Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Septante Siracide 18

Pentateuch
Historical books
Poetical Writings
Prophetic Books
Chapter
Verses
1
‘Ο ζῶν εἰς τὸν αἰῶνα ἔκτισεν τὰ πάντα κοινῇ·

‘O zō̂n eis tòn aiō̂na éktisen tà pánta koinē̂i:

2
κύριος μόνος δικαιωθήσεται.

kýrios mónos dikaiōthḗsetai.

4
οὐθενὶ ἐξεποίησεν ἐξαγγεῖλαι τὰ ἔργα αὐτοῦ· καὶ τίς ἐξιχνεύσει τὰ μεγαλεῖα αὐτοῦ;

outhenì exepoíēsen exangeîlai tà érga autoû: kaì tís exichneúsei tà megaleîa autoû?

5
κράτος μεγαλωσύνης αὐτοῦ τίς ἐξαριθμήσεται; καὶ τίς προσθήσει ἐκδιηγήσασθαι τὰ ἐλέη αὐτοῦ;

krátos megalōsýnēs autoû tís exarithmḗsetai? kaì tís prosthḗsei ekdiēgḗsasthai tà eléē autoû?

6
οὐκ ἔστιν ἐλαττῶσαι οὐδὲ προσθεῖναι, καὶ οὐκ ἔστιν ἐξιχνιάσαι τὰ θαυμάσια τοῦ κυρίου·

ouk éstin elattō̂sai oudè prostheînai, kaì ouk éstin exichniásai tà thaumásia toû kyríou:

7
ὅταν συντελέσῃ ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσεται.

hótan syntelésēi ánthrōpos, tóte árchetai: kaì hótan paúsētai, tóte aporēthḗsetai.

8
Τί ἄνθρωπος, καὶ τί ἡ χρῆσις αὐτοῦ; τί τὸ ἀγαθὸν αὐτοῦ, καὶ τί τὸ κακὸν αὐτοῦ;

Tí ánthrōpos, kaì tí hē chrē̂sis autoû? tí tò agathòn autoû, kaì tí tò kakòn autoû?

9
ἀριθμὸς ἡμερῶν ἀνθρώπου πολλὰ ἔτη ἑκατόν·

arithmòs hēmerō̂n anthrṓpou pollà étē hekatón:

10
ὡς σταγὼν ὕδατος ἀπὸ θαλάσσης καὶ ψῆϕος ἄμμου, οὕτως ὀλίγα ἔτη ἐν ἡμέρᾳ αἰῶνος.

hōs stagṑn hýdatos apò thalássēs kaì psē̂phos ámmou, hoútōs olíga étē en hēmérāi aiō̂nos.

11
διὰ τοῦτο ἐμακροθύμησεν κύριος ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐξέχεεν ἐπ’ αὐτοὺς τὸ ἔλεος αὐτοῦ.

dià toûto emakrothýmēsen kýrios ep’ autoîs kaì exécheen ep’ autoùs tò éleos autoû.

12
εἶδεν καὶ ἐπέγνω τὴν καταστροϕὴν αὐτῶν ὅτι πονηρά· διὰ τοῦτο ἐπλήθυνεν τὸν ἐξιλασμὸν αὐτοῦ.

eîden kaì epégnō tḕn katastrophḕn autō̂n hóti ponērá: dià toûto eplḗthynen tòn exilasmòn autoû.

13
ἔλεος ἀνθρώπου ἐπὶ τὸν πλησίον αὐτοῦ, ἔλεος δὲ κυρίου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα· ἐλέγχων καὶ παιδεύων καὶ διδάσκων καὶ ἐπιστρέϕων ὡς ποιμὴν τὸ ποίμνιον αὐτοῦ.

éleos anthrṓpou epì tòn plēsíon autoû, éleos dè kyríou epì pâsan sárka: elénchōn kaì paideúōn kaì didáskōn kaì epistréphōn hōs poimḕn tò poímnion autoû.

14
τοὺς ἐκδεχομένους παιδείαν ἐλεᾷ καὶ τοὺς κατασπεύδοντας ἐπὶ τὰ κρίματα αὐτοῦ.

toùs ekdechoménous paideían eleā̂i kaì toùs kataspeúdontas epì tà krímata autoû.

15
Τέκνον, ἐν ἀγαθοῖς μὴ δῷς μῶμον καὶ ἐν πάσῃ δόσει λύπην λόγων.

Téknon, en agathoîs mḕ dō̂is mō̂mon kaì en pásēi dósei lýpēn lógōn.

16
οὐχὶ καύσωνα ἀναπαύσει δρόσος; οὕτως κρείσσων λόγος ἢ δόσις.

ouchì kaúsōna anapaúsei drósos? hoútōs kreíssōn lógos ḕ dósis.

17
οὐκ ἰδοὺ λόγος ὑπὲρ δόμα ἀγαθόν; καὶ ἀμϕότερα παρὰ ἀνδρὶ κεχαριτωμένῳ.

ouk idoù lógos hypèr dóma agathón? kaì amphótera parà andrì kecharitōménōi.

18
μωρὸς ἀχαρίστως ὀνειδιεῖ, καὶ δόσις βασκάνου ἐκτήκει ὀϕθαλμούς.

mōròs acharístōs oneidieî, kaì dósis baskánou ektḗkei ophthalmoús.

19
Πρὶν ἢ λαλῆσαι μάνθανε καὶ πρὸ ἀρρωστίας θεραπεύου.

Prìn ḕ lalē̂sai mánthane kaì prò arrōstías therapeúou.

20
πρὸ κρίσεως ἐξέταζε σεαυτόν, καὶ ἐν ὥρᾳ ἐπισκοπῆς εὑρήσεις ἐξιλασμόν.

prò kríseōs exétaze seautón, kaì en hṓrāi episkopē̂s heurḗseis exilasmón.

21
πρὶν ἀρρωστῆσαί σε ταπεινώθητι καὶ ἐν καιρῷ ἁμαρτημάτων δεῖξον ἐπιστροϕήν.

prìn arrōstē̂saí se tapeinṓthēti kaì en kairō̂i hamartēmátōn deîxon epistrophḗn.

22
μὴ ἐμποδισθῇς τοῦ ἀποδοῦναι εὐχὴν εὐκαίρως καὶ μὴ μείνῃς ἕως θανάτου δικαιωθῆναι.

mḕ empodisthē̂is toû apodoûnai euchḕn eukaírōs kaì mḕ meínēis héōs thanátou dikaiōthē̂nai.

23
πρὶν εὔξασθαι ἑτοίμασον σεαυτὸν καὶ μὴ γίνου ὡς ἄνθρωπος πειράζων τὸν κύριον.

prìn eúxasthai hetoímason seautòn kaì mḕ gínou hōs ánthrōpos peirázōn tòn kýrion.

24
μνήσθητι θυμοῦ ἐν ἡμέραις τελευτῆς καὶ καιρὸν ἐκδικήσεως ἐν ἀποστροϕῇ προσώπου.

mnḗsthēti thymoû en hēmérais teleutē̂s kaì kairòn ekdikḗseōs en apostrophē̂i prosṓpou.

25
μνήσθητι καιρὸν λιμοῦ ἐν καιρῷ πλησμονῆς, πτωχείαν καὶ ἔνδειαν ἐν ἡμέραις πλούτου.

mnḗsthēti kairòn limoû en kairō̂i plēsmonē̂s, ptōcheían kaì éndeian en hēmérais ploútou.

26
ἀπὸ πρωίθεν ἕως ἑσπέρας μεταβάλλει καιρός, καὶ πάντα ἐστὶν ταχινὰ ἔναντι κυρίου.

apò prōíthen héōs hespéras metabállei kairós, kaì pánta estìn tachinà énanti kyríou.

27
῎Ανθρωπος σοϕὸς ἐν παντὶ εὐλαβηθήσεται καὶ ἐν ἡμέραις ἁμαρτιῶν προσέξει ἀπὸ πλημμελείας.

῎Anthrōpos sophòs en pantì eulabēthḗsetai kaì en hēmérais hamartiō̂n proséxei apò plēmmeleías.

28
πᾶς συνετὸς ἔγνω σοϕίαν καὶ τῷ εὑρόντι αὐτὴν δώσει ἐξομολόγησιν.

pâs synetòs égnō sophían kaì tō̂i heurónti autḕn dṓsei exomológēsin.

29
συνετοὶ ἐν λόγοις καὶ αὐτοὶ ἐσοϕίσαντο καὶ ἀνώμβρησαν παροιμίας ἀκριβεῖς.

synetoì en lógois kaì autoì esophísanto kaì anṓmbrēsan paroimías akribeîs.

30
’Οπίσω τῶν ἐπιθυμιῶν σου μὴ πορεύου καὶ ἀπὸ τῶν ὀρέξεών σου κωλύου·

’Opísō tō̂n epithymiō̂n sou mḕ poreúou kaì apò tō̂n oréxeṓn sou kōlýou:

31
ἐὰν χορηγήσῃς τῇ ψυχῇ σου εὐδοκίαν ἐπιθυμίας, ποιήσει σε ἐπίχαρμα τῶν ἐχθρῶν σου.

eàn chorēgḗsēis tē̂i psychē̂i sou eudokían epithymías, poiḗsei se epícharma tō̂n echthrō̂n sou.

32
μὴ εὐϕραίνου ἐπὶ πολλῇ τρυϕῇ, μὴ προσδεθῇς συμβολῇ αὐτῆς.

mḕ euphraínou epì pollē̂i tryphē̂i, mḕ prosdethē̂is symbolē̂i autē̂s.

33
μὴ γίνου πτωχὸς συμβολοκοπῶν ἐκ δανεισμοῦ, καὶ οὐδέν σοί ἐστιν ἐν μαρσιππίῳ.

mḕ gínou ptōchòs symbolokopō̂n ek daneismoû, kaì oudén soí estin en marsippíōi.