κριτής ἐστιν, τοῦτον ταπεινοῖ καὶ τοῦτον ὑψοῖ. hóti ho theòs kritḗs estin, toûton tapeinoî kaì toûton hypsoî.
9
ὅτι ποτήριον ἐν χειρὶ κυρίου οἴνου ἀκράτου πλῆρες κεράσματος, καὶ ἔκλινεν ἐκ τούτου εἰς τοῦτο, πλὴν ὁ τρυγίας αὐτοῦ οὐκ ἐξεκενώθη, πίονται πάντες οἱ ἁμαρτωλοὶ τῆς γῆς. hóti potḗrion en cheirì kyríou oínou akrátou plē̂res kerásmatos, kaì éklinen ek toútou eis toûto, plḕn ho trygías autoû ouk exekenṓthē, píontai pántes hoi hamartōloì tē̂s gē̂s.
10
ἐγὼ δὲ ἀγαλλιάσομαι εἰς τὸν αἰῶνα, ψαλῶ τῷ θεῷ Ιακωβ· egṑ dè agalliásomai eis tòn aiō̂na, psalō̂ tō̂i theō̂i Iakōb:
11
καὶ πάντα τὰ κέρατα τῶν ἁμαρτωλῶν συγκλάσω, καὶ ὑψωθήσεται τὰ κέρατα τοῦ δικαίου. kaì pánta tà kérata tō̂n hamartōlō̂n synklásō, kaì hypsōthḗsetai tà kérata toû dikaíou.